#keztetes | Explore Tumblr Posts and Blogs

korkep-blog · 5 years

Text

Újév kapcsán

Filozofikus alkotás, amely ismét csak azt juttatja eszembe, hogy a gondolatokon nem fog az idő.

Nyitókép: archív

Százhúsz éves gondolatsor, amely a századfordulót megelőző évet köszönti. Filozofikus alkotás, amely ismét csak azt juttatja eszembe, hogy a gondolatokon nem fog az idő.

Hogy a maga spirálos útján előrehaladó történelem köznapi embereit így az óév végén és az újév elején szinte ugyanazok a problémák foglalkoztatták, „Népcsaládok, nemzetek, melyek századak és évezredek alatt futják meg pályájukat”, „a növekedés, fejlődés, nagyság, dicsőség és hanyatlás”, hogy „Le kell számolnunk a múlt év eredményeivel, vissza kell emlékeznünk mind arra, mi a társadalom javára vagy kárára szolgált” stb. jelenünkben majdnem ugyanezt kicsit más, modernebb szavakkal mondjuk, mondják el.

Olvassák hát a Losonc és Vidéke 1899-es évfolyama évköszöntőjét, melyhez egy kicsit álmodozó vers is társul. A szerző neve ebben a formában bizonyára ismeretlen. Írói álnév, mely mögött a szlovákiai magyar cserkészmozgalom egyik vezető egyénisége, a Mi lapunk alapítója, fenntartója és szerkesztője, az 1919-es országváltás egyik egyénisége és szenvedő alanya, Scherer Lajos rejtőzik. Utóbbi eseménysorról hamarosan olvashatnak portálunkon.

Boldog újévet minden olvasónknak, támogatónknak, rajongónknak.

A véges ember évszázadokon át látta a természetben az enyészet és feltámadás szakadatlan és egyenlő körforgását, ahhoz szabott évekre osztotta föl eszmeileg a végtelen időt s valóságban bölcsőjétől koporsójáig terjedő rövid földi életét.

Népcsaládok, nemzetek, melyek századok és évezredek alatt futják meg pályájukat, szintúgy alá vannak vetve az enyészet törvényének: nincs örökélet a földön; szüntelen körforgásban váltakoznak a nemzetek életében is a növekedés, fejlődés, nagyság, dicsőség és hanyatlás korszakai.

Ha már a millióból álló s a dicsőség a verőfényén magasra emelkedő nemzetek is meghódolnak a természet örök törvénye előtt, mennyivel inkább a gyönge ember, kinek a múltak emlékezete és a jövő reményei közt ingadozó, bizonytalan rövid életidő: engedett a gondviselés, s kik közül nemcsak a gyöngét hervasztja el idő előtt az enyészet fuvalma, hanem azokat is, kiket földi- hatalmasságoknak tartunk, a sors egy villáma az enyészet sírjába döntheti minden pillanatban.

A régi kor hitregéi gyermekeit unokáit elemésztő vén ember alakjában festették az időt; ma már a hit világánál meggyőződvén, hogy mindent, mit a múlt adott, a jelen nyújt és a jövő ígér, ezen fölöttünk uralkodó nagyhatalom kezéből nyerjük, nem rettegve többé, hanem hálás érzéssel szentelünk ünnepet minden újév napján az emlékezetinek és reménységnek: az életpályánkon vezérlő két geniusnak.

A világ hatalmasai is megünneplik a véghetetlen idő rövid évfordulóját, többé kevésbé őszinte nyilatkozatokkal üdvözlik azt és a multak példáiból tanulságot merítve, megújuló erővel és bizodalommal fognak a jövő munkájához.

De nevezetes napja az újév első napja a társadalomnak is.

Le kell számolnunk a múlt év eredményeivel, vissza kell emlékeznünk mind arra, mi a társadalom javára vagy kárára szolgált, s kutatva az okokat, tapasztalatainkból kell okulnunk, hogy újabb működésünk áldásos legyen s bizalommal tekinthessünk a jövőbe.

Igaz alig van társadalom, a mely elmondhatná magáról, hogy sohasem tett olyat, mit megbánnia kellene: így kétségtelenül a multat is szigorú bírálat alá kell venni; de viszont az is igaz, hogy a mult tanítója a jövőnek, nagy elbizakodottság volna tehát, ha a múlttól tanulni nem akarnánk.

Forduljunk az újév első napján irányadó jó tanácsért az emlékezel jó szelleméhez.

