A legrosszabb az egészben, hogy rólad álmodom, hogy velem vagy, hogy megölelsz, hogy fogod a kezem. Érzem a csókod pedig fingom sincs mennyire béna lehetsz. Hiányzol és hiányzik minden ami te vagy ami mi voltunk.

Ma újra láttalak.. újra és utoljára

Boldog voltam mikor megérkeztél, miközben tudtam,hogy ez az utolsó találkozó mindennél fájdalmasabb lesz..

Azt mondtad még mindig nagyon szeretsz, ahogyan én is téged.

Azt mondtad hiányzom, ahogy te is nekem.

Mégis ez volt az utolsó találkozónk.

Mégis ezután is külön úton fogjuk folytatni..

Búcsúzóul megcsókoltal, amit már oly régen érezhettem.. a mézédes csókod..

Fájdalmas és boldog volt egyszerre, hiszen soha többet nem érezhetem újra.

Azt hittem nem lehet rosszabb ez az érzés, de miután elmentél, a szívem megjobban megszakadt. Érzem, nem csak egy részét vitted magaddal, hanem ezúttal az egész szívemet.

Borzasztóan fáj,hogy tudom.. mindketten tudjuk, szeretjük egymást... mégsem leszünk együtt újra soha többet.

Köszönök mindent Manó!

Mindig hiányozni fogsz és örökké szeretni foglak 🔒💔

Vallomás..

Kedves volt másik felem,

Remélem egyszer eltudod ezt majd olvasni…Szóval hol is kezdjem. A történetünk véget ért.

Tudod mindig hittem a csodákban, úgy gondoltam ez is olyan lesz…sajnos nem lett. Szerettem minden egyes pillanatunkat, mikor a kocsidban énekelhettem, mikor elvittél télen magaddal és együtt karácsonyoztunk, vagy mikor az éjszaka közepén beöltöztünk jelmezbe mert viccesnek találtuk, vagy mikor éppen kikunyeráltam tőled egy cigit. Minden pillanat mai napig feltört bennem, de el kell hogy engedjem ahogy téged is elengedtelek. Sok dolgot köszönhetek neked, mert megtanítottál élni és boldognak lenni, ugyan akkor megtanultam hogy sokszor fel kell nőnünk az érzelmeinket irányítani…megtanulni vezetni és kezelni. Köszönöm hogy mindig mellettem áltál mikor nem volt ott senki. De szó mi szó fáj… fáj hogy ilyen könnyen elengedtél. Vártalak… és várni is foglak még talán egy ideig, de már nem tudok veled menni tovább az úton. Egyedül kell ahogy te is ezt választottad. Remélem azért valahol most is boldog vagy és már nem gondolsz rám. Hiányzol és hiányozni is fogsz…. Hiányzik a csókod, az érintésed, ahogy a hajam a fülem mögé hajtod, vagy mikor letörlöd a könnyeim. Talán nem én lettem neked szánva vagy talán igen, remélem egyszer még látlak azért boldogan ha mással is de boldogan élni. Tudod vicces, azóta elkezdtem edzeni, foglalkozok szabadidőmbe többet az autókkal, most fogok pont venni egyet amit sajnálom hogy nem làtsz… hisz te mondtad érjek el a céljaim, nézd ! megfogom csinálni. Remélem te is ezt teszed majd és boldogan emlékszel vissza azokra a percekre mikor nem hagytalak magadra…tömérdek érzelem kavarog bennem, tudod? Egyszerre utállak és szeretlek… Utállak, hogy itt hagytál és talán már mással vagy, de ez az élet rendje nem? Lehet neked is jobb így, csak légy boldog! Egyszerre meg szeretlek és bennem van még a hiányod de tudod egyenlőre én is el akarlak felejteni. Remélem minden rendben és nem hajszolod túl magad, sokat pihensz és oda figyelsz magadra. Remélem a szüleid is sok dologban támogatnak téged és nagyon szeretnek! Mindenki nagyon szeret csak sose veszítsen el az az embert akit megismertem nem is olyan rég… fontos vagy mindenkinek és maradj olyan nagyon kérlek amilyen vagy, ne dobd el magad mert nagy szíved van csak nem mindenki veszi észre. Ne haragudj rám ha bármikor kudarcnak érezted a kapcsolatunk, sosem akartam rosszat. Sokat hibáztam amit nagyon is bánok de azóta minden percben próbálok egy jobb ember lenni! Még jobb és vissza térni ahhoz az énemhez akit megismertél! Fejlődők és fejlődni akarok még… már nem akarom feladni ahogy feladtam a kapcsolatunk. Küzdeni akarok ès fogok is! Kérlek ne haragudj a sok butaságért, meg akartalak védeni a múlt fájdalmaitól, sosem akartam olyat tenni veled ami neked rosszat adott volna, remélem ezért ezt tudod, mindig figyeltem rád még ha azt érezted nem is! Nem eleget foglalkoztam a te érzelmeiddel, ezért nem te vagy a hibás…Remélem te sem adod fel és napról napra jobb leszel, csináld azt amit szeretnél! Fiatal vagy, érettségiz le, csinálj szakmát! Dolgozz meg a pillanatokért! Sose legyél gyáva! Hidd el, hogy jó vagy és erős mindenkinél jobban! Ebben a világban előny ha jobb vagy és ügyesebb! Találd meg azt amit akarsz csinálni! Légy vakmerő ne félj az új dolgoktól, és cselekedj mert egyszer már túl késő lesz! Szeress mert csalódni nem hiba, hanem tanulság… Élj egy olyan világban amiben akarsz!

