ötven év múlva az akkori focirajongó fiatalok ha végignéznek a régi kupadöntők listáján, elcsodálkoznak, hogy a sok ismert név mellett mi volt az a Felcsút, ami egyszer eljutott oda. mi öregek meg majd sóhajtunk egyet és elmeséljük

és tök jó tudni, hogy Novákra ugyanez a sors vár

egy nyomorult lábjegyzet marad majd, egyetlen ismeretlen név a táblázatban, amit legfeljebb csak megmutatnak a töritanárok a faktosoknak a könyv hátsó lapjain, majd talán pár érdeklődőnek feltűnik, hogy nem öt évet volt, de annyira nem fontos, nem muszáj megjegyezni, csak aki emelt szintű érettségire megy

és ugyanígy lecserélhető mindenki, jött a semmiből, megy a semmibe, és akármilyen méltóságos nagy embernek gondolják most magukat, a kutya nem fog emlékezni rájuk már csak pár évtized múlva sem

ez az egyik jó hír. a másik az, hogy amennyire frusztráló néha, hogy a médiában dolgozva egy csomót magyarázzuk az embereknek, mi folyik itt, és mindenki belefásult, annyira jó látni, hogy néha igenis van következmény

Babits Mihály: Reggel

Ottkünn a tavasznak napja ég. Jaj, nem tudok én fölkelni még! Lelkemben zsibbad a gyönge vágy bús testemet marasztja az ágy. Bénult akarásom csak kesereg! ó, régi tavaszi reggelek! Madárfütty, tervek, rebbenő szárny friss kávé illata, templomárny diákos friss ész, jó tanulás nagy reggeli séta, elindulás ó, versek, versek víg üteme! ó, játszi munka szent öröme! kedves várása, virágcsokor! reggeli csókok, reggeli bor!  

A tavasz fénye ma oly sivár. Miért keljek föl újra? Mi vár? Kocsizörgés jő az ablakon. Lovak zaja rúgja homlokom - szomszéd szobából korhol a sok könyv, már amit sosem olvasok beíratlan papirlevelek - bénult akarásom csak kesereg: Ó, fáradt, szomoru reggelek!  

Mit álmodhattam? iszonyuat hogy testem ily kimerült maradt. És mit élhettem? rettenetet hogy abból ily álom született hogy szörnyű évek folyama-gyűrt lelkemben ily sár torlasza gyűlt.  

Köröttem fájó haza, beteg nép - de magam már nem szenvedek csak fekszem az ágyon lankatag, mint egy levágott szomoru tag.  

Jöhetsz már, nap, tavasz! - a halott tag meg sem érezi a napot csak férgei kelnek tőle ki - ó, lelkem iszonyu férgei!

Pár hete megérett bennem, hogy fog a faszom darabonként 3-5 ezret fizetni gyerekkönyvre, ha pár nap alatt kiolvassuk elég nagyok már, hogy vigyázzanak a könyvtári könyvekre, szóval nagy könyörgések árán (játszózni akartak volna), de eljutottunk életükben először könyvtárba.

Nekem konkrétan kulcsélmény volt, ahogy beléptünk és elkerekedett a szemük a rengeteg könyv láttán. Teljesen ledöbbentek. A három könyvtáros együtt vezette be őket a meseszobába, amíg én kitöltöttem a papírokat a belépéshez.

Úristen, hát lehet ők is heti 7 könyvet fognak majd kiolvasni? Vagy 8-at, mert az ő jegyükkel már annyit lehet egyszerre kivenni. Teljesen elérzékenyültem bakker.

2022

Mozgalmas és stresszes, de összeségében nagyon fasza év volt, a helyenként elviselhetetlen mértékű aggódást leszámítva életem legjobbja, bocs mindenkitől, akinek nem adta ennyire ki. Hosszú, személyes szöveg utána

Januárban megjelent egy fasza írásom, az eddigi talán legjobb, a folytatásból könyv lesz, ha el nem basszuk Joshua haverommal (inverz fogpiszkáló). Utána elmentem Grúziába síelni és sítúrázni Andris barátommal, tökéletes volt.

Februárban Mauritiuson (50 celsius fok különbség a téli Grúziával, pár nap alatt!) voltunk a terhes csajommal (Island Babe 0. útja), volt ciklon, gyümölcsök, delfinek és a legszebb tenger, amit valaha láttam.

Márciusban Marseille, régóta szemeztünk a Le Corbusier tervezte, hotelként is üzemelő Unité d'Habitation-nal, meg is szálltunk ott. Kiderült, hogy tök fasza város, és remélem, hogy a csajom is elkezdte kicsit elengedni a franciafóbiáját, szeretnék újra vidéki Franciaországban utazni, meg Párizsban lenni megint. Nairobiba és Londonba is eljutottam pár napra (munka és esküvő).