És ha látjuk, hogy a társadalom az elmúlt évben sem munkálkodott eredmény nélkül, a magvető aratott, a múltban ültetett csemeték édes gyümölcsöt hoztak, akkor a reménység jó szelleméhez.

És ha látjuk, hogy a társadalom az elmult évben sem munkálkodott eredmény nélkül, a magvető aratott, a multban ültetett csemeték édes gyümölcsöt hoztak, akkor a reménység jó szellemének vezetése alatt alatt hittel és és bizodalommal lépünk át az újév küszöbén.

De nevezetes napja ez magának az egyes embernek is, kit rövid életpályáján éveinek szaporodása mindig arra emlékeztet, hogy az idő föltartózhatatlanúl halad.

Az emberre családja, hazája, nemzete, vallása és az emberiség iránt tartozó kötelességei annyi feladatot halmoznak, hogy azoknak teljes betöltésére rövid életében csak törekednie lehet. És ha mint bölcs jönne is az ember a világra, ki a gyermekjátékok, ifjúi élvezetek s a férfiúi tevékenység életszakaszait mathematikai pontossággal kimérve kiszámíthatná, hogy mielőtt a hanyatló korba lép, mindezen kötelességeknek képas lesz és meg is fog felelni – az élet bizonytalansága számtalanszor megzavarná cirkulusait.

Szükséges azért, hogy az újév első napját tegye az ember az önbírálat, a magába szállás, az önmagával való kibékülés ünnepévé, s akkor önbizodalommal tekinthetünk az ismeretlen jövő kétes homályába, s emberi kötelességeinknek élve remélhetjük, hogy törekvéseinket siker fogja koronázni. Így aztán megtörténhetik, hogy nem kell a múltra kínosan visszaemlékeznünk s egy pillanatra sem tévedünk oly sötét helyekre, hova a reménysugarak be nem hatnak.

De az egyes személyeken s társadalmi munkásságunkon át van még egy út, mely tovább vezeti a kicsiny embert: a hazához, mely fölséges tárgyról soha egy perczig sem szabad megfeledkeznünk, nem pedig éppen az újév első napján. Tudjuk, mily féltett kincsünk nekünk a mi imádott magyar hazánk. Szálljon e szent hazáért s mindazért, mit benne bírunk, hő ima az istenhez, hogy áldja meg e hazát és nemzetit boldogsággal, dicsőségére.

Boldog új évet kívánunk!

Boldog újévet

Az ó év utolsó estéjén elalván

És az uj év felől eképen álmodám.

Egy nagy fényes angyal a magas menyekből

A földre lebegett

Es a Jövendőről s minden emberekről

Ekép intézkedett:

A családos apák, családjuk körében

Gond nélkül éljenek;

Pénzük mindig legyen és adót ezentúl

Sosem fizessenek.

Pinzéjük jó borral s házuk vidámsággal

Mindig telve legyen,

S tajtékpipájukban — saját termésükből —

Jó dohány sercegjen.

Az anyák jól adják férjhez lányaikat

S oly vőket kapjanak,

Akik anyósaknak egyetlen szavára

Mindjárt tánczoljanak.

A lányok szivüknek egész érzésével

8 hűen szeressenek;

S akit megszeretnek — ha mindjárt királyfi —

Azé hogy legyenek.

Az ifjak pediglen agglegények soha

Hogy ne maradjanak.

Fürjre vadászhatnak, ámde hozományra

Ne vadászgassanak.

Bírák s tanítók jobb fizetést s nagyobb

Tekintélyt kapjanak,

Amazok a nagyok, ezek a kicsik közt

Hűn bíráskodjanak.

Minden hivatalnok, állami, megyei

Csak délig dolgozzék

S nagy fizetést kapjon, mert kell, hogy délután

Kicsit szórakozzék.

A földművesnek minden elvetett mag

Százszorosát adja.

A szőlőművesnek minden szüretkor, hogy

Telve legyen kádja.

A kereskedőknél a vevők készpénzért

És sokat vegyenek;

Portékájuk, pénzük sok legyen, váltóik

Többé ne legyenek.

Ezeket álmodtam s ahogy felébredék

Elmultak az álmok

E kedves lap minden vevőjének boldog

Újévet kívánok.

Csipkay Lajos

Összeállította Puntigán József

#1899 #1919 #cserkészmozgalom #Főoldal #Losonc #Losoncz és Vidéke #Scherer Lajos #Schrere Lajos #újév

0 notes