,, Nem az a lényeg, hol töltöd az életed, egy tárgyalóban, egy szobában, egy tengerparton, Maurin. Hanem amikor majd visszatekintessz, csak az számít: azt csináltad, amit szeretsz? Emberekkel, akiket szerettél? Boldog voltál? Kihoztál mindent ebből a gyönyörű, ijesztő, elcseszett életből? Elengedtél mindent, ami visszatartott? Hogy abba kapaszkodhass, ami a legjobbnak számít.”

2019.03.12

,, Az élet szabályai nem mindig egyértműek. Vannak íratlan szabályok, újraírható szabályok. És amikor már azt hitted, ismered a szabályokat, valami közbejön, ami teljesen átírja a játékot.”

2019.03.07

Gyerekkorunk azzal töltjük, hogy álmainkat naplóba írjuk. Felnőttként ezek az álmok nap mint nap valóra válnak, csak néha elfelejtjük észrevenni őket, amíg túl késő. Lassíts, és nézz körül, engedd, hogy átérezd, mert néha a leggyönyörűbb álmok is eltűnnek, amikor felkel a nap.

2019.03.06

,,Tetteink alapján ítéljük meg magunkat, de ez nem azt jelenti, hogy ezzel is kell élnünk. Nem változtathatjuk meg a múltunkat. Elutasíthatjuk, hogy az emberek így ételjenek meg, próbálunk elszökni a rossz hírnevünk elől, de nem tudhatjuk biztosan, sikerül-e. Nehéz lehet lerázni a múlt bűneit, mindig visszatérnek kísérteni minket. De van egy dolog, amit sosem teszünk: nem állunk le, nem adjuk fel. Felállunk és harcolunk.”

2019.03.04

Küzdünk, hiszünk, hogy az elkerülhetetlen mégis elkerülhető, de végül mind elbukunk. 2019.03.04

Bármennyit is legyek veled az nem elég, de kezdene jó az öröklét is. 2019.03.04

Én vagyok minden rossznak akarója, Tested szakítás után ledobott kibaszott kilója, Minden egyes sértő, megalázó, erőszakos megjegyzés. Én vagyok a tükör, ami azt mondja, soha nem voltál szép. Én vagyok minden kérdésedre a tagadás…. A letört kilincs szíved ajtaján. De az igazat megvallva… Te magad vagyok, Te pedig én, És egy csónakban evezünk a semmi közepén. 2019.03.01

Ti már elgondolkoztatok azon, hogy mennyire gyorsan telik az idő? Egy pillanat alatt eltelt ez a pár év. Emlékszel, mikor még kisgyerekként játszottál az udvaron? Mikor még az volt a legnagyobb bajod, hogy elhagytad az eggyik zsírkrétadat. Most meg, szenvedsz az iskolában, a sráccal/ lánnyal, aki neked bejön, de neki te nem. Mikor az akkori legjobb barátoddal azt hittétek, hogy elválaszthatatlanok vagytok, nem állhat semmi közétek. Most meg? Szembe találkoznátok az utcán már lehet nem is ismernétek fel a másikat... Milyen hamar eljön majd az érettségi, a nyelvizsga, mikor majd elköltözöl otthonrol, családot alapítassz. Hipp-hopp itt lesz. Most kell élnetek, amíg még lehet. Amíg még képes vagy megcsinálni a legnagyobb hülyeségeket. Tölts minnél több időt a barátaiddal, családoddal. Bocsáss meg hamar és ne emészd magad feleslegesen olyen dolgok miatt amik pár év múlva majd eszedbe sem fognak jutni. Csak élvezd az életed, hiszen abbol is csak egy van.👆💕