Áprilisban és májusban semmi! Csak Balaton. Meg be kellett rendezni egy gyerekszobát. Meg befejezni munkákat a gyerek születése előtt. De semmi kaland és utazás. 

Június. Erről sokat nem fogok írni, gyerekemnek négy újraélesztés után ötödszörre sikerült, utána hetekig kórházban volt, az egész egy lidérces, egybefüggő, szürke massza az agyamban, menni kellett előre, és nem szétesni. Az eleje keményen indult, de a gyerekem a legjobb dolog a világon, egész nap lényegében mindketten itthon vagyunk vele, és kurva szórakoztató.

Júliusra és augusztusra annyira megörültünk a szabadulásnak és a jó híreknek (semmi maradandó sérülés), hogy végig Balaton meg a világ legkedvesebb esküvője, ahol én adtam össze a párt. Az összes barátaim ott voltak. Kővágóörs és Balatonszőlős a két bázis, baráti és családi indokok miatt. Remélem, idén is így lesz. Ez talán a kedvenc helyem a földön:

Szeptemberben elhúztam dolgozni Dél-Szudánba, új helyeken is jártam, régi haverokkal is találkoztam, végképp meguntam a riportírást, de a kutatást mindennél jobban imádom még mindig. A gyerekem hiányzott, a csajomat sajnáltam, amiért egyedül hagyom, át kell gondolni, hányszor és hogyan tudok lelépni, de ott lenni nagyon jó volt. Sok mindent megértettem újra dolgokból, amik csak engem érdekelnek.

Októberben elkészült a kunyhóm a Dunakanyarban, kívülről úgy néz ki végre, mint a cabinporn valami, amit elképzeltem, amikor belefogtam (bár a csajom szerint sárga). Jelenleg semmi energiám befejezni belül, de majd egyszer. Ja, meg voltunk Korfun majd két hetet, Island Babe 1.0 (felkészül 2.0 januárra).

Novemberben belekezdtünk a lakásfelújításba (egyáltalán nem tudok a pénzzel bánni, de valahogy életünk döntése volt, hogy 3% alatti kamaton felvettünk jó nagy hitelt, és nem adtunk el semmit, azóta esett a forint, és viszi az infláció a tartozásunk, kilenc év múlva szépen kifizetem az egészet egyben fillérpontosan. A trendek alapján egy Wartburg árát). Ja, meg lett egy gugum. Még haza kell hozni (februárban megyek arra legközelebb). Jelenleg így áll a lakás: xDDDDD

Decemberben leadtam egy rég cipelt szöveget, az első leírása egy fontos lázadó szervezetnek, a National Salvation Front-nak. Soroshajót váltottam, mostantól a Crisis Groupnak dolgozom főleg, de majd kialakul. Ez az első nem egyetemi munkaadóm, ellenben állásinterjúm még mindig nem volt életemben. Twitter-thread (micsoda ökör egy műfaj).  Messi világbajnok lett, annak örültem. Családi karácsony túl sok, el kell húzni jövőre a trópusokra már novemberben, és akkor megússza az ember. Év utolsó napjait Kőszegen töltöttük barátokkal.

évek óta állt az olvasásra váró könyvek között. sőt, egyszer el is kezdtem olvasni, a 86. oldalig jutottam

párszor a kezembe került, de nem mertem belevágni, mert azt gondoltam, nem való nekem ez, meg nincs is közöm hozzá és nem fogom érteni

lassan lefogy az olvasatlan könyvek kupaca, így sorra került

az elején nagy ellenállás volt bennem. aztán beleengedtem magam. sosem voltam intravénás szerhasználó, de értettem, milyen az, amikor belövöd magad, mikor készülsz rá, mikor sóvárogsz. és magával vitt a széteső szerkezet is. mindezek pedig olyan belső élményt adtak, hogy folyton olvasni vágytam

nehéz bkv-n olvasni ezt a könyvet, mert az emberek zizgése mellett sokszor nehéz a szöveg zizgésének hullámára ülni. viszont ez volt az a könyv, ami miatt elfelejtettem lelépni a mozgólépcsőről és majdnem orra estem, s amit olvasva elfelejtettem leszállni időben a villamosról, mert volt, hogy fél perc alatt megtaláltam a helyem a sorok közt. rég volt ilyen olvasmányélményem

ha összefüggő, világos vonalvezetésű regényt szeretnél olvasni, nem ajánlom ezt a könyvet. ha betekintést szeretnél a szer általi másállapotba, akkor izgalmas kaland lesz

ráadásul az eredeti szöveg után vannak meg nem jelent előszavak és kivágott fejezetek is. (a borító és a lapok tapintása pedig nagyon jó)

világkorszakok

Nem vagyok valami nagy filozofikus guru, csak érdekelnek más kultúrák, vallások, gondolkodásmódok. Van a hindu tanítás a Kali-jugáról, a megromlott, értéktorzult, lezüllött, istentelen korról, aminek vége az emberiség pusztulása, és utána jön az aranykor, a kör újraindul, hogy százezer éveken át fokozatosan romolva, alacsonyabb erkölcsiségű korokon át ismétlődjön minden.

