Zlo je riječ kojom opisujemo odsustvo Dobra, kao što riječju Tmina opisujemo odsustvo Svijetlosti ili riječju Smrt odsustvo Života.

Gloomy spring sunset.

Ćejf mode

VIII/22

Ljubav, obična reč...Da li je?

Ljubav, obična reč…Da li je?

Pre par godina, januar mesec, zavejana planina, neki seminar je bio, završio se rano, nas desetak sedimo u staroj planinskoj kućici, nekad bila, sad je lep mali planinski hotel pored Planinske kućice, krstismo je brvnara. Ko je izmolio ključ od kućice ne znam, glavno nas desetak, razastrti po podu ispred starog čađavog kamina, vatra pucketa, šireći predivnu svetlost cepanica koje gore, praveći po…

View On WordPress

🥾🌿 Atatürk Kolibası (Söğütözü Atatürk Evi) Ankara Söğütözü’nde kerpiç bir ev düşünün, tek odalı.. Söğütözü’nde gizli kalmış bir hikaye, Atatürk’ün Kolibası 🥾 Cumhuriyet’in ilk yıllarında gezintiye çıkıp da yorulduğunda Atamız’ın uğrak yeri olarak kullanabilmesi için yapılmış olan Koliba; Söğütözü’nde saklı kalmayı güçlükle başarmış özel bir mekan burası.. Koliba, kelime anlamıyla Trakya, Rumeli hatta Istıranca, Selanik bölgelerinin şivesiyle “Kulübe” olarak geçmekte. Hatta günümüzde Sırbistan’da dahi aynı anlamda kullanılmaktadır. Burayı özel yapan ise, hem çok az kişinin biliyor olması hem de ülkemiz için belki de nice önemli kararların alınması için Atatürk’e rahat, huzurlu ve sakin bir ortam sağlamış olması 🇹🇷 #atatürk #atatürkkolibası #söğütözü #ormanvesuişleribakanlığı #ormangenelmüdürlüğü #koliba #kulübe #atatürkevi #rumeli #trakya #selanik #ıstıranca #cumhuriyet (Söğütözü) https://www.instagram.com/p/CdVIqGZKM2H/?igshid=NGJjMDIxMWI=

valašské slovo pro dnešní Den památek a historických sídel:

koliba

„Basznivaló egyiptológus", „biztos, hogy ratyi", „LMP-s pina, ne vigyük le", „Pistának jó lesz", „liberó buzigyerek", „koliba nem vesszük fel"

azért kurva jó, hogy Stummer János, a lista egyik készítője most belépett a Momentumba, mert legalább testközelbe kerül a basznivaló egyiptológusokkal és liberó buzigyerekekkel!

RANT not fotball related !!!

