azutspiritualitas-blog
Az Út
Ez a blog az életemről szól, random apróságokról, a spirituális ösvényemről és felismeréseimről, a leckékről, amikre utazásaim a világ különböző tájain megtanítottak. Én egy holisztikus, integratív spirituális hozzáállásban hiszek, és abban, hogy együtt képesek vagyunk egy boldogabb jövőt teremteni. Jó olvasást, és ha tetszik, oszd meg kérlek! Áldás!
25 posts
Don't wanna be here? Send us removal request.
Last Seen Blogs
gothgoose
Where's the place those people are?
clearfestdelusion
Untitled
greekmythcomix
Greek Myth Comix
lokidecency
Nothing Amazing Ever Happens Here
Photo
Minden múlandó, átmeneti, de A Minden örökkévaló.
0 notes
Photo
Minden vallási hagyományban az evés egy szentséges aktus, de a "karma", vagy "bűn" forrása is. Megenni egy másik élőlényt szükségszerű az életben maradáshoz, ugyanakkor igazságtalanság, az egyensúly felborulása. Ezért szükséges az önfeláldozás, a visszaadás, hogy ezt az egyensúlyt helyreállítsuk. Valójában ennyiről szól a megváltás. Ebből a szempontból a keresztény történet is értelmes: a "bűn" egy étkezési aktussal kezdődik, és önfeláldozással végződik. Fontos, hogy ezt a valódi üzenetet értsük, mert ez valóban bölcsesség. Csak akkor torzul, ha szó szerinti értelmet próbálunk beleeröltetni.
0 notes
Text
Accendalia/Lángébresztő: A Felnőtté Válás és a Leválás Ünnepe
Ismét fordult a kerék, és elérkeztünk az Évkör egy újabb ünnepéhez, melyet magyarul Lángébresztőnek, hivatalosan pedig Accendaliának (ejtsd: „accsendalia”) hívunk. A szó a latin „meggyújt”, „tüzet ébreszt” szavakból származik, ami nem meglepő, mert a tűznek komoly szerepe van ebben az ünnepben szinte minden kultúrában ahol megjelenik. De mi is az Accendalia jelentősége, és milyen formákban jelenik meg?
Mielőtt rátérünk a téma lényegére, röviden meg kell jegyezni, hogy az itt írtak most csak az északi féltekén érvényesek. A déli féltekén decemberben a Nyári Napfordulót ünnepelték, tehát ott nem Accendalia, hanem az ellenpólusa, a Kalászszentelő, avagy Decrescalia ünnepe következik.
Accendalia a Világ Körül
Accendalia a felezőpont a Téli Napforduló és a Tavaszi Napéjegyenlőség között, ezt a pontot pedig nagyon sokan felismerték a történelem folyamán. Ez az év leghidegebb időszaka, tehát a Napforduló után ez egyfajta „második mélypont” – az előbbi a fény mélypontja volt, ez melegség mélypontja. A tűz szimbolikája ezért nem meglepő: a szimpatikus mágia elveinek megfelelően őseink tüzeket gyújtottak, hogy erőt adjanak a frissen megszületett Napnak.
Accendalia ünnepének archetípusa számos kultúrában megjelent, de talán a legismertebb mind közül a kelta Imbolc. Ez leginkább annak köszönhető, hogy a hippikorszakban a wicca gyökereit (többnyire áltudományos módon) a kelta hagyományokban kezdték megtalálni, és a wicca (és később általános „pogány”) ünnepeket – amikor lehetett – kelta neveiken kezdték emlegetni. Nem szabad persze azért elfelejteni, hogy a wicca Imbolc nem azonos a kelta Imbolckal, ahogy a fízeus Accendalia sem teljesen azonos vele. A mögöttes archetípus viszont egy, cikkünkben ezekre fókuszálunk.
A kelta Imbolc klasszikus magyarázata a juhok terhességének és a tej megjelenésének ünnepe, ami valójában történetileg nehezen bizonyítható. Az ünnepet sokan Brighid-hez köztik, a kelta Bölcsesség Istennőhöz, főleg azért, mert ugyanekkor van Szent Brigitta ünnepe, amely minden bizonnyal Brighid tiszteletéből szármaizk. Érdekes egybeesés, hogy a fízeus elképzelésben is, a Kör észak-keleti pontja, mely ennek az ünnepnek felel meg, a Bölcsességistennő erejét szimbolizálja, melyet mi a Felhő elementális erőhöz és a Merkúr bolygóhoz kapcsolunk.
A római Lupercalia is ehhez a sorhoz tartozik, amely elsősorban a termékenység behozataláról és a vetés előkészítéséről szól. A szakrális korbácsolás volt az ünnep egyik „védjegye”, mely egyaránt volt hivatott fokozni a termékenységet, és elősegíteni a lelki megtisztulást. A rituális meztelenség is megjelent a Lupercalia ünnepén – mindkettő olyan elem, mely később a wiccában és a hasonló mozgalmakban éledt újjá. Egyesek szerint a Lupercaliaban keresendő a Valentín-nap őse is, ami valószínűleg nem több historizáló koholmánynál.