Remélem megérted, hogy minden dologban van valami szép ès sosem adod fel! Kérlek emlékezz majd egyszer rám azért!

Szeretlek!

nem tudom mit mondhatnék, olyan rég kerültél már szóba. tudod azt mondják, mindig akkor kapsz vissza valamit ha már elengedted. te is pont így kúsztál vissza az én szombat estémbe. 3 év nem kevés, és hidd el, sokáig tartott az hogy rajtad végre túl legyek. már éppen gyanúsan jó volt minden. de tudod ugyanolyan édes a csókod mint 16 eves korunkban volt. ugyanúgy táncolsz, ugyanúgy simogatsz, ugyanolyan zöld a szemed. tudtam, ez lesz az este vége amint megláttalak, de mégis megleptél. ismerlek, pedig rég nem találkoztunk. idegen vagy, de ismerlek. ismerős a kezed ahogy megfogja az enyémet.

másnap reggel ugyanolyan pózban keltünk ahogy elaludtunk este. este? reggel 6kor igen. de összebújva, egymásba kapaszkodva még álmukban is. pedig én mindenkit meg szoktam rugdosni, úgy tűnik téged nem ijesztett meg. kijózanodva, fájó fejjel néztem ahogy mellettem szuszogsz. hogy mi? nem létezik hogy ez TE vagy.

érdekes, mert sok dolog nem változik. változott azonban valami igen. nem várom már el hogy ezek után felhívj.

Még mindig..

A te csókod ég az ajkaimon.

Lassan fél éve..

Vágyom arra, hogy mellettem önmagad légy és megmutasd mit rejtegetsz még..

Itt vagy nekem de mégis megfojt ez az egyedüllét..

Hiányzik minden érintésed, hisz benne menedékre leltem..

Oly csodára leltem ami mások számára érinthetetlen!

Te az enyém vagy amit másnak nem adok!

Kövezzenek meg ha én szavamat be nem tartom!

Csókod és ölelésed mindennap hiányzik úgy érzem nélküled nem élhetnék sokáig!

Kérlek légy mellettem mindig és megadom azt amire vágysz és viszonzom szerelmed egy életen át!

Kérdések

Újra kérdésekkel tele az agyam.

Eszedbe jutottam az elmúlt 4 hónapban?

Az érintésemre, a csókom ízére, a hangomra?

Hiányzom neked egyáltalán?

Vajon te is visszagondolsz az emlékekre, a terveinkre?

