Last Seen Blogs
myluxurystore1
My Luxury Store 1
mac-school
MacSchool Centro de Arte y Diseño Digital
tallyuh
*:･ﾟ✧
momoyamamomo
MYM
poxalili-blog
Olar!
Text
AK-XX | Féltávos összegzés
Sátoraljaújhely -> Szarvas: 534 km (hivatalosan)
A saját méréseink alapján: 572,7 km! A szinteket inkább hagyjuk :D
Túl a 60%-on!
Ki hitte volna, hogy eljutunk idáig, 2 évvel ezelőtt? Mi biztos nem. Nem véletlenül telt el közel egy év, hogy feldolgozzuk azt a kudarcot. Rosszul, nagyon rosszul indult a kapcsolatunk az Alfölddel, túl puhányok voltunk hozzá. Mára elmondhatom, hogy rohadt sokat fejlődtünk azóta, többször is átléptük a határainkat, és ez nagyon jó érzés.
Most még számok tükrében sem olyan durva a helyzet (bár volt azóta elég drágulás minden téren), kb. 340 000 Ft-ba fáj kettőnknek, illetve hármunknak Lunával ez a két év. A legtöbbe ismét az üzemanyag kerül, de a sátrazásnak hála, jóval kevesebbet költünk szállásra (szinte csak ha 0. illetve plusz egy napot tartunk) és kajára is. Nincsenek nagy éttermezések sem. Látnivaló is kevesebb, ezáltal belépőket sem gyakran veszünk.
Talán ami nagy hátrány számunkra, hogy nem szívesen teszünk meg kitérőket, könnyebb elengedni az 500 m-nél távolabb eső érdekességeket, mint kis hátizsákkal.
Mindenesetre, most úgy néz ki, ha semmi katasztrófa nem szól közbe, jövő ősszel végzünk!!
Élmények - A
Én nagyon akartam szeretni az Alföldet, hiszen mindenki azt mondja, hogy ez is szép a maga módján. Az első 2 alkalommal utáltam, de utána már egészen megszoktam. A kopár szántók melletti gyaloglás, a véget nem érő, akár 5 km-es egyenesek nagyon lehangolók. Ha ezek nem lennének, szavam se lenne. Ja, meg a meleg, azt sem bírom. Akik nyáron ezt járják, azok biztos őrültek, a maguk módján, nem negatívan értve.
De ami nagyon tetszett, az a Nyírség, meg a Debrecen környéke, valószínűleg az erdős részek miatt. Egyébként a gát is klassz Mezőtúrig.
Rengeteg aranyos emberrel találkoztunk, sokan megállnak érdeklődni, és ez olyan kedves dolog. Vannak helyek, amik főleg az emberek miatt maradandó élmények, mint Zsáka vagy Létavértes, vagy vannak helyek, amik teljesen megfogtak, mint Nyírbátor vagy éppen Dévaványa.
Örülök, hogy elkezdtük, akármilyen viszontagságos is, de rengeteg helyre ki tudja, eljutnék-e valaha?
Élmények - K
Amikor mondom valakinek, hogy az Alföldre megyünk túrázni, mindig ugyanazt kérdezik: “Az nem baromi unalmas?” Én is ettől féltem mielőtt nekikezdtünk, hogy halálra unom majd magam a végtelen lapos pusztaságon, de szerencsére eddig pozitívan csalódtam.
Persze teljesen más ez, mint hegyvidéken túrázni, de talán éppen ettől is érdekes kicsit. Itt is vannak szép részek: virágos gátak, folyók, szavannára hasonlító puszták, sőt néhol még erdőkbe is betéved az ember. Amikor pedig éppen semmi látnivaló nincs, akkor csak baktatni kell, koptatni a kilométereket, amik még hátravannak az adott napra.
Aztán néha ezeken a baktatásokon is csavar egyet ez időjárás, árnyéktól árnyékig kommandózunk a perzselő nap elől (ez amúgy a legrosszabb), vagy esőben, derékig érő vizes fűben törjük az utat.
Ami még sokat ad a kalandhoz, hogy hosszabb, 4-6 napos blokkokat megyünk, sátorral, vadkempingezve - ezzel is kicsit kiszakadunk a hétköznapi darálásból.
Élmények - Luna
Én csak azt tudom elmondani, hogy nekem semmit sem szabadott csinálnom, soha! Luna elég legyen, Luna fejezd be, Luna ne húzzál, Luna nem mehetsz oda a másik kutyához, Luna ne próbáld elkapni az őzet, a nyulat, a pockot... Hihi, pocokból azért megfogtam vagy ötöt!
Azért sátorban aludni a gazdikkal jó volt, bár többször büdinek neveztek, hát kikérem magamnak!
Szerencsére azért figyeltek rám, adtak inni bőven, és azt állítják, miattam pihentünk sokkal többet az árnyékban, de engem nem vágnak át, ők nem bírták a tempót, amúgy is folyton lemaradtak mögöttem, nem győztem pedig siettetni őket!
Tavasszal jövünk, addig is pá!
1 note
·
View note
Text
AK-22 | A várva várt autó és a váratlan helyzet
Peresi gátőrház -> Szarvas: 17,7 km
Mi tagadás, azért vártuk már, hogy a kocsihoz érjünk. Ennek szellemében pattantunk ki az "ágyból" az utolsó nap is a vaksötétben. Ilyenkor fejlámpát használunk, és a fák között megbúvó macska villogó szeme elég ijesztően hat így.
