Terminal Nation / Kruelty: The Ruination Of Imperialism (2022)

Terminal Nation/Kruelty - The Ruination of Imperialism: Silver/Black/Blue/Evergreen/Olive Green Splatter

Only for today 10%OFF for 20 Buck Spin June Release / Repress! #tombmold #atramentus #kruelty #terminalnation #skeleton #gravesend #20buckspin #metal #death #deathmetal #metalhead #metalmusic #doom #black #vinyl #vinyladdict #vinyllover #vinylstore #vinyljunkie #vinylpress #vinyloftheday #vinylrecords #vinylclub #vinyldecal #vinylwrap #grindpromotionrecords (presso Grindpromotion Records Hq) https://www.instagram.com/p/CfRG6GdjgnU/?igshid=NGJjMDIxMWI=

IN A MINUTE:

A POST_PUNK_ISH EXPRESS…

@coldcave23 are back w/ a new standalone single titled “SHE REIGNS DOWN” (@heartwormpress) & it finds the Los Angeles-based duo of Wesley Eisold & Amy Lee dialing the iced_out_Goff way the fuck up across an economically lean 2:45 clip of unsettlingly serene & dance-floor-ready DarkWave.

“BLUE IDOL” is the final single in the run-up to @poison_point’s forthcoming LP titled ‘Wandering Echoes’ (3/29 @avant_records) & it finds the Paris-based producer/live artist Timothée Gainet bringing the spaciously blissed goodness across 4 ½ mins body_moving SynthWave.

“ENGLEWOOD” is the second single from @softkillpdx’s forthcoming LP titled ‘Escape Forever’ (4/12 @cerclesocialrecords) & it finds the Chicago-based duo of Tobias Grave & Nicole Colbath bringing the guitar-driven goods across 3 ½ mins of blitzed_up & properly Midwestern’d PowerPop.

@terminalnation are here w/ “WRITTEN BY THE VICTOR,” the lead single from their forthcoming LP titled ‘Echoes Of The Devil’s Den’ (5/3 @20buckspinlabel) & it finds the Little Rock-based quintet of Chase Turner (bass/vox), Stan Liszewski (vocals), Tommy Robinson (guitar), Chase Davis (drums) & Dalton Rail (guitar) linking up w/ @nailstyranny’s Todd Jones to brutally batter your ass across 3 riffed-up mins of hard_core infused DeathMetal.

Terminal Nation July 26, 2021 Eyes Up House Little Rock, AR

Restock has the distro literally overflowing. #deepsixrecords #weekendnachos #bastardnoise #manisthebastard #sexprisoner #terminalnation #nocomment #grindcore #fastcore #powerviolence #tolivealie #tlaldistro #tlalstore https://www.instagram.com/p/CN3krXyHeAw/?igshid=rwxuzljnmuuz

#TerminalNation #Metal #Punk #Crust #CrustPunk #GutterPunk #Broken #AbsoluteControl #AbsoluteControlTerminalNarion #AbsoluteControlAlbum #Grind #Core #GrindCore #CrustGrind #CrustGrindCore #CrustyGrind. (at Glenelg, South Australia) https://www.instagram.com/p/B4ZArPaFnrS/?igshid=1io702jfatbau

a frankfurti 3as terminalnal nem merult fel hogy jol nezzen ki mert a 4MRD EURos koltsegvetesbe nem fert bele

a top 10 legjobb repter kozott azert van meg egy europai hogy tudjak a kinaiak melyik iranyban van a muzeum

Terminal Nation - Holocene Extinction: Neon Green/Neon Orange Merge with Red/Bone/Black Splatter

Happy 4th

Shipping Now!! 🚀🚀🚀 America is a tinderbox. Lockdowns, pandemic, police brutality, kleptocracy, the orange menace. The injustice system is alive and well. Since day one Terminal Nation has been shining a light on it all through their crushing music, point blank lyrics, merch and media, lashing out at institutional corruption and racist power structures. And not from a liberal coastal enclave where it’s a generally welcome message but from Deep Red Arkansas. Now with the new album ‘Holocene Extinction’ at hand, Terminal Nation return at a pivotal moment, where lines are being drawn and the possibilities of compromise are going up in smoke. Like fuel to the fires of dissent the band’s brutally heavy amalgam of metallic hardcore, death metal and powerviolence eviscerates with unforgiving sincerity the recognizable and the insidious forces propping up the White Supremacy machine. Events are moving fast now, the dominoes are falling and everyday it’s more apparent a reckoning is at hand. War is upon us and a ‘Holocene Extinction’ is a likely outcome, because you cannot save a world that refuses to be saved… . . #terminalnation #holoceneextinction #20buckspin #metal #metalhead #death #deathmetal #vinyl #vinylcollection #vinylcommunity #vinylcollector #vinyladdict #vinyloftheday #vinylrecords #vinyllovers #grindpromotionrecords (presso Bassano del Grappa) https://www.instagram.com/p/CDlsDWSJw4w/?igshid=is8dflxxe6p

http://www.znamo.ba/dodikova-fatamorgana-obustavljen-tender-za-trebinjski-aerodrom/