Utálod magad, hogy így döntöttél?

Szeretnél velem újra beszélgetni? Tudni, hogy hogy vagyok és mit csinálok?

Azért nem keresel, mert azt hiszed jól vagyok nélküled?

Kérdések után kérdések mikre nem kapok választ. El sem tudom mondani mennyire hiányzol. A hangod, a nevetésed, az érintésed, a csókod. Te.

Féligszitt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett...

Csak kint ülök az erkélyen, nézem a holdat, keresem a csillagokat is, bár olyan szmogos ez a város mint jelenleg a lelkem, így nem találom őket.

De ha jó erősen koncentrálok rá, akkor ott vannak, ott vannak, ahogyan azon az éjszakán, mikor először mondtad, hogy szeretsz.

Annyira hihetetlen volt számomra, hogy inkább úgy csináltam, mintha nem hallottam volna.

Engem? Szeret valaki?

És inkább rámutattam, hogy nézd, ott van a göncölszekér.

2216 nap telt azóta, mióta először mondtuk egymásnak, hogy szeretlek, de mai napig élesen látom magunkat ahogy ott fekszünk és a csillagokat bámuljuk.

Most ahogy az erkélyen ülök minden csillagban a tekintetedet keresem, ahogy rám nézel.

Az enyhe szellőben keresem az érintésedet, ahogy körbefonod testemet karjaiddal.

A gyertyák pislákoló fényében a sok kalandunkat, emlékeinket látom, amiket együtt megéltünk az évek során.

De a reszkető testemben a jelenlegi érzéseimet találom meg. A bizonytalanságot, félelmet, keserűséget, fájdalmat.

A nyakamat megfújja a hideg szél, de ez fájdalmas meleg csókod helyett.

A testem reszket, nem nyugodt, mert te sem vagy itt.

A tekintetem szomorú és fájdalmas, nem látja már a csillagokat.

Az érzéseim borúsak, küzdenek magukkal, ahogy a Hold is, hogy kilátszódjon a szmogos felhők mögül.

De ha erősen összeszorítom a fogaimat, ha nagyon koncentrálok, talán egy pillanatra meglátom a holdat és a csillagokat.

Istenem, de szeretlek. Ha tudnád mennyire oda vagyok érted. Minden porcikádért. A talpadtól a fejed búbjáig mindenedért. A szőke hajad, a kék szemed, az anyajegy a hátadon, a combjaid, a melleid, az oldalad, a szád, a szemöldököd, a homlokod, az orrod, a nevetésed, az ölelésed, a csókod, a lelked, a szíved, a személyiséged, a hangod, az eszed, az intim részed, a hasad, a nyakad, a füleid, a nyelved, a mosolyod, amikor ingerült vagy, amikor aranyos vagy, amikor hozzám bújsz, amikor beszélsz, amikor nézel, amikor egymás szemébe nézünk csak, reggelig tudnám sorolni, mindenedet szeretem kívül belül. Nem vagy tökéletes, de minden hibáddal együtt csak egyre jobban beléd szeretek még most is, hiába nem beszélünk. Igazából akármennyire nem vagy tökéletes, mert senki sem az, nekem mégis TE vagy a tökéletes. Nem tudom elmondani mennyire szeretlek. Hiányzol…

Sz.❤️

Semmi baj, csak egy kicsit eszembe jutottál

Csak egy kicsit elmerengtem egy régi szerelmen, csak egy kicsit összeszorult a szívem. Csak egy kicsit elmosolyodtam.

Nincs semmi baj, boldog vagyok. Boldog vagyok és elégedett.

Csak az a dal, az a régi dal pont most szólalt meg a rádióban, csak az a régi emlék pont most jutott eszembe.

Csak egy kicsit eszembe jutott, hogy mindig mosolyogtál rám, hogy nem hitted el, hogy itt vagyok veled, hogy szeretlek. Nem hittem el én sem.