Már nem tudok sok újat beleszőni, milyen volt a gáton haladni... Lényegében azt a látványt kaptuk, mint az elmúlt napokban, csak a Berettyót váltotta fel a Körös és sok volt a gáton is a szúnyog, eddig nem volt jellemző annyira, csak a partnál. Inkább beszéljenek a képek:
Közelítettük a kompot, mert valahogy csak át kell kelni a folyón, hogy Szarvasra jussunk. Mindig izgi, ha az útvonalba belecsempésznek egy kis változatosságot. A komp pont a másik oldalon dekkolt, így picit várakozni kellett.
A pár perces út alatt a révész bácsik faggattak minket, honnan jövünk, hová tartunk, a szokásos.
Mit ad isten, a túloldalt megint gát következett, de aszfaltos, amin autók is járnak, és egy darab árnyék sem volt, ellenben a nap hétágra tűzött. Gyorsan még előtte tízóraiztunk, bekentem magam, innen már tényleg nincs sok!
A legnagyobb meglepetésre, rövidesen egyszer csak levitt az út egy árnyas erdős részre, majd azután árnyéktalan betonúton haladtunk Szarvas külterületén.
Kitértünk a Történelmi Magyarország Középpontját megcsodálni, ami egy malom. Nem tudom, miért pont malom, de földrajzilag elvileg ez volt az a HELY. Vannak padok, és a Körös is itt hömpölyög, klassz kis pihenő. Itt kapartuk össze magunkat a végére.
Innen indul az Emlékút (gát), amin az ország főbb történelmi időszakainak állítottak emléket, bár ez nem mostanában lehetett, valószínűleg nem gondozzák, kopott kopjafákról beszélünk, az út mentén törött padok... Mi pont visszafelé haladtunk amúgy a történelemben (hűen a valósághoz...).
Az Ótemplom is nagyon jól mutat:
Innen nem messze állt a kocsi, le akartuk tenni a nagy táskát, és elgyalogolni az Arborétumhoz pecsételni, meg ilyesmi...
Na mi fogadott a kocsinál minket, na mi? FUTÓVERSENY! Full lezárva a terület, tömeg, itt volt a Rajt és a Cél. Teljes kétségbeesés fogott el, és úgy néztek ránk páran, mintha ufók lennénk, a nagy pakkal. Előkerítettem a főszervezőt, aki először kicsit ellenszenves volt, amikor azt hajtogatta, hogy ez az első év, amikor nem vitette el az itt parkoló autókat, hiszen ők pár napja már mindent kitábláztak... Igen, mondtuk erre mi, sajnos 5 napja hajnalban nem volt kitáblázva, azóta pedig túráztunk! Kicsit aztán megenyhült, hogy AK-járók vagyunk, még vizet is kaptunk, meg beszélgetett is velünk, hogy ő nem akarja, hogy negatív élményeket szerezzünk a városában, meg ez egy nagyon szerencsétlen helyzet, amiről senki sem tehet. És hogy örül, hogy nem vitette el a kocsit. (Hát még mi, elképzelve, hogy hűlt helyét találjuk, főleg ha már lopták el az autódat, finoman szólva is felizgatott volna minket.) Ahhoz képest, hogy belengették, hogy lehet 4-ig itt kell maradni (fél 12 volt), 1-kor adódott egy kiskapu, amikor a füvön áthajtottunk és elhúzhattunk, mert éppen beért minden félmaratonista.
Ennyi izgalom után viszont már nem volt kedvünk körülnézni, így a legközelebbre hagyjuk, ami elméletben tavasszal lesz.
1 note
·
View note
Text
Peresi gátőrház -> Szarvas | Extra képek
1 note
·
View note
Text
AK-21 | Hogyan aludjunk szigeten a gát és a puszta közepén?
Túrkeve (Berettyó-part) -> Mezőtúr -> Peresi gátőrház: 25,4 km
Nagyon szép reggeli fényekben kezdtük meg a mai etapot. Felhős volt aránylag, biztatóan hatott. Hamarosan legelésző birkák mellett mentünk el, akik egyből menekültek Luna láttán. Nem, nem a tegnap keresett nyáj volt az :)
A környék ismét más arcát mutatta, sokszor megcsillant már a Berettyó vize a fák között, vízi madarak tömkelege repült mindenfelé, hattyú úszkált a nádasban...
Megint le tudtunk menni a gát oldalába, és gyanútlanul mentünk-mendegéltünk, egyszer csak, mikor visszatértem a tetejére, meglepve látom, hogy a másik oldalon meg 3 mudiszerű kutya futkároz. Isten tudja, mióta. Honnan jöttek? Nem hallottak minket? Nem volt a közelben semmi. K végül lent maradt Lunával, én pedig fent a gátról kommentáltam a szituációt. A 3 kutyából 2 kölyök volt, ugattak, de meg sem közelítettek, még akkor sem, amikor Lunát is látták már. Jóval arrébb volt egy tanya, ott legelészett a nyáj, de elég messze a gáttól, oda mentek vissza, kivéve a felnőtt kutyát, ő végig maradt és ugatott, amíg látott minket.
Mezőtúr határában megint jó meleg lett. A bevezető út nagyon klassz, balra már a Berettyót látjuk teljes valójában, jobbra a házakat, előttünk pedig magasodik a város Nagytemploma és a Városháza csodás tornya, ahova egyébként fel is lehet menni, kivéve hétvégén :(
A mezőtúri pecsétért sajnos jól le kell térni a gátról, egészen a Fazekas Múzeumig. A múzeumot amúgy kár kihagyni, hiszen a város a fazekasságról híres. Nem mellesleg állatbarát hely!
A belvárosnak nevezett részen van egy hatalmas park (ahol a Városháza is áll), oda lecuccoltunk, és bementem a Sparba feltankolni az utolsó napra. Meg egy kis nasit is vettem, kell az energia :D Szerintem egy órát tuti itt voltunk.
