Zsibbadás

Zsibbadt lélekkel fekszem az ágyamban. Minden szavaddal egyszerre bántasz és hozol vissza kis időre az életbe. Róla beszélsz, áltatod magad. Fáj minden szavad, mintha kést dőfnél a mellkasomba, mert én szeretlek, te meg másé vagy, vagy legalábbis akarsz lenni. Hiányzol és ma beszéltem veled újra. Mintha visszakapnék egy darabot a lelkemből amit kitéptél és sose adtál vissza. Visszakapom a darabot, de nem illik a helyére, túl mélyek a sebeim, hogy gyógyulásnak induljanak. Zsibbadt a testem, úgy fekszem itt és kívánom, hogy bár velem lennél és kioltanád a zsibbadtságom.

Ajándék gondolat születésed napjára

El sem tudod szerintem képzelni, hogy mennyire fáj a szívemnek, hogy meg kell magam fékezni, hogy felköszöntselek a születésnapodon. Olyan szívesen megtenném, mert gondolok rád, emlékszem, hogy ez a te napod és hiányzol. Tudatnám szívesen veled, hogy fontos vagy, de nem tehetem, így is eleget szenvedtem általad. Hagylak menj az utadon és majd csendben a távolból szeretlek csak. Legyél boldog, legyél mindig az a lelkemet felpezsdítő személy, aki jól esett a szívemnek, amikor hittem, hogy enyém vagy. Remélem csodásan telt a napod. Remélem boldog vagy és sokat mosolyogsz, ahogy azt megérdemled. Csillogjon a szemed a boldogság mámorában édesem. Ha eljön az idő élőben elmondom a szívem minden titkát és, hogy mennyire szenvedtem, hogy nem mondhattam most el, hogy boldog születésnapot és, hogy mennyire szeret a lelkem. Isten éltessen kedvesem!

Hiányzol

Befejeztem az Egy nap című sorozatot, zokogtam az utolsó részen. Zokogtam, mert fájdalmas volt a lelkemnek. Most szárad az arcomon a könny. Nem csak átlagosan, hanem átlag feletti a fájdalom, ami végighasít a mellkasomon. Rád gondolok, azt akarom, hogy mi ne így járjunk, hogy éveket pazarolunk el, miközben egész idő alatt szerethetnénk egymást. Nem tudom helyes-e ilyet gondolni, hisz a sorozatban is sok személyiségfejlődés kellett, hogy eljussanak addig, hogy vállalják az érzelmeiket, de én akkor is kimondom. Hiányzol, és kellesz az életembe, kérlek gyere rá minél előbb, hogy értékes vagyok és neked is kellek épp olyan mély érzelmekkel feldúlva, ahogy nekem kellesz.

Szülinapi gondolatok

Vártam, hogy hátha emlékszel rá, hogy ma van a napom. Nem jött üzenet, pedig örültem volna. Mindegy, legalább kettőnk közül, én emlékszem a tiédre. Egy hét múlva én majd gondolok rád, de én sem írok, elég ha magamban felköszöntelek, mert nekem számít, hogy boldog legyen a napod. Hiányzol még mindig, de erősnek kell maradnom.

