Igazából vicces, hogy nem tudod a másikat értékelni.

ezekben a suta pillanatokban, amikor valahogy nem tudom visszaszorítani a fájdalmat a lelkem mélyére, olyankor kérlek, ne kérdezd mi a baj, ne kérdezd mit szeretnék, ne kérdezz semmit, csak hallgass mellettem és ölelj át, hallgassuk együtt, ahogy a szíved meggyógyítja az enyémet…

A szívem még akkor is hitt benned, amikor az agyam könyörgött, hogy engedjelek el.

Az ember belefárad egy idő után abba, ha nem elég.

Nem tudom mik vagyunk, de hiányzik amik voltunk.

És végül…a túlgondoloknak mindig igaza lesz.

Toxikus tulajdonságom, hogy nagyon tudok szeretni, de szinte sosem fogom elhinni, hogy feltétel nélkül szeretsz engem.

“Egyet jegyezz meg, aki igazán szeret téged, soha nem fog feladni… bármennyire is nehéz a helyzet.„

N É Z T E M

Néztem Őt miközben mellettem aludt és arra gondoltam vajon Ő is fél, hogy elveszít engem?

A könny a lélek vére

Már csak túl akarok lenni rajta.

Annyira nehéz lenne elmagyarázni, de érezni még nehezebb.

Az a legnagyobb hibám, hogy mindig tudni akarom a miérteket.

Van egy szó... Egy gyönyörű szó: "Kedvesem". Mennyi gyengédség, meghittség, intimitás, mennyi szeretet lakozik ebben a bájos szóban. És mennyi érzés. Ezt a szót nagyon ritkán használjuk. Legalábbis, ha komolyan, a benne lévő érzelemnek megfelelően mondjuk ki. Mert ezt a szót csak egy embernek mondhatjuk. A Kedvesnek. Annak, aki szívünkben van. Nem szerető, nem barát vagy barátnő, nem partner. Hanem Társ. Az egyetlen. A legkedvesebb. A Kedves.

(Csitáry-Hock Tamás)

"Túl sok vihart éltem túl ahhoz, hogy az esőcseppek zavarjanak."

Nem helyes

Ha valakinek csak azért mondod azokat a szavakat amit hallani akar, mert félsz, hogy megbántod. Pedig a szíved szerint nem az lenne a válaszod.