#új-kaledónia
Text
Egyből a földgolyó másik felére utazunk, annak is egy aránylag kicsi és eldugott szegletébe, Új-Kaledóniába! Hát ha hallottunk is róla, esetleg be is tudjuk lőni kb. merre van, lássuk be többségünk nem tud túl sokat erről az országról/tengerentúli területről. Így pár sorban ezzel kezdjük, úgyis később is lesz még innen bélyeg, bizonyám!
Új-Kaledónia Franciaország egyik tengerentúli területe, egy nagy és több kisebb szigetből áll, a Csendes-óceán délnyugati részén, Ausztráliától jó 1500 km-re itt:
Nagyjából 280 ezren lakják, 90% Grande Terrén a nagy főszigeten él. Alapvetően három fő népcsoport él itt, az őshonos melanéz kanakok, idetelepült franciák, és egyéb óceániai bevándorlók. Történelmileg klasszikus gyarmati múlttal rendelkezik, nagyjából i.e. 1500 óta élnek itt a melanéz őslakosok. Mindenki békében elhegesztgetett magában a szigeten, némi egyéb polinéz keveredés mellett, egészen 1774-ig amikor ki más, mint a jó öreg James Cook ide is betette lábát (hajóját). Jelenlegi nevét is ő adta a szigetnek, Kaledónia egyébként Skócia latin neve. Eleinte nem volt rossz kapcsolat az érkezők és a bennszülöttek között, de aztán az európaiak által behurcolt betegségek elkezdték tizedelni a helyi népeket, és megromlott a viszony. Ez odaáig eszkalálódott, hogy 1849-ben az egyik törzs egy itt kikötő hajó legénységét megette! Ezután sajnos itt is beköszöntött a rabszolgakereskedelem időszaka, Fidzsire és Queenslandbe hurcolták az embereket az ültetvényekre. A XX. század elején szűnt csak meg a gyakorlat, a rabszolgakereskedők áldozatait nevezék kanakasnak, ez rövidült kanakká, mely aztán az őslakosok összefoglaló neve lett. A sziget egyébként 1853-ban került Franciaország birtokába, III. Napóleon azon törekvései okán, hogy ellensúlyt képezzen a britek ausztrál és új-zélandi gyarmataival szemben. A II. világháborúban aztán az Egyesült Államok épített ki itt erős támaszpontokat a szövetséges hatalmakkal karöltve, a japánokkal szemben, Nouméában - a jelenlegi fővárosban - volt a teljes csendes-óceáni haderő főparancsnoksága. A háború után lényegében továbbra is francia gyarmati sorban maradt a terület, a kanakok jogai és lehetőségei számtalan módon korlátozva voltak, ha nem is olyan kemény apartheid rendszer volt mint Dél-Afrikában, de annak egy enyhébb változata. Ez a '80-as évek közepére vezetett komolyabb forrongásokba, és a '80-as évek végén meg is kezdődik a függetlenedés folyamata, különböző egyezmények kimondják, hogy Új-Kaledónia fokozatosan elválik Franciaországtól, és ez elkerülhetetlen folyamat. Bevezették a külön új-kaledón állampolgárságot, csak ekkor lett az országnak külön zászlaja, címere, ami amúgy nagyon menő:
Ez a folyamat olyannyira szépen haladt, hogy 2018-ban népszavazást tartottak a teljes függetlenedésről, melyen 80%-os részvétel mellett, több mint 56%-al a maradáspártiak győztek. Mivel azonban az eredmény szoros volt, két év múlva megismételték a szavazást, 2020-ban már több mint 85%-os volt a részvétel, és még szorosabb eredmény született: a maradáspártiak győztek, de már csak 53%-al. Így történt tehát, hogy a sziget(ek) még mindig francia terület maradt, bár azokból talán a legfüggetlenebb, jog szerint az egyetlen autonóm francia terület, a gyakorlatban a külügyön, hadügyön, rendőri ügyeken, és valutaügyeken kívül minden más területen teljes a függetlenség a francia államtól. Valószínűsíthető, hogy 10-20 éven belül régi-új teljesen önálló ország születik itt.
A bélyeg a helyi Ifjúsági Kereskedelmi Kamara 10 éves évfordulójára készült 1972-ben. Ez még értelemszerűen teljes francia kontroll alatt alakult, a 'rendszerváltás' óta már nem létezik, rendes saját Kereskedelmi és Iparkamara lett azóta, gondolom Parragh László nélkül hálistennek. A bélyegen látható alak egy 'arany kanak', egy őslakos alakja, mely címeres pajzsot tart, amin a kamara jelképe látható, egy földtérkép - számunkra - sajátos nézetből. A háttér erre reflektál a szélességi körökkel, kék alapon. A bélyeg 12 frankos, és bizony, a mai napig Franciaország tengerentúli területein (kivéve a tengerentúli megyéket), nem történt meg az eurósítás és frankot használnak még most is. Innen Magyarországról könnyen gondolhatnánk, hogy ez biztos egy nagyon értékes bélyeg, de az a helyzet, hogy nem annyira, állapottól függően 0,50-2 euró közt be lehet szerezni. Mivel évfordulóra készült, magányos bélyeg, nem tagja sorozatnak.