📣 i am so sick of tired to be a stay at home daughter📣

szóval minden azzal kezdődött, hogy júliusban megszereztem a mester diplomám (hurrá végre szabadság elkezdhetem az életem...JA NEM). a szüleimmel megbeszéltem, hogy a nyarat még arra használom ki, hogy pihenek (mivel a suli mellett dolgoztam is, nem minden félévben, de a legtöbben igen). olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy itthon éltem az egyetemi éveim alatt mert 40 percre lakok busszal, így csak pénz kidobás lett volna albiba vagy koliba mennem. fontos megjegyezni, hogy összeségében két kibaszottul haszontalan diplomát sikerült megszereznem: egy politológus BA és egy kommunikáció és média MA-t. no offense mind a kettőt szerettem és szerintem hasznosak, de a munkaerő piacon lófaszt sem érnek. summa sumárum a sztori lényege az, hogy itt van január és még mindig nincs munkám. ami az itthoni helyzetemet (szüleimmel való kapcsolat) piszkos mód megnehezíti. őszintén szólva az is igaz, hogy nemrég fogalmazódott meg bennem valójában mit is szeretnék csinálni: sportmédia. alapból nehéz ilyen terepen elhelyezkedni főleg az alföldön, de kapcsolatok nélkül...hmm fincsi. tavaly év végén rá írtam egy srácra akiről tudtam, hogy ezzel foglalkozik, nagyon kedves és segítőkész volt főleg úgy, hogy előtte egyszer találkoztunk és csak köszöntünk a másiknak. megkért, hogy küldjem el az önéletrajzom és majd tovább küldi a rádió szerkesztőségének, de azóta nem hallottam vissza semmit. ami őszintén nagyon nyomaszt, de azért még reménykedem. lenne lehetőségem elmenni a szüleim munkahelyére dolgozni, jó pénzért, de én ezt nem akarom. szóval a napjaim tépelődésből állnak, gondolkoztam, hogy elvégzek egy sportmédia képzest,de mindenki azt mondta felesleges inkább tapasztalatot szerezzek. szóval most próbálom összeszedni magam és erőt meríteni azért, hogy elérjem azt amit akarok: sport riporter legyek. nem segít az se, hogy ez évben töltöm a 25-öt és kibaszott szerencsétlenek érzem magam, valamint azt érzem elvagyok maradva a koromhoz képest mindenben (egzisztencia, magánélet, karrier). az nem opció, hogy felmenjek Pestre mert nincs megtakarításom szóval mindenképp helyben kell elhelyezkedjek. néha azt érzem túl makacs vagyok és elkéne mennem a szüleim munkahelyére dolgozni (mert akkor legalább ők is boldogok lennénk). de annyira tudom, hogy ez nem nekem való, megtudnám csinálni, de nem élvezném. így a végére érve nincs sok értelme annak amit leírtam, de a lelkemnek nagyon jól esett és hátha valamelyikőtök, hasonló cipőben jár mint én.

szóval ja, ha neked is kapunyitási pánikod van nyugi nem vagy egyedül és nyugi nem veled van a baj🩷

Köszönöm, ha elolvastad puszi🫶🏼

Svaki odnos između dvije osobe posve je jedinstven. Zbog toga ne možeš voljeti dvije osobe na isti način. To jednostavno nije moguće. Svaku osobu voliš drugačije zbog toga što su takve kakve jesu i zbog jedinstvene reakcije koje izazivaju u tebi.

Follow the green.

Hogy ment a műtét?

Pénteken este 6-ra mentem a kórházba, berajzolt a doktornő. Aznap bent aludtam már a kórházban, mert első akartam lenni (3-an voltunk). Péntek este halálra izgultam magam, szétbaszott az ideg, féltem nagyon. Másnap reggel, szombaton, 5 órakor keltettek, semmit nem ihattam/ehettem éjfél után, nyilván reggel szomjasan keltem. Ruben volt az első, mert neki teljesen más technikával csinálta, és az nehezebb volt, mint a miénk Gáborral. Én voltam a második. 10:30-11:00 körülre mondta az orvosom, hogy én jövök. Anesztes orvos normális volt, elmondott mindent. Akart adni egy 0,5 mg-os Xanaxot, de szóltam neki, hogy korábban volt bajom a benzókkal, és így nem kaptam semmit. 11 után mondták, hogy most jövök én, és indulás. Azok a percek, amikor a műtőbe toltak, hát... Nem volt valami jó... Majdnem pánikrohamom lett, de végül sikerült lenyugodni. A műtő előkészítőben otthagytak vagy 10 percre (nem volt óra, időérzékem 0, de kb. 10 perc lehetett), aztán jött egy nő, és kaptam infúziót. Kibaszott keskeny volt az ágy, és lelógott a bal kezem, amiben az infúzió volt. Nagyon szar volt. Aztán betoltak A MŰTŐBE. Ott megnyugodtam, mert tudtam, hogy minden rendben lesz. Kikötötték a kezem, kb. úgy, mint Jézust XDDDDDDDD jobb oldalra néztem, 11:15 volt az idő pont. Aztán annyit hallottam, hogy "150-et..", és kaptam az altatót intravénásan. 1 percen belül kezdtem érezni a bódulást xdddd, rögtön kérdezték, hogy érzem e, én meg mosolyogva válaszoltam, hogy igen, geci jó ez a cucc xddddd aztán amikor már alig bírtam nyitva tartani a szemem, akkor mondtam nekik, hogy "na, most aztán pörkölt lesz belőlem, jó éjszakát". Lecsuktam a szemeim, és onnantól semmire sem emlékszem. Következő emlékem az volt, hogy tolnak vissza a szobába, de itt még nem voltam teljesen magamnál. Aztán a szobában kezdtem ébredezni, az volt az első szavam, hogy "mennyi az idő?". Teca nővér mondta, hogy fél 2 van. Körülbelül 2 másodperc múlva el is felejtettem, hogy hány óra, és ezt még 10x megkérdeztem tőle xdddd