DODIKOVA FATAMORGANA: Obustavljen tender za trebinjski aerodrom

„Aerodromi Republike Srpske“ odgodili su tender za izradu Strategije razvoja trebinjskog aerodroma zbog, kako je navedeno, žalbe na tendersku dokumentaciju, saznaje portal CAPITAL.

“Odgađa se na određeno vrijeme nastavak postupka javne nabavke – Usluga izrade Strategije razvoja trebinjskog aerodroma u Trebinju, faza I, aerodrom za generalnu i biznis avijaciju, pokrenut u otvorenom postupku, radi uložene žalbe na Tendersku dokumentaciju broj 01-238-1/17 od 4.jula 2017.godine”, navodi se u obavještenju svim učesnicima u postupku javne nabavke .

CAPITAL je otkrio da „Aerodromi“ namjeravaju da potroše novih 100.000 KM na nepostojeći aerodrom raspisujući tender za izradu ovog dokumenta.

Tenderskom dokumentacijom tražila se najbolja ponuda za inženjerske usluge, prostorno planiranje i uređenje pejzaža, tehničko ispitivanje, ali i konsultantske usluge.

“Strategijom bi se definisala prva faza razvoja, koja predviđa izgradnju piste u dužini od 1.700 i širini od 30 metara. Ove dimenzije bi zadovoljile uslove za polijetanje i slijetanje dva aviona čiji je kapacitet 50 sjedišta. Osim toga, dokument mora da obuhvati i gradnju terminalne zgrade, kontrolnog tornja, hangara, pristupnih i servisnih puteva, ali i parking prostor”, stoji u tenderskoj dokumentaciji „Aerodroma RS“.

U Ministarstvu saobraćaja i veza RS su nedavno kazali da bi „novi dokument pokazao opravdanost cijele ideje „međunarodni aerodrom Trebinje““.

Direktor „Aerodroma RS“ Miroslav Janjić rekao je da bi struka trebalo da definiše razvoj ove aero piste te da njegovo preduzeće vodi brigu i o aerodromu Trebinje, iako nije precizirao na koji način, s obzirom na to da aerodrom i ne postoji.

Vlada RS u januaru 2014. godine donijela je odluku o zatvaranju preduzeća „Aerodrom Trebinje“, a Privredni sud u Banjaluci ga je obrisao iz Registra privrednih subjekata.

Tokom petogodišnjeg rada, bez piste i međunarodnog reda letova, trebinjski aerodrom je potrošio više od milion KM iz budžeta, a urađeni su samo master plan i idejno rješenje. O izradi izvedbenog projekta nije bilo ni govora. Samo pola godine prije zvanične odluke o zatvaranju predsjednik RS Milorad Dodik je tvrdio da Vlada nije odustala od gradnje trebinjskog aerodroma.

Prema ranijim obećanjima, trebinjski aerodrom trebalo je da bude operativan još od 2010. godine, jer su tada predstavljene studije koje su „pokazale da postoji opravdanost ovog projekta“. Plan je bio da se u gradnju aerodroma uloži oko 60 miliona KM, kako bi mogao, samo u prvoj fazi, da prima 250.000 putnika godišnje.

Follow Terminal Nation on Twitter

Iran, elso resz

figyelem, ezzel a bejegyzessel parhuzamosan feltoltottem egy masikat is, Torokorszag vegerol :)