#bélyeg#stamp#új-kaledónia#new-caledonia#1972#nouvelle-calédonie#12 F#12 frank#junior chamber of commerce#ifjúsági kereskedelmi kamara#kanak#jeune chambre economique#10th anniverysary
8 notes
·
View notes
Text
fejbenutazásban és tervezgetésben világbajnok vagyok
de a négy hónapos új-kaledónia - vanuatu - salamon-szigetek - bougainville - pápua-új guinea körutazás megtervezésétől már én is kezdem kétségbe vonni épelméjűségemet
25 notes
·
View notes
Text
Erős földrengés és szökőár a Csendes-óceánon
SYDNEY. Hetes erõsségû földrengés volt hétfõ hajnalban a Csendes-óceánon az új-kaledóniai Loyalty-szigetektõl 80 kilométerrel keletre, és ez kisebb szökõárt váltott ki Új-Kaledóniánál és Vanuatunál – jelentették hírügynökségek.
A földrengés közép-európai idõ szerint vasárnap 23 óra 43 perckor történt. Ennek hatására a hawaii székhelyû csendes-óceáni cunamijelzõ központ (PTWC) szökõárriadót rendelt el a rengés 300 kilométeres körzetében, és figyelmeztetett, hogy akár egy méter magas hullámok érhetik Új-Kaledónia partjait, valamint ennél kisebbek Vanuatuét.
A szigetországokban a hatóságok óvatosságból evakuálást rendeltek el. Késõbb a központ jelezte, hogy a veszély jórészt elmúlt. A lakosok csak kisebb vízszintemelkedést észleltek. Kárról egyelõre nem érkezett jelentés.
Tizenkét órán belül ez volt a második jelentõs földrengés a térségben, és a harmadik az elmúlt hónapban.
Erős földrengés és szökőár a Csendes-óceánon a Nemzeti.net-en jelent meg,
0 notes
Text
Yoda és a szezon vége
Az utazást április elején kezdtem meg, mint ahogy azt már írtam az előzőekben is. Előtte 6 hónapon keresztül kő keményen dolgoztunk, azt hiszem elég jól sikerült ez a szezon a kávézóban. Az idei volt az első év, amikor azt éreztem, hogy nagyjából tudom mit csinálok, az esetek nagyobb részében jól szervezett voltam, es higgadt tudtam maradni a legtöbb szituációban, és az első négy hónapban annyira nem is éreztem keménynek a napi 12 óra munkát teljes szabadnapok nélkül. Plusz idén extra sok emberrel dolgoztam együtt az előző évekhez képest, akik rengeteg terhet levettek a vállamról, és azt hiszem nagyon jó csapat voltunk a legtöbbször, ezert nagyon hálás vagyok.
Es, ami a legfontosabb lett egy macskám, Yoda, nagyon aranyos, de beszéljenek a képek magukért. (Az eredeti neve Lucky, de szerintem csak lovakat hívják így, azokat is minek. Yodanak Évi, egy kint megismert barat nevezte el, mivel átlag feletti intelligenciával rendelkezik, ő volt a spirituális tanítónk is, napszakonként jártunk hódolatunkat kifejezni.)
Ez a kék takaró volt barátnője, minden reggel tarkón ragadta, és házastársi kötelességére emlékeztette.
Nem tudom ki emlékszik Nielsre, aki a megmentőnk volt a kétsgébeesett stoppolós kalandunkkor Nyugat-Ausztráliaban. Nos, Niels idén Uj-Zelandon working holidayelt, es úgy adódott, hogy meglátogat minket. A látogatás 4 hónapig húzódott, velünk lakott a szomszéd lakókocsiban, meg nekünk is dolgozott ez idő alatt. A felső tábált Niels gyártotta. Az alsó ábrát Milan rajzolta Yodanak a folyamatos gyíkmészárlások es fészekfosztogatásoknak köszönhetően, de olyan is volt, amikor bébinyuszit nézett saját háziállatának. A bal oldali oszlop egy egeret és egy patkányt hivatott ábrázolni, ezek a jó prédák. A bal oldalon a madár, gyík, nyúl, ezek a rosszak. Nos, lehet tippelni a szezon végére melyiknél volt több strigula... Azt hiszem szegeny Yoda sose értette meg teljesen a koncepciót.
