Elsőnek kibőgöd magad vagy épp idegösszeroppanást kapsz, majd megnyugszol és csinálod tovább a dolgod/kötelességed, mert ez a kibaszott világ nem áll meg, csakmert neked épp szar.

Mikor az idegösszeomlás szélén állsz és ráadásul a kedvenc sorozatod is pont véget ér...

Néha a csend sokkal jobban fáj mint szavak.

Csak a szokásos idegösszeomlás. Tudod mit kellene tenni....de nem teszed. Túlreagálod, érzékenykedsz, rágódsz csak. És csak süllyedsz bele a lelki nyomorodba.

Amikor már azt hinnéd, hogy kezdenek jól alakulni a dolgok, képes vagy elengedni a múltat még ha nehéz is, de megpróbálod. Képes vagy megbocsátani és elfelejteni minden rosszat, akkor mi történik?

Kezdik a szülők. Hogy tényleg legyen mindig valami, ami elviheti a kedved, és azt érezd, hogy veled a sors nagyon ki akar cseszni.

🙂

Basszátok meg,hogy miattatok ott tartok, hogy ha ideges vagyok azonnal bekönnyezek és elveszítem az agyam :)

A telefonom repülő üzemmódba tettem,és le ültem az ágyam szélére és elfogott a sírás.Hirtelen elő tőrt belőlem a düh amit heteken át cipeltem magamban. Amit épp kezem elért földnek csaptam vagy épp a falnak.A szívem elkezdett nagyon gyorsan verni,de én még mindig csak romboltam.Lerogytam a földre és levegőért kapkodtam úgy éreztem nincs annyi levegő ami számomra elég lenne.Magzat pózban össze húztam magam és remegő kezeimmel tépni kezdtem a bőrőm. Sírtam ordítani tudtam volna torkom szakadtából,de egy hang sem hagyta el a számat. A könnyeim csak folytak és a levegő is egyre jobban elfogyott.Sírtam, mikor már “jobb” volt körül néztem a szobámban és eszembe jutottál te....igen te,hogy ez mind miattad van miattad lettem egy szörnyeteg,mert nem tudok azzal a tudattal éni,hogy szarsz rám magosról.Fel akartam állni,de a szédülés a padlóra szórított el vonszoltam magam az ágyamig és felhúztam magam. Az ágyon a hátamra feküdtem és néztem a szürke falamat,homályos lett és végül elsötétült minden.Nem tudom mennyi idő telt el,de felnyitottam szemeim és körül néztem nem tudtam mi történt a szobámban mintha bombát robbantottak volna. Kérdeztem magamtól “ezt én csináltam?”....fel akartam kelni de a lábaim remegtek,vissza ültem és elkapott ismét a sírás “nem lehetsz gyenge “mondogattam.....

Mert az első gondolatom az volt .. : " újra megvághatom magam "

Nem érdekel mennyire szeretsz, ha az idegrendszerem miattad megy tönkre, inkább lépj ki az életemből.

"legjobb barátnő"

Aki azt se tudja mi van veled manapság

Aki azt se tudja min mész keresztül nap mint nap

Aki azt sem tudja hogy hogy érzed magad

Aki nem tud rólad semmit, mert ha beszéltek is csak a saját problémáiról, és sosem kerülsz szóba

Akinek ha megmondod az igazat vagy a véleményed és betörik a feje

Aki elhanyagol egy fiú miatt, de nem veszi észre

Akinek mindenki fontosabb a "legjobb barátnőjén" kívül

208.

Mindig mindent megosztok másokkal mert szófosásom van és nem birom befogni.

Majd megbánom és egész sokáig gyötörni fogom magam azzal, hogy mit nem kellett volna kurvára elmondanom és befoghattam volna, mert egyébként is kurva idegesítő vagyok. :))

Tuti recept az idegösszeomláshoz

Egész biztosan bele fogok őrülni ebbe az egészbe. Nem elég, hogy a hiányod miatti traumával is meg kell küzdenem, még a nyomorult járvány is nehezíti az életem. Hogy az ilyen “apró” szösszeneteket ne is említsem már, hogy a főnök direktbe szemét minden nap vagy épp egy családtagom halála veri ki a biztosítékot.... Tök jó, Imádok élni!

okos tanács, egy kedves hölgytől: kattintsam át az agyam, ne figyeljek a rosszra... köszi....ha csak rossz történik, mégis hogy zárjam ki? Esetleg essek kómába?

Én úgy örülök, hogy az AutoCAD fejlesztői lelkiismeretesen dolgoznak,

de meg lehetne oldani egyszer a büdös életbe, hogy a folyamatos frissítéseknél ne kúródjon szét minden a gecibe? 

A kedves sajnálo szővegeket kend a hajadra a régi szép igéreteidel együtt..! Lattam,hallotam érztem ,megéltem már eleget egyedül ! .... Mert mindig mindenki ugyan igy tesz vagy tett ! Mikor a legjobban nem kellene akkor megy el az összes...

De azert szépen mindenki a pofámba tudja baszni azt : ( hogy ugye én megmondtam ! ...) holott semmit nem tud rolam ...!