ÉLEM FŐOLDAL

Semmi baj, csak egy kicsit eszembe jutottál



Hidasi Judit 5 év ago

SHARE

 

 

 

 

 



Csak egy kicsit elmerengtem egy régi szerelmen, csak egy kicsit összeszorult a szívem. Csak egy kicsit elmosolyodtam.

Nincs semmi baj, boldog vagyok. Boldog vagyok és elégedett.

ADVERTISING

Csak az a dal, az a régi dal pont most szólalt meg a rádióban, csak az a régi emlék pont most jutott eszembe.

Nézem a gyerekem ahogy alszik, minden este bemegyek hozzá, és minden este amellett a f��rfi mellett alszom el, aki életem szerelme, akivel egymásra vártunk, akit minden nap szeretek. Még akkor is szeretem, amikor utálom.

Csak egy kicsit eszembe jutottál. Meg a nap, amikor annyira sütött, hogy égette a szemem, hogy folyton össze kellett húznunk a szemünket, hogy lássuk egymást.

Csak egy kicsit eszembe jutott a hűvös szél, ahogy összeborzolta a hajad.

Csak egy kicsit eszembe jutott, hogy mindig mosolyogtál rám, hogy nem hitted el, hogy itt vagyok veled, hogy szeretlek. Nem hittem el én sem.

Olyan gyorsan történt minden, olyan nagy robajjal estünk bele valamibe. A nyárba, egymásba, szerelembe.

A kiégésbe?

Csak egy kicsit eszembe jutott az érzés, hogy milyen volt “annyira” fiatalnak lenni, folyton úton lenni, menni valahová.

Eszembe jutott, ahogy fogtad a kezem, ahogy mentünk az éjszakában, hogy mindig dohány ízű volt a csókod.

Az áttáncolt, átmulatott éjszakáink, amelyek soha nem értek véget, hogy azt mondtad, hogy a szemem miatt fog feleségül venni valaki.

Nem te leszel az.

Csak egy kicsit szomorú ez a dal, mert az idő már leplet borított ezekre az emlékekre, és arra a lányra, aki én voltam, akkor ott, évekkel ezelőtt.

Csak egy kicsit eszembe jutott az a szerelem, ami meghatározta az életemet, bármilyen rövid is volt, mert ha nem jössz, egy sort sem írok arról a fiúról, aki szó nélkül ment el, és akit évekig vártam vissza.

Csak egy kicsit hallom a fülemben a hangod, ahogy azt mondtad szeretsz amíg élsz, és én elhittem.

Csak egy kicsit eszembe jutott, hogy milyen volt téged szeretni, égni a lázban, az érzelmek kuszaságában, a mindennapok őrületében, amit nem lehetett kibírni.

Csak egy könnycsepp készül most kigördülni a szememből.

Hagyom.

Csak egy kicsit.

Hagyom.

Én azt hiszem, hogy be kell lássam: te mindig hiányozni fogsz.

Mindig lesz egy olyan részem, ami te vagy.

A történelemkönyv egy lapja, ami nem tépődik ki, egy rejtvény, amit soha nem fejtek meg, egy arc, amit soha nem felejtek el.

Egy részem mindig félni fog attól, hogy összefutok veled, valahol.

Talán évek múlva, egy zsúfolt helyen, egy kávé mellett, és te majd mosolyogsz, és megölelsz és már mutatod is a gyerekeket.

Milyen szépek…

És majd megkérded: “Régen láttalak, hogy vagy?”

És én NEM azt mondom majd, hogy régen elköltöztem már a környékről, amit együtt barangoltunk be, de azért néha még ha véletlenül arra járok eszembe jutsz.

Nem azt, hogy mindent, amit megígértem neked, azóta megtettem. Megmásztam a hegyeket, megnéztem a naplementéket, és igen, voltam boldog is.

Nem mesélem el, hogy olyan szerelmes lettem, hogy el sem hittem, hogy ez megtörténhet velem.

És azt sem mondom el, hogy még mindig eszembe jutsz.

Csak mosolygok majd és legyintek:

“Velem minden rendben! Jól vagyok…”

És felhörpintem a kávémat.

