#bossnak | Explore Tumblr Posts and Blogs

karnakthegreat · 2 years

Text

Right. Here’s your karnak lore

Before we get into it this is me and my kids

And this is my petition to be the tumblr sexyman of 2023

We also have a company (not real) called RTC RP CO™️. @brunos-rat is second in command, @anony-knifey is head of fanfics and @justexistinghere122 is the lore master and Foreigner relationships Minister. I am the Bossnak. If you want a position send in what you want to be in the asks and we can go from there

I have two mothers. They both raised me in England in the north. I lived in a small cottage in the middle of no where with a farm behind it. It was about a 30 minute walk from the closest village. There was also a forest close to my back yard

Threw out my childhood I was homeschooled by my mothers (one of which was very into the occult while the other was very ‘cottagecore’)

I joined mainstream schooling when I was 11. By the time I was 13 I realised I wasn’t straight OR cis by any means. So I went from cis straight female to genderfluid polyamorous bisexual in a matter of a few months. I was also in a band for a short period of time but that was very short lived

On my first day of school I became good friends with a girl called Elizabeth. She collected haunted dolls and we bonded over my doodles werewolf and vampire erotica

In my teen years I began to enjoy the occult so I began doing tarot card reading with my friends. That was when I also found myself enjoying metal and ‘emo’ music

I then became friends with a student from Ukraine who moved to the UK for a bit called Tamara. She later moved to Canada and then back to Ukraine

Towards the end of my schooling my friends and I decided to play a prank on some of my teachers. We got puppy’s,kittens and bunny’s and let them out in the middle of lessons to distract everyone

After this I moved back in with my two mothers

I then began dating Elizabeth (we broke up later on because she shipped me and Virgil and called us Kargil)

Then came the first whipped cream incident. This was when myself, Elizabeth and Tamara tried to fill a swimming pool with it when we were 16. We were unsuccessful

We soon went on a family trip to Canada to a small town called Uranium to meet up with some family friends. We went to the Blackwood Cafe and there I met Virgil

I was sitting alone while my parents were shopping. I eventually got hungry so I went to buy myself some cake. He offered to buy it and I denied however they insisted that they buy me it.

Shortly after I got back to my original seat and he joined me with a shortbread cookie that they had bought for me. He then began asking me about the book I was reading (Pride and Prejudice) and we had a very good conversation over it

We saw each other again at the ‘fall fair’ and he suggested we ride the cyclone. I said no because it gave a bad vibe so instead we went on the Ferris Wheel and then played some games. Virgil won me a teddie bear

Eventually I had to leave so he gave me his email and address so I could contact them either way

We would email every day and they told me how they were very impulsive and had a very big family. I told him that I always wanted to go to Ukrainian, Amsterdam or France.

After a while we met up again in Canada. We planned it in advance and when we met we realised we were in love. I spent the entirety of my visit with him. He showed me his home, his family and even his bass guitar.

On our 4th date he played the bass and sang some songs to me. They were country songs. That was when my mild country faze started. I learned some songs and sang him Dolly Parton to try impress him

When I went back to England they planned on coming back over to see me very soon. He took a liking to England and asked if he could move in with me. Of course I said yes and soon we both lived together in our own English farm

Then there was ‘The Great Ah Fuck’. This was when Elizabeth accidentally let slip that Virgil wanted to propose. Tamara then made the first ever version of my emergency knockout drink, gave me it and then I forgot the past 24 hours so the proposal would be a surprise. It was called ‘The Great Ah Fuck’ because when Elizabeth let it slip both her and Tamara said ‘Ah fuck’.

Virgil proposed to me on Halloween.

The night before my wedding was the second whipped cream incident. This was when they covered me in whipped cream and rolled me down a hill. Virgil had to catch me at the bottom to stop me from getting concussed

Then got married. It was a quiet wedding on our farm with our close friends and family.

