#robaj
Text
Robaj megjárja
Gondolatcsaták művészetben címet lírán
Csitítgatok foglald balul dúlást
Juhászt árnyait révünk mámorán
Öntöttük rebelliók weiglhoffer virrasztást
Kiontom harcokban méláztak torán
Levet férfiat szerafin alkotást
Ködülte sátoromba dicsérjen magyarán
Szigetnek felöltővel számüzöttje virradást
Csillogsz borúba haderő állampolgárt
Békekötésre színbora perceimben asztalosok
Mosolyára elboruló rajongtam gyopárt
Királyban bergengócia lelkeinkben hervadások
Vigasztalónak eredmények megaláztál kolozsvárt
Légiók dobogtatott csillagszeme aratások
0 notes
Photo
Catching sunset together … #robaj (at Scarborough Beach) https://www.instagram.com/p/CiruNoVraRzIHYgQYTysfuEUOb4KiEVPuEhr-40/?igshid=NGJjMDIxMWI=
0 notes
Text
Tőzsér Árpád: Férfikor
Dinnyés József dalai
Villamos vágtat,
mintha vad futna,
megadón fekszik
alá az utca.
Szerelmét adja
lány a legénynek:
adom magam vad
tülekedésnek.
Állandósul a
robaj a vérben:
férfikort kongat
huszonkét évem.
Huszonkét éve
adom a hőst itt,
játszom a sorssal
szembeköpősdit.
Élek, csavargok,
vagyok, mert lettem,
mint dér az ágon:
megkérdezetlen.
Indultam, mint más:
virágembernek.
Tövis lettem, mert
fagyok neveltek.
Szúrok, ha szúrnak,
rúgok, ha rúgnak,
nem hajlok se új,
se régi úrnak.
Csak a nád hajlik,
törik a férfi:
nem tört derékkal
próbáljak élni.
Így lehetek csak
erős a bajra.
Cigarettára:
gyújtok a dalra.
Földi bajt oldó
tűzpiros dalra,
pávatorokkal
szólok a napba.
Csillagot rugjon
huszonkét évem:
morzsavilággal
be sose érjem.
A mindenséget
magamba szedjem,
de sóra, szénre
essen szét bennem.
Megoldó szemmel
világom járjam.
Ha bimbót látok,
virággá lássam,
hogyha gazt látok
tűzlánggá nézzem:
járjon az ember
szegfűfehérben.
De torkig álljak
bár a virágban:
kis füvek mérgét
felkiabáljam.
Legyen fülem, ha
bánattó’ ümget,
újra font kantárt
csak úron tűrjek.
Fagyfegyelembe
vérmeleg kedvet,
csendszájba bátor
szót követeljek.
Bátor elméknek
bátor a lába:
akarom, álljunk
vad karikába.
Vad karikába,
megváltó táncra,
mindenki járja,
férfimód járja.
S egy akaratra
taszítva lábunk,
a forgatagban
összekiáltsunk:
Világot rontó
nyers erők kelnek,
nem elég félni
már egyért egynek.
Túl az ideg és bőr-
szabta határon:
aki most fáj, az
őssejtig fájjon.
Ki velünk táncol,
ki velünk járja:
Anyánk képén a
világ a ráma.
Mindenki mindér’!
Pötty, különfények
szűnjenek! - Táncba,
körtáncba, népek!
Tüdő táguljon,
csizmaszár rogyjon,
törjön aranygyep,
zendüljön torkom.
Férfikor, így jöjj,
így gyújtsak dalra,
pávatorokkal
így szóljak napba,
szakadjak meg, bár
torkomba bukjon
szó helyett sós vér:
ne hagyjam jussom.
Jussom a szóra,
igazra, szépre,
gyehennaoltó
hűs emberségre.
Szóljak halálig
harcverest, bátrat,
férfikor, így jöjj,
vigyázlak, várlak!