Tehat februar utolso napjan elindultunk a torok-irani hatar fele. Kisbusszal mentunk a torok hatarig, onnan pedig atsetaltunk a masik oldalra. Alapvetoen nem volt semmi problema, gyorsan ment a dolog, bar azert akadt par vicces momentum. Peldaul ne nagyon tudtak, hogy hol van Litvania, es kertek Danny elektronikus vizumat, ami persze nem volt neki. Nekem sem, de “Magyarisztant” ismerni szoktak az emberek, tudjak, hogy hol van. A schengeni ovezetben levo orszagoknak ugyanis 90 napig nem szukseges vizum, ha turisztikai cellal utaznak, csak egy 6honapig meg ervenyben levo utlevel kell. Szoval meggyoztuk a hatarort, hogy Litvania is effele orszag, majd feloltottem a fejemre a fejkendot, probaltam nem ugy erezni magam mint egy bohoc (keves sikerrel), majd atmentunk Iranba. Az irani felen egy kedves no kerdezgetett par dolgot tolunk (honnan jottunk, mi a munkank, ismerunk-e valakit iranban…stb), majd mondta, hogy valthatunk penzt a kovetkezo teremben, es mondta hogy 1 euro 40 500 rial. Na akkor most ezen ponton szeretnem elmagyarazni az irani penz rejtelmeit. A hivatalos penznem a rial, de az emberek toman-t hasznalnak. 1 toman = 10 rial. Persze ettol a penz meg nem valtozik, tehat ha az elado azt mondja neked, hogy ez a viz ezer toman, akkor te egy 10 000 rial-os bankjegyet fogsz atnyujtani. Hogy meg ezt a helyzetet bonyolitsuk, nem szoktak kimondani, hogy ezer meg tizezer csak annyit hogy 5 vagy 20. Tehat ha valami 20 toman, akkor tudod hogy az igazabol 20 EZER toman, ami pedig 200EZER rial. Ja igen, es ugye a szamok azok farszi szamok, de oda se neki, meg azt a legkonnyebb megtanulni. Tehat a ramenos penzvaltos emberkenel bevaltottuk a maradek 92 euronyi torok lirankat, milliomosok is lettunk iziben. Az elso taxizasunk alkalmaval valosznuleg jol atvagtak minket, de vigasztal az a teny, hogy a jogos 50 eurocent helyett masfel eurot szamoltak fel. A masodik taxival elszaguldottunk  Makuba, masodik kisvarosba, ahol felszallhattunk a buszunkra Tabriz fele. Egyelore meg ekkor nem nagyon fogtam fel, hogy vegre megerkeztunk, csak bamultam ki a fejkendom alol a kanyargos farszi feliratokra. Vegul megvettuk a buszjegyet, es engedtunk az unszolasnak es teaztunk egyet. Nagyon erdekesen isszak itt a teat: fognak egy kockacukrot, ami valahogy masmilyen mint otthon, joval tomorebb, mint egy kis kavics. Ezt felig belemartjak a teaba, hogy felszivjon egy kis levet, majd bekapjak egyben es arra isszak a teat. Azt nem tudom, hogy hogy lehet, hogy meg mindig van fogsoruk, vagy hogy a fogaszok azok mennyit kereshetnek, de mindenesetre nagyon erdekes. Tabrizba erve a couchsurfinges szallasadonk felvett minket a buszpalyaudvaron, vagy ahogy itt mindenki utal ra: a terminalnal. Teljes megkonnyebbules volt, nagyon szepen es osszefuggoen beszelt angolul Sadeq, bar mint vegul kiderult rola, egy hatalmas bebi. Ezt ugy ertem, hogy bar sajat lakasa van es dolgozik is valami bankban, allandoan hazajar, viszi a szennyeset, hozza a kajat es panaszkodik. Valahol 30 es 40 kozott lehet, bar szerintem kozelebb a 40-hez, es van ez az attitudje ami miatt elneveztem “manchild”-nak, azaz ferfigyereknek. Magyarul furcsan hangzik, de a lenyeg atmegy. Volt meg egy harmadik vendeg is, Kotaro japanbol. Mikor mentunk erte, Sadeq mar akkor is viccelodott, hogy haha csak 19 eves, majd megkerdezi tole, hogy hol van anyuci (?!?!?!), meg hasonlo nagyon jo viccek. AMugy