Fájdalmasan ismerek rá napjainkra a leírásból, csak igazából az évszámokkal kapcsolatban vagyok kissé zavarban. Ezzel együtt nagyon úgy érzem, hogy rossz korba születtem, vagy ha mégsem, akkor nagyon magányosnak érzem magam, amiért ennyire kényelmetlen számomra az önzés, kapzsiság, hataloméhség, hazugság, erőszak világa.

Volt valami könyv, amit nagyon régen olvastam (talán még kamaszként), amiben az volt, hogy vannak, akik nem születnek le rendesen, hanem egy kis vékony szállal még kötődnek a nagy egyetemes lélekfelhőhöz (én így képzelem a születések közti állapotot, amiben a lelkek némileg összeolvadnak egy nagy közös gomolyba), és ezeknek az embereknek a kézzel fogható valóság sosem tud elég jó lenni, mert zsigerileg érzik a nagy tökéletességet egy kis részükkel, tehát ahhoz képest minden csak hitvány fantomkép. Ez nem kritizálás vagy lenézés formájában jelentkezik, inkább valami szomorú, betölthetetlen hiányérzetként.

Más oldalról furán érzem a világ pulzusát, akár évtizedekre előre megérzek dolgokat, bizonyos embereknek előre látom az életét, de nem merek ennek hangot adni, nehogy önbeteljesítő jóslat legyen belőle. Első benyomásként gyakran belelátok egy pillanatra emberek lelkébe, ilyenkor arra a pillanatra felfénylik egy-egy mondat, ami esszenciaként jellemzi az illetőt, és amit idővel felülírok a "tapasztalásaimmal", de legvégül mindig visszajutok az eredeti mondat igazságához. Volt már, aki azt mondta, vonakodik velem beszélgetni, mert olyan érzése van, mintha egyenesen belelátnék az agyába, és ez nagyon félelmetes.

Az ilyesmi hatalmas áldás, egyben átok. A jövőt látni nagyon hasonló ahhoz az érzéshez, mint mikor egy illatról, apró zajról bevillan egy nagyon régi gyerekkori emlék lenyomata. Biztosan rá lehetne erre tudatosodni, és kezdeni vele valamit, de nem török prófétai babérokra :)

De megint elkalandozok. Lényeg, hogy nagyon rosszul érzem magam ebben az anyagias, erőszakos, értékposványos világban. A pénz-hatalom-hírnév ördögi hármasa sok embert aljasít le a rovar szintre, bár bocsánatot kell kérnem a rovaroktól, mert nekik is megvan a maguk haszna (beporzás, hulladék eltakarítás, vagy csak hogy táplálékul szolgáljanak bonyolultabb élőlényeknek). Az én isteni hármasom, ami szerintem a világot és az egyént is előbbre viszi, az alkotó értelem, az őszinte szeretet és az intuíciók.

Az alkotó értelmet azt hiszem, nem kell magyarázni. Talán a szeretetet sem, bár ez nem az az arcra fagyott mosollyal előadott szenteskedő birkaság, inkább az, hogy a rossz dolgokban is meglátjuk azt a kis szépet, ami van, a gonosz emberekben meglátjuk azt a mély beteg rész, amitől szenved, és meg tudjuk sajnálni őt, hogy kisiklott miatta az élete, és hogy az erőszakos embereknél meg tudjuk találni azt a kis rést a lelkén, amiből kiindulva pozitív töltéssel tudjuk megszelídíteni. (Azt hiszem, ez a legnehezebb a mai világban, mert szinte szeletelni lehet a negatív feszültséget, a gyűlöletet, a dominanciaharcot.) Az intuíciók alatt azt értem, hogy nyitottak vagyunk, és érezzük a világot, ezáltal zsigerileg megértjük, és a döntéseinket, cselekedeteinket ahhoz tudjuk harmonizálni. Szerintem ez a képesség mindenkiben megvan többé-kevésbé, csak nem figyelünk rá, mert túl nagy a zaj kívül-belül.