A közelben van egy kék kút, de nem javaslom senkinek a használatát, gusztustalan sárga vizet ad. Gondolkoztunk, hogy elsétáljunk-e keresni másikat, vagy vegyünk a boltban, és végül az utóbbi mellett döntöttünk. Vettünk egy 6-os pakkot, szétöntöttük a kulacsokba, ismét kimaxolva, mert Szarvasig megint nem lesz vizünk. Végül csak 5 üveg kellett, így a hatodikat odaadtuk egy fiatal srácnak, aki a mellettünk lévő padon hesszelt.
Nehéz volt nekiindulni, pedig már csak 7 km volt vissza a kinézett sátorhelyig. Útközben az is kiderült, hogy ez a sátorhely, ahol esőbeálló meg asztalok is vannak, már nem a kék útvonalán van, hahh, micsoda pech! Nem is értem, ezt miért változtatták meg, hiszen van ott egy kis múzeum is, a Körös-völgyi Természetvédelmi Terület bemutatóháza. A szivattyútelepen, a kazánház helyén! Biztos több látogatója lenne... De most már csak egy közel 5 km-es kitérővel érheted el, amit mi nem igazán kívántunk megtenni.
Még csak 4 óra volt, mehettünk volna sötétedésig is akár, de úgy voltunk vele, hogy jól kipihenjük magunkat, főleg Lunát hagyjuk nyugiban, és másnap újult erővel tolhatjuk le a maradékot. Lesz ami lesz, a Peresi gátőrháznál valahol megalszunk.
A Berettyó ezen a ponton 2 ágra szakad, középen egy nagy zöld területet hagyva, lényegében egy szigetet alakítva ki, hogy picit arrébb külön-külön folyjon bele a Hármas-Körösbe. Tökéletes sátorhely, vannak fák, árnyék, simára vágott fű...
A gátőr és a felesége a háznál éppen kint tevékenykedtek, és természetesen nekik sem okozott gondot, hogy ott alszunk. Vizet kínáltak ők is, de visszautasítottam, ha már megszakadtam idáig, akkor azt fogom meginni!
Szép lazán, ráérősen felhúztuk a tábort, megfőztük a vacsorát, végignéztük, ahogy Luna kinyír egy pockot (aminek a teteme az éjszaka folyamán rejtélyesen eltűnt!), majd naplementekor be is húzódtunk. Az alvás így azért nem megy könnyen, hogy előtte már pihensz, és nem egyből beájulsz, mint az első nap például. Az egyik legszebb sátorhelyünk volt ez, mindennek ellenére.
1 note
·
View note
Text
Túrkeve (Berettyó-part) -> Mezőtúr -> Peresi gátőrház | Extra képek
1 note
·
View note
Text
AK-20 | Gátlástalan gátjárás
Réhelyi Látogatóközpont -> Ecsegfalva -> Túrkeve (Berettyó-part): 30 km
Most se volt könnyű, de 5-kor tényleg felkeltünk. Nagyrészt összepakoltunk, mire jött az éjjeliőr bácsi, és vitt minket a túzok etetésre. Én távolabb maradtam Lunával, akit amúgy is lefoglalt a pockok kergetése, engem meg, hogy megtartsam őt. Sajnos alig láttuk a madarakat, mondta is a bácsi, hogy szeszélyesek, ha látnak idegent, sokszor csak azért sem jönnek oda enni. Azért sikerült egy aránylag jó kép az egyikről:
Megreggeliztünk, elköszöntünk és indultunk. Egy darabig országúton haladtunk, majd egyszer csak letértünk random földútra. Aztán kb. csak egyenesen kellett menni kilométereket Ecsegfalváig.
Bementem boltba (mint kb. minden településen, hogy kajából ne kelljen annyit cipelni legalább), és hirtelen felindulásból vettem egy kisebb doboz teasütit is, aminek jó részét ott helyben bepusziltuk. Megérte! Feltöltöttük a vizeket, az összeset, mert innen Mezőtúrig nem lesz lehetőség vizet tölteni. Ez kb. 35 km-t jelent, és az éjszaka is beleesik. Fejenként vagy 4-4 litert biztosan cipeltünk, plusz vettünk még egy kétliteres vizet, amit kézben hoztunk.
És hát ünnepélyesen megkezdődött a hírhedt nagy gátjárás, ami innentől kb. Szarvasig tart, olyan 60 km, és csak Mezőtúrnál kell róla lejönni. Túrkevénél laza 3-4 km kitérőt jelentene, ha be akarnánk menni a településre.
Azt hittük, borzasztó élmény lesz, de egész kellemes volt. Most már tényleg nem volt olyan meleg, a szél is fújdogált, és aránylag változatos volt a terep, mármint a gát mellett. Legelésző tehenek, szalmabálák, egy-egy szivattyútelep és gátőrház is feldobta a látványt. Sőt, egész jól lehetett haladni a gát oldalában is.
Végig rengeteg fa volt, a Berettyóra mondjuk nem lehetett rálátni. A Gástyási szivattyútelep után egy szempillantás alatt (de tényleg!) megváltozott a táj: az afrikai szavannára emlékeztetett, nagyon szép volt. Végtelen rónaság, a tér tényleg kitágult, ahogy írja is a füzet.
Jött egy motoros srác, aki megkérdezte, nem láttunk-e arrafelé olyan 60-70 legelésző birkát? Mert nem találja őket :D
Túrkevéhez közelítve ismét erdős terület következett. Egyre lassabb volt a haladás, még csak 4-5 óra körül járt az idő. Itt terveztünk aludni, a Berettyó-parton, dacolva a szúnyogokkal.