További példákat is fel lehet hozni: az Accendalia-típusú ünnepek sorát szaporítja a keresztény Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, az indiai Mauni Amavasya (a Csend Ünnepe), a Kínai Újév (melynek utolsó felvonása a “Lámpásünnep”), az ógörög Lenia, amikor “feltámasztották Dionysost”, vagy akár a közép-európai Kiszebaba-égető népszokások. Ezekre most nem fecsérlünk több szót, lássuk mit is jelent számunkra ez a megszentelt ünnep.
A Fízeus Accendalia
Venator, a Vadászisten megszületett a Téli Napfordulón, hogy elhozza a fényt, és üdvözítő példamutatását a világba. Accendalia az a pont, amikor a gyermek felserdül, és először gyúlik fel benne az Ego fénye. “Én vagyok!” – kiált fel ekkor az Isten, és ismeri fel különállását a világtól. Legendánk szerint Venator eddig ért az állatok nyelvén, de ezt a képességet a felnőtté válással elveszíti.
Venator – ahogy az a hagyományos társadalmakban szokás volt – ekkor indul első vadászatára, ekkor csatlakozik a “férfiak közösségéhez”. Ekkor esik először szerelembe is az ifjú Istennővel: az első gyilkosság/vadászat és az első szerelem témája szorosan összefonódnak. Mindkettő az egyéniség önfelismerését jelenti, és egyszerre a különállás paradox jellegét is hirdeti. Ez a Leválás: az ember felfedezi önálló létét a Természettől, és elkülönül tőle. Ez egy szükségszerű folyamat ahhoz hogy emberré váljunk, de ezzel egy “kölcsönhelyzetet” is hozunk létre. Mivel most Ego-t kaptunk, majd végül vissza kell azt adnunk a Természetnek – ezzel a motívummal találkozunk a Decrescalián, az Aratásünnepen, mely egyben a Megváltás Ünnepe is. A “Gyilkosság” ami itt a Leválás eszköze, később az önfeláldozás és a Megváltás eszközévé válik. Nem véletlen az sem, hogy az ünnep archetípusa a Farsangban is megjelenik: az Ego végső soron nem más mint egy maszk, amelyet ezen az ünnepen veszünk magunkra.
A Leválást az ábrahámita vallások “Bukásnak” vagy “Bűnbeesésnek” hívják, ami egy rendkívül negatív megközelítés, de a fordulópont jelentőségét jól illusztrálja. Ádám és Éva is ekkor kerülnek először kapcsolatba saját halandóságukkal és a szexualitással, pontosan úgy, ahogy Venator és az Ifjú Istennő is. Ezért kiűzetnek a Paradicsomból – mely igazából az Ego nélküli gyermekkor szimbóluma. A gond ott van, hogy ezt az ábrahámita vallások negatív dolognak gondolják, és emiatt elutasítják a Felnőttkort. De valójában ez egy szent, szükségszerű lépés, ahhoz hogy teljes emberré váljunk, fel kell adnunk gyermekkorunk langyos biztonságát. A kört majd Venator áldozata zárja be az Aratás Ünnepén, ahogy Ádám “bűnbeesését” is Jézus áldozata oldja fel a keresztény mitológiában. Mert végső soron Venator maga Jézus is, ahogy ő Bacchus, Osiris, Adonis, Mithras, és az összes többi Önfeláldozó Ember-Isten egy alakban.
Accendalia tehát egy felnőtté avatás, megtisztulás a gyermekkor koloncaitól. Ahogy az Anyaföldet is meg szokás tisztítani a tél során felhalmozódott gaztól, előkészítvén a vetésre, úgy mi is megnyitjuk magunkat a Fény, az életöröm befogadása előtt. A gazt elégetik, vagy a folyóba dobják, általában emberformában, ezzel a Tél Szellemét búcsúztatják el. Mert a Tél Szarvasa, aki Karácsonykor Télapóként jelenik meg, most Venator első vadászatának áldozatává válik, és ahogy testével táplálja az Ifjú Istent, a halála egyszersmind újjászületése is egy fiatalabb testben. Fontos hát, hogy mi is megtisztuljunk, és úgy nézzünk szembe az év kihívásaival, hogy elengedjük mindazt, ami már nem szolgálja fejlődésünket.
Aki nem vesz részt formális rituálén – akár velünk, akár máshol – annak is ajánlatos legalább pár gyertya meggyújtásával megemlékezni erről a fontos fordulópontról. Meditáljunk saját serdülő éveink leckéiről, a lázadásról és a felnőtté válásról. Gondolkodjunk el rajta, ez a tematika miként ismétli magát “kicsiben” életünkben, ebben az időszakban? És ha komolyan megnyitjuk magunkat, biztosak lehetünk benne: Sophia, a Bölcsesség Úrnője meg fogja világítani kérdéseinkre a válaszokat elménkben.
