Laura Barnett: Variációk egy párra

Az augusztusi közös könyv NIOK csoportban, így én is elolvastam.

Nem egy könnyű regény, mert nagyon kell figyelni, ugyanis a cselekmény három szálon fut (így is váltogatják egymást a fejezetek), viszont a főszereplők ugyanazok. Láttam, hogy a NIOK csoportban sok embernek ez gondot okozott, és szerintem emiatt sem tetszett nekik a könyv, viszont tapasztalatom szerint két trükkje van: először is megjegyzed, mi történt az első fejezetben a párral az egyes változatokban (egyből összejöttek, nem jöttek össze, összejöttek és majd szakítottak), plusz mennyiséget kell olvasni belőle egyszerre, nem szabad felaprózni. Én is visszalapoztam párszor, de ez nem okozott gondot egyáltalán.

Nagyon érdekes volt végigkövetni az egyes életutakat, döntéseket és választásokat, majd azok következményeit. A regény jól bemutatta azt is, hogy egy ember jellemvonásai (erősségek, gyengeségek) hogyan kerülnek előtérbe vagy miként maradnak rejtve az adott életkörülmények által. A főszereplőkben ott van például a művészi tehetség (festés, írás) mindhárom variációban, de változó mértékben kap teret és lehetőséget a kibontakozása.

Nekem nagyon tetszett a könyv, ez a három az egyben családregény. Hosszú és figyelni kell, de sokat adott, úgyhogy bátran ajánlom másoknak is! 🙂

***

"(…) elég öreg már, hogy tudja, milyen is a boldogság: kurta és tünékeny, nem egy állapot, amire törekednie érdemes, amiben élni próbálhatna, hanem olyasvalami, amit meg kell ragadnia, amikor elérkezik, azután kapaszkodnia belé, ameddig csak bír."

“Talán mindig így jön el a szerelem - írta a jegyzetfüzetébe -: észrevehetetlenül siklik át ismeretségből bensőséges viszonyba.”

Laura Barnett - Variációk egy párra

“Tudja, hogy miután újra rátalált, most sokkal súlyosabban érintené a veszteség. Elképzelni sem bírja, hogyan viselné el, de természetesen rákényszerülne. Az emberek nap mint nap elviselik az egyedüllétet. Azt hiszik, képtelenek rá, azt hiszik, bele fognak halni, de valahogy az egyik másodperc átsiklik a másikba, összeáll egy órává, egy nappá, egy hétté, és még mindig élnek. Még mindig magányosak, akár a tömeg kellős közepén is.”

Laura Barnett - Variációk egy párra

“A nélküle töltött évek mind elhalványulnak, elveszítik formájukat és színüket - mintha holdkórosan lépkedett volna át rajtuk, és csak most jutott volna eszébe, milyen is teljesen felébredni.”

Laura Barnett - Variációk egy párra