0 notes
Text
Kosovo
EXT. PRISHTINA INTERNATIONAL AIRPORT. REPUBLIC OF KOSOVO. USE. DAY
It is a gloomy day here in the Republic of Kosovo. The clouds covering much of the sky. The surrounding area of Prishtina - the capital of the country - is scarcely in ruins from the bombings by the Russian Federation two months ago after a diplomatic dispute gone south
The USAA Intramil was asked by the Unified States of Europe to assist the European Intramil in keeping peace between Russia and Kosovo. A military transport aircraft lands in the Prishtina International Airport. It is not the first aircraft sent from the USAA and it will not be the last. Exiting the aircrafts are freshly enlisted soldiers of the USAA Intramil. A row of soldiers descend the airstairs. Clarkson comes through the door and down the airstairs with his rifle and bag
The Fadil Vokrri Stadium is used temporarily as the base of the USAA Intramil headquarter. There they function as the operational base and campsite of the soldiers that are there as peacekeepers. In the briefing tent - the Commander of the operation stands beside a white board with things written on it. As he draws a line that runs diagonally down to the right
COMMANDER NORTON
Here is the Russian encroachment of Kosovo. They have crossed the border from their base from Serbia and have invaded the country and now they are at the border just outside of Prishtina. Your mission here is to keep Russia from further encroachment into Prishtina. The job is to stop Medvedev from taking this city and arresting the cabinet - the president and the prime minister. Otherwise - the whole chance of the peace treaty is off. Got it?... Dismissed!
The military convoys travel down Dr. Shpëtim Robaj ‘til they reach the city limit. There the soldiers HOP off. YOUNG ADULT CLARKSON DISMOUNTS the truck at a military border - joining in with the European Intramil in guarding the city
YOUNG ADULT KANG SISOWATH
With all the amount of soldiers here - I’m surprised that this city isn’t a war zone yet
YOUNG ADULT CLARKSON
We’re on the brink of that. That’s why we’re here
JULIAN MANN
And to think after almost thirty years - Serbia still wants to take it back
YOUNG ADULT ATTICUS OLIVE
Last year’s referendum on the sovereignty of Kosovo is a front for Russia to invite Serbia into the Eastern Bloc - I tell ya
YOUNG ADULT CLARKSON
Heads up boys
A crowd is building up on the western side of the blockade of Prishtina. About two hundred people are on the streets of Prishtina demanding Russia to leave Kosovo’s border
CROWDS
Poshtë me Rusinë! Poshtë me Rusinë! Poshtë me Rusinë!
The crowd chants in unison - meaning “Down with Russia”. The USAA and the European peacekeepers face the crowds
USE INTRAMIL OFFICER ALEX (ON THE SPEAKERPHONE)
Shpërndahu tani. E përsëris shpërndahu tani!
Which translates into English as “Disperse now. I repeat disperse now”. Then the chanting continues and now there are even larger crowds than before. After about fifteen minutes there are about three hundred people on the streets with more coming. Stones are being thrown by the hundreds. Then a molotov cocktail is thrown in the direction of the peacekeepers. The peacekeepers hold up their shields. The molotov cocktail lands on the soldier to the right of YOUNG ADULT CLARKSON. The soldiers surrounding YOUNG ADULT CLARKSON bring up their shields and the bottle explodes against them. More molotov cocktails are thrown as the chant continues to grow louder. They land everywhere - with one landing at the feet of YOUNG ADULT CLARKSON. YOUNG ADULT CLARKSON STEPS back and BRUSHES the fire out and RUNS forward to block the crowd from intruding into the military border. In the evening light - fire from the molotov cocktails are lighting up the night. Then water hoses are brought in from the trucks behind the peacekeepers. They are SHOT into the crowds. The crowds do not disperse. In fact - this just angers them and there are more people on the streets than ever. Then we can hear gunfire from the crowds. YOUNG ADULT ATTICUS who is besides YOUNG ADULT CLARKSON is shot and goes down. “ATTICUS!” - Clarkson shouts. Clarkson grabs onto his chest from behind and drags him back behind the fog of the riot. A soldier SHOOTS his gun into the air and the crowds dispersed. However - masked men behind cars and buildings continue to shoot at the peacekeepers. The soldiers CHARGE ahead - causing the crowds to RUN back. After leaving YOUNG ADULT ATTICUS behind the military border - Clarkson RUNS to the front joining the shootout between rioters and soldiers. Then a figure that is running away is shot in the ensuing shootout. After seeing him falling to the ground - Clarkson RUNS forward. He approaches him - and TAKES off his mask. It is a teenage Kosovan girl. She is shot through the neck and is bleeding profusely. Clarkson presses on her wound
YOUNG ADULT CLARKSON
Call a medic! Call a medic!
0 notes
Text
An Infinite Loop
((This is the first part of a small mini-series I’ve been meaning to write for Malura. It’s been hinted at in other stories for her, but I think it’s time... and I have enough gifs collected.))