“Egyszer majd fussunk össze!” – kéred.

Pedig tudod, hogy ez nem történik meg, nem futunk össze.

Mert a mi történetünk véget ért…

Egy vasárnap hajnalban kezed a kezemben

Szád a számon, lelked a lelkemen

Össze olvadt testünkön, bor áztatta lehelet, remegő ajkaink egymáson pihennek.

Szemedben tűz, éget és perzsel, mellkasod mint a lepedő emelkedik fel s le.

Hajnalt üt az óra , s te még karjaidban tartasz, ne engedj el kérlek érezni akarlak.

Puha kezeid és édes csókod, ujjaid szántják bőröm, ajkam harapod.

Nyakamon véraláfutás, testeden karmolás, éden kerti történet mindjárt vége már .

Méz édes nedű cseppen ajkadról, nyelved hegye érint , lágyan belém hatol.

A mennyország kapuja, ez minden amit látok, ívbe feszült gerinc, remegő lábak.

Bőrömbe marsz, simogatsz, csókolnám a tested, így telik nálunk egy vasárnap reggel.

A számban érzem az utolsó csókod ízét, a mentol és a dohány kellemes keveréke egyszerűen mámorítóként hat az agyamra. Ennél már csak az lenne a jobb, hogy ha nem csak az ízét, hanem a Te ajkadat érezhetném most újra a számon.

Születésnap

Tisztán emlékszem, miként néztem rád, mikor először láttalak.

Nem volt rég, de oly csodás emlék, hogy az idő sem fedi majd el a felejtés fekete ködjével.

Hisz már aznap láttam benned, mi énemből hiányzik, s egyből szívembe zártalak.

S mi rossz volt bennem, édes csókod temeti mai napig közös világunk földjével.

.

Csillogó mézes barna szempár, egy elveszett világban.

Már tudom, miért éreztem magam oly egyedül, sötétben és homályban.

Felejthetetlen édes mosolyodra én rátaláltam.

Italok között bújt, cigaretta füstje mögött, egy poros öreg kocsmában.

.

Ha sebet ejt rajtam a világ éles, mérgező karma.

Te jelenünkben is, szíveddel gyógyítod azt.

S ha már csak nem látszik más, csak heg rajtam.

Minden erőddel próbálod elfedni azt.

.

Volt idő, hol viharos volt felettünk az ég.

Jég kocogtatta, mit felneveltünk, gyermeki lelkünkben.

S egymás karjaiban vigasztalódva vártuk még.

Hogy az ég sötétje eltűnjön, mert semmi se nem törhet gátat tervünkben.

.

Hogy mondjam el, hogy először fordul az időd kereke előre egyet velem.

S hogy amíg élek, már itt leszek neked, egy boldog életben?

.

Gyermeki álom volt,

Egy lány, a lány, te.

Féltem, gyertyám fénye kihúnyt.

S lelkedről pattant szikra óvta meg.

.

Látni akartam, érezni ami szép.

Fojtogatott a magány.

Kerestem az élet értelmét.

S te csak csónakáztál lelkem taván.

.

Ketten, egy hideg padon, de szép emlék.

Tavak juttatják eszembe, azon estét.

Miként tükröződott orcád mögött a mennyország.

Ekkora már a sors pókjának arcára is kiült a boldogság.

.

Szobám fénye alatt, ágynak közepén,

Papírról olvastuk egymás múltját.

Játszottunk a gondolattal, mindennek a kezdetén.

S ideje volt, hogy összekössük egymás útját.

.

Annyi szép valóra vált álom.

Megannyi gyönyörű pillanat.

S mára már csak azt várom.

Hogy gyűrűvel ékesítsem ujjadat.

.

Boldog születésnapot, én egyetlen holdam az égen.

Tudod mi hiányzik a legjobban?

Nem az érintésed, nem az ölelésed, a csókod...hanem az hogy beszéljünk, hogy halljam a nevetésed, hogy tudjam mi van veled..

A beszélgetéseink.. az piszkosul hiányzik.