#istennő#spiritualitás#évkör#fízeus#pogányság#vallás#gyertyaszentelő#accendalia#imbolc#celtic#wicca#kelta#évkerék
0 notes
Photo
A philadelphiai Szabadkőműves Templom Egyiptomi Terme. Hát nem gyönyörű? :)
0 notes
Photo
A spirituális fejlődés ábrázolása neoplatonikus/hermetikus elképzelések alapján, bár a kép többé-kevésbé fízeus szempontból is megállja a helyét. A Bölcsek Kövének megtalálása, ami által egyesülnek az ellentétek, végül az istenivel való teljes egyesülés. (Vegyük észre a Bölcsek Jelét középen ) :)
#neoplatonikus#gnosztikus#hermetikus#filozófia#spiritualitás#bölcsek köve#bölcsek jele#signum sapientum#fízeus
0 notes
Photo
Csak én látom úgy, hogy a keresztényeknek van némi kidolgozatlan belső feszültségük az Istennővel kapcsolatban...? :)
0 notes
Photo
0 notes
Photo
A Hieros Gamos, avagy az Istenek Szent Násza - az ellentétek teljes feloldódása a beavatottban, maga a megvilágosodás.
0 notes
Photo
Számomra a Buddha elsősorban a Belső Béke tanítója. Minden nap elmékeztet, hogy megtaláljam a középpontomat, és hogy naponta meditáljak. Áldott napot mindenkinek!
0 notes
Text
A "Kínai Elemek", amik igazából nem is "Elemek"...
Ez a cikk egy egyetemi dolgozatom, amit a Kínai Filozófia nevű órámra írtam. Természetesen ötöst kaptam rá. :) Témája a wuxing, melyet általában - hibásan - "kínai őselemekként" fordítanak.
Eredeti cím:
Elemek, Fázisok, Ágensek és Erőhatások – A Xíng (行) Fordítási Problematikája és Lehetséges Megoldásai
A wŭxíng (五行) a kínai filozófia egyik alapvető terminusa, mely a mai napig meghatározza a kínai gondolkodást, vallásos életet, és az olyan, ezekből származó gondolati iskolákat, mint a feng shui, vagy a hagyományos kínai gyógyászat, melyek napjainkban nyugaton is egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek[1]. A wŭxíng jelentésének helyes értelmezése tehát nem csak a kínai kultúra és gondolkodás kutatója számára megkerülhetetlen feladat, hanem bárkinek, aki ezen rendszerekről hiteles ismeretre kíván szert tenni. Bár vitatható, hogy a kínai filozófiai terminusokat egyáltalán lehetséges-e nyugati nyelvekre átültetni, jelen dolgozatunkban abból a feltevésből indulunk ki, hogy legalább egy megfelelő közelítő fordítás vagy fordítási alternatívák kutatása nem hiábavaló vállalkozás. Bár az utóbbi években egyre prominensebb az a fordítási gyakorlat, amely a kulcsfontosságú szakszavakat fordítás nélkül, az átírás és/vagy az írásjegy feltüntetésével közli, könnyen belátható, hogy bár ez a megoldás megkerüli a fordítás problémáját, viszont – kifejezetten a laikus olvasóközönség számára – a művek olvasását, befogadását nehézkessé teszi, és többnyire feltételezi a terminusok beható ismeretét[2]. Jelen dolgozatunkban – némileg önkényesen – a nyugati nyelvek közül elsősorban az angolra fókuszálunk, így mikor a magyar „elem” szót használjuk, az alatt az angol „element” értendő, a „fázisok” alatt „phases”, és így tovább. Erre a megszorításra az egyértelműség miatt van szükség, valamint azért, mert jelen dolgozatunk terjedelme és témája miatt sem térhet ki a nyugati nyelvek közötti fordítási nehézségekre.
A xíng fordításának problémáinak vázolása előtt szenteljünk egy kis időt annak, hogy bemutassuk e szó eredetét, és röviden felvázoljuk jelentésbeli fejlődésének fontosabb állomásait – történetiségének ismerete nélkül ugyanis aligha leszünk képesek feltárni azokat a jelentésrétegeket, melyeket ez az írásjegy hordoz.
A xíng írásjegyének etimológiai eredete a keresztút stilizált ábrázolásában keresendő, ahogy az alábbi jīn wén (金文) példán is látszik:[3]
Már az ábrázolás is sugallja, amit Axel Schuessler etimológiai szótára megerősít[4], miszerint a xíng jelentése mozgást, „úton levést”, utazást, cselekvést sugall. A xíng mai köznapi értelemben vett jelentése is többek között mozgás, sétálás, menés, utazás[5].
[1] Henderson, 786.
[2] Pfister, 734.
[3] „Chinese Etimology” - http://www.chineseetymology.org/
[4] Schuessler, 540.