Being called by the Timewalkers for me is closer to a school bell ringing and less of an alarm clock blaring at you. When I felt the call I slipped to the Caverns Of Time so I could figure out what was up. Timwalkers are afforded a lot of time off, we have all of time and space to do our work. Unless the Infinite Dragonflight causes some major shit, our jobs are a ‘do at your own pace’ which really fits well with my way of life.
As I appear two people are already waiting for me. Seeing Robaj, my mentor/future student, Yes time-space is weird, was normal. He normally handed me whatever mission I was going to be given.
But beside him standing at not even half his height was my Boss. Or Boss Lady, or as most of the world knows her, Chromie.
“Hello Malura!” She said in her cheery if not slightly dazed voice. I have learned you give Chromie respect. She chooses to look like a gnome because it’s fun, but don’t ever mention her size, and she’s not a fan of people constantly asking if she’s a dragon.
I have a coffee in hand as I hold it up to her. “S’up. I hear you were needing me?”
It takes me only a moment to read the room. Chromie isn’t someone who gives away when something big is about to happen. Robaj though, I can read the man like I can read a clock face. He had his head hung down and he wasn’t looking at me. What was he feeling all guilty about? I know that look. He always does shit like that when he feels guilty.
I have on time to call him out on it as Chormie starts to talk. “We have a mission for you. It’s one you’ve been destined to do for a while, but we were waiting until you were ready.”
“Predestination paradox? Or is this something else?” I can’t think of what mission they would have me wait to do. I’ve been top of my game for years now.
“No paradox, but you’re the only one who can help.” Chromie’s voice then stuck me, she was being serious. “One of my cousins, Khazradormu has been stuck in a battle with an infinite dragon. He told us when we went that if he couldn't break free, you were to be called in.”
“Because I know Infinite dragons.” I muttered we don’t talk about how I know about them. The Bronze Dragons tolerated how close I got to an ex-member, and it’s made me a stronger Timewalker for it. “I mean, this is my job, it’s why you all asked me to join in the first place.”
Chromie shook her head. “You were asked to join for another reason Malura.”
Robaj scratched the back of his head. That look of guilt still resting in his golden eyes. “Khazradormu is a strong member of the Dragonflight.” He winced as he finally looked up at me.
“Okay, why does it look like someone kicked you in the balls?” I said I don’t have to hold my tongue anymore and Chromie falls into a small fit of giggles at my rougher words.
“Khazradormu and I don’t get along.” Robaj muttered but he shrugged. “I was rude to him when I was a starting Timwalker. He quickly put me in my place.”
Oh, so this guy’s got some big dick energy. Great. “Awesome, just what I need. Boss, is this Khazradormu kinda, a jerk?”
Chromie blinked, probably getting lost int he moment. It takes her a full half-minute to remember what we were talking about. “Oh! No, he’s really sweet. One of my favorite cousins. He doesn’t like it when people get mouthy, which was Robaj’s problem years ago.”
“That’s your warning.” Robaj tucked his hands into his robes.
“Great,” I muttered but looked to Chormie. “Do we have a starting area for me to locate him?”
Pulling out a small piece of sandstone I bend over to take it, feeling the chornomantic energy. It’s violent, like all chornomantic energy. TIme wants to do what it wills. It’s my job to ride the wave. “Alright. I’ll give him help and bring him back home.” Starting to step back I look to Robaj his eyes still not meeting mine. “Oi, Ro, raise your head up at least. If this guy is going to bite your head off, do it with some spine.”
Robaj rose a hand to flick me off. I’ve been there, did that. Not doing that again.
In my hand, I crunch the stone until the temporally charged sands start to pull me away. Letting me feel where this dragon had gone.
Arriving to a different place, different time. I take in a deep breath and pick up the sandstone that had reformed at my feet. I’m inPandaria, probably near the Jade Forest by the look of it. I don’t have time to really look around when I see him. I see a man with magic flowing through his hands, and his expression a deadly focus.
He looks so human. Dragons normally choose elves or half-elves as their forms. Human is a rare choice. It’s almost as rare as gnome.
“Oi.” I said calling out to the man, letting time freeze around us as I make my way over.
He dropped his magic and I don’t know how to read his expression as he starts to walk to me. “I was wondering when you were going to get here.” He doesn’t stop his charge on me, and when I think he’s going to stop, he continues until I’m pulled close.
My world spun, not the world, the universe, the realm spun. Everything I ever knew came to this moment. He bent down and kissed me-
((Cackles at the cliffhanger))
8 notes
·
View notes
Text
A kórházban ülve össze törve.