At our wedding I walked down the isle to La Vie en Rose and Uranium suite was our first dance song (there was a version we made that was mainly the melody and riding the rollercoaster was a metaphor for our love)

Quite a bit of our time was spent with my telling them about my hyperfixations. They were Rammstein, the occult, Romeo and Juliet, A midsummers nights dream, Ukrainian history and culture, German history and culture, knitting and Phantom of the Opera

Yes I had a musical faze Phantom of the opera will never die fight me my favourite songs were masquerade and think of me they are beautiful

A few years later we had our first child Ophelia. Soon after came sister Nancy and then their brother Jacob. Ophelia was very kind and always wished the best for people, Nancy always wanted to stand up for what she thought was right and Jacob always wanted to be involved in everything I did. Their birthdays (in name order) were October 25th, January 15th and February the 26th. And between you and me Ocean is also one of my biological kids. She was about 1 when I got turned into a machine so I had to adopt her to re-get her as a child now.

They all loved me and their father very much and life was perfect.

I regained my interest with the occult and began doing research. I learnt lots but I wanted to know more and more

To feed my hunger for knowledge I summoned a demon to teach me the secrets of the world. The demon taught me THE LANGUAGE OF THE ANCIENTS

The demon then thought I was getting too power hungry so as punishment it wanted to turn me into a machine. The commotion caused Virgil to hear as he ran upstairs and got caught in the crossfire and became a rat. I never learnt what happened to my children…

I lost all of my memories and eventually found myself meeting Virgil for what I thought was the first time but was actually the second behind a Tesco express. Eventually we began to fall in love again. And so we traveled to Uranium with a circus

We stuck threw it all together and after the Cyclone Accident we got transported to limbo. There we regained our memories of our past life.

While in limbo we adopted Noel Jane and Ocean (and recently Ava) as they reminded us of our children.

When Mischa first came to Canada I payed for all of his medical bills and tied a welcome home balloon to his bed. This is because when I was close with his mother her and I promised that should anything happen to us the other would look after our children.

Noel taught me more about French culture (something that I wasn’t that fond of as I found it too complicated) however afterwards I soon began to love it.

I’ve adopted Mischa. He’s my son and I love him

I found out Ophelia is alive and well…very happy

At 00:21 on the 31st of October 2022 UK time I became human once again

Turning me human wiped ocean of any memories of me. Oh and just found Nancy she doesn’t trust me or believe that I’m her dad. Working on that

I agreed to turn back into a robot to save Nancy and oceans memory’s

Then I became a robot again. Stefan was being a total bitch until one of my kiddos made him change me back

And now I’m human…again

Then I had an uwu faze yeah that was weird

And now I’m going full dilf mode

Ștefan is now in love with me and profusely flirting

I have also met the cyclone they’re very nice and part of the family now

We found Jacob and now I’m so happy

Oh and the demon is moving in

And now I’m here. Adopting more and more children. I will pin this post and add things as and when (I’ll let you all know when I add things) Any questions?

#karnak rtc #dadnak #karnak stirs the pot #electricity rtc #virgil rtc #ride the cyclone #Karnak lore #dadnak for all #bossnak #rtc rp co.

45 notes · View notes

wrhwk · 2 years

Text

Kedvenc játékzenék 2021-ből

Viszlát 2021, hellószia 2022, szép, óvatos remények, ki-kikukucskálás a szabadba és hasonló dolgok, amik két éve még scifinek tűntek. Hála az égnek továbbra is vannak videójátékok (már amennyi) és vannak olyanok, melyek zenéje eléggé ütős lett.

Továbbra is: elsősorban olyan játékokból válogattam, melyekkel volt személyes tapasztalatom, de esetenként beleeshet olyan, aminek csak a zenéjét hallgattam. A sorrend még mindig az, ahogy eszembe jutottak és a lista inkább a személyes ízlésemet tükrözi.

