- Gyűjtesz valamit?

- Persze… traumákat.

Azt a gyűlöletet amit jelenleg irántad érzek, nem tudod elképzelni sem.

Cs.

És... megint elhittem!

~csakegyidegen~

👽👽👽

Nem gondoltam volna hogy megint ugyanitt fogunk tartani de mindegy mostmár eldöntöttem, hogy elengedem én is ezt az egészet, viszont ezt leírom mert így könyebb lesz nekem és tudom, hogy ennyit megérdemlek. Júniusban lesz egy éve, hogy megláttam életem első, első látásra szerelmét. Ezelőtt azt hittem ilyen nem is létezik meg ez egy faszság. Aztán rájöttem, hogy valaki szemében nem láthatod azt a világot amiben végre szeretnél élni akit nem is ismersz. Szerelmes lettem a szemedbe, a mosolyodba, a hangodba, a beszédedbe és minden lépésedbe de igazából én a mai napig vallom, hogy beléd csukott szemmel is szerelmes lettem volna. Annyi mindent elvett ez az egész belőlem. Annyi esélyt adtam neked, mindig ott voltam melletted és elfogadtam azt aki vagy. Mikor az egész világ nem akart én akkor is akartalak. Nem lesz elég rá egy élet, hogy rájöjjek miért nem voltam neked soha elég. Minden szerelmem, szeretetem és törődésem neked adtam volna. Soha nem tudtam elmondani mennyire szeretlek és nem azért mert képtelen vagyok kimondani hanem mert nem tudtam volna soha elmagyarázni. Szerettelek annyira, hogyha megkértél volna, hogy várjak rád életem végéig, csak azért, hogy legyen időd más emberré válni, azzá aki már szeretni fog, vártam volna. Akármikor láttam, hogy neked valami fáj és sírni láttalak, mindig azt kívántam, hogy inkább fájjon nekem 100x mint neked egyszer is. Rengeteget bántottál de ha ezer könnycsepp nem lett volna elég, ejtettem volna többet csak még egyszer érezzem, akkor is ha 2 percre de érezzem, hogy a karjaid között otthon vagyok, mert mindig ott éreztem magam. Nálad nagyobb nyugalmam sose volt senkinél. Sose fogom tudni elmagyarázni mennyire szerettelek de már nem is fog kelleni. Amit már elmondtam neked és sose fogom letagadni de akárhány darabokra tört a szívem én az összessel téged szerettelek. Őszinte leszek veled, tőled voltam a legboldogabb de egyben te tettél tönkre, de mindig úgy voltam vele hogyha egyszer megtalálom azt az embert akiért megéri szenvedni is nem csak boldognak lenni mellette, ne engedjem el bármi áron se, akkor sem ha ő ezt kéri, soha ne engedjem el! Talán az enyhít a fájdalmamon, hogy már neked nem lesz plusz terhed. Egy kis ideig minden emlékünk a vállamra nehezedik és ettől széttörik a szívem. El fog múlni. Amit sose fogok neked elfelejteni, az pedig az, hogy megmentettél. Minden nap értelme volt felkelni, mert tudtam, hogy látlak aznap. Remélem sose fogod azt a sok jót elfelejteni ami kettőnk között történt és jó emlékként fogsz rá gondolni.

Köszönöm szépen hogy átbasztál, átvertél majd a végén még te sértődtél meg amiért ezt nem hagytam tovább

Átvertél, csúnyán rászedtél

Nem tudom elviselni az illatod, ami a pulcsidon van. Nem tudok rád gondolni anélkül hogy ne könnyezzem meg neved összes betűjét. Azt érzem átvertél. Hogy azért teszed hogy nekem is fájjon.

Én akartam veled azt kiprobálni, amit most ti játszotok. Fáj, hogy erről is kimaradtam. Hogy ebből is kihagytál. Lassan fél 12, már négy órája tudomást sem veszel rólam, eszedbe se jutok és ez fáj. Tiszta szívemből szeretlek, és te is ezt teszed velem. Lecserélsz majd rá? Elérkeztek vele is a hajnalig tartó beszélgetések? Nem vagyok elég jó lelkitámasz? Mi a baj velem? Miért kell neked is lecserélned? Miért cserélnek le mindenki? Miért van velem ennyi probléma? Még te is mondtad, velem nem könnyű, velem csak a gond van. De miért? Én nem akarok probléma lenni, nem akarok gondokat magam köré, nem akarok problémákat. Egy normális életet akarok, egy nővel aki szeret de eddig bárki mondta azt, hogy szeret, félre kúrt. Nem vagyok elég pedig én, én lehoztam az egem összes csillagát. Kitéptem a szívem legszebb részét és neki adtam, és azt látom hogy most itt hever a lábaim előtt. Kidobtad. Mit tehetnék? Haljak meg? Legyek öngyilkos? Akkor leszek elég fontos? Vagy akkor is kevés leszek hozzá?