Kotaro egy nagyon kedves srac volt, a nevet egy irorol kapta, aki az apukaja kedvence volt es azzal a konyvevel valt hiresse amiben az eurazsiai utjat irja le. Kotaro pedig ezt a konyvben leirt utvonalat koveti. Este elmentunk vacsorazni, ahol szallasadonk ismetelten bemutatta erettseget, az etteremben a pincernek azt magyarazta, hogy honnan jottunk, el is mondta szepen, hogy magyarisztan, litvania, es hogy hahahaha a harmadikat nem is kell elmondania, mert…. Es ekkor szethuzta a szemet ket oldalt, ezzel “illusztralva”, hogy igen neki mas alaku a szeme. Hat en majdnem a fold ala sullyedtem szegyenemben, Dannyval csak kinosan nezelodtunk. Az etel persze finom volt, valamilyen ragu volt, talan baranybol es babbol, safranyos rizzsel es valami erdekes modon elkeszitett csirkehus. Este megint csak hozta a formajat Sadeq, mivel mikor egy ido utan mindenki elkezdett telefonozni, beszolt, hogy hat igen, mindenki csak ezt tudja, simogatni a telefont es nem beszelgetni. Hozzatennem, hogy addig kb 2 orat folyamatosan beszelgettunk, csak lefekves elott mindenki szerette volna ertesiteni a csaladjat, hogy egyben megerkezett egy uj orszagba, de hat nyilvan ez neki nem volt eleg szorakoztato. Tudom, eleg negativ kepet festek rola, pedig tenyleg kedves ember o, csak hat eleg furcsa a stilusa. Masnap reggel, szallasadonk elment dolgozni, mi pedig harman utnak indultunk felfedezni Tabrizt. Az elso kaland a buszozassal indult, mivel elhataroztuk, hogy nem taxizunk, hanem fogunk egy helyi buszjaratot es azzal megyunk. Hat ez nehezebb vallalkozasnak indult, mint ahogy hangzik, tekintettel, hogy itt meg annyira sincsenek megallok, mint Torokorszagban, inkabb csak olyan erzesre mennek a jaratok. Jo, 20 perc utan vegul egy jarokelo segitsegevel es egy kisebb szivinfarktus utan, amit az uttesten valo atkeles eredmenyezett, megtalaltunk egy embercsoportosulast, ami azt igerte, hogy itt talan meg fog allni valami jarmu. Meg is allt a busz, ismet helyettunk lecsippantottak a kartyajukat, es nem engedtek,hogy fizessunk. Na, tehat fent vagyunk a buszon, mi ebben a kulonleges? Hat bizony az, hogy a nok es ferfiak el vannak szeparalva, a ferfiak a busz elso feleben, a nok a hatsoban. Szerencsere ez az elszeparalas csak egy korlatban nyilvanul meg, de akkor is rettenetesen kozepkorinak tunik nekem. Vegul az emberek nagy resze mivel mar amugy is minket bamult, emberunk, aki segitett megtalalni a megfelelo buszt, informalt mindenkit, hogy honnan jottunk, hova tartunk (bazar), igy amikor elertuk a “”megallonkat””, mindenki egy emberkent tartotta felelossegenek a bazar iranya mutatni. A tabrizi bazar a legoregebb egesz iranban, resze volt a selyem utnak. Maszkaltunk kicsit, de szamomra ugyanolyan frusztralo a tomeg, mint egy bevasarlokozpontban, szoval miutan beszereztunk nemi pisztaciat es sutit, odebballtunk, hogy valami mas latnivalo utan nezzunk. Amugy a pisztacia meglepoen draga, ha az ember a finomat szeretne venni. Egy kilo 35-50 toman kozott mozoghat. (hahahaa na mindenki szamolgathat.. najo megmondom: 8-12 euro kozott. Amugy a magyar forintrol valo szamolasrol mar teljesen leszoktam valahogy, vagy euroban szamolok, vagy koronaban). A terkepen kineztunk egy szimpatikusnak tuno parkot, el is indultunk fele a kaotikus forgalomban. Az autok nagy reszet meg sosem lattam, altalaban kinai markaju autok, vagy irani gyartasuak. Nehol latni egy ket peugeot-t