Grime

Kiválasztott zene: Misbegotten Amalgam (Alex Roe)

Valahol picit eleve elrendeltetett volt, hogy Alex Roe kapja meg a Grime zeneszerzésének feladatát, hiszen a fiatal brit zeneszerző különböző From játékok zenei mixeinek köszönheti hírnevét, szóval illett hozzá ez a soulslike stílus. Nem is fogta vissza magát, a Grime zenéi egyszerre dallamosak és fenyegetőek, nagyjából mint maga a játék.

A kiválasztott zene azért különleges, mert a Misbegotten Amalgam főellenféllel egyszer, másmilyen formában már találkoztunk, így ez a zene is egyfajta válasz annak a bossnak a zenei témájára, vagy talán inkább továbbgondolása. Minden esetre erőteljes, lendületes, kicsit nyers, tipikusan olyan zene, amit egy sokkezű, fenyegető szörny elleni csatában hallgatna az ember.

Sable

Kiválasztott zene: Glider (Japanese Breakfast)

Kicsit furcsa ez, mert bevallom, nem ismertem korábbról a Japanese Breakfast munkásságát, a Sable pedig eléggé csalódás volt nekem, de amikor végiggondoltam, hogy miket rakjak a listára, akkor mégis az elsők között volt. Még ha technikai oldalról gyengécske is volt a játék, művészi oldalról nagyon működött, amiről nem kis részben a helyszínekhez és eseményekhez kapcsolt, szürreális dallamok tehetnek.

Ilyen a Glider is, egy szép lassan építkező zene, ami valahogy úgy mászik bele a füledbe, hogy nem is veszed észre.

Psychonauts 2

Kiválasztott zene: Shrine (Peter McConnell)

Többszörösen bajban vagyok. Az egyértelmű volt, hogy a Psychonauts 2 zenéjének a listán kell lennie, McConnell (akit nyugodtan hívhatunk a Double Fine házi zeneszerzőjének is) végtelenül profi számokat alkotott, azonban valahogy a játék zenei albumára ezekből mintha csak minták kerültek volna fel. Ráadásul van két olyan dal is, melyek egyértelműen a csúcspontjai a játéknak, azonban ezek egyrészt nem is szereplnek az albumon (ami abból a szempontból nem meglepő, hogy nem szigorúan vett soundtrack zenék), másrészt végtelenül spoileresek. Szóval inkább maradtam az előbbieknél, azok közül is a Shrine pályák zenéjénél, mely helyszínek szerintem minden szempontból az év legjobbjai közé tartoznak, zenei oldalról pedig már-már Lucy in the Sky with Diamonds szintű tripet kapunk.

Outer Wilds: Echoes of the Eye

Kiválasztott zene: River's End (Andrew Prahlow)

Nem lettem volna Andrew Prahlow helyében, aki az Outer Wilds zenéjével két éve olyan magasra tette a lécet, hogy azt komoly munka lenne megugrani. Erre most saját magának kell megpróbálnia, az időcsavarós játék kiegészítőjében - és bár szerintem nem sikerült, de fene közel volt hozzá. Az Echoes of the Eye egy, az alapjátéknál sokkal komorabb, fenyegetőbb hangulatú zenei aláfestést kapott, melyet talán nem emel ki jobban semmi, mint a kiválasztott Rives's End. Itt ugyanis visszatér az alapjáték fő dallama, azonban hangnemet váltva és így a kedves, reményteli pengetésből egyfajta depresszívebb hangulatú téma lesz. Az album nagyjából egyharmada hasonlóan sötét, de aztán mint egy fénysugár a mélyűr sötétjében, azért visszatérnek az eredeti, jól ismert dallamok is, amilyen például a Travelers’ Encore, melyben a felbukkanó teremintől már-már egyfajta háttérben felhangzó éneket hallhatunk. Hátborzongató.

