Én tenyleg csak azt szeretném ha valaki önszántából szeretne. Csak össze bújni, ölelkezni, csókolózni, éjjelekbe nyúlóan játszani, sorozatozni, beszélgetni. Nem kérek semmi többet. De bármennyire vágyom rá, tudom hogy nem lehet. Mindent amit csak tudok megadnék érte, csak itt a baj, az a minden is kevés, közel semmit nem tudok adni, még olykor azt sem amire én is vágyok. A szeretetemnél többet nem adhatok, és van hogy azt is csak szavakkal mivel időnként máshogy képtelen vagyok rá. És senki nem érdemli ezt. Ha valaki így is elviselne, az pont azért érdemel többet. Vágyom a szerelmet és ez az egyetlen amit tehetek, hisz mindig azt mondom:

"Amíg vágyod, úgysem talál rád"

Abszurd azzal a busszal menni szakítani amin évekkel ezelőtt sirtam minden pénteken egy srác után...

Igy visszanézve a posztjaim, kicsit olyan mintha a különböző személyiségeim reagálnának arra amit a másik írt...

Pedig nincsenek ilyen problémáim, csak egy szimpla hangulatingadozásos tinilány vagyok:))

Ha két hónapja beszélünk akkor csak nem lesz rossz talalkozáskor, nem? NEM??!?!?!!!

Kibaszottul félek!

Csak azt nem tudom mitől...

Csak egyszer had érezzem azt hogy valakinek én vagyok a legfontosabb, vagy legalább azt hogy igen is számítok, elegem van abbol, hogy mindig van nálam jobb, és fontosabb, hogy sosem vagyok elég senkinek...

Amugysem biztos hogy működött volna, de én adni akartam egy esélyt a dolognak..

Az en hülyeségem, hogy ez ennyire kiakaszt

Persze nem egy nagy dolog, de ezt akkor sem így akartam..

Persze nem egy nagy dolog, de ezt akkor sem így akartam..

Nem is azzal van a bajom hogy vele nem jött össze, hanem az hogy az első akivel volt valami ennyivel több az nem jött össze://

17 évig még akibe szerelmes voltam azzal sem csinaltam ilyesmit, vagy olyannal sem aki komolyabban tetszett erre én hülye most igy elcsesztem

HOGY LEHETTEM ENNYIRE HÜLYE???!?!

Kurvára elbasztam...

Kurvára elbasztam...

Rendesen fáj ott ahol hozzám ért...

Azt mondják a "miért"-nél nincs rosszabb

De szerintem a "majdnem" sokkal szarabb

„Ez nem lehet szerelem” megtekintése a YouTube-on

"Csák ábránd bár, nekem mégis oly jó..."

Érezni akarom lelked melegét

Átfagyott és magányos lelkem legapróbb zugában is...

Vagy talán azért ilyen jó mert csak ennyire keveset találkozunk?

Így egy év elteltével másodjára is talalkoztunk,csak most az ő buliján,(habár egy közös barátunkon keresztül, de) Ő hívott meg..

Miért kedvelem ennyire? Miért ennyire tökéletes számomra? A közös barátaink miért akartak minket össze hozni a buliján? És miért alakult ugy hogy vele végül nem tudtak beszélni hogy akarna e tőlem valamit? Sosem tetszett ennyire senki egy emberen kívül, de azt az illetőt ismertem. Ennyire kevés idő alatt bele szerethettem? És vajon ismét csak egy év múlva fogunk találkozni és beszélni?

Miért van ennyi kérdés bennem?

Hogy lehet ennyire komoly érzelmeket táplálni valaki iránt, akivel még csak kétszer talalkoztam?