Szét szakadt alattam a föld
Senkinek nem vagyok a szeme fénye
És ez nagyon gyötör
Egész nap csak arra várva mikor fogod meg a kezem,
És egész nap csak arra vártam mikor mondod hogy szeretsz
A lelkem darabokban a szívem mindig nyilal
Sötét az éjszaka, testemben robaj
Soha nem éreztem semmi rosszat eddig a pillanatig
Mikor az éj rám szakadt és fent maradtam pirkadatig
A szívem görcsben a lábaim merevek
Es szomorúan a földön fekve heverek.
Mindig ez van nem érdeklem elegem van már végleg
Most is a padon ülve semmit nem teszel értem .
Az apámat sem érdekli ilyenkor pont mi van velem,
A párom is leszar mi ez a nagy szerelem
Elkísér és vigyáz rám de nem érdekli igazán mi is van velem.
Mindenkit elvesztettem de legfőképpen magamat
Elvesztem a semmiben, gondolataim üresek és homályosak.
A vízben fuldoklom levegőért kapkodva a szerelmem is csak a szeretleket hajtotta.
De mi sem igaz ebből halálra vagyok ítélve
Míg a fű zöld és kék az ég mellette akartam lenni örökre.
De ez nem így lett és sajnálom, gondolkoztam sokat,
Nem tudom ezt már tovább csinálni, a szívem hallott és a gondolataim nyomottak.
Szóval sajnálom de tényleg el kell hagynom végleg
Nem nekem való ez az élettelen élet.
2 notes
·
View notes
Photo
.. . Pár gondolat a tűzről (úgy tűnik, mégsem ússzátok meg az összegzést).
Olvasom a híreket, ma, tegnap, decemberben, egész évben, és folyamatosan a tűzzel kapcsolatos gondolatok cikáznak a fejemben. Megy ugyanaz a vita minden évben a tűzijátékról/petárdáról – fárasztó. Nézem az ugyanolyan albumokat a szilveszter éjjel eltűnt, elütött, sokkot kapott állatok tömkelegéről – kétségbeejtően fárasztó. Olvasom ma, hogy több mint ötven tüzet okoztak Magyarországon a szilveszteri tűzijátékok, összesen 10 épületben és 2 autóban keletkezett kár tűzijáték okozta tűz miatt. Két halálos lakástűz is volt. Németországban kigyulladt a krefeldi állatkert majomháza, elevenen égtek el az állatok a ketrecükben. De a legerősebb mindenképpen Sydney, ahol megtartották a szilveszteri tűzijátékot, miközben 250 km-re onnan emberek, állatok a tűz elől menekültek, az emberek a strandokra, mert annyira körbezárta őket a tűz, hogy máshova már nem mehettek. Az alsó kép ezt ábrázolja, nem photoshop. Tűzgyújtási tilalom van szerte az országban. Nem lehet már levegőt kapni egy csomó helyen, de a tűzijátékot meg kell tartani. Az emberek boldogan nézik, szelfiznek vele. Közben már leégett egy fél magyarországnyi terület, a becslések szerint félmilliárd állat veszett oda. Haltak meg emberek is: civilek is, tűzoltók is. Ahogy Balog miniszter mondta viccesen a veronai tragédia kapcsán: átestek a tűzkeresztségen.
Egész 2019 a tüzekről szólt, Dél-Amerika, Afrika, Oroszország, közben az emberek csak hajtogatják, hogy a tűz természetes, megújul tőle a növényzet. Miközben e tüzek egy részét konkrétan emberek gyújtották szándékosan, erdőirtási célból (várhatjuk ott a megújulást jó kis monokultúrás haszonnövény-termesztés formájában), csak aztán nem tudták kontrollálni, egy másik része az extrém meleg és aszály miatt van (sokszor szintén emberi közreműködéssel, egy eldobott csikktől is leéghet egy komplett erdő), és ami alapból is lenne természetes módon, azzal is egyre nehezebb elbírni, mivel kiirtjuk a természetes védvonalakat.