vagy renault-t, de ezzel ki is fujt a hasonlosat. Van olyan aminek egy csillag a jele, az a JAC, van aminek egy lofej, vagy olyan amit Saipa-nak hivnak, vagy Pride-nak. A rendszamok 2 szam 1 betu 2 szam fuggoleges vonal, plusz ket szam – felallasban vannak, szoval jo moka nezni oket, gyakorolni a szamokat, hogy felismerem-e oket. Mikor odaertunk a parkba, letelepedtunk kicst, pisztaciaztunk, illetve ez ilyen pisztacia mix volt, van benne mogyoro, tokmag, mazsola, zold mazsola, ami vekony es hosszukas alaku, gorogdinnyemag piritva (rendkivul maceras kinyitni es a mag nagyon torekeny) es van amikor tesznek meg bele mindenfele bonbon-t csomagolva. Aztan elindultunk, lattunk sok gyereket, mind egyenruhaban, persze lanyok fiuk kulon osztalyokban. Egeszen egyetemig igy van, sot van par olyan kepzes ahol meg ott is kulon vannak. Igy aztan felmerult bennunk a kerdes: hogy ismerkednek a fiuk es lanyok? Erre kesobb nagyjabol valaszt is kaptunk, de ne szaladjunk elore annyira. Szoval setalgatunk, setalgatunk, egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy egy lany osztaly, nagyjabol 25-en korbevettek minket es kepeket akarnak velunk csinalni es ezenkivul olyan hangokat adnak ki, mint egy csapat madar, amikor meglat valami szupersztart. Egy lany, Fatime forditotta a kerdeseket, amiket hosszas tanakodas utan feltettek nekunk. A szokasos, honnan jottunk, mit csinalunk, meddig maradunk, mi a velemenyunk az irani emberekrol, majd egy varatlan kerdes nekem cimezve: Mi a velemenyed a tabrizi lanyokrol? Nem ertem, hogy miert epp tolem kerdeztek es nem a fiuktol, de igy zavartan valaszoltam, hogy Oh hat mind nagyon csinosak es szepek vagytok! Erre mindegyik korusban: Iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii, olyan frekvencian, amin a deneverekkel mar kommunikalhatnanak. Vegul meghivtak minket az iskolabuszukba, az osztalykirandulasra, merthogy eppen az zajlott, ugyhogy ilyen miert ne alapon mentunk is veluk. A buszon enekeltek, tancoltak, megkinaltak lavashekkel, ami egy nagyon erdekes dolog: preselt gyumolcsbol keszult “edesseg”, ugy nez ki mint egy nagy A4-es papirlap, csak eppen olyan fel-1 centi vastagsagu es persze ilyen voroses szinu. Kicsit savanykas, de nekem nagyon izlett. Vegul raszalltak a japan fiura, hogy mondja meg, ki a legszebb a buszon, de o taktikusan azt mondta, hogy mindegyikuk. Ekkor jott el az igazsag pillanata, mert mielott mentunk Iranban, mindenki azt mondta, hogy az lenne a legjobb ha azt mondanank, hogy hazasok vagyunk, ugyhogy Fruzsi segitsegevel beszereztunk ket, kicsit sem hazassagi gyurunek kinezo gyurut, es ugy dontottunk, hogy kockaztatjuk, hogy nekem eselyem sincs, olyan rosszul hazudok, de azert azt mondjuk, hogy hazasok vagyunk. Szoval a lanyoknak is ezt mondtuk, persze eleg rossz erzes volt, de nekik nagyon tetszett, ismetelten nyomtak egy sikitozos madarhangu kort. Aztan kesobb a szallasadonk azt mondta, hogy szerinte nem kell azt mondanunk, hogy hazasok vagyunk, mert ha esetleg hotelben vagy hostelben szeretnenk megszallni, nem fogjak megkerdezni, mert kulfoldiek vagyunk. Igen, az iraniaknak hivatalos hazassagi bizonyitvanyt kell hozni, hogy egy szobaban aludhassanak. Persze ez a “tanacs” se ugy jott tole, ahogy egy normalis embertol, hanem egyszer csak amikor vegzett a munkaval es velunk setalt mar, ilyen felig vadaskodo hangon, felig agresszivan kozolte, hogy HAH UGYE mi