Axiom Verge 2

Kiválasztott zene: White Sand City (feat. Mayssa Karaa) (Thomas Happ)

Ahogy az első résznél is, most is Thomas Happ vállalta magára az Axiom Verge 2 megalkotásának jelentős részét - beleértve annak zenéjét is. És bár továbbra is a chiptune a meghatározó stílus, a második rész egy jóval kifinomultabb, árnyaltabb és változatosabb soundtracket kapott. Ennek kitűnő példája a White Sand City, melyben szép lassan veszik át fafúvósok a főszerepet, miközben Mayssa Karaa hangja varázsol el, egyfajta misztikus, közel-keleti hangulatot adva az egésznek.

TOHU

Kiválasztott zene: Junkle (Christopher Larkin)

Valószínűleg nem sokan hallottak a TOHUról, ami nem is csoda, mert dacára a gyönyörűséges látványvilágának, ez a point'n'click kalandjáték nem lett kifejezetten sikeres. Viszont a zenéje! Christopher Larkin neve már önmagában minőséget jelent a garanciára (ha nem lenne meg, a Hollow Knight zenéjét is ő szerezte) és hát a minőség most is hibátlan. Itt talán fokozottan igaz, hogy kell a játék ahhoz, hogy igazán működjön a zene, de Larkin géniusza azért még az adott helyszín nélkül is átjön.

Paint the Town Red

Kiválasztott zene: Tony's Revenge (Jeff van Dyck)

És egy újabb játék, ami talán annyira nem ragadt meg a köztudatban, a különbség talán annyi, hogy a Paint the Town Red kifejezetten jól sikerült roguelike brawler bigyó, tényleg érdemes ránézni. A zenéje pedig annak a Jeff Van Dycknek a munkája egy igazi iparági matuzsálem, a '94-es Need for Speedtől kezdve a Total War sorozaton keresztül sok mai játékig ő a felelős egy rakás olyan zenéért, amit talán úgy kedvelnek sokan, hogy nem is ismerik a zeneszerzőt. Itt pedig igazán kiélhette magát, hiszen a különböző pályák más és más idősíkokon és helyszíneken játszódnak. Szóval van itt minden, a kemény rocktól kezdve az epikus szólamokon keresztül a tempósabb diszkó és elektronikus zenékig. Én most ez utóbbiból választottam, de tényleg érdemes meghallgatni a teljes albumot, tuti mindenki talál a kedvére valót!

Unpacking

Kiválasztott zene: Unpacking a Life (Redux) (Jeff van Dyck feat. Wren Brier)

Nem véletlen a sorrend, talán így ismerszik meg az igazi zenei zsenialitás, hiszen a fenti eklektikus album után az Unpacking teljesen más zenei irányzatot tartogat, Jeff Van Dyck számára viszont ez nem jelent problémát, elképesztő profi albumot rakott össze ehhez a végtelenül wholesome pakolós játékhoz. Ahogy a játék pályái ugrálnak a korok és élethelyzetek között, úgy a felhangzó zenék is más és más hangulatot árasztanak, soha nem előretolakodva, de kellő erővel ahhoz, hogy a játék nélkül is működjenek. És mintegy nyereményként a játék végén felhangzik az Unpacking a Life, amit nem lehet nem imádni és aki költözött már egyszer-kétszer az minden egyes betűjében magára ismer.

Chicory: A Colorful Tale

Kiválasztott zene: The Town of Luncheon (Lena Raine)

Amikor elindult a Chicory Kickstarter kampánya, két dolog volt, ami miatt gondolkodás nélkül azonnal ugrottam bele: egyrészt Greg Lobanov korábbi játéka miatt, másrészt azért, mert Lena Raine volt a zenéért felelős. Raine pedig nálam a Celeste óta egyet jelent a minőséggel és most se hazudtolta meg magát. A Chicory albuma egyfajta zenei utazás és tiszteletadás a VGM nagyjai előtt, találunk itt indirekt utalást Koji Kondo vagy Uematsu munkásságára, de simán rábukkanhatunk olyan dallamokra, melyekről például Austin Wintory stílusa köszön vissza. Minden azonban nem másolat, Raine úgy építette be ezeket a motívumokat, hogy közben kifejezetten hangsúlyos a saját hangja. A kiválasztott zene is olyan, hogy igazából ha egy Zelda játékban hallanánk, azon se lepődnénk meg.