Ha még mindig olvasol, gratulálok, de akkor is szeretlek, ha már abbahagytad.Talán Te is egy ilyen érzékeny lélek vagy, talán kinevetsz. Ha az előbbi, akkor jó, hogy mégsem vagyunk egyedül, ha az utóbbi, az nem az én problémám <3

18. Emma Anderson- Pearlies

Biztos mindenki emlékszik a 2015. december 5-i posztomra, amiben leírtam, hogy miért a Lush az egyik kedvenc zenekarom, így hál istennek ezt most nem kell újból elmesélnem. Elég sok nyomorult dolog történt 2023-ban, de azért kicsit úgy is fogok majd rá emlékezni, hogy ez egy ilyen Lush-év is volt egyben, ami nem kicsit jobbá teszi az egészet. Év vége felé a majdnem a semmiből jött ez a lemez, nyáron végre újból kiadták vinylen a három Lush sorlemezt, és kis csúszással, de idén végre elolvastam Miki Berenyi önéletrajzi könyvét, ami hát egy iszonyú jó olvasmány volt. Simán a legjobb ilyen zenész memoár, ami valószínűleg még annak is érdekes lenne, akinek fogalma sincsen, mi az a Lush. Általában amikor ilyen könyveket olvasok, akkor mindig az szokott lenni, hogy alig várom, hogy vége legyen a gyerek- meg fiatalkori emlékeknek, és jöjjön a zenés rész, de Miki Berenyinek annyira zavaros, nyomasztó és elbaszott, ugyanakkor iszonyú érdekes gyerekkora volt, hogy kb azt kívántam, hogy bárcsak erről szólna az egész cucc. Nem akarok nagyon belemenni a részletekbe, de a kiinduló pont egy 1956-ban Londonba menekült jólelkű, de iszonyat szétcsúszott apuka, Berényi Iván, aki szabadúszó sportújságíróként vesz részt a tokiói olimpián, ahol összejön egy helyi hostess lánnyal, Yasuko Nagazumival, aki később közepesen ismert színésznő lesz, még egy James Bond filmben is szerepet kap (You Only Live Twice). Nem lövöm le a poént, de egyikőjük sem lesz egy mintaszülő, el is válnak, és a kis Miki megkapja kvázi anyapótléknak a perverz, konkrétan  náci, magyar nagyanyját. Persze a későbbi részek is érdekesek, még nekem is, aki azért elég sokat olvasott a Lushról korábban. Pl. azt nem tudtam, hogy Mikinek és ennek a posztnak a főszereplőjének, Emmanak végig ennyire feszült volt a viszonya, és hogy milyen nagy volt a rivalizálás kettejük között. A könyv nem fest túl jó képet Emmáról, a történetben nagyjából ő végig a rossz arc, és nyilván jó lenne meghallgatni az ő oldalát is, de mivel Miki a könyvben sokszor magát sem kíméli, ezért simán el tudom képzelni, hogy nagyrészt úgy történtek a dolgok, ahogy itt meg lettek írva. Persze valószínűleg ez a rivalizálás is kellett ahhoz, hogy a Lush gyakorlatilag egy hibátlan életművet hagyjon maga mögött 1997-ben. Azóta volt egy újjáalakulás 2015-16-ban, de a régi sérelmek miatt elég rövid életűre sikeredett, a lányok megint összevesztek, és így sajnos csak egy négyszámos (és elég jó) EP kiadása fért bele.

Ez az újbóli feloszlás kicsit olyan, mint egy válás egy gyereknek. Szomorú meg minden, de legalább onnantól két helyről jönnek a jó zenék. Miki kiadott két elég menő lemezt a Piroshka nevű zenekarával, Emma meg összeszedte a dalfoszlányokat, amiket az újjáalakuláskor írt, és most befejezte őket. Valószínűleg a korábbi rossz tapasztalatok miatt nem akart senkivel sem közösködni, ezért a lemezen kb csak egy számítógép a társa, amivel összerakta a dobokat, minden egyéb más hangszeren ő játszik. Mivel alapvetően ezek a dalok eredetileg az újjáalakuláshoz készültek, ezért nem csoda, hogy a lemez hallgatása során sokszor eszünkbe jut a Lush, méghozzá a korai, dreampop/shoegaze Lush, de ez egyáltalán nem zavaró meg erőltetett. Eleve, csak így egy pillanatra eszünkbe jut, aztán utána már inkább csak arra gondolunk, hogy ez a szám is milyen jó. Pár kritika amúgy a Beach House-hoz hasonlítja a hangzást, és azt hiszem, hogy ezt a hasonlatot értem is a néhol ambientes megszólalás miatt. Ami még érdekes, hogy azt így lehetett tudni, hogy Emma soha nem volt egy magabiztos énekes, ezért Lush-ban tök kevés olyan szám volt, amit végig ő énekelt, inkább csak így a háttérben vokálozott a gitározás mellett. Ehhez képest itt ez tökre nem észrevehető, tök jól illik a hangja a dalokhoz, és bár valószínűleg a Voiceból senki nem fordulna meg, de szerintem tök szépen énekel.  Lemez hangulata kicsit szomorkás, ami 2023-ban eléggé érthető. Azért nem ilyen lehangolóan szomorú, mint mondjuk egy Mount Eerie lemez, de valószínűsítem, hogy egy átlagember, azt mondaná, hogy ELVONT és ÉRFELVÁGÓS!