[5] 國語日報字典, 613.
-------------------------------------------------------------------------------------
A wŭxíng locus classicus-a a Shū Jīng (書經) Hóng Fàn (洪範) fejezete, melyet általában „Great Plan”-ként, vagy „Great Norm”-ként fordítanak[1], és mely egyes vélekedések szerint i.e. 3-ik század körül keletkezhetett[2], mások szerint ez az időpont az i.e.4-ik század végére tehető[3]. Ebben a fejezetben a klasszikus kínai filozófia visszatérő motívuma jelenik meg: a megfelelő kormányzás módja, mely az Ég (tiān 天) mintáján alapul[4]. Ha az Ég mintáját nem követi az uralkodó, az Ég visszaveszi „rendelését”, a tiān mìng-et (天命): többé nem kormányozhat. Ez a mintázat jelenik meg a „Nagy Tervben”, melyet az Ég ad át – egy kilenc részből álló felsorolás, mely különböző kategóriákat ad meg. Az első ezek közül a wŭxíng, mely tény már önmagában utal fontosságára[5]. Az öt xíng alapvető tulajdonságaival találkozunk itt: a Víz „soaking and descending” (rùn xìa 潤下), a Tűz „blazing and uprising” (yán shàng 炎上), a Fa „of curved surfaces or straight edges” (qū zhí 曲直), a Fém „can follow (the form of a mould) and change its shape” (cóng gé 從革), a Föld „permits sowing and reaping” (jià sè 稼穡).[6] Gun a folyót úgy szabályozta, hogy nem vette figyelembe a Víz „természetes” mozgását, ahelyett, hogy lefelé terelte volna, felemelte, ezzel zűrzavart okozott az Égalattiban.[7]
Mint említettük, a Hóng Fàn a korai kínai filozófia „trendjét” követve, a kormányzás módjáról beszél[8]. Praktikus filozófia, nem metafizikai értekezés, a wŭxíng itt tehát véleményem szerint semmiképpen sem lehet metafizikai kategória. Valójában sokkal inkább azt a benyomást kelti, hogy itt arról az „ötfajta mozgó dologról” van szó, melynek ismerete és rendezése esszenciális a megfelelő uralkodáshoz[9] (ez minden valószínűség szerint összefüggésben lehet a xíng „viselkedés” jelentésével is)[10]. Úgy tűnik, wŭxíng e korai felfogása szoros rokonságban áll a wŭcái (五材) gondolatkörével, melyet „öt nyersanyagként” fordíthatunk, erről a Zuŏ Chuán (左傳) azt írja, hogy „Their use (yòng用) is necessary for people to live”[11]. A wŭxíng csak később válik az ötös csoportok univerzális osztályozási kategóriájává, és így később jelenik meg az a szokás, hogy a különböző kategóriákban megpróbálnak ötös csoportokat generálni. Itt még csak három „erényről” van szó, később ez a szám szintén ötben standardizálódik[12]. Fontos kiemelni, hogy ezen a ponton még nem beszélhetünk meghatározott kapcsolati rendszerről sem a xíng-ek között.[13] A wŭxíng kormányzással való kapcsolata a Gān Shì (甘誓) fejezetből is nyilvánvalóan látszik, mely a terminus legkorábbi megjelenése[14]:
“嗟！六事之人，予誓告汝：有扈氏威侮五行，怠棄三正，天用剿絕其命”
[1] Zhang, 95.
[2] Ho, 17.
[3] De La Vallee, 21.
[4] De La Vallee, 21.
[5] De La Vallee, 20., Zhang, 96.
[6] Ho, 17., Shu Jing, zhuan 12, Zhoushu hongfan
[7] De La Vallee, 28.
[8] De La Vallee, 21.
[9] De La Vallee, 3.
[10] De La Vallee, 12.
[11] De La Vallee, 7.
[12] De La Vallee, 23.
[13] De La Vallee, 14.
[14] Zhang, 95.
