A repedések nem javulnak, és a sebek nem halványulnak

ahogy az idő egyre melegebb, a hegeket a karomon annál nehezebb eltüntetni

Vágások

Vágások amik a kezemet borítják,S az összes fájdalmam elszívták,A fájdalmam torzítják. Egyre csak mélyebbre megy a penge még kezemen le nem csordul vérem cseppjei. Vérem mely számomra méreg. Folytatom gondolván hogy ez túl gyenge,tobbet érdemlek.Egyszer remelem megtörténik,mire észbe kapok szedulok,és ez lesz amit utoljára erzek. De a félelem nagyobb,mint a halál vágy,egyenlőre legalábbis.

Miért érzem ennyire szarul magam? Mit tettem ezúttal hogy így érezzem magam?

Mindenki úgy tudja, hogy már nem érdekelsz...

De mai napig nem felejtettem egy percet se és minden nap gondolok rád...

Tudom, hogy boldog vagy vele és ennek borzasztóan örülök de senki nem tudja betölteni azt a hatalmas tátongó űrt bennem amit magad mögött hagytál...

Mintha az összes szépséghibám ki lenne húzva élénk rózsaszín jelölőfilccel, hogy közszemlére kerüljön az egész világ előtt. Nem számít, mennyire próbálom eltakarni őket a hajammal és a ruháimmal, attól még ott vannak. Mindig is ott lesznek. Maradandó emléke annak az estének, ami megsemmisítette bennem a legjobb dolgokat.

Colleen Hoover - November 9

A hegekről

Amikor szerzel egy mély sérülést, általában gyorsan leszorítod, hogy elálljon a vérzés, leragasztod valamivel és hagyod gyógyulni. Ha ügyes vagy és nem piszkálod, beforr és hamar rendbe jön. Csak hagyni kell neki időt…

De ha hülye vagy -márpedig az vagy- és idő előtt feltéped a sebet, elkezd újra vérezni. Megint belehasít a fájdalom, őrjöngsz, hogy miért nem hagytad békén, hiszen megint hagynod kell neki időt, hogy regenerálódjon… Aztán a következő alkalommal lehet, hogy újra felszakítod, mert azt gondolod, már biztos, hogy nem fog annyira fájni, mint akkor, először. És igazából tényleg nem is szúr már annyira, nem vérzik úgy, mint az első alkalommal. De még csak-csak megsért, még úgy-ahogy kicsordul belőle egy pár csepp vér, szóval újfent pihentetned kell. És ezt így folytatod… Mint egy ördögi kör: feltéped-dühöngsz-letapasztod, feltéped-dühöngsz-letapasztod… És arra leszel figyelmes, hogy minden alkalommal egyre kevésbé vérzik, egyre kevésbé nyilall bele. Mígnem eljön egy pont, amikor már egyáltalán nem vérzik, de még csak nem is sajog.

Ami szuper! Csak hát épp ott maradt egy ronda heg. Amire emlékezni fogsz. Valószínűleg örökké. De talán nem is baj. Legyen csak ott. Emlékezz rá. Idézze fel minden egyes alkalommal a pillanatot, hogy mekkora fájdalmat okozott neked akkor, amikor szerezted. Juttassa eszedbe, miért vagy itt. Hogy kerültél ide. Mi hozott ide.

Hogy akkora fájdalmak közepette nem azért maradtál életben, mert annyira akartál, hanem mert nem volt más választásod…

a hegeim utakat rajzolnak

a meglévőket bejártam, de

többet képtelen lennék.

...végigcsókoltam az összes heged, de te ellöktél, és újabbakat ejetettél magadon, mert nem voltam elég jó.

A megfekedett érzések,mint nyitott hegek melyekből benzin csepeg….

A hegek a combomon, emlekeztetni fognak, hogy tobbet ne bizzak benned..🖤

János

János jó gyerek mindig pontosan a pocsolya közepébe ugrik szépen szaval március 15-én lekaparja a sebet a lábáról. később is maradó hegek nem szereti a nagynénje levendulaszagát, de mindig kap tőle egy ezrest fülig szerelmes Andiba, de sosem tudja meg senki van rajta egy pici túlsúly, nem szeret futni János jó gyerek

János jó barát ugyanannak a csapatnak szurkol, néha meccsre megy a srácokkal mindig vicces, amikor spicces vannak róla mókás sztorik, amin bármikor jó nevetni, ha elmondja valaki rövidujjú ingben szokott jönni kipirosodik az arca, ha valami kínos a számára nehezen udvarol minden hülyeségben benne van János jó barát

János jó kolléga pontos néha hoz egy új ötletet, ezeket elmondja a meetingen szórakoztatóan mondja el, néha mindenki nevet együtt ebédel másokkal, olyankor a cégről beszélnek este is felveszi a telefont, ha sürgős hétvégén is a nyaralás viszont szent. minden évben egyszer János jó kolléga

János jó férj az első nagy szerelmét vette el. holtáiglan péntek este szeretkezik. rövid orál, aztán felül van, végül hátulról egyszer kiverte, miközben Júliára gondolt, de szégyellte magát spórol gyakran vesz virágot. a virágos a sarkon van egyszer tévedésből azt hitte, félrelép a felesége, de pénteken másképp gondolta János jó férj

János jó apa focizik a gyerekkel, néha meccsre is viszi, ha nincs túl későn várja, hogy akkora legyen a gyerek, hogy együtt quadozhassanak nekimegy újra és újra a deriválásnak. régebben ment neki jó, hogy spórolt vicceskedik, amikor a gyerek odaviszi a barátnőjét titokban észreveszi, hogy nem hord melltartót János jó apa János jó halott elmondják róla, hogy jó gyerek, jó barát, jó kolléga, jó férj, jó apa volt a biztosítása minden költséget fedez az autója patika. pöccre indul még mindig az unokája emlékszik, hogy papa vicces volt a dédunokája tudja a keresztnevét János jó halott

Felejtés

Hogyan felejtselek

Ha álmomban veled elek

Reggelente bármit megadnek

Csak pár percet kapjak meg.

Hogyan felejtselek

Ha már elmosodott vonasaid

Reggelre elmemben teljesen elesek

Jelenleted néha valósnak erzem

Mindegy mit teszek.

Minden éjjelem a tied.

Újra egyedül vagyok

Megint elvesztettem azt a pár embert is aki velem volt

Minden az én hibám valószínűleg

Kisfiú: te egy angyal vagy?

Lány: micsoda?

Kisfiú: Anyukám azt mondta, hogy akiknek a

kezén hegek vannak, azok angyalok

Lány: nem vagyok angyal..

Kisfiú: De igen, persze hogy az vagy. Anyu azt

mondta, hogy csak az angyalok bántják magukat,

mert nem szeretik a földön az életet. A világ

tönkre teszi őket, ezért próbálnak haza menni,

vissza a mennyországba. Az angyalok túl

érzékenyek, hogy elviseljék a saját fájdalmaikat és

másokét.

Lány: tudod, az anyukádnak igaza van..

Kisfiú: köszönöm. Ő is egy angyal, csak ő már

hazament…