Kár, hogy csak novemberben jelent meg ez a lemez, mert szerintem, ha még többet hallgattam volna, akkor a listámon még előrébb lenne. Mindenesetre megnyugtató, hogy úgy tűnik, hogy a nagy shoegaze visszatérők nem tudnak hibázni.

Kedvenc számok: I Was Miles Away, Bend The Round, Xanthe, Willow and Mallow

jaj de nagyon szeretném tudni h mi volt az a magyar ya könyv amit olvastatok és borzasztó volt👀👀👀👀👀👀👀

jóslatok hálójában 😭😭 a molyon 77% az értékelése szóval ezek szerint az emberek nagy részének tetszett, de szerintem egyszerűen kiakasztóan szörnyű volt 😭 a szereplőknek együtt nincsen 2 agysejtje se, ami vicces mert elvileg nyomoznak, a "szerelmi" "száltól" pedig a falat kapartam. a csajszi halálkomolyan beleesik egy fiú HÁTÁBA. úgy hogy azt se tudja ki az (mert amúgy utálja).

találtam róla anno egy kritikát ami a könyvvel ellentétben az egyik legviccesebb dolog amit valaha olvastam, melegen ajánlom

Ez a nyár számomra az elengedésről szólt. Sokáig görcsösen ragaszkodtam hozzá,hogy kell nekem valaki,egy társ,tökmindegy honnan,csak legyen megint az a gyomorszájon vágós “úristendejóhogyvagy” érzés. Nem lett,de nem is bánom,elengedtem ezt a dolgot. Helyette voltak nagy bicajozások,egy-egy hideg sör az ezerszer áldott Csutakban,napozások a Szigeten,menekülés a zuhé elől abban a biztos tudatban,hogy úgyis szarrá ázom,de néha szarrá kell ázni. Időnként befigyelt egy Big Mac,könyv a hátizsákban, a fülesben meg ott cüncörgött a Legend Bob Marley-től…Fasza kis nyár volt.

Nemrégiben írtam postot, hogy mennyire nehéz időszakon megyek keresztül. Ez sajnos tart még, és valószínűleg fog is. Végeztem egy könyvvel, Matt Haig : Éjféli könyvtár. Ez is olyan ajánlás volt amit barátoktól kaptam. Ajánlom nagyon olvasásra, ha sokszor van benned az a gondolat, hogy annyira másképp kellett volna csinálnod, ha máshogy döntesz, biztos jobb lenne, nem lennèl ilyen nehéz helyzetben, sokkal jobb lenne az életed stb. Ez a könyv végigvezet azon, amin a Mr. Nobody film ami szintén egy nagyon nagy kedvencem.

Ezekben a napokban igyekszem elfoglalni magam, ismerkedem az Irodalomterápia fogalmával is.

Ha vannak hasonló könyvek, írnatok üzenetet ajánlással, hàlás lennék 🩶

Ui. A Szkafander és pillangót könyvtárból tudom majd beszerezni, de rajta vagyok 🥰

Csináltunk a ház elé egy Mini-Flohmarktot.

Elkezdtük kipakolni a középső szintet, és hát rengeteg gyerekjáték, plüssállat, DVD, VHS, könyv van még, a többsége kifogástalan állapotban.

Egyrészt kár volna kidobni, másrészt a mennyiség miatt drága is lenne, mire mindet elviszik. Vigyél, amit akarsz, fizess, amennyit gondolsz modellben működik. Visznek ingyen is, meg dobálnak is be zsét.

Csipegetik is rendesen, de tegnapra ért egy kis meglepetés: valaki nem vitt, hanem hozott. Egy nagy szatyor NDK-s Amiga bakelitet.

Egyelőre nem harapott rá senki, ma felhoztam megnézni, mik vannak benne. Mese, komolyzene, sramli, popzene vegyesen, de a két kedvencem:

Jó, meg az orosz hajlékonylemez:

Egyelőre nem tudom, mit kezdjek vele, valszeg megy vissza a sátor alá, de ha nem viszik el, valószínűleg megy a kleinanzeigenre csomagban, 15 euróért.