nem vagyunk hazasok, o meg tudja mondani, mert latszik, hogy “jatszunk” a gyuruvel az ujjunkon, hogy nem igazi. Kicsit kinos volt. Sebaj, annyira egyikonk se vette magara. Delutan megneztunk meg egy szonyeg muzeumot, hihetetlen nagy szonyegek voltak, 20x12 meteresek, mind kezzel keszult. A tabrizi szonyeg nagyon hires egesz iranban. Itt talalkoztunk egy ferfival aki korbevezetett minket egy idosebb bacsival, aki maga is szonyegkeszito volt. A fiatalabb ferfi forditott, nagyon lelkes volt, kiderult,hogy a tabrizi focicsapatban jatszik. Meg is hivott minket vacsorazni magukhoz, ahova vegul nem tudtunk elmenni. Amugy azota is felhiv minden 3. Nap minket (ezt a bejegyezest a kerman-yazd kozott vonatuton irom, marcius 20.an) es felajanlja hogy jojjunk vissza tabrizba, vagy hogy kuld penzt, ha szukseges vagy akar gyogyszereket, mert a felesege gyogyszeresz es ha szuksegunk van barmire, szoljunk. Ami nagyon kedves tole, de sajnos nem jut el a fuleig, hogy mar nem lesz idonk visszamenni, es ezert kovetkezetesen hiv es ismetelgeti ugyanezeket a dolgokat. Vacsorara nagyon fini husgolyot ettunk, az ugynevezett kufte tabrizi-t. A kovetkezo napon megprobaltunk egy mosodat keresni, de itt csak ilyen ipari mosodak leteznek, marmint ahol ipari mennyisegben mosnak pl fuggonyt, szonyeget, ilyesmiket. Szoval a bacsi nagyon nem akarta bevenni az egy zacskonyi cuccunkat, azt mondta, hogy ha darabonkent fizetunk akkor kimossa, es elkezdte kipakolni a pultra, hogy na o akkor megszamolja az osszes koszos cuccot, zoknistul, bugyistul, alsonadragostul. Hat, akkor megkoszontuk az igyekezetet es eljottunk. SIM-kartyat is beszereztunk, internettel, ami kesobb egy szuper dontesnek bizonyult, mert wifije alig van barkinek is, mobilnet az akad mindenkinel, de a lakasokban nincs wifi. Utana elindultunk Kandovan-ba egy kisvarosba, ahol olyasmi kozet-kemenyek vannak, mint Cappadociaban, azzal a kulonbseggel, hogy ezekben meg elnek, mivel nem az UNESCO vilagorokseg reszei. Itt meg ho volt, ugyhogy mikor fel akartunk maszni a hazakkal ellentetes hegyoldalba, korulbelul masfel meteres hoval kuzdottunk. Kesobb kozelebb mentunk, a hazak koze es leszolitott bennunket ket ferfi, hogy az irani nemzeti tv-tol vannak, keszithetnenek-e velunk interjut. Hat persze, miert ne, ugyhogy mostmar nagyon nagyon hiresek lettunk. Itt kosoltam valami sajtfelet, illetve utobb kiderult,hogy nem egeszen sajt: kis feher golyok voltak, amik nagyon kemenyek voltak, es kecsketejbol keszultek. Ez az utolso termek a sajt utan, ilyen nagyon kemeny golyobisokka allnak ossze. Eleg sos, lereszelik az etelekbe. Kesodelutan volt, mire visszaertunk Tabrizba. Csinaltunk egy kis lapcsankat, illetve Danny csinalta, litvan modra. Este a szallasadonk a szuleinek aludt valamiert, ugyhogy elkoszontunk, mert masnap reggel indulunk. Folyamatosan celozgatott ra, hogy maradjunk, ami tenyleg nagyon kedves volt tole. A vegen mar atment kicsit erzelmi zsarolasba, hogy jaaaj de nem szeret az ures lakasba jonni es a kovetkezo vendegei couchsurfingrol csak 3 nap mulva jonnek, es jaaaj de egyedul lesz, de hat mentunk. Este meg filmeztunk, kis pihenes, jo volt. Reggel utnak indultunk Rasht fele, ami Iran eszaki reszen van, nem messze a Kaszpi-tengertol. A buszunk Ardabilbe ment eloszor, ott valtottunk a masodik buszra. Az ut az azerbajdzsani hatar mellett ment, korulbelul 1 meterrel, ugyhogy bekukkantottunk