---------------------------------------------------------------------------------------
"Oh, you six ministers, I solemnly declare and tell you: The lord of Hu violates and despises the five elements; he neglects and discards the three governing forces [i.e., Heaven, Earth, and Human]. Heaven therefore cuts off his appointment."[1]
A wŭxíng előzményeit, mint ötös rendezőelveket, a Shang-korban is láthatjuk. De La Vallee „Wu Xing” c. könyvében így ír:
„The concept of an organization by five has existed form ancient times. Even in the Shang dynasty it is possible to find this in the early oracular inscriptions, mainly as the pattern of four around the centre. The idea of the four directions, or more precisely the four territories, is not an abstraction, but refers to the four territories of the earth, arranged around the central area where the emperor resides and governs, in a relationship with his ancestors and the power of heaven.”[2]
Konkrét „mozgó anyagokból” a wŭxíng gondolatköre absztraktabbá vált, végül Zōu Yăn (邹衍) Yin-yang iskolájában nyerte el meghatározó formáját, nevezetesen, hogy a wŭxíng a qì (气) áramlásának különböző módjait jelenti.[3] A wŭxíng rendszerezte ezután a kínai gondolkodásban mindazt, amit ötösségnek lehetett alárendelni: az évszakokat, az érzékeket, az ízeket, az erényeket, stb[4]. Ezt a gondolati hálót nevezte Needham „correlative thinking”-nek.[5]
A Wŭ Xíng mint „Kínai Elemek”
A filozófia régóta ismeri a szakszavak fordításának problematikus voltát, a távol-keleti és a nyugati nyelvek közötti kulturális szakadék miatt ez a kínai esetében fokozottan érvényesül, ahogy arra számos szerző rámutat[6]. A xíng különösen problémás abból a szempontból, hogy a nyugati fordítási gyakorlatban eleinte – az empedoklészi elemekkel való felületes hasonlósága miatt – egy kifejezetten rossznak ítélhető terminus vert gyökeret[7], mely bár csökkenő mértékben, de mai napig jelen van mind a szakirodalomban, mind a populáris publikációkban. Nem tűnik bizonyosnak, hogy létezik a nyugati nyelvekben olyan kifejezés, mely adekvát módon adná vissza a xíng minden jelentésrétegét – sőt, valójában állíthatjuk, hogy bizonyosan nem létezik ilyen. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem törekedhetünk arra, hogy fordítási gyakorlatunkban helyesebb fordítások honosodjanak meg, még akkor sem, ha ez ellen a fordítási hagyomány és a megszokottság logikája alapján hoznak is fel ellenérveket a szakemberek[8]. És amennyire nehéznek tűnik a feladat, a xíng esetében legalább annyira fontos, hogy kiegyenesítsük neveinket. Vessünk hát egy pillantást arra, melyek azok a hasonlóságok, melyek első ránézésre megtévesztették a jezsuitákat, akik valószínűleg elsők voltak a xíng/elem fordítási hiba elkövetésében![9]
[1] Translation by: Bernard Karlgren
[2] De La Vallee, 2.
[3] Fung, 273.
[4] Fung, 273.
[5] Fung, 273.
[6] Pfister, 734., Major, 1.
[7] Major, 1.
[8] Major, 2.
[9] Major, 1.
--------------------------------------------------------------------------------
Amikor a nyugati nyelveken elemekről beszélünk, az alatt a szó etimológiai előzményét, a latin elementum-ot értjük, mely a görög stoikheion-t fordítja, mely elsősorban Platónnál fordul elő[1]. De ide tartozik Arisztotelész prota somata-ja, és persze a gondolat legelső nyugati megjelenése is, Empedoklész rhizomata-i („gyökerek”)[2]. Bár könnyen megállapítható, hogy ezen szavak jelentése között szintén különbségek állnak fenn, a fent megfogalmazott indokok miatt ezekre nem térünk ki. Ha együttesen nézzük őket, mégis könnyen megállapíthatjuk, mik azok a tényezők, melyek alapján a felületes szemlélő kísértésbe eshet, hogy a xíng megfelelőjeként az elem-et adja meg.
Az első, természetesen a hasonló anyagnevek, melyek mindkét oldalon feltűnnek: Víz, Tűz, Föld. A második, a hasonló számuk: xíng-ből öt van, a nyugati elemekből forrástól függően négy, vagy öt. A harmadik hasonlóság, hogy az adott kultúra kozmológiájában meghatározó szerepük van, alapvetőnek tekinthetőek. Megemlíthető még, hogy Arisztotelésznél az elemek egymásba változásával is találkozunk, mely – megint csak felületesen – emlékeztet a wŭxíng klasszikus körforgásaira.
A modern szerzők körében azonban többnyire nem kérdés, hogy a xíng és az elemek mindezen hasonlóságok ellenére lényegükben különböznek egymástól[3]. Véleményem szerint, még ha kicsit általánosítunk is, nem állunk távol a valóságtól, ha azt állítjuk: a nyugati elemek és a kínai wŭxíng szimbolikusan remekül megragadja a nyugati és kínai gondolkodás különbségeit. Az elemek alapvető „építőkövek”, melyek – legalábbis Empedoklésznál – megváltoztathatatlanok, statikusak (hiszen pont Parmenidész argumentuma tekinthető az empedoklészi elmélet előzményének)[4]. Ezzel szemben a xíng minden jelentése egy dinamikus világképet sugall, melyben állandó az áramlás, a mozgás, az egymásba váltakozás[5]. A nyugati elmélet motivációja teoretikus[6], míg a kínai filozófia esszenciálisan praktikus jellegű[7]. A nyugati elméletben sokkal nagyobb szerepet kap a linearitás – „hogyan jön létre a világ”. Ezzel szemben a kínai filozófiában csak körforgásról beszélhetünk. A nyugati elemek passzívak, „elszenvedői” a világ alkotásának, a kínai wŭxíng viszont aktív formálói[8]. Véleményem szerint kozmológiai funkcióban – már ami a későbbi felfogást illeti, a wŭxíng sokkal közelebb áll a nyugati asztrológia planetáris erőihez, amit megerősíteni látszik a wŭxíng szoros kapcsolata az öt klasszikus bolygóval is.