Yoda igazság szerint a szomszéd hotelből költözött át, szerintem egy idő után jobbnak látta menteni a bőrét a buszokkal érkező kínai csoportok garmadájától. A költözés olyan jól sikerült, hogy rövidúton már semmiért nem kellett visszamennie oda, a kávézó és a reptér sokkal jobb alternatívának ígérkezett. Jártunk sétálni, fogalmam nincs miért, imádta, ha megyek vele. Eleinte kergetett, futnom kellett előle, aztán amikor untam, hogy szet van karmolva a lábam, akkor rászoktattam a setálásra, eleinte ő követett, aztan ő találta ki az útvonalakat és én mentem utána. Néha meg fel kellett vennem, és cipelnem, mert rájött, hogy így is simán el lehet jutni A-ból B-be.
És hogy mi lett vele? A szezon végefelé el kezdtem megint a hotelba vinni, és ott etetni, hogy ha jön a tél, ne maradjon itt. Nagyon szomorú voltam, de tudom, hogy úgyse érdekli ez az egész 2 napnál tovább, szóval biztos vagyok benne, hogy mostmár jól van.
És, akkor néhány fotó a közös kirandulásról Petivel meg Milannal. Ez az Ahuriri-völgyben volt, nem messze Omaramától.
Ehhez a gleccsertóhoz másztunk fel iszonyat meredeken, kijelölt útvonal híján. Felfele még rendben van, ilyenkor semmi esetre sem szabad belegondolni, hogyan lesz a lefele, ezen aggódni teljesen ráér később is. Peti annyira szereti például a kihívásokat, hogy még külön megnehezítette az életét nagyjából 6 kg fotós cuccal (2 kamera, es egyéb tartozékai). Egy kicsit jobb képeket is készitett, mint én a telefonommal, akit érdekel, itt lehet megnézni:
https://www.instagram.com/frikille/
Honnan tudtuk, hogy ott van a tó? Milán látta fentről, repülés közben.
Ez már az utolsó nap, Milan mutogatja, hova másztunk fel.
Ezután pár nappal elmentünk Chrischurchbe, először Milan repült haza, mert ment versenyezni. Másnap Peti ment haza Londoba. Azt következő nap pedig én repültem Aucklandbe a kiwi pótszüleimhez.
Volt még kicsit több, mint egy hetem a Vipassanaig, és mivel Brucék nagy mentegetőzés után kölcsön adták a régi autójukat azt magyarazva, hogy sajnos ez egy elég régi kocsi, de megbízható, csak sajnos a hangcucc nem valami jó benne. Egy kb. 15 éves Lexus Sedanról beszeltunk.
Egy hetet utazgattam északon, sok minden nem történt. Meglátogattam az egykor edzőmet még Druryból, aki azóta elköltözött Kerikeribe, és nyitott egy ilyen retreat félét, ahol életmódváltásra vágyó emberekre főznek, eddzenek, és viszik őket különböző outdoor programokra. Mikor megerkeztem Philippa teljesen rosszul volt, nagyon fájt a háta, es 6-tól bootcampet kellett volna tartania. Nem hezitált sokáig megkérni, hogy mi lenne, ha én tartanám inkább. Sok időm nem volt, átöltöztem, és kitalaláltam pár gyakorlatot egy köredzéshez. Állítólag imádták az emberek, mivel több férfi volt, mint nő az órán, így nem volt nehéz dolgom. Én nem nagyon vagyok az a szószátyár, barátnőzős edző, inkább csak próbálok figyelni mindenkire, hogy helyesen végzik-e a gyakorlatokat, es ha nem, akkor odamegyek kijavítani. Ezt sokan utálják, főleg azok, akik csak egy újabb szociális programot látnak a sportolásban, és úgy látom ez inkább a nőkre jellemző.
Ezen kívül más nem történt, mivel végig egyedül utaztam, es nem nagyon beszéltem senkivel azon kívül, hogy szóvá tették milyen király autóm van, én meg kínomban nem győztem magyarázkodni, hogy csak kölcsön kaptam egy baráttól. Azt hiszem ezzel még gyanúsabbá váltam, hehe.
Ja és egyszer aludtam egy kempingben, mikor már majdnem 3 napja nem zuhanyoztam, és a többi ott tartózkodó valószínűleg úgy értékelte, hogy nagyon magányos lehetek, amiért egy macskával barátkozom, így odahívtak magukhoz. A tízperces smalltalk után csendben hallgattam a párbeszédet, majd megkértem Milant, hogy hívjon fel, es sűrű elnézések közepette kivontam magam a társasági életből mondván, hogy ezt most muszáj felvennem.
90 mile beach, itt lehet sandboardozni, mondanom sem kell, mindened tiszta homok lesz.