oda is, majd megcsodalhattunk a Kaszpi-tengert. Vegul az igert 7 oras erkezes helyett este 9kor vanszorogtunk be a rashti dugoba, ahol a busz fel ora utan ugy dontott, hogy akkor o most megfordul. Odamegyunk a soforhoz, kerdezzuk: terminal? Valasz: no. hat jo, akkor mi most leszallnank. Leszalltunk a koromsotetben, valahol Rasht kulvarosaban. Meglattunk egy rendort, aki epp forgalmat iranyitott, gondoltuk kerunk segitseget. Persze angolul nem beszelt, de nem is baj, nemsokara korulbelul 10 ember vett korbe minket, es probaltuk ki-activityzni, hogy hova megyunk es hogy segitsenek taxit keriteni nekunk. Amugy Iranban a taxi sokkal bevettebb kozlekedesi forma mint a busz, gyakran mennek az emberek kez varos kozott is taxival, vagy kirandulni. Megallapodnak egy arban, es egesz nap ide-oda hurcolassza oket az auto. A benzin literje korulbelul 10-20 eurocentnek felel meg. (30 ft kb). Olcsobb, mint a viz. Vannak privat taxik, amik oda visznek ahova akarod, de vannak ilyen kotott utvonalon kozlekedo autok, ugyhogy ha egy olyan megall es nem akar arrafele menni amerre te, akkor csak legyint es megy tovabb. Vagy csak szimpla autosok akik munka utan jonnek haza es az uton felvesznek embereket, hogy addig se legyen ures az auto, es kis pluszpenz. Szoval ember legyen talpan a kulfoldi aki kitalalja, hogy melyik taxi melyik es hova visz. Ja igen, es ugye olyan nincs, hogy ha csak ketten ulunk bent, hogy mast ne vegyen fel! Meg a privat taxi is felvesz masokat, ha az utvonal egyezik. Vegul sikerult elcsipnunk egy autot, felhivtuk a szallasadonkat, aki elmagyarazta neki farsziul, hogy hova menjen. A rashti szallasadonk egy no es a ferje volt, Arghavan es a pasi nevere sajnos nem emlekszem, o nem nagyon beszelt angolul. Este safranyos rizst es valami fasirtszeru hust. Nagyon jomoduak voltak, latszott a lakason, es hogy angol wcjuk volt, micsoda megkonnyebbules. Amugy minden helyen eddig a foldon aludtunk, de kenyelmesen, vastag szonyeg meg sok takaro alattunk. A legtobb helyen enni is a foldon ettunk, leteritve egy feher lepedo, arra pedig ilyen viaszos vaszon terito, majd torokulesben korbe. Kisse kenyelmetlen es eleg maszatos lesz minden, de itt igy szokas. Itt, Rashtban mondjuk az asztalnal ettunk, de mondom, aki nagyon jomodu annak a lakasa is inkabb nyugati stilusu. A butorok mindig nagyon csicsasak, ordit roluk, hogy NEZD EZ NAGYON DRAGA VOLT, csillar kompoziciok, kezzel keszitett szonyegek. Masnap egy kastely latogattunk meg. Ehhez Fuman-ba kellett taxit fognunk, ott pedig elobb leultunk ebedelni. Es ekkor jott az elso ember aki taroof-t “jatszott” velunk. Mi az a taroof? Ez egy udvariassagi szokas, amit szerintem az iraniakon kivul senki sem ert. A lenyege, hogy valami olyasmit ajanlj amit nem gondolsz komolyan, de ha ugy gondolnad, akkor nagyon kedves lennel. Pelda: rendelsz etelt, megeszed, majd amikor fizetnel, a kasszas nem akarja elfogadni a penzt. Ketszer haromszor visszautasitja, majd megmondja az osszeget, fizetsz, es mehetsz. Vagy: alkudozol a taxissal 10 percet az aron, majd amikor odaersz es fizetnel, nem akarja elfogadni, ugyanigy, ketszer haromszor visszautasitja, majd fizethetsz. Vagy: ulsz az etteremben, varva az eteledre, a masik asztalnal mar esznek, es mikor elkezdenek enni, odaintenek magukhoz, hogy gyere, oszd meg velem az etelemet. Vagy: en: jaj de jo telefonod van! Taroofozo ember: Tessek legyen a tied!