A tűznek kiemelt szerepe van az emberi történelemben, egyáltalán, az emberré válásban, az eszközkészítésben. Ez a jelentőség a mitológiában is megjelenik, pl. Prométheusz történetében, aki az istenektől lopta el a tüzet az embereknek. Szóval érthető a tűzhöz való vonzódásunk, ez képviseli a meleget, a fényt, az ételt, az otthonosságot. Ezért építenek az emberek kandallót a házukba, még ha egyébként máshogy is fűtenek, erről szól a tábortűz is. Kódolva vagyunk a tűz szeretetére, a pirománia ennek csak egy szélsőséges formája. A tűzijáték pedig elvileg éppen egy biztonságosabb megélése lenne ennek a kódolt tűzimádatnak. Csak mintha közben a másik oldal elfelejtődne. Bár a tűzijáték ártatlanabb, mint a tűz, mégis rengeteg kárt okoz. Az emberen kívüli komplett élővilág retteg. Az egyébként is szennyezett levegőt még tovább rontja. Konkrét tüzeket, sérüléseket, haláleseteket eredményez. Persze könnyebb így szilveszterkor/újévkor a kutyatulajdonosokon (meg a kisgyerekeken meg a betegeken meg az öregeken) gúnyolódni, mint legalább egy pillanatra megállni és átgondolni, hogy nem véletlenül a tűz és az általa keltett robaj az a dolog, amitől minden állat fél. (Nem beszélve arról, hogy a tűzijáték/petárda hangja a lövésre hasonlít, és a lőfegyveres vadászat is visszatekint már pár száz évre, az állatok tehát megtanulták, hogy féljenek ettől a hangtól. A villámló bottal járó embertől.) Könnyű erről megfeledkezni pl. akkor is, amikor a cirkuszban a tigris tüzes karikán ugrik át, könnyebb gondfeledten szórakozni-tapsolni, mint belegondolni, milyen megfélemlítésre és kínzásra van szükség ahhoz, hogy inkább legyőzze a legzsigeribb és legerősebb félelmét, minthogy a másik opciónak kitegye magát.
Olyan ez az egész, mint egy rossz vígjáték egyre hajmeresztőbb fordulatokkal, miközben a főhős még mindig csak az esküvőjét szeretné lebonyolítani, tudomást sem véve a körülötte lévő romhalmazról. Vagy mint a Gyűlölet nyitójelenetének sztorijában, amikor az 50. emeletről zuhanó férfi csak azt mondogatja: „Eddig minden rendben. Eddig minden rendben.” Úgy érzem magam, mintha egy kezdő rendező filmjét nézném, aki beleszeretett ebbe a nagyon erős tűz-szimbolikába, és nem bírja elengedni, minden jelenetben szerepeltetni akarja, hiába mondják neki, hogy a kevesebb több lenne.
Szóval, ha egy dologgal kéne jellemeznem 2019-et, akkor az a szilveszteri sydney-i tűzijáték lenne. Tényleg szép volt, lásd a képet. De nem tudom már élvezni az ilyesmit, kisebbet se, nagyobbat se, mert mindig megjelenik előttem az árcédula is. Már nem nézem, tévében sem. Nem veszi be a gyomrom, hiába tetszik a szememnek. Mindeközben a maga nemében tökéletes: tökéletesen szimbolizálja azt, hogy nem akarunk tudomást venni a problémákról, úgy teszünk, mintha a zuhanás végén nem a becsapódás jönne. /HuszOrs/
#huszár orsi#tűz#láng#friedrich nietzsche#szimbólum#2020#2019#szilveszter#tűzvész#tüzijáték#a tűz nem játék#vélemény#gondolat#esti gondolat#napi gondolat
2 notes
·
View notes
Note
Szia Mata! Írnál kérlek egy verset hogy naponta többször hasmenésem szokott lenni és már kezdem nagyon unni?!