Karinthy Ferenc lenti irasarol, lillafured, hal es a magvas bölcsesseg, te jutottal eszembe

Kaptunk egy hétvégi beutalót Lillafüredre: az Est-lapok munkatársai és családtagjaik kedvezményesen, még ellenszámlára is igénybe vehették a szállodát. Válságos évek voltak s hozzá esős, őszi holtszezon: a hatalmas étteremben minden asztal pompásan megterítve, ezüsttel, porcelánnal, virággal, de rajtunk kívül nem ült senki, a szmokingos zongorista egyedül minket szórakoztatott az ábrándokkal és keringőkkel. Minden halk, fényűző és unalmas volt, a lucskos időben sétálni se lehetett, délután a pincérekkel pingpongoztam, este apám tanítgatott biliárdozni. De gyönge játékos volt maga is, nem nagy sikerrel gurigáztunk.

Másnap meglátogattuk a környék egyik nevezetességét, a kísérleti haltelepet. Apró medencékben, melyeket a Garadna patak tiszta, hideg vize táplált, úszkáltak a különféle halak, ivadékok; Vásárhelyi bácsi, a telep vezetője megmutogatta, melyik a sebespisztráng, szivárványpisztráng, galóca, pénzes pér. Apámat minden érdekelte, s a térdnadrágos biológus dolgozószobájába is betessékelt bennünket, a sok könyv, iratcsomó, fénykép, üvegedény és számtalan kitömött, meg kalitkába, akváriumba vagy terráriumba fogott eleven állat közé. Búcsúzóul egy különlenyomatú cikkével ajándékozott meg, mely, ha jól emlékszem, az édesvízi rákokkal foglalkozott. Apám egészen felvillanyozódott, s hazafelé ballagva, belelapozva a tanulmányba, lelkesen fejtegette, hogy ez az igazi élet, és hogy ez a Vásárhelyi milyen kitűnő biológus.

Koraérett, szemtelen kamasz voltam, vitára, ellentmondásra mindig kész.

- Honnan tudod megítélni? - kötekedtem. - Hisz nem értesz a biológiához.

- A biológiához nem, de a stílushoz igen - bökött vastag, tömpe ujjával a szövegre. - Ide nézz, milyen világosan ír, ennek igaza van. A szemfényvesztőt, svindlert, mellébeszélőt már a stílusán is rajta lehet érni. Aki biztosan tud valamit, többnyire világos és áttetsző.

Hú, nagyon köszönöm! Nem is tudtam erről az írásról. Most megkerestem: Karinthy Ferenc, Karcolatok.

Dupla előadást tartott 2023. október 26-án Cserépfaluban munkatársunk, Farkas Gábor Farkas az 1473-ban kinyomtatott első magyarországi kiadványról, annak történelmi hátteréről, a hazai nyomdászat megindulásáról, Mátyás király könyvtörténeti cselekedeteiről. A program az általános iskolában kezdődött, ahol a gyermekek a középkori Magyarország történelméről hallhattak mozgóképpel is illusztrált előadást, lapozhatták a Budai krónika másolatát, és kipróbálhatták a nemzeti könyvtár múzeumpedagógiai programjának nyomdászati eszközeit is.

Cserépfalu és környéke közönsége kora este a helyi vendéglátó különtermében másfél órás előadást hallhatott többek között arról is, hogy a 15. században miért Európában kezdődött el a könyvnyomtatás, pedig Ázsiában már korábban feltalálták a mozgóbetűs eljárást. Szabó Sipos Barnabás magyar nyelvű hangoskönyve is nagy sikert aratott, melyet bárki meghallgathat a Budai krónika honlapján és a nemzeti könyvtár podcastfelületein is.

A 214. sorszámú kötetet Halász Judit könyvtáros vette át Farkas Gábor Farkastól. A cserépfalui könyvtárban ezentúl bárki számára elérhető lesz az újranyomott Chronica Hungarorum, az első magyarországi nyomtatott könyv fakszimile kiadása külön polcot is kapott.