Kár, hogy mindent el kellett engedjünk. Mert mérgeztük egymást. Mégis kibaszottul hiányzik.. hiányzol.

De megtanulok ezzel együtt élni és megyek tovább, ahogy remélem te is.

És egy idő után jobb lesz.

Hisz nem véletlen lett vége. Ugye?

Ez csak nosztalgia.

Már csak szép emlékek halmaza, amelyet beárnyékol kicsit a fájdalom.

Szép Ernő: Holnap

Holnap ha nincs több ifjúságod A fejed mondd a falba vágod Szaladsz majd hajadonfőtt a járdán S óbégatsz csődületben állván?

Bukdácsolsz ájulsz és remegve Kapaszkodol minden gyerekbe Belékötsz majd az élő fába Azt rázod rángatod hiába?

Kérvényt hajítsz fel tán a napra Rárontasz a rendőrre papra És rúgsz harapsz habzol dühödve Míg hurcolnak s eltűnsz a ködbe?

Vagy majd monoklit kensz szemedbe Utolsó könnyed úgy szeded le S hűlt sóhajod a rend javára Ráfúvod a szivar havára?

S élcet hajtasz s vihogsz erővel Szemközt a bűvös úri nővel Gerinced ej ha! mint a létra Tekinteted kacér rakéta.

Simmizni kelsz ha bezabáltál Lerészegít az a csinált bál Szemed megfúl, kicsap a nyelved: Lehet csupasz bőrt tenyerelned.

Ugye! s kisütsz majd minden reggel Frissen beretvált két füleddel Bajuszkád közt francia festék Fogaid márvány sírkövecskék.

Tavaszt lehell, ha nem is ingyen, Chipre a nyakon, parfum az ingen S majd a brijjantín dúsan adja Kamasz fényét rongyos hajadra.

Ó képedből szerveznek újat A ráncaidban dúló újjak Tyhű strimflid masnid be betyáros Ismer mint a rossz pénzt a város.

A masszőrt óra hosszat tűröd Nyűtt hangod cukron köszörűlöd S a szent ösztönt gerjeszted daccal Tanároktól javallt labdaccsal.

Suttyomba hörgesz és kehelgetsz Lépcsők után hülyén lehellgetsz De csámpálsz télben rózsa arccal Mert az be lesz rózsázva kvarccal.

Kényes leűlés meg felállás Félórás fontos fogpiszkálás Orrtörlés is vagy fertályóra Mintha vallásos aktus vóna.

Sajtok primőrök és likőrök Vizek porok: bendői őrök Soha egy jaj, soha egy álom Soha egy vágta a halálon!

Látlak ha csókod kedvesítni Elfordúlsz ajkad nedvesítni S les a tükör, szemedbe mondja: Csaló te, szörny, te dög, te ronda.

Nem jobb vón mondd míg hortyogsz kéjjel A guta rajtad ütne éjjel Vagy míg egy csíz visít epedve Kővé vált szíved megrepedne.

Akarom, hogy ott legyél, mikor az élet terhe már-már összenyom.

Akarom, hogy te legyél, ki egy öleléssel enyhíti minden tomboló bajom.

Akarom, hogy lélegzeted egésze bújjon hozzám, és borítson minden szavad, hogy könnyebb legyen a holnap, S könnyebb legyen vinnem magam.

Akarom, egy tündöklő pillanatod, miként arcomra hajol.

Akarom a csókod szüntelen ízét, túl mindenen; egy életnyi akaraton.

Akarom, hogy ott legyél, mikor minden halni látszik, hogy megmaradj utolsó cseppemként.

Akarom, hogy minden borzalom, minden kín se szakítson el tőllem, S hogy kezeidből szíved ölelését érjem,

mert akarom, hogy a reggel, az est teljes legyen veled, hogy beléd csókolhassam utolsó hitemet.

Akarom, hogy maradj, hogy itt legyél, mikor a boldogság veled öleli reám magát.

Akarom, hogy te legyél a minden; az élet és a leggyönyörűbb halál.