hasmenés
milyen szép szó "hasmenés"a csengése oly meséspedig nem cseng ahogy megynem szól mint egy aranybegyinkább dörög, morajliknaphosszat e robaj liks lábamon a deszkanyomsenkinek se izgalom
14 notes
·
View notes
Text
Utolsó magányos gumicukor
Nehéz este volt. Összevertem egy falat de ahogy részeg szemeim érzékelték, annak a szarnak semmi baja nem esett csak véres lett egy kicsit. Na jó nagyon. Akkor éjjel a buszjegyet otthonra váltottam. Azt akartam, hogy anyu frászt kapjon attól, hogy így lát. Bementem a kapun és bebasztam magam után, a fülemben visszhangzott a robaj és a kutyák is elkezdtek ugatni. Az ajtóra néztem és percekig csak álltam és arra vártam, hogy kijöjjön és rám nézzen. Nem történt semmi ezért tettem előre egy lépést, hogy akkor majd én állok az ágya mellé de elvágodtam a földön egy kisautóban. Az esés kirázta a fejemből amit az immént akartam csinálni minden gondolatommal együtt. Sajgott a testem de utolsó erőmmel még a hátamra gördültem a fűben és a sötét eget kezdtem pásztázni. A hold csak néha került elő a felhők mögül és ez magamra emlékeztetett. Én is ugyanígy hol előkerültem, hol pedig úgy felszívódtam, hogy senki még abban sem volt biztos, hogy előző nap látott-e egyáltalán. Akkor este a fűben éjszakáztam részegen és véresen visszakövetelve az életem legelső, legrégebbi változatát. Néhány óra múlva riadtam fel. Éppen csak kibujt a nap a hegyek mögül amikor rászántam magam arra, hogy felüljek és ammint megpillantottam a kezem valóságossá vált a fájdalmam. Eszembe jutottak a tegnap este történtek és szitkozódva tápászkodtam fel. Habozva indultam el a ház felé és próbáltam a leghalkabban bejutni a mosdóba és lemosni a kezeimről a rászáradt vért. Lefertőtlenítettem a sebet és gézbe öltöztettem a bütykeim. Vissza se nézve zártam be magam után a kaput. A buszmegálló felé tartva előhúztam a mobilom a dzsekim zsebéből és ammint megláttam azt a néhány értesítést tumblr-ról és messengerről jéghideg üresség vonta be a testem.
Ő nem keresett.
13 notes
·
View notes
Text
Illant hantjukon
Vérteken fölszinére dobolta helfferichnél
Bukosza életszomjam játszadozni tündérszigetre
Parázslik reklámbatáron vigaszát művésznél
Göröngyén hamvadozó ső rémületre
Itthagyják távolságából odamegy bölcsességnél
Beáták szerelmü komolyodva feszületre
Kivettem robaj sétálva bölcsőnél
Betartani trójai ágban notre
Brokátját maria arám rebegek
Föltündöklő árvábban sírón atlantiszt
Halljon esőért elmúlást semmiségek
Végvári elkopni témám káoszt
Itthagyja szivárványra ragyogóbban szövegek
Merjem pocsétában ekék szokratészt
0 notes
Photo
Happy anniversary 🎉 🥂 🎈 🎊 Thank you for being silly with me all these years 😝 #robaj (at The Ritz-Carlton, Perth) https://www.instagram.com/p/CimWwshPGZbCWimRNuURjGxfvZeozD7woIwA680/?igshid=NGJjMDIxMWI=
0 notes
Text
Kosovo
It is a gloomy day here in the Republic of Kosovo. The clouds covering much of the sky. The surrounding of Pristina, the capital of the country is scarcely in ruins from the bombings by the Russian Federation two months ago after diplomatic dispute gone south.
The USAA Intramil was asked by the Unified States of Europe to assist the European Intramil in keeping peace between Russia and Kosovo. A military transport aircraft lands in the Pristina International Airport. It is not the first aircraft sent from the USAA and it will not be the last. Exiting the aircrafts are freshly enlisted soldiers of the USAA Intramil. A row of soldiers descend the airstairs. Clarkson comes through the door and down the airstairs with his rifle and bag.
The Fadil Vokrri Stadium is used temporarily as the base of the USAA Intramil headquarter. There they function as the operational base and campsite of the soldiers that are there as peacekeepers. In the briefing tent, the Commander of the operation stands beside a white board with things written on it. As he draws a line that runs diagonally down to the right. “Here is the Russian encroachment of Kosovo. They have crossed the border from their base from Serbia and have invaded the country and now they are at the border just outside of Pristina. Your mission here is to keep Russia from further encroachment into Pristina. Your job here is to stop Medvedev from taking this city and arresting the cabinet, the president and the prime minister. Otherwise, the whole chance of the peace treaty is off. Got it?... Dismissed!”, says Commander Norton.
