21.49

és van, hogy hiába szeretsz valakit, ha az a valaki azt a szeretetet és törődést nem tőled akarja megkapni..

De

Te nem tudod, hogy

mik az én traumáim, mennyire sértettek vérig az ideges szavak, hányszor téptem volna ki inkább a szívem, csak ne érezném, hogy az bánt, akiért feladtam volna önmagam.

És fogalmad sincs róla, hogy meddig gyászoltalak, hogy hány éjszakát forgolódtam végig egyedül. Mert téged sose érdekelt, hogy mennyit voltam melletted egyedül.

És tudom, hogy nem érdekel,

de valahányszor rád gondolok rossz érzésem van. Fáj ott valahol mélyen a mellkasom, de már nem érted, hanem miattad.

- @tevagyazenkepletem

Miért hittem azt, hogy egyszer tényleg úgy fog alakulni minden, ahogyan elterveztem? Miért? Én naiv...

Néha az fáj ha igazat mondok és elmondom mi fáj, de ha nem mondom el és magamban tartom az sem jó, hazudni pedig nem szeretek. Mond mit tegyek?

Én nem élek csak túlélek

Minden kapcsolatban vannak viták. Csak tudni kell kezelni őket...

Amikor álmomban átöleltél az egész testemen éreztem, hogy remeg.

Félünk szerelmesnek lenni , mert nem akarunk csalódni , de ott legbelül mind vágyunk arra , hogy legyen mellettünk egy ember , akinek mi vagyunk a mindenei .

Bárcsak

Igazán szeretne az anyukám,

Bárcsak

Igazán szeretne az apukám.

@mindenkor-oruljetek

Miért nem lehet csak egyszerűen annyit írni hogy “bocs bazd+ de nem érdekelsz?” Tudod milyen szarul esik valakinek, ha érdeklődést mutatsz felé majd ignorálod, rá 3 napra pedig újra érdekesnek találod? Minek nézel te engem egy kínais cipőnek amit azért veszel fel mert nem sajnálod ha majd ki kell dobni?

Miért kell annak lennem amit ők akarnak ?

Sajnálod, hogy szar nekem de mégsem akarsz változtatni semmin…

Akkor mégis minek vagyunk?!

Van egy kis plédem, tudod, mindig azzal takaróztam amikor a kocsiban beszélgettem veled és fáztam. Utána már rászoktam arra is, hogy éjszakánként azzal takarózom be, mintha itt lennél velem és átölelnél, a legmelebb takaró volt a világon, ha rád gondoltam.

Már nem fázom a kocsiban, mert nem hívsz.

De én azóta is azzal a pléddel alszom el éjszakánként. Nem tudom, talán azt gondolom így újra velem lehetsz, de fázom. Szeretném azt hinni csak azért, mert hűvös van éjszaka a plédem pedig vékony, de azt hiszem csak azért, mert összetörted a szívem.

Azóta folyton fázom.

Figyelj én teljesen megértem hogy elfoglalt vagy, rossz időszakod van, sok a suli a meló, családi dolgok.. tőlem akár lehetsz terhes is de azt remélem te is megérted hogy már nem tud érdekelni ha valakit egyszercsak elveszítek. Ha arra az emberre aki ott volt mindig melletted egy kis időt nem bírsz szakítani vagy legalább egy szimpla messenger üzenettel megdobni hogy mizu van vele és utána azt látod hogy a másik nem tesz bele semmit a kapcsolatba akkor ne neked álljon már feljebb. És nem. Nem tud érdekelni már hogy esik neked ez az egész vannak nagyobb problémáim is.

Eleget kaptam az évek alatt hogy megtanuljam elengedni a dolgokat és nem kinlódni valakiért. Aki továbbra is ott van mellettem azt imádni fogom továbbra is, de ha hol lelép hol visszajön mint te arra ráadom a kabátot, utána már az ő baja ha az úgy mégse jó. Az én poharam is egyszer betelik. Ha nem keresel én se kereslek. Ha elbasztad akkor elbasztad. Ez van.

"Elmész

Mégis itt maradsz

Miért csinálod ezt

Miért hagyod el

Azt amit meg akarsz tartani

Miért kószálsz még

Ott ahol nem akarsz maradni

Miből gondolod hogy jó lesz ha

Egyszerre mész és maradsz"

M E G T A N U L H A T N Á M

Megtanulhatnám, végre, hogy nem kell bíznom az emberekben.

Megtanulhatnám, végre, hogy nem lesz senki mellettem.

Akarva, akaratlanul, egy normális élet reményében kötődöm a klisékhez, hiszek az idézeteknek amiket olvasok.

Valójában egyik sem szükséges a léthez.

Úgy akarok a világra tekinteni, hogy ne keljen másra figyelnem.

Engem nem érdekelnek mások.

Annyira akartam, hogy olyan legyek, mint mindenki más..

Egy nap, nem lesz rám szükség, nekem sem másra.

Ez a nap, ma van.