Egyéb Fordítási Irányok
A xíng elemként való fordításának problémáját már az 1900-as évek elején felismerték, ahogy arról cikkében Richard A. Kunst is tanúskodik[9]. Az egyik első alternatíva Prof. Sivin nevéhez köthető[10] - ez pedig az „öt fázis”, avagy „five phases”. John S. Major szerint a terminus remekül megragadja az eredeti szó dinamikus változását sugalló jelentését, Kunst külön előnyként emeli
[1] Preus, 251.
[2] Needham, II:245.
[3] Wing, 245.
[4] Trepanier, 283., Wing in: Encyclopedia of Philosophy, 152.
[5] Henderson, 786.
[6] Trepanier, 283.
[7] De La Vallee, 12.
[8] Zhang, 101.
[9] Kunst, 68.
[10] Major, 2.
--------------------------------------------------------------------------------------
ki a szó kémiai konnotációit[1]. Egyet kell azonban értenem Kunst-tal, amikor azt mondja: „I don’t consider the issue at all settled”[2]. A fázis szó rendelkezik bizonyos érdemekkel az elemekkel szemben, ugyanakkor be kell látnunk, hogy fájóan hiányzik belőle a xíng „cselekvő” jellege. Ezt a hibát igyekszik többek között orvosolni Wing-tsit Chan a maga „öt ágens” („five agents”) fordításával[3]. Az ágens szó orvosolja ugyan a „cselekvő” problémáját, de épp annyit ront is a helyzeten: megfosztja a xíng-et eredeti „mozgásban lévő” természetétől, nem beszélve arról, hogy az ágens szó a nyugati filozófiában egészen más konnotációkat hordoz.
Herrlee Creel az „öt erőhatást” („five forces”) javasolja megfelelő fordításként[4], amely hordoz valamit a xíng qì-módusulat-jellegéből, ugyanakkor nagyban el is torzítja azt. Mégis, a force sugall kozmológiai jelleget (i.e. „natural force”), de elég partikuláris is, a wŭxíng-hez hasonlóan. Megoldási javaslat még a „five functions” (Chen Shih-chuan, et al), a „five activities”, (Edward Schafer), és a „five stages of change” (Richard and Hellmut Wilhelm)[5]. Sajnálatos módon azonban ezek sem kielégítőek, hiszen mindegyikük rendelkezik a fent felsorolt problémákkal, de ami a function-t és az activity-t illeti, közelebb állnak a szó eredeti jelentéséhez, mint „út”, „sétál, megy”, „véghez visz”[6].
Konklúzió
Nem lehetünk annyira nagyképűek, hogy megpróbálkozzunk a vita végleges lezárásával. Minden fordítási alternatívának megvannak a maga erényei, és ez tükröződik is a szakirodalomban való elterjedt használatukban. Érdemes lenne elgondolkodni, használhatjuk-e esetleg kiindulópontnak a görög kinetikos szót, mely rendelkezik mind a „mozgatás”, mind a „mozgásban levés” jelentésárnyalataival, ami alapján számomra ideális kiindulópontnak tűnik. Ami a létező fordítási gyakorlatot illeti, ha választanom kell, a five forces lehetőség tűnik számomra a legmegfelelőbbnek, bár – mint írtam – választásom nem fenntartásoktól mentes. Annyi bizonyosan megállapítható, hogy bár még sokan használják megrögzötten az anakronisztikus kínai elemek fogalmát, a fordítási norma változásai szakmai körökben mindenképpen bizakodásra adnak okot.
Bibliográfia
Guoyu Ribao Zidian (Tapei, Taiwan: Guoyu Ribao Press, 1991)
Wing Tsit-Chan, A Source Book in Chinese Philosophy (Princeton University Press, 1963)
Elizabeth Rochat De La Vallee, Wu Xing: The Five Elements in Chinese Classical Texts (Monkey Press, 2009)
Yiu-ming Fung, "Philosophy in the Han Dynasty" in Bo Mou, ed., History of Chinese Philosophy (Routledge, 2009), 269-303.
John B. Henderson, "Wuxing: Five Phases" in Antonio S. Cua, ed., Encyclopedia of Chinese Philosophy (Routledge, 2003), 786-789.
Richard A. Kunst, "More on Xiu 宿 and Wuxing 五行, with an Addendum on the Use of Archaic Reconstructions” Early China, Vol 3. FALL 1977, 67-69.
John S. Major, "A Note on the Translation of Two Technical Terms in Chinese Science: Wu-Hsing 五行 and Hsiu 宿” Early China, Vol 2. FALL 1976, 1-3.