Cape Reinga. Új-Zeland úthálózata rettenetesen összetett, előre nehéz is megérteni. Van az 1-es út, ez elindul északon, és levezet teljesen délre, a déli sziget legdélibb részébe. Persze ebből ágazik egy pár egyéb számjelzéssel ellátott út, de mindig is érdekelt hogyan van vége az 1-es útnak. A válasz teljesen kiábrándító volt, volt egy körforgalom, amit végképp nem értettem mire volt hivatott, majd az út egy parkolóban végződött. Azert a látványért megérte.
Ez nem tudom minek szamít még, itt találkozik valahol a Tasman-tenger és a Csendes-óceán, a következő szárazföld nyugatra Ausztrália vagy északra Új-Kaledónia.
Ez már visszafelé van, szintén a 90 miles beach része
Az időrendet most összezavartam, mert ez még a Vipassana előtt történt.
Vipassana után 2 nappal indultam Malajziába, holnap lesz egy hete, hogy elindultam. Erről is rövidesen beszámolok mostmár tényleg.
0 notes
Text
Kaledónia kávéi
A Csendes-óceán délnyugati részén, Melanéziában található Új-Kaledónia. Itt termesztik a világ egyik legdrágább kávéját. (more…)
View On WordPress
0 notes
Text
Függetlenségi törekvések – kik lehetnek a következők?
Lombardia és Veneto
Észak-Olaszország két gazdag tartományáról van szó. Lombardiát Baden-Württemberg és Rône-Alpes mellett az Európai Unió legprosperálóbb tartományai közé sorolják (egyébként sokan Katalóniát is hozzáteszik ehhez a hármashoz), de Veneto is a top10 leggazdagabb régió környékén van a gazdasági adatok alapján.
Lombardia és Veneto esetében is a katalán ügyhöz hasonló gyújtópontról beszélhetünk, a két tartományfőnök ezzel a jelszóval kampányol az elszakadás mellett:
„Szavazz igennel, és az adód itthon marad!”
Barcelonából is hallhattunk hasonlókat korábban. Október 22-én függetlenségi népszavazás lesz, ami az országrészek önállóságáról hivatott dönteni. Mindkét tartományt az euroszkeptikus, populista Északi Liga (Lega Nord) vezeti. Ez a párt mindig, vállaltan az északi tartományok Olaszországtól való elszakadásának híve volt.
A népszavazás azért itt nem kifejezetten arról fog szólni, hogy két nap múlva kikiáltsuk-e a függetlenséget. Az ötmillió venetói lakosnak ezt a kérdést fogják feltenni:
„Szeretné-e, hogy az autonómiának további formái és speciális feltételei legyenek meg?”
Lombardiában nagyjából tízmillióan élnek, szóval összességében több embert érintene egy esetleges függetlenség, mint Katalóniában. Érdekesség, hogy Rómának nincs jogi kifogása a referendum ellen, bár ez valószínűleg csak annak köszönhető, hogy deklaráltan véleménynyilvánító voksolásról van szó, részvételi küszöb nélkül, tehát nem kötelező érvényű annak eredménye.
Innovatív népszavazás
A szavazók elektronikus módon adhatják majd le voksaikat október 22-én. Egy holland IT-cég biztosít 24 ezer tabletet ehhez, szavazási applikációval együtt. Üres voksot is le lehet adni.
Észak-Olaszországban egyelőre nem fogják felborítani a bilit teljesen, Luca Zaia (Veneto tartományi vezetője) kifejtette, hogy csak békés megoldás érdekli őket. Példaként Skóciát hozta, tehát először minél erősebb önrendelkezést akarnak, de az igaz, hogy a végső cél a teljes függetlenség.
Lombardiai közvélemény-kutatások alapján a lakosság minimum fele távol marad a voksolástól, de akik elmennek, többségében a nagyobb függetlenségre fognak szavazni. Ha mindkét tartományban győznek az igenek, akkor küldöttség megy Rómába, hogy tárgyaljanak az önrendelkezésről.
Skócia
Skócia helyzete meglehetősen speciális ebben a kérdésben. Nem egy Olaszországhoz hasonló állam tartománya, hanem az Egyesült Királyság tagja, Anglia, Wales és Észak-Írország mellett.
Több hónapon keresztül tárgyaltak Londonnal a függetlenségi népszavazásról, aminek szabályait az Edinburghi Egyezményben ratifikáltak 2012 októberében. 2014. szeptember 18-án meg is rendezték a népszavazást. Korrekt kampány volt, Edinburgh a távozás, London a maradás mellett szállt síkra, egyenruhások bevetése nélkül.
A kérdés így szólt:
„Független ország legyen-e Skócia?”
Példátlanul magas részvételi arány (84,6 százalék) mellett győztek a nemek (55,30 százalék), tehát Skócia a királyság tagja maradt. Érdekesség egyébként, hogy nekik eszükbe sem jutott a katalán példa, miszerint szinte azonnal kiáltsuk ki a függetlenséget. Ha ellentétes eredmény született volna, akkor Edinburgh és London tárgyalásokba kezdett volna az elszakadás gyakorlati részleteiről. A függetlenné válás céldátuma 2016. március 24. volt.