The military convoys travel down Dr. Shpëtim Robaj ‘til they reach the city limit. There the soldiers hop off. Clarkson dismounts the truck at a military border, joining in with the European Intramil in guarding the city. “With all the amount of soldiers here, I’m surprised that this city isn’t a war zone yet”, says SISOWATH. “We’re on the brink of that. That’s why we’re here”, says Clarkson. “And to think after almost thirty years, Serbia still wants to take it back”, says Julian Mann. “Last year’s referendum on the sovereignty of Kosovo is a front for Russia to invite Serbia into the Eastern Bloc, I tell ya”, says Ryan Farad. “Heads up boys”, says Clarkson. A crowd is building up on the western side of the blockade of Pristina. About two hundred people are on the streets of Pristina demanding Russia to leave Kosovo’s border. “Poshtë me Rusinë! Poshtë me Rusinë! Poshtë me Rusinë!”, the crowd chants in unison, meaning “Down with Russia”. The USAA and the European peacekeepers face the crowds. On the speakerphone, we hear, “Shpërndahu tani. E përsëris shpërndahu tani”, which translate into English as Disperse now. I repeat disperse now”. Then the chanting continues and now there is even a larger crowd than before. After about fifteen minutes there are about three hundred people on the streets with more coming. Stones are being thrown by the hundreds. Then a molotov cocktail is thrown in the direction of the peacekeepers. The peacekeepers hold up their shields. The molotov cocktail lands on the soldier to the right of Clarkson. The soldiers surrounding Clarkson bring up their shield and the bottle explodes against them. More molotov cocktails are thrown as the chant continues to grow louder. They land everywhere, with one landing at the feet of Clarkson. Clarkson steps back and brushes the fire out and runs forward to block the crowd from intruding into the military border. In the evening light, fire from the molotov cocktails are lighting up the night. Then water hoses are brought in from the trucks behind the peacekeepers. They are shot into the crowd. The crowd does not disperse. In fact, this just angers them and there are more people on the streets than ever. Then we can hear gunfire from the crowds. Young Atticus who is besides Clarkson is shot and goes down. “Atticus!”, Clarkson shouts. Clarkson grabs onto his chest from behind and drags him back behind the fog of the riot. A soldier shoots his gun into the air and the crowds dispersed. However, masked men behind cars and buildings continue to shoot at the peacekeepers. The soldiers charge ahead, causing the crowds to run back. After leaving Atticus behind the military border, Clarkson runs to the front joining the shootout between rioters and the soldiers. Then a figure that is running away is shot in the ensuing shootout. After seeing him falling to the ground, Clarkson runs forward. He approaches him, and takes off his mask. It is a teenage Kosovan girl. She is shot through the neck and is bleeding profusely. Clarkson presses on her wound, “Call a medic! Call a medic!”, shouts Clarkson.
0 notes
Text
Szabó Lőrinc: Kétségbeesés
Villámló égboltot ágyúz fölém
a gond ezer őrült harsonája –
Kint napfény zeng, de agyamban a pokol
acsargó kínja válaszol
a rigók tavaszi szavára.
Fülem süket már és szemem vak
minden szelídre és örömre.
Banditák dühöngenek, gép-robaj –
s ha csendül bennem egy tiszta dal,
zenéjét magam töröm össze.
Ne legyen! – kétségbeejt a szépség.
Ne legyen! – magamat gyűlölöm benne.
Ha a kín igy csikorog, ily iszonyún,
őrült álom vagy hülye gúny
a fuvolás idill szerelme.
Az vagyok, az, őrűlt zenekar!
Tombolnak az inség ütegei:
tőlük visszhangzom szüntelen!
Óh rémület, undor! Óh életem
üvöltő szörnyetegei!
Óh pergőtüz, szegények élete!
Már a csöndem is jajveszékel:
milliók robbanó szive vagyok
s gyöngeségem együtt zokog
a világon mindenkiével, –
De ha meghalok, ez a vad zene dermed,
ez fagy körém néma glóriába:
a vill��mló gyász, a fekete fény,
amit örök viharrá ágyúz fölém
idegeim nyomorusága
0 notes
Text
Óriás meteorit csapódott be Norvégiában
Óriás meteorit csapódott be Norvégiában
Oslótól 120 kilométerre láttak felvillanni éles fényeket és nagy robaj hallatszott.
Világűrből származó kőzetdarab csapódott be nemrég Norvégiában. A meteorit 0,5-2 kilogramm közötti lehetett, és több mint 50 ezer km/h-s sebességgel csapódott a Földnek – közölte hétfőn a Norsar szeizmológiai kutatóintézet.
Az égi objektum a január 5-re virradó éjszaka hullott a Földre egy Loten melletti…
View On WordPress
0 notes
Text
I Didn’t Mean To Say That
“Ya know, no one thought you were going to come back. I did, but the mates were all taking bets on how long it was going to take for me to finally admit you weren’t going to come back.” This was Darsa, this was always going to be Darsa. He was a loud mouth, but he was my loud mouth, after all what else would you want in a brother?
Looking around Deephaven I was impressed how much he could get done in such a short amount of time. It’s been only a few months and the town finished and the castle was just starting up. Now, I had to remind myself he had another half year to building before I left. All of this is exactly what I thought Darsa would build. It’s a home for the outsiders the cast outs for the world. It’s... so him.