Aztán fél 3 környékén magamhoz tértem már teljesen, és oda adta a kezembe a telefont, hívtam anyámat, hogy jöjjön, mert ébren vagyok.

AMI MEGLEPŐ VOLT, hogy NEM HÁNYTAM A MŰTÉT UTÁN. Fel voltam rá készülve, hogy szét fogom hányni a szobát, de nem. Még az inger se volt meg. Mázli. Minimális szédülés volt az ébredés után, amikor először emeltem meg a fejem, de úgy gondolom, hogy korai volt akkor még a fejemet emelgetni.

Összességében nagyon jól sikerült a műtét, alig-alig fájt ébredés után a vágás, illetve a drainek (10/2-3 fájdalom, lófasz), és nagyon nyugodt voltam. A műtét napján (szombat), este 10 órakor már sikerült felkelni az ágyból. Nem mondom, hogy nem fájt, de tűrhető volt a fájdalom. Inkább csak húzódott vágás, ahogy felkeltem. Másnap reggel egyedül kentem meg a vajas kenyeret, szóval minden fasza. Vasárnap már kora reggel haza is mehettem volna, de 2-ig maradtam a kórházban, és utána indultunk autóval haza a koliba. Fél 5 körül értünk be. Az autó út szar volt, rázott a kocsi... De az autópályán már nem féltem annyira.

Minden értelemben pozitív volt, imádom az egészet.

Správné významy slov

kolagen - dědičná dispozice k pití nezdravých nápojů kolektor - učitel slepičštiny koliba - pouze okolo (slovensky) kolokvium - vrzající náprava (z latiny) komuna - dotaz na příjemce daru kontraband - protikapela koprofil - milovník rostliny s charakteristickou vůní

it's all fun and games lehozni a ruháidat a koliba but watch out! vissza is kell vinni

5 nap

Végig sírtam (miattad).

Lelkileg padlón vagyok, ha nem lejjebb (miattad).

Szerettem volna azt hinni, hogy végződhet még másképp, de esélytelen lett (miattad).

Soha nem ártottam neked, mindig csak jót akartam, és most úgy érzem soha nem voltam elég jó (miattad).

Nagyon nehezen engedek közel magamhoz bárkit, főleg a történtek után (miattad).

Elengedem a megszokást (miattad).

A könnyeim elfogytak, nem tudok már sírni (miattad).

Ma már nem sírok, és jól érzem magam (nélküled).

Van egy másik fiú...mesélek neked róla.

-mintha nem ismernéd-

Amikor meglátom ezt a srácot, és összeakad a tekintetünk van valami megmagyarázhatatlan a levegőben, amióta megismertem. Még csak körbe írni se tudnám, hogy mitől lehet, hogy nem bírom levenni róla a szemem. Talán szimpla vonzalom. Másoknak mondtam is, hogy milyen jól néz ki. Biztosan meséltek már róla (istenem kérlek ne haragúdj, én meséltem😭) , hogy megtörtént ami alapból is kiszámítható volt, hogy be fog következni. Egyik buliban összenéztünk, énekeltünk, lent amikor cigiztünk megfogta és simogatta a kezem mások előtt. Többiek lent hagytak minket, és a liftben csókolóztunk. Utána 1 órát még kettesben voltunk a szobában, beszélgettünk, tánciztunk, csókolóztunk és ölelgettük egymást. Fogalmam sem volt, hogy mi lesz a következménye, csak azt tettem, amit abban a pillanatban jónak éreztem. Sőt még az is lehet, hogy én kezdeményeztem. -Nem csak lehet.-