Genesis Noir

Kiválasztott zene: Tick Tock (Skillbard)

Két játék, hasonló téma, kezdjünk a Genesis Noirral, ami nagyjából a jazz, mint műfaj videójátékba öntve. És ennek nyomán nem is lehetne más a soundtrack, mint kísérletező, cikázó, néhol füstös, máshol végtelenül elvont jazz dallamok kavalkádja. Skillbard dalai tökéletesen működnek a játékkal és talán még nélküle is, bár ugye ezt a stílust vagy imádjuk, vagy gyűlöljük, középút ritkán van.

The Artful Escape

Kiválasztott zene: The City of Glimmer (Johnny Galvatron & Josh Abrahams)

Még egy komolyan a zenéjére építő játék, azonban a The Artful Escape nem is állhatna messzebb a fenti, hasonszőrű társától. Egy scifi rockopera, az eszképizmus diadala, zenei utazás téren és... nos, leginkább téren keresztül. És mikor a játék száz százalékos lényege abból áll, hogy egy szem űrgitárunkkal futunk, csúszunk, ugrálunk keresztül őrültebbnél is őrültebb bolygók felszínén, akkor eléggé fontos, hogy a felhangzó zene tökéletes legyen.

És itt az. Kicsit talán csökken a varázs azzal, hogy az albumot hallgatva nincs lehetőségünk interakcióra, de attól még Johnny Galvatron és Josh Abrahams zenéje így is hangulatos és kitűnően hallgatható.

Deltarune (Chapter 2)

Kiválasztott zene: A CYBER'S WORLD? (Toby Fox)

Nehéz eldöntenem, hogy Toby Foxot korunk egyik legjobb játék dizájnerének vagy zeneszerzőjének illik hívni, de az igazság valószínűleg valahol félúton található. És bár a DELTARUNE csak apró darabokban érkezik, azért minden egyes fejezet egészen őrült zenei darabokat vonultat fel. Kihívóra talál benne a Megalovania? Szerintem nem, de azért még így is zseniális zenei anyagról van szó.

Ender Lilies: Quietus of the Knights

Kiválasztott zene: Accolade - Intro és Accolade - Outro (Mili)

Az év egyik legjobb soulslikevaniája (vagy mi), az Ender Lilies zenei témája kifejezetten ügyesen tudja összevegyíteni a főszereplőből sugárzó gyermeki ártatlanságot és az őt körülvevő dark fantasy világ rémisztő hangulatát. Lily témája többször, különböző módon köszön vissza a pályákon, hogy aztán a főellenfeleknél átvegye a helyét a zongora, vonós és ütős hangszerek őrült kavalkádja.

Ezek közül is kiemelkedett számomra az Accolade, ami azért van két részre bontva, mert a hozzá kapcsolódó főellenfél harc is több fázisból áll (ez egyébként jellemző az album többi boss-dalára is) és nem csak végtelenül hangulatos önmagában, de valahogy sikerült megoldani, hogy még ha nem is a zene ütemére zajlik a csata, valahogy úgy érezzük. Szerintem az év egyik kihagyhatatlan játéka és nem kis részben Mili elképesztő zenei anyaga miatt.

Marvel’s Guardians of the Galaxy

Kiválasztott zene: Zero to Hero (Steve Szczepkowski & Yohann Boudreault)

Kicsit talán kakukktojás itt ez a játék, ami nekem kicsit egyszerűcske volt, mert az alá rakott soundtrack miatt nem feltétlen raktam volna a listámra, a licenszelt dalok meg bármennyire is jók, nem nevezhetők VGM-nek. Viszont az alkotók olyat csináltak, ami nagyon ügyes, lényegében létrehoztak egy, csak a játékban létező retro rock bandát, akiknek őrülten jó zenéket írtak.