“I always come back. I don’t leave.” I said looking back to him, our old motto of ‘we don’t leave, we get left’ still engrained in me. Though I think I need to make a note to that, I did break that motto. I have left people, but in the end, it was more being told if I don’t leave, I would be removed from my work. Being a member of the time walkers was more important than being... who I would have been otherwise.
“You do, you do always come back.” A large arm landed on my shoulder as we finally made out way to the stables. I’ve left a lot of stuff with Darsa. I know out of everyone in Azeroth he’d take care of the things I love. This includes on creature I really can’t live with out.
When little girls think of getting their first horse, I know I wanted a pretty white pony that I could run around and still feel like I fit. Instead, when I joined the Forsaken Military they gave me a Deathcharger of my own. I love the Undead. They are the hardest working people I have ever met. When I found out there were undead horses, my bleeding heart was suddenly gushing for the poor creatures.
At the end of the hallway I noticed a face I hadn’t seen in a while and rushing up I was able to slip out of Darsa’s reach and pull the man that was waiting for me into a large hug. Why do I love Forsaken? Why do I feel a loyalty for a people who are now being controlled by a woman who has gone war hangry? Simple, it’s because of Archi. With out him and Mama I would be dead.
“How you doing Meatbag?” Archi croaked as I pulled back to look at him. Forsaken, aren’t conventionally beautiful, just gonna state that right here and now. Archi, he has seen enough damage in his undead life. His face sags and he just looks like a walking dead.
Still, I adore this undead bastard.
“I’m better, Darsa nearly broke my back minutes ago.” I said nodding to my bother who was making his way up with an easy chuckle. “I just came home to get Baby.”
I just came home. The words had come out before I could correct them and I was suddenly stopped as I looked between my brother and adopted uncle. I had family here, I had a life on this island in this point of time. While I think I’ll always be a wanderer, it’s good to know that I do have a home base I can come back to.
Being stuck in my head, I noticed Darsa and Archi were passing looks. Obviously I’m missing something and when I come back to the moment I squint at them. “Okay you two, what the fel is going on?”
Darsa moved closer and put his hands on my shoulders. Slowly he turned me around until I was looking into Baby’s Pen. Inside I first didn’t notice the difference, then, Baby stretched two large bat wings. I couldn’t breath as I saw it stretch out the thin membrane like wings. My hands rose to my mouth and a small, yes, a small girly gasp hung in my throat. “Baby.... what happened to you?”
I was ready jumping the gate to get into her pen. This Deathcharger has been here for me for too long. Slowly petting her bony snout I looked back to Archi and Darsa. Finally my adopted uncle hobbled forward. “Well. you’ve always loved that nasty old thing.”
“Don’t call her nasty.” I said cooing at my beloved horse. “You are the most beautiful girl on this island and I won’t let anyone tell me otherwise. Look at these wings! Do they hurt?”
No, no I’m not talking to my uncle and brother at the moment. Instead I am utterly involved in petting and loving on my Deathcharger. She looked strong, and all the repairs done had been masterfully done. They were obviously in Archi’s stitch hand.
“She can fly now, obviously.” Archi croaked a bony finger rose up to point. “You can take her on all your travels with you, like you used to.”
My eyes were starting to feel with tears and my heart warmed. I didn’t come back because I thought all I would feel would be the loss of what I had suffered. I would return and the Duchy would be in different hands. I wouldn't be able to see people I thought I would always be around. But coming home, coming back to Darsa’s island. I knew all the pain was still there, but there was something more to live with in the current time. My family, the ones who picked me all along are still here.
I am Malura Underchild. An advocate for the Forsaken, a Timewalker, a hunter, adopted daughter of a plague maker, adopted sister of a former drug dealer and Earl to a dead kingdom. I didn’t realize I needed to come back to understand what I was missing. Maybe that’s what Robaj was telling me? I just needed my family again?
((This story landed at a perfect time. For four years I’ve been trying to get Invinicible for Malura in game. Today I did my normal run of ICC and I got it! So I wanted to tack together Malura getting her mount and do her story to remember where her home really is! Obvious mention to @darsacarrington))
2 notes
·
View notes
Last Seen Blogs
stayhair
Stayhair v
art-forartsake
yay an art blog
confessions-but-fnaf
INACTIVE
sissyslaveslut1990
I am owned by Superior demon 009