Naked Raygun, Broken Things from their etched 7" single (2022).

The single comes with an original existentialist comic book companion.

Ah Dammit. 

R.I.P. Pierre Kezdy

Naked Raygun “All Rise” 1986. I’m spinning Naked Raygun’s second LP in honor of NR’s bassist Pierre Kezdy who died today, October 9th, at age 58. All Rise was Kezdy’s first Naked Raygun album after joining the band in ‘85. The Chicago-area noise punks had a massive influence on the punk/noise rock scene, including Steve Albini (who is credited with “design” on this album’s production) and Dave Grohl who saw Naked Raygun perform in the Midwest when he was about 13 years old while visiting relatives (according to the obit article in this morning’s Chicago Sun Times). Naked Raygun never had the widespread commercial success of Grohl, of course, and Kezdy had kept his day-job as a plumber. Singer Jeff Pezzati wrote almost all the songs on All Rise but Kezdy has co-writing credits on one track, “Backlash Jack” (one of my favorites on the LP) and Kezdy would contribute more songs on later records, including the band’s most well-known single (I say that in the context that most people have not heard of Naked Raygun, of course) “Vanilla Blue” (1987). My other top tracks from All Rise include “Knock Me Down,” “Peacemaker” and “New Dreams.” 

RIP Pierre Kezdy

Photo by Kim Coletta. “Naked Raygun takes over the Jawbox van.”

Pierre Kezdy, Bassist for Celebrated Chicago Punks Naked Raygun, memorial

Former Naked Raygun, Pegboy bassist Pierre Kezdy Dies at 58

Bassist Pierre Kezdy, who played with Chicago-area punk bands Naked Raygun and Pegboy, died Oct. 9 of cancer, his record label said.

“We lost another good one: RIP Pierre Kezdy,” Touch and Go Records said. “At only 58 years of age, Pierre Kezdy passed away ... after struggling with cancer.”

Kezdy joined Naked Raygun in 1985 and remained until their initial split in 1992.

“Rest In Peace, Pierre,” the Alkaline Trio said in a tweet. “(He) was a friend and a hero and will always be a huge source of inspiration to us and to all who loved him.”

Naked Raygun reformed in 2006 and the bassist was in and out of the band after suffering a stroke in 2011. The group posted a broken-heart emoji in announcing the news, while his former band Pegboy called Kezdy “a sweetheart and a king in your own right.

“Your light will shine forever through your kindness and through the brilliance of your art. RIP friend.”

10/10/20

R.I.P. Pierre Kezdy

PEGBOY, Dangerace from Cha Cha Damore (1997).

This is a riff on a Dean Martin album, Cha Cha D'Amour (Melodie D'Amour), and the frontman's name, Larry Damore. None of the song titles have anything to do with the subject matter of the lyrics. That's not always the case with PEGBOY, but it generally is. I obviouly like this song, from whence comes my url.

I uploaded this song sometime in the past, but I deleted it because it sounded like crap. This upload is less shit, I think.

Naked Raygun- Over the Overlords (Wax Trax! Records)

Man....this one took a while to grow on me. Don’t get me wrong, I’m a huge N.R fan and have been for years. I love most of their albums and was unbelievably excited for this one come out, their first in over 30 years, but it didn’t grab me until several plays. But grab me it did! A few days ago I was driving around with my kid and had it blasting and finally the songs began to stick and it sounds like, well, Naked Raygun. Jeff Pezzati’s (who released a terrific solo EP last year) vocals sound prime and powerful and  Bill Stephen’s slashing guitar sounds just great, too. Eric Spicer pounding the drums never lets us down and on bass..,…sadly we lost the great Pierre Kezdy last year (but he did play on this record) so the powerful yet unique rhythms that have been one of the many defining N.R. factors over the years are still there. Many of the songs are flat out terrific. You want powerful, melodic N.R. anthems, check  out “Living on the Good Times,” “Broken Things,” “ Superheroes,” “Treat Me Unkind”  and at least a few others. Jeff’s got a perfect a cool stutter on “Soul Hole Baby (Robert Mitchum)” and of course there’s weird futuristic Raygun on song on here in “Suicide Bomb.” A few of the tracks on here didn’t quite stroke my fancy but that’s really a minor quibble as Over the Overlords is a really strong record (and a long time in the making…..they had been talking about recording a new record for quite some time so we longtime fans were stoked when it actually arrived). 31 years is a long time in between records but the truly great bands are able to come back strong and Naked Raygun is indeed one of the greats. Never forget. www.waxtraxchicago.bigcartel.com