Ráadásul még így sem lett volna egyértelmű a helyzet. Skócia uralkodója továbbra is II. Erzsébet brit királynő lenne, ahogy elvileg Ausztráliában és Kanadában is ő uralkodik, de kinevezett volna egy uralkodó kormányzót (governor general), aki őt képviselné Skóciában. Ténylegesen viszont a Skót Parlament irányítana. A függetlenség után jöhetett volna egy másik népszavazás is, mégpedig arról, hogy a parlamentáris monarchiát köztársasággá alakítsák, de ez csak feltételezés.
Skóciának újra kellett volna felvételiznie az Európai Unióba és minden más nemzetközi szervezetbe. Rosszmájú diplomáciai pletykák szerint Spanyolország gondoskodott volna arról, hogy ez ne menjen simán, így elriasztva a katalánokat a függetlenségi törekvésektől.
Az eredmény után Alex Salmond skót miniszterelnök lemondott.
A téma ezután sem hűlt ki. A Brexit után napirendre került egy új népszavazás megtartása, mondván, hogy Skócia az Európai Unió tagja akar maradni. Végül Nicola Sturgeon jelenlegi vezető (hivatalosan első miniszter) úgy döntött, hogy megvárja, amíg körvonalazódnak a távozás feltételei. A skót parlamenttől pedig már márciusban megkapta a felhatalmazást, hogy előkészítse a referendumot.
Korzika és Új-Kaledónia
Ezt a kettő szigetet érdemes együtt kezelni, mindketten Franciaországhoz tartoznak, függetlenségi törekvésekkel, mégis eltérő helyzettel.
Korzika Franciaország 26 régiójának az egyike, némileg eltérő jogállással a többitől. Nagyobb a saját hatáskörük, de alapvetően Franciaország szerves részét képezik.
Korzikát Franciaország két megyére osztotta (Corse-du-Sud és Haute-Corse). A közelmúltban erősebbek voltak a függetlenségi törekvések, mint ma, de azóta sem haltak el teljesen. 2003-ban volt egy népszavazás, aminek célja a megyék megszüntetése és a kollektív territórium visszaállítása volt, ez fontos lépés a függetlenséghez vezető úton. Szűk aránnyal, de elbukott a kezdeményezés.
Az erőszakos szeparatizmus is jellemző a szigetre. 2008-ban például megrohamozták a főváros Ajaccióban a nemzetgyűlés épületét, majd el is foglalták azt néhány órára. Ebben az akcióban 18(!) szeparatista párt vett részt, ezek közül több ma is működik.
Új-Kaledónia helyzete a függetlenség szempontjából sokkal jobb. Korzikával ellentétben ez már a szó szoros értelmében tengerentúli területe Franciaországnak. Korzika közel található a kontinentális anyaországhoz, de Új-Kaledónia a Csendes-óceán délnyugati részén van, 1500 kilométerre Ausztráliától. A francia ugyan az államnyelv, de inkább a kanak és egyéb melanéz dialektusokkal kommunikálnak a helyiek. Ennek is köszönhető, hogy a ’80-as években Kanaky néven akarták létrehozni a saját független államukat. Az 1988-as Matignon-egyezmény és az 1998-as Nouméa-egyezményben rögzítették is, hogy fokozatosan elválnak Franciaországtól.
Már létezik a helyi új-kaledóniai állampolgárság, ami a francia állampolgárságon belül működik. 2018-ig népszavazást irányoztak elő a függetlenségről. Tulajdonképpen ez az egyetlen valódi autonóm francia terület.
Franciaországhoz jelenleg Új-Kaledónia kül- és védelmi ügyei, valamint a rendőrséghez és a valutához kapcsolódó döntések tartoznak, a többi terület a helyi vezetés kezében van. Fontos törvényt hoztak az egyensúly érdekében is: az elnöknek és az alelnöknek ellenkező táborból kell érkeznie, hogy hasonló érdekérvényesítéssel bírjanak a függetlenségpártiak és az azt ellenzők.
Kurdisztán helyzetével, annak összetettsége miatt, hamarosan külön cikkben foglalkozunk.
Függetlenségi törekvések – kik lehetnek a következők? a Nemzeti.net-en jelent meg,
0 notes
Text
A két kormány közé szorult nép – mi lesz veled Katalónia?
Mi vezetett ide?
Természetesen nem vesszük végig Katalónia történelmét a montserrati kerámiáktól az arabokon és a francia hódoltságon át addig, míg Francisco Franco idejében az utcán sem lehetett megszólalni katalánul.