Asztal és padok is voltak erre, ahol először megvacsoráztunk, utána vonultunk a sátorhelyhez, ahol akkor kezdtek összepakolni a horgászok. Kicsit szemetes volt ez a rész, azt mondták, nemrég pucolták ki, milyen lehetett akkor?! Mindegy, egy éjszakát itt is jól el lehet tölteni!
1 note
·
View note
Text
Réhelyi Látogatóközpont -> Ecsegfalva -> Túrkeve (Berettyó-part) | Extra képek
1 note
·
View note
Text
AK-19 | A körösladányi kagyló esete a túzokmadárral
Dondorogi gátőrház (Körösladány előtt) -> Körösladány -> Folyás-ér -> Dévaványa -> Réhelyi Látogatóközpont: 31 km
A világos időszak után fura, és nem annyira motiváló 5 körül a vaksötétben felkelni. Rá is húztunk még fél órát gyengeségből. Hosszabb kihagyás után először mindig lassabban is mennek a pakolászások. Talán 7 óra is volt, mire elindultunk az egyelőre kellemes reggeli időben. Amúgy ettől a naptól már nem mondott forróságot, de azért továbbra sem sikerült a 4-5 féle időjárásmodellnek megjósolnia a valós időt.
Körösladányba egy hídon át érkeztünk, ahonnan újra megcsodáltuk a Sebes-Köröst. A vasútnál akartunk reggelizni, ezért előtte beugrottam a Coopba. El kell mondanom, hogy a körösladányiak igencsak agyafúrt emberek! Minden tiszteletem az övék! Ezek a jóemberek fogták a kakaós csigát, meghajtották félbe, a közepébe meggyet helyeztek, és elnevezték körösladányi kagylónak!! Életem egyik legjobb péksütije lett! Le is lövöm a "poént": a hátralévő napokban minden településen kerestem a kagylót, hátha még egyszer érezhetem az ízét, és sehol, de sehol nem találtam. :( Minden egyes nap emlegettem K-nak, hogy vissza kell jutnom még oda egyszer az életben kagylót enni!
A vasutat elhagyva ismét szántók következtek, és elég jól elkezdtek befűteni is. Át is kellett öltöznöm a semmi közepén, amiben van egyfajta szabadság-érzés, hogy csak úgy fogom magam, és letolom a nadrágomat, tudva, hogy senki sem jön erre hirtelen :D
Az un. Folyás-éri pecsétig többször "meghaltunk". Az út elég semmilyen volt, de legalább szenvedős, és megint a következő árnyék tartotta bennünk a lelket. Ott találkoztunk egy félmeztelen futóval, aki "csak úgy edzegetett" :D a kurva melegben.
Innentől Dévaványáig semmi jót nem tudok elmondani. Unalmas, kevés árnyék, rengeteg de rengeteg autó és kamion jár ezen a földúton, isten tudja, hova mentek. Az egyik tanyánál ráadásul nem volt kerítés, már messziről hallatszott a kutya ugatása, de szerencsére pont akkor ért oda valaki, így nem vett minket észre.
Dévaványán már vártak minket a Helytörténeti Múzeumban, Ildikóval, az ott dolgozó hölggyel már régóta ügyeztük, hogy mikor érkezünk, kutyával is jöhetünk-e (igen), hétfőn le is mondtam az egészet, majd kedden felhívtam, hogy mégis jönnénk... Hja, nem volt egyszerű :D Szerencsére hagyott nekünk időt, hogy összekaparjuk magunkat, meg amúgy sem tudta teljesen megmutatni az egész gyűjteményt, mert a Betakarítás ünnepére készültek már a 7végére, és nem volt minden a helyén.
De így is nagyon szórakoztatóan mesélt Déva múltjáról, Bereczki Imre munkásságáról, aki a múzeum alapítója és névadója is, néprajzkutató, aki egész életét annak szentelte, hogy a környékről gyűjtögesse az értékeket. Még az emlékházához is átmentünk utána, ami pont útba esett a vasút felé. Ma itt a helyiségekben cipész-, szabó-, és kovácsműhely, a folyosó végén kötélgyártó eszközök láthatók.
A vasúton ettünk (úgy látszik, ezek a vasutak már csak ilyen evésre ingerlő helyek), aztán nekivágtunk az utolsó 6,5 km-nek. A nap szerencsére visszavonulót fújt, és erős szél kerekedett helyette. A vége felé még a pulóvert is fel kellett venni! Szántók, tanyaépületek, őzek, madarak, pockok... Csak a szokásos.
Már messziről hívogatott minket a Réhelyi Látogatóközpont kilátója, ami nagy lendületet adott, ma este ismét fizetett sátorhelyen aludtunk, náluk. A Látogatóközpont bemutatóhelyein különböző magyar őshonos háziállatfajok láthatók, pl racka juh, szürkemarha, bivaly stb. Na és ugye: "Európában a túzokmadár már csak itt költ", ahogy azt a Belga megénekelte anno. De már aránylag szürkületben érkeztünk, az éjjeliőr bácsi (aki amúgy iszonyat rendes) mondta, hogy reggel 6-kor megy etetni a 3 mentett, röpképtelen bemutató madarat, majd menjünk vele, és akkor megnézhetjük őket. Igen, itt túzokokat mentenek, akik idejárnak költeni, meg a dürgés is itt zajlik tavasszal, azt remélem egyszer láthatjuk. Sajnos a belső kiállítást nem nézhettük meg, mert csak 5-ig vannak nyitva, és hát reggel sem 6-kor kezdenek.