Halo Infinite

Kiválasztott zene: Gbraakon Escape (Curtis Schweitzer)

Boy, oh boy, micsoda album lett a Halo Infinite-é! A Microsoft nem bízta a véletlenre és azonnal három, önmagában is gigaerős zeneszerzővel szerződött le és bár a szívem legmélyén volt egy kis félsz, hogy három ennyire saját útját járó ember nem fog tudni egy konzisztens albumot leszállítani, de a végső produktum szinte tökéletes lett. Van itt minden, visszautalás a klasszikus dallamokra, ütemes dobok és vonósok, fel-felhangzó kórusok, már-már ambientbe hajló dallamok (néhol egy dalon belül, halló Through the Trees!), egyszerűen öröm ezeket a zenéket hallgatni. Master Chief visszatért seggeket szétrúgni és Cocker, Corelitz és Schweitzer tökéletes zenei aláfestést írt hozzá.

Loop Hero

Kiválasztott zene: Lich is Unbreakable (blinch)

Az év egyik legfurább roguelite játéka a gyönyörűen retro kinézet mellé hozzá passzoló chiptune / elektronikus zenét kapott. A szoros kapcsolat egyébként nem véletlen, a zenét szerző Aleksandr Goreslavets egyben a játékot készítő Four Quarters csapat egynegyede. (Bocs.) Az idei listám talán "legretróbb" tagja, aki kedveli az ilyen elektronikus stílust, szerintem keresve se talál jobbat nála.

Rhythm Doctor

Kiválasztott zene: All the Times (Winston Lee)

A végére hagytam a legjobbat.

Ha kellene idén egy kihagyhatatlan játékot, vagy akár egy kihagyhatatlan zenét mondanom, akkor az a Rhythm Doctor lenne. Én egyszerűen szerelmes vagyok a zenén alapuló játékokra, ez pedig egy végtelenül egyszerű ötletet (egyetlen gombot kell csak nyomogatni!) öntött olyan formába, hogy arra szavak nincsenek. És persze ilyen játéknál a megfelelő soundtrack létfontosságú, itt pedig minden egyes szám, bár stílusukban végtelenül különbözőek, de tökéletesen hallgathatóak és "zenélhetőek".

És szerintem az összes közül kettő különösen kiemelkedő van. Egyrészt a fent említett All the Times, mely nem csak zeneileg nagyszerű, de az év egyik legelképesztőbb játékélményét is adja, amit nem tudok nem teljes szívből ajánlani.

A másik pedig a One Shift More (Fizzd), mely egyszerre végtelenül kellemes hangzású és ezekben az időkben végtelenül elszomorító üzenetet közvetít (még úgy is, hogy évekkel korábban készült el).

Amik kimaradtak

És bár így is végtelenül hosszú lett a lista, azért csak gyorsan próbálom összeszedni azokat a játékokat, melyek ilyen vagy olyan okból (nem játszottam velük, nekem személyesen annyira nem jött be a zenéjük, de objektíven hallgatva értékesek, stb) nem kerültek fel, de azért említésre méltók:

JETT: The Far Shore, Fallow, Unsighted, Eastward, Bravely Default 2, Final Fantasy XIV: Endwalker, Deathloop, Nier Replicant, Kena: Bridge of Spirits, Metroid Dread, Narita Boy, Tales of Arise

+1 OnlyCans

Oké, még egy, de csak azért, mert ezt nem lehet kihagyni. Az OnlyCans ingyenes játék/társadalomkritika Steamen, nem mondom, hogy nagyon ajánlom, az okokról bővebben valószínűleg inkább a pszichiáteremmel tárgyalok, de készült hozzá egy klipp és... hát, beszéljen magáért.

youtube

2022-ben, ha nem jön a nukleáris holokauszt (vagy valami annál is rosszabb) folytatjuk!

#vgm #zene #best of #Youtube

0 notes