S. halála után került a kezembe ez a könyv. szinte sorsszerűnek tartottam, hogy a saját gyászom módjának megtalálásakor egy olyan könyvbe futok bele, ami valahogy a halálról-gyászról szól

a könyv főszereplője egy idős aneszteziológus, aki idősotthonban élő édesanyját megy meglátogatni és egy kollégája kérésére egy fiatal lányt is fuvaroz. az autó megcsúszik a jégen, az orvos nem tudja életben tartani a lányt

ami számomra nagyon érdekes volt, hogy a főszereplő pont úgy egy idegen embert próbál gyászolni, mint ahogy nekem is "idegen" volt S. - vagy inkább az a helyes, hogy nem definiált, hogy kell/lehet emlékeznem

az aneszteziológus úgy dönt, fél év szabadságot kér a kórháztól és eleget tesz egy régebbi felkérésnek, s könyvet ír a fájdalomról és az aneszteziológiáról. pár rész olvasható a könyvéből, de nem is az a releváns, hanem hogy milyen utat talál a feldolgozáshoz. és közben átgondoltam, mennyi mindent sikerült nekem is feldolgoznom azzal, hogy kiírtam magamból, s mennyire vágyom most is arra, hogy megtaláljam a szavakat ahhoz, hogy utat találjak magamnak, magamhoz, a gyászomhoz

főhősünk két felnőtt gyerek édesanyja. a lányával nagyon szoros a kapcsolata, a fiával lazább. emellett gyerek is, miután visszaköltözik a szülői házba írni, hetente többször látogatja az édesanyját, akinek állapota lassan, de biztosan romlik. megérintett ez a rész is, mert nem tudom, milyen lesz és hogy lesz az, amikor az anyám haldoklik. nem tudom, meg tudok-e bocsátani, tudom-e kísérni, tudok-e békét teremteni

Cecilie Enger saját élményből ír és ettől nagyon eleven a könyve, még akkor is, ha egy aneszteziológus bőrébe bújik. a szakterület nem az övé, de a halállal, haldokló kísérésével, a feldolgozás vágyával és a gyerekek elengedésének kérdéseivel érezhetően már találkozott és így hiteles érzéseket fogalmaz meg

nekem most sokat adott ez a könyv, a vége pedig egy nagy csokor kérdést és gondolkodni valót is. az Anyám ajándékait is ő írta, ami szintén emlékezetes olvasmányélményem

Felvonulás: 2023. november. 25., 10 óra + alább még több program nov. 23. és dec. 10. között

November 25-én kezdődik a 16 Akciónap globális kampány, melynek célja a nők elleni erőszakkal szembeni fellépés.

Magyarországon a kampány kezdetén a Néma Tanúk Felvonulással idén is megemlékezünk azokról a nőkről, akiket az elmúlt évben partnerük, volt partnerük vagy egyéb férfi családtagjuk ölt meg. Megemlékezünk azokról a gyerekekről is, akiket az elmúlt év során párkapcsolati, családon belüli erőszakkal összefüggésben öltek meg. Azokról is megemlékezünk, akiket régebben öltek meg, de csak az elmúlt évben derült ki, hogy ilyen gyilkosság áldozatai. Részvétünket és együttérzésünket fejezzük ki az áldozatok családtagjai, szerettei felé.

Az áldozatoknak joguk lett volna az élethez, a biztonsághoz; hatékony védelmet kellett volna kapniuk a bántalmazójukkal szemben, valamint szakszerű segítséget és támogatást. Az idei kampány során kiemelt figyelmet fordítunk arra az intézményrendszerre, amely a bántalmazott nőket és gyerekeiket megvédeni és segíteni hivatott. A hatóságok, intézmények gyakran nem teljesítik ezt a feladatukat - az áldozatok sokszor úgy érzik, hogy ezek a szervek cserbenhagyják, elárulják őket. Pedig ha az erőszak súlyosságát megfelelően felmérnék, ha hatékony védelmet biztosítanának az áldozatoknak, visszatartó erejű büntetést szabnának ki az elkövetőkre, ha a gyermek legfőbb érdeke az intézményrendszer szemében a biztonságban, erőszaktól mentes környezetben való felnövés lenne, ezzel életeket is lehetne menteni.

A rendezvény menete:

10:00-10:30 - Érkezés 10:30-11:35 - Néma Tanúk Megemlékezés és beszédek. Beszédet mond: Orosz Bernadett, Nagy Gabriella. Jeltolmács: Tápai Beatrix. (Helyszín: Eötvös 10, Színházterem) Moderátor: Bombera Krisztina. 11:35-11:50 - Gyülekező a VI. kerület Andrássy út-Eötvös utca kereszteződésében a páratlan oldalon a főútpálya és a szervizút közötti részen. 11:50-12:20 - Néma Tanúk Felvonulás. Útvonal: Andrássy út és Eötvös utca kereszteződése - Andrássy út - Hősök tere. 12:20-12:45 - Megemlékezés gyertyagyújtással és egy szál virággal az áldozatokról a Hősök terén.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az esemény során felolvassuk az áldozatok megölésének történetét. Ez felkavaró, megterhelő lehet. Az áldozatok története szerepel a felvonulás nevét is adó piros nőalakokon, a Néma Tanúkon.

Kérjük, vegyék figyelembe, hogy az eseményről kép- és hangfelvétel készül.