A szállással kapcsolatban azt meg kell jegyeznem, hogy Biharugrán azért kellemesebb volt. Az ára 1000 Ft/fő, plusz IFA. Férfi és női mosdót kinyitották, amúgy zuhanyozni is lehetett volna (dehát még csak 2 napja nem fürödtünk!). A hölgy, akivel beszéltem, biztosított róla, hogy lesz víz. Igaz, nem hangsúlyoztam ki, hogy ivóvíz, de régebben, mikor emaileztünk, akkor kifejezetten kértem. Meg miért is érdekelne bármi más víz?? Hát bizony kiderült, hogy nem ivóvíz folyik itt, bár a kutyának jó az is... A jófej éjjeliőr bácsi szerencsére megoldotta, adott szódát este is és reggel is, így nem volt gond, de lehetett volna, mert nem így készültünk.
Egyébként jó helyünk volt, szélvédett és egész jól is aludtunk.
1 note
·
View note
Text
Dondorogi gátőrház (Körösladány előtt) -> Körösladány -> Folyás-ér -> Dévaványa -> Réhelyi Látogatóközpont | Extra képek
1 note
·
View note
Text
AK-18 | Árnyékról árnyékra az AK-n
Vésztő -> Csolt monostor -> Vidratanya -> Dondorogi gátőrház (Körösladány előtt): 28,6 km
Annyira, de annyira meleg volt a napokban, és meleget jósoltak a tervezett hétre, hogy kis híja volt, hogy ne engedjük el az egészet. Vasárnap (09.11-én) lejöttünk Gyulára, Békéscsabára, ezen a környéken néztünk körül, olyan hőségben, hogy hétfőn, amikor a szikes puszta közepén a Kígyósi tanösvényt próbáltuk megtalálni Szabadkígyóson, meg is egyeztünk, hogy nem indulunk el másnap, inkább menjünk fel a hegyekbe valahova, mert ez így nem fog menni, megint feladjuk csak, megutáljuk. A szombati szállást szerencsére át tudtam tenni keddre, így anyagi veszteségünk sem lett. De azért csak zavarta az elménket ez a paktum, csak nem hagyott nyugodni, és kedden újratárgyaltuk, hogy egy nappal későbbi indulással is még beleférünk vasárnapig, és csak egy pokoli forró napot kell átvészelni, de mégis végigvinnénk, amiért jöttünk, amire készültünk.
Na aztán így szerda hajnalban, a nap ellen mindennel is felszerelkezve, átvittük a kocsit Szarvasra. Léteznek un. helyi segítők, akiket a Kék Kör alatt a különböző régiókban fel lehet hívni (infó: heyjoe.hu), ha szükségünk lenne bármire. Szarvason is van egy ilyen személy, korábban felhívtam, hogy ajánljon biztos parkolót, ahol 5 napig lehet hagyni a kocsit. Így célzottan a sportcsarnok parkolójába álltunk. Hát... majd a vasárnapi bejegyzésben elmesélem, mekkora hiba volt!
Elsétáltunk a buszállomásra, majd egy szerencsére nem tömött busszal Gyomáig utaztunk, ahol késve kapcsoltunk, hogy a vasúton le kéne szállni, de szerencsére a sofőr megállt nekünk arrébb. Luna nagyon jól viselkedett, büszke voltam rá. Ez azonban elmúlt, mikor a múltkori kis piros vonatra felszálltunk, hogy ca. 90 percet zötykölődve eljussunk a másik végállomásra, Vésztőre. Az utolsó 15-20 percet már ugatva töltötte, de szerencsére rajtunk kívül max a kallert idegesíthette ez, mert az egyvagonos kis piroson kb. senki sem utazott.
Kb. 9 felé indultunk el az állomástól, rohadás meleg volt már ekkor. A városból kiérve maradt a jól ismert szántóföldes rész, csak most csontszáraz volt a föld, kicsit könnyebb volt a haladás. Hamarosan a 4234-es út mentén gyalogoltunk, a bicikliúton. Előkerült az előző nap a Tescóban frissen beszerzett, legolcsóbb legvilágosabb esernyő is, ami a napernyő funkciót töltötte be esetünkben. Leginkább persze Lunára próbáltunk árnyékot vetni, szerencsétlen, ez nem az ő időszaka, na.
A Vésztő-Mágor Történelmi Emlékhelynél volt a következő pecsét, ahol szerencsére nagy árnyas fák alatt tudtunk megpihenni, mielőtt megtekintettük volna. Egy kiállítás látogatható, az egyik itteni kunhalom "belsejében", nagyon érdekes volt. Újkőkori, rézkori és bronzkori házak, szabadtéri tűzhelyek, valamint az újkőkori és rézkori temetőrészletek leleteit láthatjuk itt, bemutatva az egymást követően megtelepedett népek életét. A Csolt nemzetség monostorának maradványa is megtekinthető, valamint a Pákásztanya épülete, ami a halászat és gyűjtögetés ősi foglalkozásának állít emléket. És még a Népi Írók szoborcsoportjáról nem is beszéltem! A Holt-Sebes-Köröst is meg lehet csodálni egy stégről.
Utána visszatértünk a szántók világába, nagyon szenvedősen haladtunk, megint szinte árnyéktól árnyékig. Luna miatt gyakrabban megálltunk, megitattuk, mégsem vagyunk mi olyan kegyetlen gazdik!
Elég eseménytelen volt ez az út, nem sok izgalmat tudok elmondani, csak az időjárás maradt meg az emlékezetünkben. Néhol a szántókat felváltotta az igazi puszta. Egy bácsival beszélgettünk, aki a Körösön pecázott. Finoman szólva, a Vidratanya nevezetű étterem végtelen idő után került látóhatár közelébe, na és persze, zárva volt, lehet, hogy már végleg lehúzták a rolót. Viszont pl. meg lehet itt szállni, mint kiderült. Még az a szerencse, hogy árnyas terasza van, székekkel (mondjuk ez fura, ha végleg bezárt), itt jó sokat üldögéltünk.