És tudod mi a legrosszabb? Hogy nem bántam meg... (pedig közben ránk is gondoltam). Másnap beszélgettem vele írásban. Azt mondta neki nagyon sokat jelentett az este és nagyon jól érezte magát velem. Beszéltünk még erről-arról, másnap viszon én írtam neki. Egész nap azon gondolkodtam (még amikor veled beszéltem is), hogy mit értett az alatt, hogy sokat jelentett neki az este. Azt mondta, majd ha visszamegyek koliba elmondja. Másról nem beszéltünk, viszont a türelmetlenségem miatt este is írtam neki egy buliban, elkérte a telefonszámom és felhívott hajnalban. 33 percet beszéltünk, és nem arról szóltak ezek a percek, hogy csak magáról beszél. Másnap feljött hozzám szobába, és a kínos csendek közben konkrétan rákérdeztem, hogy mik a szándékai, azt mondta a csütörtök este után még jobban meg szeretne ismerni engem. Úgy érzi, hogy miatta lesz vége az eddigieknek (nekünk). Beszélgettünk még, de elég kötötten (miattad) és egy hosszú hosszú ölelés után kiment. Este még feljöttek hozzánk beszélgetni. Másnap megtörtént az a bizonyos felejthetetlen, lélekbe mászó beszélgetés (veled), aminek nagyon rossz vége lett. Egész napos sírás után, eldöntöttem, hogy este iszunk, így jöttek a többiek. Persze, hogy előtte egyedül voltam és máson sem tudtam gondolkodni, mint a délelőtt történteken, így a többiek is látták, hogy sírtam. Ki is mentek, összeszedtem magam, és utánuk mentem. Ittunk. Lementünk cigizni, a fiú megkérdezte hogy vagyok. Mondtam neki, leszek majd jobban is. Fent társasoztunk. Az volt a fiú feladata, hogy csókolja meg a tőle jobbra ülőt (játék elején le lett tisztázva, hogy ez csak puszi). Én voltam az. Többiek eltakarták a szemüket, és megcsókolt. Utána végig simizte a lábam és a kezem játék közben. Behívott a konyhába, hogy meséljek neki, hogy mi történt (veled). Meghallgatott, megölelgetett és puszilgatott. Második kör cigi után mások előtt is átkarolta a derekam. Ketten maradtunk fent. Leült a székre és az ölébe húzott. Beszélgettünk és csókolóztunk. Szembe ültem vele. A nadrágom széléhez tette a kezét, de én elvettem. Megkérdezte, hogy ezek után (utánad), hogy viszonyulok ehhez az egészhez ami vele van. Azt mondtam idő kell. Olyan választ kaptam amire nem is számítottam, azt mondta hogy persze, megérti és annyi időt ad amennyit csak szeretnék, szóljak bármikor. Azt is mondta, hogy kapcsolatos típus, és amikor kérdeztem tőle, hogy ő mit szeretne, erre a válasza: "ezt!" átölelte a derekam és megcsókolt. Pont így nyár előtt érdekes lenne ha ebből több lenne, viszont rögtön azt válaszolta, hogy többet is utazott már lány miatt. Úgy alakult az este, hogy ott aludt nálam. Csak aludtunk. Nagyon aranyos volt. Egy este alatt több puszit kaptam, mint mástól (tőled) 8 hónap alatt.

Azóta 5 nap telt el. Még mindig beszélünk, és keresi a társaságomat. Elhívott randira is, viszont arra még nagyon nem állok készen lelkileg. Azt mondta megérti és tiszteletben tartja. Legközelebb amikor találkoztunk csak beszélgettünk és társasoztunk egész este, még meg sem ölelt, annyira tiszteletben tartja a kérésem. Második este én kezdeményeztem, bár egész nap egy társaságban voltunk, és a szemkontaktuson kívül nem volt semmi, ezért amikor ketten maradtunk megölelgettem és csókolóztunk. Amikor társaságban vagyunk -nagyon sokat járnak fel hozzánk azóta- mindig engem és a reakciómat nézi. Reggelente ír, és fel is jön beszélgetni. Nagyon kis szeretgetős és romantikus fiú, bárki nagyon jól járna vele. Amikor eljöttem koliból, akkor is megölelt és megcsókolt a többiek előtt. Ez az ami nekem kell...de nem tudom közelebb engedni...(miattad).