Néha még erősen fáj

Hogy lehetséges az, hogy nekem ez ilyen sokat jelentett? Nekem ez igaz volt, hiába tartott kevés ideig csak, én akkor is teljes szívemből éltem meg. Arra gondolok, hogy míg én belehalok a szívfájdalomban, amíg az én lelkem beleszakad a szomorúságba, addig te meg boldog vagy az életedben? Remélem, hogy boldog vagy, félre ne értsd, hiszen csak jót kívánok neked te is tudod. Mindössze összeroppant a tudat, hogy csak én gondolok még mindig rád. Persze jogod van továbbállni, de hogyan megy ilyen egyszerűen? Őszintén kedveltél? Ha igen miért nem hiányzom neked? Vagy ha hiányzok, akkor viszont nagyon erős vagy, hogy nem mutatod apró jelét se ennek. Nekem átkozottul hiányzol. Azt hittem az utóbbi pár hétben, hogy meggyógyult a lelkem, mert bár gondoltam rád, de elfogadtam a jelenem. Úgy néz ki, csak falakat emeltem és elzártam a gyengéd érzelmeim és valahányszor leveszem a sebtapaszt a szívemről olyan mélyen szakad fel a heg, ami miattad van ott, hogy alig győzöm elállítani a vérzést. Beigazolódott, hogy tényleg örökre egy mély nyom lesz bennem belőled. Csodálatos férfi vagy. Magaménak akarlak tudni, de még nem jött el az időm, hogy enyémnek hívhassalak. Élj boldogan, én is igyekszem, hogy amikor eljön az idő, akkor egy gyógyult lelkű erős nő álljon előtted.

Match unmatch

Kitörölhetsz az ismerőseid közül, kitörölhetlek én is a matchek közül, de az emlékekben és a szívekben megmarad a sztorink és keserédes vagy nekem kedvesem.

Azóta is gondolok rád

Még mindig kedvellek, valószínűleg ez most már mindig elkísér majd, ez az érzés. A lelkem egy része hozzád láncolódott. Üres vagyok, semmit nem érzek, hiányzol, és elvagyok így. Szinte már kellemes ez a megmagyarázhatalan életérzés, a voltál és leszel állapotban vagyok. Szeretném, ha újra szép érzéseket érezhetnék, de félek, hogy te vagy az egyetlen aki vissza tudná hozni az elveszett boldogságfényemet. Félek, de közben jó érzés is, hiszen tudom, hogy különleges vagy a lelkemnek ezáltal. Nem tudom, lehet, hogy csak most van ez így és az idő helyrehoz bennem mindent, de most nagyon egyedül érzem magam. Olyan zsibbadt semmilyen állapotban vagyok, mintha nem is léteznék már, csak élek, de elveszett valami fontos, ami korábban meg volt bennem. Jó lenne újra reménykedni, újra a közeledben lenni, újra megérinteni. Tarthatnál a karjaidban, amíg újra nem érzek olyan hevesen, mint azelőtt, hogy hátrahagytál. Tarts a karjaidban hát, szépen kérlek.

Mit tettél velem?

Befurakodtál édesen az életembe, megmutattad milyen színes a világom. A világom a lelkemben és kívül is, amiben élünk mindannyian. Megmutattad a te izgalmas titokzatos világodat is. Úgy éreztem hosszú idő után végre lélegzek újra. Te voltál a gyógyír mindenre ami addig volt és azután lett. Rád vártam, nem is sejtettem pedig, hogy ez így van. Felfrissült az elmém, a lelkem, a szívem és a testem is általad. Kellemes drogként hatottál a szervezetemre, élvezhető, ami rabul ejt és nem bánja az ember egy pillanatra se, hogy a magáévé tesz a függőség. Ó te szenvedélyes lélek, most, hogy megvontad tőlem mind, amit szeretek, kitépted a lelkem egy hatalmas darabját. Gondolod, hogy ez így helyes? Jöttél és hírtelen megmutattad a csodákat, a színeket az édességet minden keresűségünkben, aztán elzártad előlem ugyanolyan hírtelen ahogy jöttél. Vissza akarom kapni, hallod, add vissza, hozd vissza, újra varázsolj nekem. Hiányzik valami belőlem. Ugyanaz vagyok, de mégis másabb, mint aki tudja a világ titkait de kimosták belőle, hogy ne tudják, hogy tudja. Hallod te csapás, te szívemnek legnagyobb csapása hogy merted ezt tenni? Most egyedül kell újjá építenem a világom. Képes vagyok rá, de jobban tetszene ha visszaadnád a részeim és csatlakoznál hozzá. Kegyetlen vagy, mondták már? Mit műveltél velem? Nem vagyok önmagam. Árnyéklény lettem, élek, de nem teljesen. Hiányzol, nagyon hiányzol. Írkálok neked egy füzetbe, mintha olvasnád majd egyszer. Hiányollak de nem mintha ne léteznél velem. Megváltoztam, de ez az új énem is vágyik arra ami volt, vagy talán jobbra. Mindenhova rólad írok, pedig nem is olvasod el ezeket, bár mégis tennéd. Úgy teszek, mintha elolvasnád, mert egy nap el is fogod. Olvass a gondolataimban kérlek, annyi mindent mondanék még. Mondani is fogok, meglásd. Eléd állok majd és akkor szemtől szembe teszem fel ezt a kérdést, hogy mit tettél velem, te őrült szenvedély?