Hiányzik a múlt.. Amikor még kicsi voltam.. 6-7-8 éves... Amikor még általános iskolás, alsós voltam. Amikor ott volt a legjobb barátom! Mindig minden hülyeséget együtt csináltunk.. Az osztály bohócainak hívtak minket!  Együtt kerültünk bajba is. Elég lusta voltam, így rossz tanuló is voltam a suliba. Mai napig rossz tanuló vagyok, de más miatt... Nyáron együtt és a szüleinkkel mentünk le a strandra, és mi hülyék azt játszottuk hogy fel-e bírunk állni a vízen a matracra. Tudtuk hogy nem megy, hogy mindig beleesünk, de mégis rohadt sokat nevettünk rajta! Meg amikor átmásztunk egymás matracára, és az volt a cél, hogy bele lökjük egymást a vízbe. Meg a domb tetejéről nekifutásból megindultunk, hogy ki ér előbb a vízbe. Volt hogy ömlött a vér, mert a kagyló megvágta a lábunk. De ezek ellenére akkor is mindig megérte! Aztán a sulis veszekedések, verekedések.. Leginkább mindig csak egymást szidtuk, meg mondtunk egymásra dolgokat.. De egymás halálát nem kívántuk, és nem akartuk megölni a másikat.. Ha aznap nem is, másnap kibékültünk és utána együtt játszottunk az udvaron. Kidobósoztunk, tengoztunk, fociztunk annak ellenére hogy nem voltam nagy “sportember”.. Mindig a lustaság felé hanyatlottam. Csak a játék volt fontos nekem mindig. Rossz tanuló is voltam ez miatt.. Mai napig az vagyok.. De már teljesen más miatt.. Aztán a napközi! De rüheltem! Mindig kurva sok házit kaptunk, és mivel az órákat elhülyültük, így nem értettem semmit belőle.. De szerencsére.. Igaz az már felsőbe volt, hogy kaptunk egy olyan napközis tanárt, aki kedves, jófej volt, és mindig segített nekem is, másnak is! Éva néni-t nagyon szerettük. De attól vártuk a 4órát, és csak úgy szaladtunk ki az osztályból amikor 4 óra lett. Mindenki szaladt hazafele! Ritkán mentem le barátokkal utána játszani. Nem voltam egy eljárós típus, se bulizós.. Mai napig nem igazán vagyok az.. Amikor le is mentem, és jött egy harmadik gyerek, én feleslegesnek éreztem oda magam, mert láttam, hogy ő jobban érzi magát vele. Sokszor amikor elkezdtünk bújócskázni inkább hazaszöktem olyankor. Nem is kerestek. Így inkább mindig hazamentem, és a gép előtt leültem játszani. És a hétvégék! De jó is vooolt! Reggel felkeltem, az volt az első hogy odaüljek a gép elé és játszak estig, vagy amíg ki nem folyik a szemem.. Bár evvel soha nem volt gond, bírtam volna másnap reggelig is játszani! Mindig anyum kiabált velem, hogy álljak már fel attól a szartól mert egésznap előtte ülök, mondta ezt este 10kor.. Volt hogy titokba a takaró alatt folytattam a játékot. Jó volt mindennap, tőlem távoli helyeken élő gyerekeket megismerni, és együtt játszani velük aznap. Vagy akár barátokkal. Aztán fáradtan lefeküdni, és jól kialudni magam, nyugodtan, nem idegeskedni mi lesz holnap. De mi van most? Sírás. Sírás reggel, sírás este.. Suliba bántalmaznak.. Testileg és lelkileg egyaránt.. Nem gyengéden.. Ott ahol gyenge pontot találnak, rögtön oda szúrnak.. Halálom kívánják.. Van hogy a halált kívánom, és a halálba menekülnék.. Este lefekvésnél nem halálon gondolkodva, és hogy mi lesz, ha megölöm magam..  Szerelem.. Mindenkinél volt, van és lesz is.. Néha szar szerelmesnek lenni, néha jó. Jó hogy ott van melletted, de ha elhagy, ő bírja neked a legnagyobb sebet okozni is, ha igazán szereted. Nem felejted el. Soha.. Sokan ez miatt utána a halált kívánják.. Tudom.. Én is így jártam.. És elkezdtem az önbántalmazást.. Ebből adódóan a szüleim lemondtak rólam, amikor másodszorra kerültem kórházba, intenzívre.. Nem segítettek.. Ebből csak erősebben kezdtem el csinálni.Nem éreztem a határt, csak meg akartam halni.. Aztán rájöttek az iskolába is.. Ott szintén evvel basztatnak. Talán ha nem lettem volna szerelmes, nem megy tönkre az életem.. Bassza meg az élet, nem? Mindent el tud rontani.. Én ebbe a hibába estem.. De már mindegy.. megtörtént, nem bírom visszacsinálni.. Pedig milyen jó volna.. Tán nem lennék ilyen idegroncs, nem élnék nyugtatókon, és altatókon. De talán a sors akarta hogy nekem ez az élet jusson.