“Hazudtál, amikor azt mondtad szeretsz engem,

de nekem ez belefér.

Átvertél, nem volt még ilyen velem,

de még mindig meghalok a szemedért.”💔

Nem mentél Mexikóba nyaralni. Átvertél minket! :-(

egy picit:)

Elengedés

Bármit tettem nem felelt meg neked, nem tudtad elfeledni múltbeli sérüléseket és ahelyett, hogy adtál volna kettőnknek egy esélyt te inkább átvertél, hazudtál és megcsaltál. Ami neked a legjobban fájt és ami miatt csalódtál végül te ugyan azt csináltad a másikkal. És végül hiába hívtál fel, hogy velem akarsz lenni, már késő volt...

Hiába fáj el kell engednem téged mert többet érdemlek ennél...

8 milliárd szívből nekem az kellett amelyik nem értem dobbant.

Úgy érzem már nem akarok semmit sem. Nem akarom hogy megbocsáss nekem. Ha bár mindent amit elrontottam beismertem, és azóta is változók hogy jobb legyek magamért. Eléggé fáj hogy minden második embertől azt hallom mekkora paraszt vagyok, mert te ilyennek állítasz be engem. Persze mert szerinted te nem hibáztál semmiben sem. Talán a legnagyobbat ott hibáztam, hogy első perctől kezdve tudtam mi lesz a vége még is belementem, s reménykedtem hogy ez nem így lesz. Már nem akarom hogy újra kezdjük, mert már tudom hónapok óta hazdusz nekem és átvertél.. Hatalmasat csalódtam benned, és saját magamban is. A naivitásom miatt nem láttam a fától az erdőt, vagy talán láttam de nem akartam elhinni hogy talán igaz lehet. Küzdöttem érted és meg sem érdemelted. Már nem akarok neked mondani semmit sem. Mégis még mindig miattad vagyok padlón. Pedig már nem akarok irántad érezni semmit sem. Nem gyűlöllek félre ne értse senki sem, az nem rám vall hogy én haragot tápláljak valaki iránt. Csak azt akarom hogy tűnj el az életemből, és ne kelljen ezt az űrt éreznem többet amit a szívemben hordozok.

Sose fogom feldolgozni, hogy te is átvertél

Erre nagyon nem lett volna szükségem

Egy év és ugyanaz a forgatókönyv...Én lent Te fent...Mosolyogsz mert átvertél két lányt is egyszerre...Tele vagy életörömmel...Akkor is tele voltál mikor tudtad,h két szívet törsz össze ? Élvezted,hogy fájdalmat okozol másnak?? De ha te szenvedsz az szar ugye ?? Te nem szenvedhetsz, neked nem fájhat de másnak igen... Te adhatsz szart, de kapni nem kaphatsz ugye ? Hát Bazdmeg, ha én zuhanok zuhansz velem

Fogadjunk észre sem vetted, hogy mennyire önző voltál. Hogy kihúztál engem a mélyből, megmutattad milyen határtalanul boldognak lenni. Miattad új emberré váltam, hittem benne, hogy a csodák léteznek. Majd váratlanul eltoltál magadtól, kihasználtál, átvertél, és azt hitted ez így rendjén van. Visszaestem, de olyan mélyre, mint még soha. Azt hiszed, mások érzelmeivel szórakozni jó vicc, mi? Tudod te, mit éltem át miattad? Hogy mennyi minden megtört bennem? Hogy a tetteidnek súlya van? Hogy miattad nem tudok bízni, szeretni? De te leszarod, hisz nem neked fáj, akkor meg minek érdekeljen, igaz? Akármennyire próbálhatod ebből kimagyarázni magad, de igazán észre vehetnéd végre a saját hibáidat. És nézz mélyen magadba, mert az, hogy összetörted a szívemet, nem vicc, hanem valami olyasmi, amiért egy ember megbocsátást sem érdemel.

Az a legrosszabb, hogy tudom nem tettél rosszat de akkor is úgy érzem hogy átvertél és hazudtál.