2019.03.01

Faszom bele az életbe, mindenki csak ígérget ebbe a hülye világba,de az ígéretet nem tartja be, mindenki elvárja hogy a maximumot nyujsd minden eggyes kibaszott nap. Benned van a hülye megfelelési kényszer hogy mindenkinek felelj meg, mert ha nem vagy olyan mint amit a többiek elvárnak, ha nem egy olyan ember vagy amit ez a világ csinál belőleg hanem más, már le vagy nézve. Aztán elvárnak mindent, az egész élet egy elvárás, mi van akkor, ha én már 2 napja nem alszom, nem eszek mert kurva szarul vagyok? Észre veszi ezt valaki? Senki sem. Mert nem mered kimutatni az érzéseid, csak ha hazaérsz. Felmész a szobádba és sirsz... ez nap közben eszedbe se jutna, hiszen belépsz azon a hülye iskola kapun és felbaszod az álarcot ami már lassan beleég az arcodba.. és nemfogod tudni levenni, örökre ott lesz. Nem mutatod magad mert mások leszolnának, hogy már megint szarul vagy. Aztán ott vannak azok az emberek, akik csak ígérik, hogy sosem bántanak meg, mindig melletted lesznek, rá mindig számíthatsz. Ahha és amikor kellenek, akkor hol vannak??? Akkor hirtelen más dolguk van. Ennyit a barátságokról 🙃 aztán csodálkoznak, hogy az öngyilkosságon gondolkozom? Mi lett az emberekkel? Hova süllyedünk még? Úgy vissza mennék a múltba, amikor még kicsi voltam és nem volt semmi bajom, nemtudtam milyen az élet, akkor azt vártam, bárcsak már felnőnék , milyen jó lehet nagynak lenni. Ekkorát sem tévedtem még soha. Aztán ott vannak a depressziosok.. akik belül darabokban vannak, de ha kimerik mondani, hogy ők nincsenek jól, akkor jönnek az emberek: ,,jajj csak divat depi” EBBEN A VILÁGBAN NEM LEHET MEGFELELNI. Ha kicsit teltebb vagy az a baj, ha Barbie alakod van, akkor anorexiás. Ha boldog vagy az a baj, ha szomorú akkor az. Ha szerelmes vagy az a baj, ha nem akkor az. Minek élünk egyáltalán? Nem arról szól az élet, hogy fogadjunk el mindenkit úgy ahogy van? Aztán ott van az, hogy minden eggyes nap látod a szerelmes párokat, akik ölelik egymást, boldogok és ez kurva szarul tud esni, mert neked senkid nincs. Vagy egy fasz és kihasznál vagy neked bejön, de te neki nem. Vagy éppen fordítva. Azt mondják mindenki megtalálja az igazit. Kezdem azt hinni, hogy ez is csak az élet egy kurva nagy hazugsága.. Ott vannak azok is, akik mindenkivel osszejönnek és utána összetörik a szived és akkor jössz rá igazán, hogy milyen szar szeretni valakit, szereted és utána otthagy... Megigéri, hogy örökre veled marad, sőt még a csillagos eget is leigéri neked, aztán lelép, lelép egy másik lány miadt mert ő jobb, egyedibb, itt veszik el az a maradék kis önbizalmad is ami még megmaradt. Aztán majd jönnek azzal, hogy hol van az önbizalmad, te meg nem találod.. pedig ott van melletted a padlón fekszik, mert valaki oda küldte és soha nemfogod tudni vissza építeni.. és majd jönnek, hogy milyen sok önbizalomhiányos ember él. Csodálkoznak??? Mi emberek tesszük embertársainkat önbizalom hiányossá, lehet, hogy észre sem vesszük, lehet pont akkor szolsz be le valakit amikor kurvára vaga alatt van, másnap nemjön iskolába az ofődtől kell megtudnod, hogy előző éjjel öngyilkos lett. Akkor jössz rá, hogy lehet te is segítettél neki ennek a döntésnek a meghozatalában. Kibaszott bűntudatod lesz, elfog kísérni ez a gondolat egész életeden keresztül. Mi tesszük tönkre egymást, MI az emberek... annyi mindenben vagyunk hibásak és észre sem vesszük, már nem látunk a saját szemünktől, ezt hívjuk életnek? Kössz én inkább meghalok, mint hogy ilyen életet éljek..

2019.02.27