Azt még nem mondtam, hogy ez az 5 nap eléggé vízhiányosan jön ki, ezért kuuuurva sok vizet cipeltünk fejenként a Csolt monostor óta, mert ezen a napon több lakott részt nem érintünk. Hát így is erősen fogyóban voltunk. De mekkora mázli, hogy éppen itt, a Vidratanyánál szállt meg egy nálunk idősebb kéktúrás pár, akik ellenkező irányból jöttek, és ők pont akkor jöttek ki pecsételni, amikor indultunk! Jót csevegtünk, ki mikor merre, hol tartunk a Körrel stb. Ekkor ötlött fel bennem, hogy rákérdezzek, van-e vizük esetleg? És volt! Mármint, itt nincs iható víz, úgy hozzák ballonokkal, de töltöttek nekünk egy palackot, ami így már pont kényelmes mennyiség másnap reggelig. Köszi!! <3
Ezután felmentünk a gátra. Csak annyit tudtam, hogy sokat kell még menni, és már erősen benne jártunk a délutánban. Továbbra is nehéz volt a haladás. Legelésző állatok színesítették néhol a tájat. A mai cél az volt, hogy Körösladány előtt az erdőfoltnak jelölt részen valahol meg tudjunk aludni. Addigra tényleg már alig vánszorogtam, nagyon nehéz a meleget elviselni számomra, de azt hiszem, már K is így érez.
Már lement a nap, mire a Dondorogi gátőrházhoz értünk, aminek a kerítése mellett, egy kis fa alatt telepedtünk meg. Amíg K építette a "hotelt", körbejártam, hátha itt a gátőr, mégis csak illendő megkérdezni. Először senkit sem találtam, majd rövidesen ő maga jött felénk, hogy megkérdezze, szükségünk van-e valamire, pl. vízre. Na, ha ezt tudtuk volna, nem kellett volna megszakadni eddig! :( Jó fej volt ő is, természetesen nyugodtan lehet itt táborozni.
Mire elrendeztük magunkat, megvacsoráztunk, már jó sötét lett. Én kb. kidőltem (már amennyire lehet egy sátorban mélyen aludni persze). Reméltük, hogy reggelre nem rágja ki semmiféle pocok a sátrat, amik nyüzsögtek amúgy mindenfelé. K emiatt kicsit éber állapotban aludt, olyan Luna módra fülelve.
1 note
·
View note
Text
Vésztő -> Csolt monostor -> Vidratanya -> Dondorogi gátőrház (Körösladány előtt) | Extra képek
1 note
·
View note
Text
AK-17 | Ázott cipők odüsszeája
Zsadány (utáni szántóföldek) -> Okány -> Vésztő: 23 km
Mivel tegnap megtoltuk, mára csak 23 km maradt. Azt már féllábon is!
Nem is tudom, mit tudnék mesélni az útról... Kb. végig szántók mellett kanyarogtunk, a sár nagyon durva volt.
Egyszer megint át kellett vágni valami réten, csak hogy ismét tiszta víz legyen minden rajtunk. Mára kicsit elszállt a tegnapi magunkra erőltetett optimizmus, lelkileg is fáradtak voltunk, azt hiszem. Vagy inkább csak úgy, mert fizikálisan amúgy nem éreztük, hogy ne bírnánk.
A tudat, hogy nemsokára megszabadulhatunk a vizes ruháktól, annyira távolinak látszott, de mégis közelinek... Mindig az utolsó nap, főleg az utolsó kilométerek a legnehezebbek, a leglassabbak.
A rét után például volt 1-2 rész, ahol ilyen 2-300 m-en keresztül egyszerűen be volt szántva az út... Mi célból, azt nem értettük, de legalább sokkal nehezebben lehetett haladni.
Azt hittem, majd a Holt-Sebes-Körös gátja lesz a megváltás :D hát, ekkora dzsindzsát még nem tapasztaltunk szerintem előző nap sem, sem amikor elkezdtük anno... Teljesen be volt nőve. Teljesen. Nehogy véletlenül megszáradjon a nadrágunk!
Viszont hogy kitolódott a komfortzónánk! Igaz, hogy most is kiszállunk, de eredetileg is itt akartunk. 2 éve, ha ezzel kezdünk, nem tudom, lenne-e valaha Kék kör teljesítésünk.
Okányban jól megbámultak minket, de legalább biztató szavakat is kaptunk. A bolt-sörözőnél leültünk, két helyi bácsi italozott, velük beszélgettünk jó sokat (nem siettünk, mert éppen zuhé volt), az egyikük különösen ontotta magából a humoros szöveget. Azt mondta, ezen jól meg is lepődtem, hogy nagyon szép tőlünk, hogy nem hagyjuk magára a kutyát, hanem visszük mindenfelé :)
Kb. 10 km lehetett Vésztőig, reálisnak tűnt, hogy elérjük a negyed kettes vonatot Dévaványára. Nekem ez adott egy nagy lendületet, nem bírtam volna elviselni, ha még két órával tovább kell ezekben a vizes cuccokban léteznem.
Végig szántóföldek mellett mentünk, nagggggyon sok sarat szedtünk össze (K kipróbálhatta, milyen magassarkúban járni :D ), de én lelki szemeim előtt már a szállást láttam. K holtpontra került nem sokkal a város előtt, próbáltam motiválni, kevés sikerrel. Talán amikor újra aszfaltra léptünk, akkor szedte össze magát.
Még időnk is maradt letisztogatni magunkat és a kutyát, mire indult a vonat. Déván vettünk egy csomó rágcsát, és egész délután hesszeltünk, annyira jól esett!