Írni akartam neked, de inkább, csak itthagyom ezt az üzenetet:

Próbállak elérni, utánad nyúlni a ködös homályba. Érzem összekulcsolódó kezünk lágy tapintását. Azt kívántam bár ott lettél volna, ott lettél volna és magadhoz húzhattál volna egy új táncra. Kétszer sírtam az éjjel, mert gondoltam rád. Táncoltam és boldog voltam, szinte éreztem a jelenlétedet, és örültem, hogy érzem, még ha nem is voltál fizikálisan ott. Most már tudom miről beszéltél, én is érzem ezt. Első sírásomkor örömkönnyek voltak tegnap, keserédes könnyeim lefolytak az arcomon és vágytam rá, hogy a szemembe nézz és azt súgd lágyan a hajamba, hogy minden rendben van. Aztán visszamentem oda, ahol először táncoltunk. Fájt a hely megváltozott varázsa, így, hogy te nem voltál ott. Más keze csúszott a fenekemre és utáltam az érzést, a te kezed akartam érezni a derekamon újra. Bódultan ültem és zokogtam, mint egy őrült. Rettenetesen fájt a lelkem. Ránéztem minden pontra, ahol ott voltál, ahol ott voltunk és az emlék olyan szép volt. Határozottan és mégis lágyan csúsztattad le a kezeid a fenekemre akkor múlt éjjel. Őszinte szemekkel néztél rám és mosolyogtunk. Tetszettél akkor este még jobban, mint valaha, ahogy kezem után nyúltál és magadhoz húztál. Nagyon elbolondítottad a fejem, de már jóval korábban, mint, hogy először találkoztunk volna. Belém hasított a felismerés, hogy mostantól csak a te érintésedre és gondolataidra szomjas a lelkem. Nem kell más hamis férfi kacifántos szójátéka, a tiédet akarom hallani. Te vagy az, akire vártam mindig is, ne maradj hát sokáig távol tőlem. Bizonyos dolog számomra, hogy a mi történetünk nem ért véget, érzem, hogy több van benne ennyinél. Addig nehéz ez csak, míg eljutunk az újabb útkereszteződésig, ahonnan aztán újra közösen sétálhatunk, most már egymás kezét nem elengedve. Kitartok, mert tudom, hogy a lelkem és a te lelked egy hatalmas darabja közös és hangosan kiáltanak egymás után. Aztán majd elcsendesedve egymásba gabalyodnak, ahogy annak meg van írva a sorsa.

Felejthetetlen éjjel

Homlok a homlokhoz érve táncolunk. Őszinte szempár tekintete mélyed el bennem és jól esik, hogy igazán belém látsz.

Nem bírom a kezem levenni rólad, érzem, hogy a szívem sose volt boldogabb. Énekelek, bohókásan táncolok és látom rajtad, hogy tetszem.

Minden percben, amikor közel lehetek hozzád azt érzem az idő megfagy és senkit nem észlelek a teremben, csak téged.

Olyan jó vagy a lelkemnek, szeretem azt, aki lehetek melletted. Maradj még sokáig ilyen felhőtlenül boldog te kedves teremtmény és őrizzük meg ezt az estét is szívünkben.