Szoval ez a taroof, es nyilvan az atlag nyugati ember reakcioja az, hogy jaj de jo ingyen kaja, ingyen taxi, ingyen sor (hahaa, se, mivel nincs legalis alkohol fogyasztas), de ez itt termeszetes, hogy nem fogadod el. Kicsit olyan, mint hogy nem dobod el a szemetet az utcan. Megtehetned, de ugy vagy nevelve, hogy ez nem helyenvalo. Hozzatennem eleg erdekes ez a szemet dolog itt Iranban, az hazak csodaszep csili vilik, az ajto elott le kell venni a cipot mindenhol, de az utcak, az erdok, a folyok meg mintha nyilvanos kukak lennenek, gusztustalan, az emberek, gyerekek is minden lathato problemazas nelkul dobaljak el a szemetuket. Szoval ebedeltunk, majd a ferfi aki keszitette az etel, meg a kasszas is volt, taroofozott, nagyon furcsa volt, mert tenyleg nem lehet hirtelenjeben eldonteni, hogy most akkor komolyan gondolja-e. Ezutan taxi utan neztunk, majd realizaltuk, hogy nincs mar nalunk eleg penz. Megteveszto lehet hogy van nalad majdnem 500000 rial, de az kb semmire sem eleg, ha eppen nincs a kozeledben penzvalto, Azt elfelejtettem mondani, hogy Iranban semmifele kulfoldi bankkartya nem mukodik, csakis az irani bankoke, ez is az orszag elleni szankciok resze. Szoval megprobaltunk valto utan nezni, persze mindenki csak csovalta a fejet, hogy vissza kell mennunk Rashtba, ha valtani akarunk. Vegul egy bankban valahogy megszantak minket es valtottak egy kis penzt. Taxit fogtunk, megallapodtunk egy kb-megfelelo arban, majd mikor megerkeztunk a sofor is taroofozott egyet, megvartuk mig elmulik, fizettunk es utnak indultunk a Rudkhan kastely fele. A terkep szerint csak 2 kilometerre volt tolunk, de azt elfelejtette megemliteni, hogy kozben olyan 2 kilometer a szintemelkedes is. Jo, persze tulzok, de az nem tulzas, hogy masfel ora volt feljutni, majd kikoptuk a tudonket, meg ugy is hogy ketszer megalltunk pihenni. Iranban is megvan az a kisse bosszanto szokas, hogy a turistaknak dragabb minden belepojegy. Tehat latod, hogy kint van a jegy, amire ra van irva hogy 30 000 rial, majd mikor megszolalsz angolul elokap egy masik tombot amire az van rairva mar, hogy 150 000 rial vagy 200 000… Amugy nincs azzal problemam, hogy kicsit dragabb legyen a jegy, nyilvan a legtobb kulfoldi aki oda utazik, jobban keres mint az atlag, de azert majdnem tizszeres ar mar kicsit tulzas. Szoval mikor az izzaszto maszas utan bejatszotta ezt a kis trukkot az jegyelado bacsi nekunk is eloszor, Danny eleg ideges lett, es mondta is h jo akkor megyunk vissza a francba. Vegul nem is volt olyan rossz taktika, mert utanunk jott az ember hogy ne menjunk el, bemehetunk ingyen. Aztan korbesetaltunk, kicsit rosszul ereztuk magunkat, ugyhogy adtunk neki valamennyi penzt vegul. Este a szallasadonkkal es ferjevel bementunk a belvarosba korbenezni, majd utana vacsorazni indultunk a szuleihez, akik egybol meghivtak magukhoz, amikor megtudtak, hogy megerkeztunk. Na, ha az elozo lakasra azt mondtam, hogy latszik rajta h draga volt, akkor azt most meg lehet szorozni 10-zel. Vacsora utan megkinaltak bennunket borral es vodkaval, ami ugye nagyon nagy szo, mivel minden alkoholos ital tabu, tiltott dolog Iranban. A borra nagyon buszkek voltak hogy hazi, de be kell vallanom bun rossz volt. Koze nincs semmilyen borhoz, amit mi annak nevezunk, ilyen halvany voroskes szine volt, buborekos is meg nem is, ilyen tipikus hazi kotyvalek. Jo, nyilvan nem jutnak mashoz, ugyhogy nagyon kedves volt toluk hogy megkinaltak. Arghavan es ferje amugy Ausztraliaba keszul emigralni, nagyon nem elgedettek az orszaggal, a szuleik is hianyoljak a revolucio elotti idoket. Kaptam ajandekba egy taskat az anyukajatol, aki kezmuvesseget oktato tanarno volt. Danny meg egy borkoteses naptart kapott az apukajatol, aki pedig bankar volt. Jo este volt, jo hangulattal, kedves emberekkel. Este meg beszelgettunk az utitervunkrol es rajottunk hogy kicsit tul sok varos es kilometert terveztunk tul keves napra, ugy kicsit megvaltoztattuk a tervet es egy uj, nem tervezett varost vettunk iranyba, Hamadant. Arghavan megigerte, hogy segit keresni szallashelyet. Mivel a couchsurfinghez mar kicsit keso volt, igy hostel utan neztunk. Kerdezte hogy 40 euroert jo lesz-e, de tekintettel, hogy 42 euro a napi koltopenz kettonkre, igy kisse tulzott volt a budgethez kepest. Jo, nembaj, mondja keres masikat, tessek itt is van 200000-be kerul. Elkovettem azt a hibat, hogy felteteleztem hogy ezt rial-ban erti. Igy amikor masnap megerkeztunk Hamadanba, ahol eppenseggel hovihar tombolt (rashtban elozo nap, verofeny volt 26 fokkal), es megtalaltuk a hotelt, kiderult hogy nem, a 200000 az bizony toman, es egy ejszaka 2 millio rial. Ami nagyjabol 50 euro. Rohadtul nem ertettem, hogy ez most hogy jott ki neki, tekintettel, hogy a 40 eurora azt mondtuk hogy sok, de amikor felhivtam, akkor nem nagyon ertette hogy mi bajom, csak azt ismetelgette, hogy ne aggodjak, az ar 200 000 lesz.. neha ugy erzem,hogy egyes emberek kozott athatolhatatlan fal van a kommunikacio szempontjabol. Mindegy, akkor mar nem volt mas opcionk, tekintettel a hoviharra es hogy eppen ejfel volt. A szoba is tulzas volt, ket baldachinos franciaagy volt benne, tehat negy szemelyes volt, fogalmam sincs, miert ezt foglalta le. Mar nem is fog kiderulni. Masnap megreggeliztunk es tovabballtunk Kermanshah-ba, irani kurdisztan teruletere, ahol mar vart minket Saber, a kovetkezo szallasadonk.

No lies here #terminalnation https://www.instagram.com/p/B56pmHdHoCY/?igshid=1evefubht51uj