Joseph Needham, Science and Civilization in China II. (Cambridge University Press, 1956)
Lauren Pfister, "Translation and its Problems" in Antonio S. Cua, ed., Encyclopedia of Chinese Philosophy (Routledge, 2003), 786-789.
Anthony Preus, Historical Dictionary of Ancient Greek Philosophy (Scarecrow Press, 2007)
Axel Schuessler, ABC Etymological Dictionary of Old Chinese (Honolulu, USA: University of Hawai’i Press, 2007)
Simon Trepanier, "Empedokles of Akragas" in Paul Keyser, Georgia Irby-Massie ed., Encyclopedia of Ancient Natural Scientists (Routledge, 2008), 283-284.
Ho Peng Yoke, Li, Qi, and Shu: An Introduction to Science and Civilization in China (Hong Kong: Hong Kong University Press, 1985)
Zhang Dainian, Key Concepts in Chinese Philosophy (Beijing, China: Foreign Language Press and Yale University Press, 2002)
[1] Kunst, 68.
[2] Kunst, 67.
[3] Kunst, 68.
[4] Kunst, 68.
[5] Kunst, 68.
[6] Kunst, 68.
#wuxing#chinese elements#chinese philosophy#esoteric#spirituality#academic#xing#wuhsing#kínai elemek#kínai filozófia#spiritualitás
0 notes
Text
Tudnak-e a macskák szarkává változni? Egy érdekes ómenről, és következményeiről.
Ma, ahogy elindultam itthonról, őszintén megvallva egy kicsit ideges hangulatban zártam be magam mögött az ajtót, ugyanis az egyetemre siettem vizsgázni. Rögtön indulás után egy nagyon érdekes eseménynek voltam tanúja: két macska, ahogy püföli egymást... Hát igen, ez még annyira nem érdekes, elég hétköznapi. Csak hogy utána a macskák rámnéztek, szarkákká változtak, és elrepültek.
Igen, jól olvastad. Nem, nem vagyok hülye. Nem, nem szívtam semmit. Természetesen a racionális, tudományos, modern nyugati elmém emlékeztet: nem láthattál ilyet. Az ilyen dolgok nem történnek meg a valóságban. Láttál két macskát, és utána valahogy két szarkát, és megkavarodtál. De valami nagyon ősinek bennem, amit Jung az Archaikus Ember névvel illet, ez egy nagyon is valóságos élmény volt, egy nagyon is valóságos üzenettel a napomról.
Tudom nagyon jól mit jelentett, annak ellenére is, hogy nem tudnám szimbólumról szimbólumra kielemezni: valójában csak egészként van értelme. És annyit jelentett: ne aggódj, az istenek veled vannak, a vizsgáid pedig végül mind rendben lesznek.
Tehát a válasz igen. Néha, csak néha, a macskák valóban képesek szarkává változni és elrepülni. Jung, a tudomány embereként nagyon bölcsen megjegyzi, hogy a valóság sokkal összetettebb annál, mint hogy egyetlen, nagyon is bekorlátozott szempontból - a tudományos racionalitás szempontjából nézzük.
A mágikus racionalitásnak is megvan a helye, és akár tudjuk, akár nem, mindannyian használjuk minden nap. Ha valamiféle büszkeség tölt el minket egy zászló vagy szimbólum láttán, amiben valamilyen belső tartalom, erő van... Ha rituálisan kántálunk egy sporteseményen a győzelemért, vagy amikor lágy hangon megkérjük az autónkat, hogy ne adja már megint ki azt a szörnyű hangot... Belül mind Archaikus Emberek vagyunk, ezzel jobb megbékélni.
Áldás!
0 notes
Photo
Ma arra éreztem elhivatást, hogy Narasimha előtt tisztelegjek - aki Vishnu egyik aspektusa a hinduizmusban. Ő egy elég kegyetlen, brutális istenségnek tűnhet a nyugatiak számára, de valójában az Avatāra életének igen fontos aspektusát jeleníti meg. Azon hatalmunkat jeleníti meg, hogy azonosuljunk a bennünk élő Fenevaddal, az Alvilág Istenével, és hogy megfelelően használjuk erejét. Ez néha azt jelenti, hogy keménynek kell lennünk, és megölni azt, amit meg kell ölnünk - mert a Halál és az Újjászületés örökké összekapcsolódik. Aki Vadásszá akar válni, magának is Fenevaddá kell válnia: ez Venator, az Emberiség Megmentőjének tanítása. A Fenevad megszelídítését a Kígyó jelképezi, ahogy szolgálja az Istent, míg a Fenevvaddal való eggyéválást az Oroszlán-forma szimbolizálja.