Az esemény szervezésében együttműködő partnerek: PATENT Egyesület, Eötvös10 Művelődési ház.

------------------------------------------------------------------------ A 16 Akciónapot 1991 óta világszerte november 25. (a nők elleni erőszak felszámolásának világnapja) és december 10. (az emberi jogok világnapja) között rendezik meg. A kampány céljai: figyelemfelhívás és információk megosztása a nők elleni erőszak jelenségével kapcsolatban; szolidaritás kifejezése az áldozatok felé; továbbá nyomásgyakorlás a döntéshozókra a nők elleni erőszak minden formájának megszüntetése érdekében.

További programok idén a 16 Akciónap keretén belül, november 25. és december 10. között: https://16akcionap.org/

További kapcsolódó programok november 23-tól 25-ig:

A hatalom kötényei – D.I.Y. varróműhely Rachel Fallonnal és magyar művészekkel, művészeti szakemberekkel Időpont: 2023. november 22. 15:00 – 19:00 2023. november 23. 15:00 – 17:30 2023. november 24. 15:00 – 19:00 Helyszín: Budapest Galéria Facebook esemény: https://www.facebook.com/events/724003426239237/724003436239236?ref=newsfeed

Rachel Fallon Visszavett terek című előadása a Hatalom kötényei – D.I.Y. projektje kapcsán Időpont: 2023. november 23. 18:00 Helyszín: ISBN Könyv + Galéria (1084 Budapest, Víg u. 2.) Facebook esemény: https://www.facebook.com/events/1474996119736991/?ref=newsfeed Az előadás nyelve angol.

A hatalom kötényei – D.I.Y. közösségi köztéri performansz Rachel Fallonnal Időpont: 2023. november 25. 13:30 – 15:30 Gyülekező: Margitsziget, víztorony Facebook esemény: https://www.facebook.com/events/1295418581087188

További információ a témában: NANE PATENT Nők Joga Női Érdek

Izland 8. nap /1 (szept7. csü)

Varmahlíð kemping! kiváló kemping! szóval ott kezdődik, h van ilyen fél teniszpályányi felfújható trambulin!! ilyen már láttunk 1-2 helyen az országban, de nem tudtuk hova tenni. mivel volt rajta egy cipő áthúzva piktogram, amikor először láttuk még délen, azt hittük, h tilos rálépni, és igazából ez vmi takaró izé, talán kültéri medencének. aztán egy másik városban láttuk messziről, h gyerekek ugrálnak rajta. aztán rákerestem, és akkor esett le, h ez ileyn izlandi dolog, h ez a trambulin. és kurvajó! minden játszótérre ilyet akarok!!! instant dopamin.

tökjól felszerelt kemping volt (átlagon felüli konyha, tűzrakóhely, kulturált és egész tiszta wc-k és tusolók, soksok konnektor kocsiknak), a mármár szokásos kénes melegvízzel, és ilyen cuki táblákkal, h ha csak átutazol, akkor is használd nyugodtan ami kell, és ha támogatni akarod őket, lehet bedobni hozzájárulást a dobozba. meg ha nincsenek itt, akkor is ugyanez a kempingezés díjával vagy lehet paypalozni stb. de egyébként este megjelentek a tulajok, és beszedték a pénzt, mindenesetre tökjó ez a laza hozzáállás, és még mindig nehéz volt megszokni az izlandiaknak ezt a hatalmas bizalmát.

mivel közeledett a péntek, amikorra Reykjavíkba kell érnünk, és még a kör kb. negyede visszavolt, ezen a napon is meg kellett tolni a km-eket, minimum 250-et terveztem be a kinézett kempingig (sok választás nem volt ezügyben, szinte ez az egy kemping jöhetett szóba estére.)

viszont erre a részre már túl sok látnivaló se jutott, de azért keresgéltem, h mit tudunk útbaejteni. az antikváriumból szerzett Lingea Felfedező Izland könyv ekkor be is hozta az árát, mert olyan helyet találtam benne, amit eddig semmilyen más forrásból nem: a Hvammstangi fókaközpontot!

hogy ne legyen unalmas az odáig tartó 100km, megálltunk pár helyen út közben, pl. a Blönduósi templomnál, csak mert ilyen fura formája van. mániájuk a fura alakú templomok. én meg bírom a fura épületeket (bár a vallási részét nem, de itt nem is az volt a lényeg).

A Seal Center az alig 600fős falu kikötőjében van, nem túl nagy, de érdekes volt (kivéve a fókavadászatos részt).

aztán itt még nem volt vége a fókamókának, mert a térképen úgy 25km-re északra be volt jelölve egy pont, hogy fókamegfigyelő hely. na nekünk több se kellett!