Ez a történet nagyjából 2006-ig vezethető vissza. 2003-2006 között sikerrel zárult az autonómiareform, ezt kicsit felvizezve Madrid is elfogadta, alapvetően elégedettek voltak a felek. Később mégis konfliktus lett belőle. Az alkotmánybíróság 4 évig ült a reform vizsgálatán, aztán egy röpke 450 oldalas szösszenetben gyakorlatilag kasztrálta annak lényegi részeit. Ki nem törölte ugyan, de a katalánok számára hátrányos módon újraértelmezte.
Itt kezdtek először a katalánok arra fogékony csoportjai a függetlenség felé tekintgetni. Fontos kiemelni, hogy itt még szó sem volt arról, hogy ők független államban akarnak élni. Csupán a döntéshez való jogot követelték. Maguk akarták meghatározni, hogy milyen viszonyban legyenek Spanyolországgal.
2012-ben a gazdasági autonómia erősítését kezdték szorgalmazni, különösen az adóügyekben. Innen származik a szlogen is:
„Spanyolország kirabol minket, elveszi az adónkat!”
A gazdasági- és adóügyi autonómia az egyik legerősebb törésvonal Madrid és Barcelona között. Katalónia az Európai Unió legprosperálóbb tartományai között van. Együtt szokták emlegetni az EU motorjainak tartott Baden-Württemberg, Rhône-Alpes és Lombardia hármassal. A GDP-je nem csak a spanyol, hanem az uniós átlagot is meghaladja. A spanyol bruttó hazai termék közel 19 százalékát ez a tartomány adja, tehát arányosan túlteljesít. Többet fizetnek a központi költségvetésbe, mint amennyit visszakapnak. Ez mondjuk a közös teherviselés miatt nem feltétlenül jelenthetne problémát.
A konfliktus odáig vezetett, hogy 2014-ben már tartottak egy kvázi-népszavazást. Ez nem referendum volt, csak amolyan nép konzultáció. Civil szervezetek privát helységekben és közterületen szervezték. Nem volt hivatalos, ezért alkotmányellenes sem lehetett. Nem is nevezték népszavazásnak, hivatalosan állampolgári részvételi folyamat volt a neve. Madrid illegitim szimulációnak tekintette az egészet. Nem túl erős részvétel mellett a szavazók 81 százaléka a függetlenségre voksolt.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy érdemi párbeszéd már 2011-2012 óta nincs Madrid és Barcelona között. Ha diskurzus volt, körülbelül odáig terjedt, hogy nem értenek egyet.
2006 miatt van minden?
Nagy Sándor Gyula szerint 2006 nem lett volna akkora katalizátor, amekkora lett végül belőle, ha nem került volna gazdasági válságba Spanyolország 2010 körül. A magas munkanélküliség miatt 3-4 millió olyan család volt, ahol csak a nagyszülők nyugdíjából élt több generáció is. Ekkor erősödött meg a baloldali Podemos, akik az utcán politizáltak.
Mit mond a barcelonai polgármester?
A hírekből eddig jellemzően kimaradt Ada Colau, Barcelona polgármestere. Nehéz megítélni, hogy mi a véleménye a függetlenségről, de azt ő is támogatja, hogy a döntés joga a katalán embereké legyen. A rendőrattak után viszont már nyilatkozott, visszautasítsa az erőszakot és a túlkapásokat.
Ki hibázott?
A kutató szerint mindkettő fél hibás, de azt nem érdemes, nem is lehet mérlegelni, hogy ki mekkora arányban felelős a történtekért. Madrid egy idő után minden katalán kérésre/kérdésre azt a választ adta, hogy nem. Barcelona viszont teljesen tisztában volt azzal, hogy ha megrendezik a népszavazást, akkor a kormány fegyverrel lép fel ellenük.
Egyes vélemények szerint Rajoy kormánya belesétált a szeparatizmus csapdájába a karhatalom bevetésével. Ha rendőrök által összevert embereket látnak a médiában, az biztos, hogy Katalóniát erősíti.
A stratégiák hiánya is jól megfigyelhető. Nagy úgy fogalmazott, hogy a kormány és Mariano Rajoy egy napnál tovább nem gondolkodik előre, a katalánoknál ez körülbelül három nap. Nem látszanak hosszú távú stratégiák egyik oldalon sem.
A rendőri túlkapások egyértelműek, olyan is történt, hogy feltartott kezű embereket gumibotoztak. A hatóságok főleg azokra a szavazókörökre vadásztak, ahova várhatóan politikusok is mentek szavazni. A kemény fellépés ellenére a szavazóköröknek mindössze 4 százalékát sikerült bezárni, ami egyáltalán nem mutat hatékonyságot.
A szerverek leállításával, a számítógépes rendszer kiiktatásával viszont sikerült hitelteleníteni a szavazatokat. Valaki négyszer is tudott voksolni, néhányan otthon kinyomtatott szavazólapokat dobáltak az urnákba, bár a végeredményt ez valószínűleg nem befolyásolta.