Azzal, hogy a Fenevadat megfelelő módon engedjük szabaddá, a fízeus ösvény egyik kulcsfontosságú tanítását teljesítjük be: a Szigorét. A Szigort a Kegyelem egyensúlyozza ki, úgy adnak egymásnak életet, mint Yin és Yang. A Szigot erejével az Engedékenység Démonán uralkodunk - azon természetes hajlamunkon, hogy túlzásba vigyük az Élvezeteket, és elkerüljük a Fájdalmat. Áldás!
0 notes
Photo
Az avatara az ideálunk - egy olyan lény, aki bölcsességben uralkodik életének elemein.
0 notes
Photo
Guan Yin, egyik legkedvesebb istennőm, ahogy az Abyss Sárkányán lovagol. Ez róla az egyik kedvenc képem, mert nagyon jól összesíti a spirituális fejlődés lényegét. Az ő mantrája az Om Mani Padme Hum, amely egyben egyike számos nevének. Om és Hum az Univerzum Rezgése, a Mani-Padme jelentése pedig "Kincs-Lótusz" - az ő neve. Egyik meditációmban Guan Yin Istenpárként jelent meg nekem - itt a Kincs (Mani) Guan Yin Isten, a Lótusz (Padme) pedig Guan Yin Istennő neve volt. Ez legalábbis egy lehetőség, hogyan értelmezhetjük ezt a szent mantrát.
1 note
·
View note
Photo
Az Isten és az Istennő, a Mindenség forrásai.
3 notes
·
View notes
Text
Hard Rock Cafe, Glasgow
Hát sajnos jó ideje nem voltam itt... de rengeteg írásom és élményem van, ami csak arra vár, hogy megosszam veletek! Kezdetnek itt van pár kép a glasgow-i Hard Rock Café-ból, melyek a Skóciában eltöltött télközépi ünnepi időszak alatt készültek.
0 notes
Text
Guan Yin Megjelenései: Az Ezerkarú-ezerszemű Guan Yin (Qian Shou Qian Yan Guan Yin)
Az Ezerkarú-ezerszemű Guan Yin
Kínai: Qiān Shŏu Qiān Yăn Guān Yīn 千手千眼觀音
Japán: Senjyu Kannon
Szanszkrit: Sahasrabhuja Sahasranetra Avalokitesvara
Guan Yin egyik legnépszerűbb megjelenése, akit férfi és női formában egyaránt ábrázolnak, helytől és tradíciótól függően. Ezer szemével minden létezőre figyel, ezer kezével minden szenvedő felé kinyúl, hogy segíthessen rajtuk. Ezen formájában egyik pár keze általában a köldöke alatt a Dhyana Mudrát mutatja be, mely a meditáció kéztartása. Másik pár keze a mellkas előtt imádkozó kéztartást, az Anjali Mudrát formázza. A többi kéz változatos mudrákat mutat be, valamint különböző szimbolikus tárgyakat tarthatnak.
A legenda úgy tartja, hogy Guan Yin fogadalmat tett, hogy nem nyugszik, amíg minden lényt meg nem mentett a tudatlanságtól. Bár sokat dolgozott, rá kellett ébredjen, hogy önmaga nem elegendő ahhoz, hogy mindezt véghez vigye. Ahogy megpróbált minden szenvedő hangjára odafigyelni, feje tizenegy fejre szakadt, de így még több hangot hallott meg, akikhez mind egyszerre próbált kinyúlni kezeivel. Ekkor kezei ezer kézre szakadtak, melyekkel mind a lények megvilágosodásán, boldogságán dolgozik.
A történet egy másik változata szerint Guan Yin fogadalma arról szólt, hogy ha elege lenne a lények megsegítéséből, törjön szét teste ezernyi apró darabra. Egy nap aztán, mikor különösen fáradalmasan dolgozott az alvilági régiók megtisztításán, elkövetkezett az idő, mikor Guan Yinnek is elege lett, és esküje így megvalósult – feje és kezei apró darabokra törtek szét. Ezt meglátta Amitabha Buddha – a Végtelen Fény Buddhája, ki a Négy Bölcsesség Buddha közül a Tűz őselemének isteni erejét jeleníti meg – és Guan Yin összetört fejeit és kezeit sok-sok fejre és kézre változtatta, hogy Guan Yin tovább tudja végezni feladatát. A történet arra tanít minket, hogy bár néha megfáradunk a helyes úton járás közben, ha mellettünk ál valaki aki segít nekünk is, akkor megújult erővel vethetjük bele magunkat újra. Hasonlóképpen, nekünk is szolgálnunk kell azokat, akik segítő munkájukban megfáradtak.
Mantra: Om Vajra Dharma Hrih (A Nagy Kegyelem/Együttérzés Mantrája)
Szavak jelentése:
Vajra – villám vagy gyémánt
Dharma – világrendet fenntartó törvény
Hrih – helyes cselekvés, mely önmagunk tiszteletén alapul
Értelmezés: A mantra a bennünk élő isteni tiszteletéről szól, arról, hogy megtanuljunk megbocsájtani magunknak és másoknak, mert ez a dolgok helyes útja.
2 notes
·
View notes