Lunára nagyon büszkék vagyunk, szerencsére sehol sem ült le, hogy nem jön tovább (kivéve ugye, amikor rájött a tériszony), pedig közel 160 km-t sétált velünk. Minden este hamar aludt, nyugodtan, és reggel aktívan indult. Kis túrakutyusunk :)
Szeptemberben jövünk vissza, ha minden jól alakul. Most, hogy már eltelt 1-2 nap, beteges, ha azt mondom, már várom? :) Szerintem ennél nem lehet durvább úgysem a hátralévő út. Csak ne süssön a nap túlságosan!
1 note
·
View note
Photo
Zsadány (utáni szántóföldek) -> Okány -> Vésztő | Extra képek
0 notes
Text
AK-16 | Vizes bocskorok barangolása
Biharugra (Bihari Madárvárta) -> Geszt -> Begécsi-víztározó -> Zsadány (utáni szántóföldek): 27.5 km
Időben elstartoltunk reggel, szerencsére nem esett, így az utolsó éjszakán is száraz sátorban aludhatunk majd.
Biharugrán még kerestem egy boltot (hát, nem irigylem az itt élőket, ha csak itt tudnak bevásárolni, nem mintha nálunk Pjf-en jobb lenne a helyzet).
Megcsodáltuk a Bölönyi-kúriát kívülről:
Aztán egy nagy mezőn keresztülvágva megkezdtük a napi kalandot. Szántók, mákföldek jöttek, a talaj egyre ragaszkodóbbá vált a cipőinkhez. Elég végetnemérős volt Gesztig az útvonal, ráadásul az idő is az a taknyos, esős is meg nem is, hideg is van, meg nem is...
A zoknim már idáig átnedvesedett, kicsit aggódtam, hogy fogom megszárítani, ha átcserélem. Hahha, én balga!
A falunak éppen csak megkapirgáltuk a szélét, egyetlen biciklis nő ment el mellettünk, ennek azért van jelentősége, mert amikor a temetőnél a nagy fa alatt pihentünk, jöttek a rendőrök igazoltatni, annak ellenére is, hogy folyékonyan beszéljük a magyart, és ők is kéktúrázónak gondoltak egyből. Lunáról, mikor mondtuk, hogy örökbefogadtuk, azt hitték, hogy most az út során... Igen, és ezalatt gyorsan vettünk neki mindenféle cuccot is, nem? :D
A temetőn átvágva (ami iszonyat elhanyagolt, pedig pár millió uniós pénzforrást is költöttek rá állítólag) gyorsan megnéztük a Tisza-kriptát, ahol Tisza Kálmán és Tisza István hajdani miniszterelnökök, valamint Tisza Lajos nyugszik, utóbbi építette újjá Szegedet az árvíz után.
Hát innentől nehéz szavakba önteni a napot. Hadd fogalmazzak úgy, hogy a Kis-Sárrét méltó a nevére. Valószínűleg tavasszal, a dús vegetációban, esős időszakban a lehető legrosszabb döntés végigjárni ezt a szakaszt, de persze nem tudtuk mire számítsunk, gondoltam, hogy lesz egy kis sár, meg esetleg belvizes rész itt-ott...
Cseréltem zoknit a geszti pihenőkor, de csak mire átvágtunk a temetőn, tiszta víz lett ismét a lábam. Ott aztán gyorsan ezt el is engedtem, mert ha ezen rágódtam volna, hát, nem tudom, hogy csináltam volna végig az utat.
Mindjárt a kripta után hatalmas, útszélességű sártenger várt, éppen csak ki tudtuk kerülni. Aztán eltűntek a jelek, valahol állítólag az erdős-bokros részen belül megy, de nem igazán láttuk a letérőt. Így egy búzaföldön vágtunk keresztül-kasul, őszintén alig emlékszem, csak követtem K-t, aki próbált a telefonnal navigálni. Közben már térdig vizesek voltunk ugye, a talaj cuppogott, a cipőm olyan volt, mintha mosogatószivacs lett volna. Furcsa módon a víz kellemesen langyossá vált a lábujjaim között. Annak idején a Kőris-hegyi szakaszt ilyen dolgok miatt adtuk fel, pedig ott a nap végén megszárítkozhattunk volna. Azért érezhető a fejlődésünk :)
Aztán meglett az "út", azaz egy éppen észrevehető sáv a derékig érő gazban, ami nyílegyenesen átvágott több hasonló mezőn még kilométereken keresztül. Csak mentünk rendületlenül, nem törődve semmivel, mert ha törődtünk volna, akkor bizony átengedtük volna magunkat a letargiának, és akkor megint az Alföld nyer.
A Begécsi-víztározóhoz vezető egyenes gátszerű akármilyen út volt a legdurvább; ott tuti nem járt mostanában élő ember. Bugyiig vizesek lettünk, és persze már esett is az eső.
Maga a kilátó fedett, felmentünk, picit pihenni, mondanám, hogy szárítkozni, de hazudnék. Luna is feljött, de lemennie már nem volt egyszerű, elég nyomi lépcsői vannak.
Kicsit sajnálom, hogy ezt így fogtuk ki, mert biztos nagyon szép ez a rész, pont amiatt, hogy érintetlen többnyire, bár azért bizonyos utakat jobb lenne, ha nem csak a természet tartana karban.
Zsadányig aztán eseménytelenül telt a nap, belegondoltam, hogy még egy éjszakát kint kell aludni, és reggel ezeket a vizes cuccokat fel kell venni... Kicsit elment a kedvünk, és felmerült, hogy keresek valami szállást. Szerencsére Zsadányban nincs egy darab se, így eldöntetett a kérdés.