Bennem van az érzés, hogy nem leszek neki (sem) elég. Sem testileg, sem lelkileg. El nem tudom mondani mennyire feleslegesnek érzem magam. Pedig soha senki nem adott rá okot, hogy így érezzek (te sem).

Kitérő: A haverja másnap, pénteken bejött hozzám. Elmondta az ő és a fiú szemszögét. A srácnak régóta bejövök, csak tiszteletben tartotta, hogy "van" valakim (te). Nagyon boldog, és azt mondta cuki vagyok. Részéről bármikor lehet belőlem és belőle "mi". A haverja szerint is nagyon összeillünk és megérdemelnénk egymást.

Szeretném, ha igazuk lenne.

Most már láthatod, hogy a fiú, akiről te úgy beszélsz, hogy "szar hatar pali" sokkal több belsőleg (is) mint TE VOLTÁL. Most őszintén, hogy lehet olyat mondani, hogy nem zavar hogy a majdnem barátnőd csókolózott mással, mert TE jobban nézel ki nála? Kurva gáz...

Veled nem az én hibámból lett vége. A Te sok hülyeséged miatt, amit meguntam. A személyiségeddel sem tudtam sokszor azonosulni, de ezt nyilván nem mondhattam el. Inkább hidd azt, hogy valaki más miatt lett vége, mint hogy mégjobban megbántsalak olyan dolog miatt amiről nem te tehetsz... Ki sem volt mondva, hogy együtt vagyunk...nagyon csúnyán beszéltél velem és rólam. Ki is követtél mindenhonnan, mint ha az oviban lennénk de tényleg xd. Mégis, a bántó szavaid hatottak rám, és én érzem magam hibásnak és rossznak. Nem vagyok normális, de komolyan. Amikor ezen gondolkodom mindig az jut eszembe, hogy nem akartalak így megbántani, mert nagyon szeretlek és most amúgy is minden rossz, hogy tehettem ezt veled és mekkora hülye voltam. Pedig nem így van, csak őszinte voltam. És a saját érdekeimet néztem. Mindenki azt mondta "előbb kellett volna".

Köszönök mindent, legalább itt, ha már szóban nem tehettem meg. Nagyon szép emlékek kötnek hozzád, soha nem foglak elfelejteni. És azt is megígérem, hogy csak a szép emlékek fognak eszembe jutni rólad.

Akár hiszed akár nem, szeretlek. Remélem egy nap majd észhez térsz, és rájössz, hogy nem akartam rosszat neked.

(07.18.: "...csak a szép emlékek fognap eszembe jutni rólad." A faszt. Undorító amit csinálsz, és hogy ennyire kimutatod, hogy nem tetted túl magad rajtam. Küldöd a többieknek, hogy "milyen jól érzed magad" meg kiparodizálsz engem...hát hagyjuk már. Szánalmas. Tudod mi történt velem azóta? Kapcsolatban vagyok a "másik fiúval". És szavak nincsenek rá, hogy milyen érzéseket vált ki belőlem és mennyire hálás vagyok azért amit tőle kapok meg ahogy velem bánik. A közelében sem voltál, hogy veled így érezzem magam anno. Miattad nem lehet teljes a kapcsolatunk. 2 hónap után sem tudtam teljesen túltenni magam azon a sok szaron amit tőled kaptam (főleg lelkileg...) ezért nem vagyok biztos magamban. Nem akarom, hogy mégegyszer bárki is úgy érjen hozzám mint te részegen szoktál. Annyira érzéketlenül és agresszíven. Félek ettől az érzéstől. Ahogy akkor féltem tőled is. Viszont egyre jobban bebizonyítottad: nem vesztettem veled semmit. És igazuk volt a többieknek, előbb kellett volna. Emberileg senki vagy.)