Megosztott Katalónia
A katalán társadalom megosztottságát jól mutatja, hogy az arra jogosultak kevesebb mint fele ment el szavazni.
Eredmények
42,3 százalékos részvételi arány mellett 90 százalék a függetlenségre szavazott, 8 százalék nem támogatta azt, a többi érvénytelen szavazat, tehát 5,34 millió jogosultból 2,26 millióan szavaztak, ebből 2,02 millió a függetlenségre.
Az emberek jelentős része belátja, hogy ha egyoldalúan kikiáltják a függetlenséget, gazdaságilag sokkal többet veszítenek, mint nyernek. Középtávon biztos, hogy rosszabb lenne, de az érzelmek miatt nem tud mindenki racionálisan gondolkodni ebben a kérdésben.
Nemzetközileg életképes lehet-e a független Katalónia?
Nyugat-Európában 1944 óta nem jött létre független állam, akkor Izland lett az. A kontinens más részein a közelmúltban is láthattunk államszületéseket, mint például Montenegró és Koszovó. Utóbbi függetlenségét Spanyolország nem ismerte el, nem hiába.
Tóth Norbert, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense kifejtette, hogy az akkor hatályos nemzetközi jogok szerint az amerikai gyarmatok elszakadása is törvénytelen volt a britektől. Katalóniát nem illeti meg a népek önrendelkezési joga, mert hivatalosan spanyol nép van. Ez 1945 óta egyébként is szűk bázison működik, főleg Európán kívüli, elnyomás alatt élő lakosság érvényesítheti, bár Jugoszlávia szétesése hozott némi változást.
Katalóniának az is nagy problémája, hogy nincs mellette egy nemzetközi nagyhatalom, aki támogatná őket a függetlenségben. Az amerikai gyarmatok elszakadása mellett például Franciaország kiállt. Most a franciák már csak Korzika és Bretagne hasonló ambíciói miatt sem állnának ehhez pozitívan.
Mi a helyzet Új-Kaledóniával?
Új-Kaledónia Franciaország tengerentúli területe. Jelentős autonómiát élvez a köztársaságban, a francia állampolgárságon belül létezik az új-kaledóniai állampolgárság is. 2018-ig népszavazást irányoztak elő a teljes függetlenségről. Nekik annyiban könnyebb a helyzetük, hogy egy teljesen különálló sziget, míg Katalónia kontinentális része Spanyolországnak.
A briteknek talán annyira nem fáj ez a katalán törekvés, ők 2014-ben a skótoknak megengedték, hogy népszavazást tartsanak erről a kérdésről. Nem vezényelték a karhatalmat a szavazókörökhöz, hanem kampányoltak a maradás mellett. Be is jött, Skócia velük maradt. Nagy-Britanniának a Brexit tárgyalások miatt még jól is jöhet, ha egy újabb belső feszültség gyengíti az EU-t.
Kína Tibet miatt nyilvánvaló, hogy nem fog támogatni egy ilyen törekvést, az Egyesült Államok spanyol belügyként tekint erre, Oroszországtól és Németországtól sem számíthatnak támogatásra. A független Kurdisztánt Izrael támogatja stratégiai okok miatt, de Katalóniát egy kisebb állam sem. Észak-Ciprust katonailag oltalmazza Törökország, igaz, ott egy teljesen más helyzet áll fenn.
Tóth Norbert szerint Katalónia csak tárgyalásos úton érhetné el a teljes függetlenséget, Madrid beleegyezésével. A spanyol alkotmány alapján nem lehet egyoldalúan elszakadni az államtól, ráadásul ez az alaptörvény meglehetősen szilárd, a 70-es évek óta csak néhányszor módosítottak rajta, főleg az uniós csatlakozás miatt.
Az Európai Uniónak ebben a kérdésben semmilyen jogköre nincsen, de az biztos, hogy az ő érdekük az, hogy ne legyen feszültség egyik tagállamban sem. A nemzetközi jogról még azt érdemes tudni, hogy általában mindig az aktuális status quót védi. Ha Katalónia az önrendelkezési jogba ütköző módon kiáltja ki a függetlenséget, akkor az országoknak kötelezettsége, hogy azt ne ismerjék el. Ez az el nem ismerési kötelezettség. Ezzel szemben elismerési kötelezettség nem létezik.
Egy katalán állam nemzetközileg a nulláról indulna, egyik nemzetközi szervezetnek sem lenne a tagja. A probléma ott kezdődik, hogy Spanyolországnak a legtöbb ilyen esetben vétójoga van a tagállamok felvételénél. Katalónia kiesne az egységes piacról, nem vehetne részt a nemzetközi programokban, de ami a legnagyobb baj, hogy valószínűleg az eurót is elveszítené, így saját valutát kellene bevezetniük és olyan gyakorlati kérdésekbe még bele sem mentünk, hogy hogyan működne a bankrendszer vagy a nemzetközi átutalások egy el nem ismert, de magát függetlennek tartó államban.