Megegyeztünk, hogy az első alkalmas terepen megállunk a falu után, mert éppen nem ömlik az eső, ideális sátrat állítani. Ez a hely végül egy éppen műveletlen föld szélén lett meg, szalmabálák takarásában, az útról nem lehet belátni, nem mintha bárki is járt volna erre ebben a csodás időben.
Szerintem itt volt a legnyugodalmasabb éjszakánk amúgy.
0 notes
Photo
Biharugra (Bihari Madárvárta) -> Geszt -> Begécsi-víztározó -> Zsadány (utáni szántóföldek) | Extra képek
0 notes
Text
AK-15 | Meddig nyúl a nyúl?
Belec -> Körösszakál -> Körösnagyharsány -> Szilaspuszta -> Biharugra (Bihari madárvárta): 23.5 km
Csípős volt a reggel, sokkal hidegebb, mint eddig. Viszont a nap még sütött, így azért kibírható volt. Gyorsan összepakoltunk, és húztunk is el a vadászlestől.
Rengeteg nyulat riasztottunk meg, a kutya azt se tudta, hova rángasson már, nagyon nehéz volt haladni tőle. Persze nem tehet az ösztöneiről, de azért kilométereken át csak ezt lehetett hallani: "Luna! Luna elég! Állj! Megáll! Ne húzzáál már! Ne húz-zál már! A pi...ba Luna, már elment az a nyúl!" :D
Néhány madárleső kilátót is érintettünk, de felmenni csak K tudott fotózni, mert a kutyánk kissé... hát hogy is mondjam, tériszonyos, és az 1. szintnél feljebb sosem megy.
A szokásosnak mondható búzaföldek és kaszálók között értünk be végül Körösszakálba, ahol a pecsét egy focibuzi söröző falán van, tehát kénytelenek voltunk odamenni. De akkor már K bevágott egy sört is, én meg kávéztam. A körösszakáli emberek nem túl barátkozósak, mikor odaértünk, már ült ott pár helyi arc, és síri csend lett pár percig. Nem egy Zsáka, az biztos. Gyorsan mentünk is tovább.
A Sebes-Körös gátján haladtunk ezután, az kellemes volt. Lunának még az elején volt egy kis lovas afférja:
Körösnagyharsány előtt nem sokkal két tacsi szaladt fel a gátra, a gazdik az istenért sem tudták visszahívni őket. Csak ugattak, de azt nagyon, tipikus tacskók. Jól elüldöztek minket, biztosan büszkék voltak magukra :) Cukik voltak amúgy, nehéz őket komolyan venni.
A falu előtt, már a gátról lejőve, még át kellett vágni magunkat egy laza 300 m bozótoson, ami egy valaha volt vasúti sínre nőtt, ami egyben a kék is. Még híd is van, kicsit meglepődtem, hogy erre mehet az útvonal, azért nem tűnik a legbiztosabbnak. Kissé utánaolvasva kiderült, hogy ez a megálló megszűnt, mert Trianon után az új államhatár kettévágta ezt a vasútvonalat. Szóval jó régóta átadták már az enyészetnek.
Lunát félútról persze át kellett vinni:
A falu központba még bekísért minket egy kutya, szerencsére inkább félénk volt, mint agresszív, mert a gazdáját kicsit sem érdekelte, hogy zárt kerítés mögött tartsa.
Nem sok lélekkel találkoztunk itt, végül az orvosi rendelőnél ettünk a padon, és gyűjtöttük az erőt a továbbindulásra. Lógott megint az eső lába.
A gáton aztán már el is kezdett esni, mi meg gyorsan szedtük a lábunkat, igaz kora délután volt ekkor, és erre a napra csupán laza 23 km volt tervben. A román határhoz amúgy nagyon közel lépkedtünk, szerintem egy km-re se voltak a határkövek. Ezt a gátat pedig trianoni lokalizációs gátnak nevezik, gondolom valamiféle határt hivatott jelölni 1920 után.
Szilaspusztán nem történt semmi érdemleges, szerencsére két heves természetű kutya kerítés mögött volt, egy kóbor kivert kutyus pedig inkább messziről elkerült.
Mai szállásunk még Biharugra település előtt, a Bihari Madárvártánál volt. Bizony, az első sátorhely, amiért fizettünk. Járt érte zuhany, víz, wc és még kávét is főztek. Zuhannyal nem éltünk, hiába telt el már 4 nap, nem voltunk olyan büdik na :D
3 óra lehetett kb, mikor megérkeztünk, de nem bántuk, hogy hosszabban pihenhetünk. Mikor elállt az eső, felvertük a sátrat, majd elmentünk bejárni a 2 km-es Sző-réti tanösvényt, ami a Kis-Sárrét egyik utolsó mocsárvilágába enged bepillantást, nagyon klassz. Rengeteg madár és rengeteg madárszar van mindenfelé.
Itt lakik egy 8 éves labrador is, Ali, aki már végtelen nyugalommal ballagott el Luna féktelen barátkozós természete elől.
Csak mi sátraztunk, de jött pár vadász megszállni (sehol sincs nyugtunk tőlük), egyikükkel jött egy drótszőrű vizsla is, még nem láttuk, hogy Luna ennyire felborzolta volna a szőrét bárkire is, gyorsan el is rángattuk onnan.
Aránylag hamar lefeküdtünk (ilyenkor simán 7-8 körül már betakarózva pislogunk, amíg nem jön az álommanó), a másnapi távon alakítottunk egy kicsit: menjünk sokat holnap, és maradjon kevesebb az utolsó napra. Itt még nem tudtuk, hogy milyen extrém utolsó két nap következik...
0 notes
Photo
Belec -> Körösszakál -> Körösnagyharsány -> Szilaspuszta -> Biharugra (Bihari madárvárta) | Extra képek
0 notes