Mi lesz most?
Forgatókönyv 1
Nagy Sándor Gyula szerint a legvalószínűbb szcenárió, hogy Carles Puigdemont érvényesnek és eredményesnek tekinti a népszavazást, ezért az utca hangulatát kihasználva pár napon belül kikiáltják a függetlenséget. Ezután könnyen lehet, hogy elszabadul a pokol. Nem kizárt, hogy a kormány a katonaságot is Katalóniába vezényli.
Madrid ezután felfüggesztheti a katalán tartományi parlament- és kormányzat működését, ideiglenesen magához vonva az autonóm jogköröket is. Ehhez a szenátus felhatalmazása szükséges.
A tartományban sztrájk kezdődhet. Több függetlenségpárti politikus is ezt szorgalmazza, de eddig a legnagyobb kormányzópárt, a Katalán Európai Demokratikus Párt (Partit Demòcrata Europeu Català, PDECat) nem feltétlenül támogatta ezt. Vasárnap viszont 40 szakszervezet és civil szerveződés is bejelentette, hogy a keddi általános sztrájk mellé tartományi szintű tüntetés is szerveznek.
Forgatókönyv 2
Ez már kevésbé valószínű. A katalán parlament feloszlatja önmagát és előrehozott választásokat írnak ki. A függetlenségpárti lista jelentős többséget érhet el a mostani események után, így megerősített felhatalmazással kikiáltja a függetlenséget.
Erre Madrid akár letartóztatásokkal is reagálhat. Nagy szerint ez a vasárnapinál is véresebb jeleneteket, valódi összecsapásokat hozhat. Ha például le akarják tartóztatni Carles Puigdemont elnököt, könnyen lehet, hogy a tartományi rendőrség (Mossos d’Esquadra) megpróbálja megvédeni, ahogy a népszavazás napján is megtagadta az erőszakos fellépést az emberek ellen.
A spanyol alkotmánybíróság ezért betilthatja a katalán szeparatista pártokat (a köztársaságpárti Esquerra Republica de Catalunya, a régi katalán középosztály érdekeit képviselő PDECat, a szélsőbalos anarchista CUP) és nélkülük próbálnak tartományi választásokat rendezni. Így viszont a lakosság többsége otthon maradhat, ami érvénytelenné teheti az eredményeket.
Forgatókönyv 3
Szintén nem túl valószínű lehetőség. A Rajoy-kormánnyal szemben megnövekedik a lakosság elégedetlensége, ezért a Podemos bizalmatlansági indítvánnyal, a PSOE-vel közösen megbuktatja a jelenleg kisebbségben lévő kormányt. Az is lehet, hogy Rajoyt inkább megerősíti az egységes Spanyolország feletti őrködés. Nagy szerint viszont a szocialisták biztos, hogy nem fogják a bizalmatlansági indítványt megszavazni, mert az gyakorlatilag árulás lenne.
Határon túli magyarok
Ez a szempont érintheti leginkább Magyarországot. A magyar kormány (nagyon helyesen) spanyol belügynek nyilvánította a történteket.
Szabó Barnabás a Külügyi és Külgazdasági Intézet külső szakértője nem igazán lát párhuzamot Székelyfölddel, mert nagyon más a kettő helyzet. Ezzel a véleménnyel Tóth Norbert is egyetértett.
A székelyföldi autonómia kapcsán korábban pont Katalónia volt a referenciapont, mert nagyon jól működött a spanyol-katalán modell. Most viszont Bukarest biztos, hogy még az eddigieknél is zárkózottabbá válik ebben a témában, az autonómiát így már csak a függetlenség felé tartó egyik lépésnek fogják tartani.
Mi lehet a megoldás?
Rövid távon nem várható megbékélés. Közép- és hosszú távban viszont egyik fél sem gondolkodik. Nagy szerint megoldást egy új spanyol kormány jelenthet, amely egy mérsékeltebb katalán vezetéssel megegyezhetne abban, hogy legyen speciális népszavazás, eredményességi és érvényességi küszöbbel, amin dönthetnének Katalónia sorsáról.
Madrid persze kampányolhatna a maradásért, például az új alkotmányos berendezkedés ígéretével, amelyben a PSOE javaslata szerint Spanyolország szövetségi állammá válna, vagy növelnék Katalónia fiskális autonómiáját.
A két kormány közé szorult nép – mi lesz veled Katalónia? a Nemzeti.net-en jelent meg,
0 notes
Last Seen Blogs
sagau-my-beloved
Hyper fixation on Sagau time
tvarchive
tvarchive
i-am-a-living-god
Kerfuffle
fictionalwhxre
Fiction Whxre
tvfnatic
meepmeep