Naked Raygun - Home

RIP - Pierre Kezdy

In Memoriam 2020: Pierre Kezdy

https://music.mxdwn.com/2020/12/30/news/in-memoriam-2020/

Informel

Informel (francia: „forma nélküli”) 1945 után indult az Amerikai Egyesült Államokból. Absztrakt művészeti irányzat, rokon a gesztusfestészettel (action painting). Mintegy elutasítja az előre megtervezett, majd befejezett kompozíciót, hirdeti a be nem fejezett, nyitott mű létjogosultságát. A művész érzelmi megnyilvánulásait gyakran színfoltok és vonalak spontán mozgásával fejezi ki.

A szó szerint formátlanságot jelentő kifejezést a második világháborút követő évtized új európai absztrakt festészetének összefoglalására szokás használni. Az 1945 után feltűnt fiatal párizsi festőnemzedék szakított azzal az elképzeléssel, hogy a képet afféle “ablaknak” kell felfognunk, amelyen keresztül a világ látható, tapintható jelenségeire nyílik számunkra betekintés, de egyúttal a mértani alapelemekből építkező absztrakció szigorú, ésszerű szervezettségét is elvetette. A fizikai és a tiszta formában megtestesült képzeletbeli-metafizikai valóság helyett egy harmadik terület érdekelte őket: a második világháborút túlélt ember belső, lelki valósága. A festővásznat e megtépázott lélek finom rezdüléseinek közvetlen színterévé tették. Az art informel kifejezést először Michel Tapié párizsi kritikus használta, mindenekelőtt a német származású Wols munkásságára célozva, de csakhamar mások hasonló alapkoncepciójú festészetére is kiterjesztette. 

Tapié a formátlanság jelentőségén kívül hangsúlyozta az új festészet képviselőinek “spontán szabadságigényét”, a hagyományos képszerkesztési elvek és a figurális ábrázolás iránti ellenszenvét, a festővásznat pedig membránnak nevezte, amely ezúttal minden áttétel nélkül fogadja a festő megfontolás nélkül kiadott belső impulzusait. 

Később ugyanerre a festészeti alapelvre vonatkozólag kezdi használni az art autre (másfajta festészet) elnevezést, hogy ezzel is nyomatékot adjon meggyőződésének, miszerint ez a művészet gyökeresen különbözik minden addigitól. Más szakértők azonban ennek ellenére lázasan keresik az ~ előzményeit, és mindenekelőtt Klee “pszichikai rögtönzéseiben”, a keleti kalligráfiában és a szürrealisták azon igyekezetében vélik fölfedezni, hogy a tudatosságot az alkotás során háttérbe kell szorítani. 

A háború utáni formátlan absztrakció egy-egy szempontjának kiemeléseképpen még két elnevezés használatos. 

George Mathieu, a mozgalom tagja, Wols 1947. évi párizsi kiállítása kapcsán vezette be a lírai absztrakció (abstraction lirique)

Mathieu terminusa a többé-kevésbé azonos alapkoncepcióval s ugyanabban az időben kibontakozó amerikai művészet absztrakt expresszionizmus és a párizsi iskola közötti lényeges különbségre utal: az előbbi drámai, az utóbbi pedig inkább lírai, meditatív, poétikus alaphangulatú.

 Pierre Giéguen és Charles Estienne pedig a tasizmus (tachisme) kifejezést. 

 A másik elnevezés, a tasizmus vagyis foltfestészet (a francia tache szó foltot jelent) a színhasználat jellegzetes módjáról vall. A formátlanság művészetének képviselői többnyire nem határolták körül a színes mezőket, hanem a festéket foltszerűen rakták, mintegy csöpögtették a vászonra. Így a kép nem valami már meglévőnek a mása vagy utánzata lett, hanem olyan “izgatott felület”, amelyen a művész belső világából származó ritmikus lüktetés éppoly fontos szempont, mint a festék alig megdolgozott, gyakran repedezett anyagi állapota. 

Az informel elnevezéssel összefoglalt festészet legjelentősebb képviselői: Wols  (Alfred Otto Wolfgang Schulze), Jean Fautnier, Jean Dubuffet, Henri Michaux, Antoni Tapies, Alberto Burri, Georges Mathieu és a Cobra csoport tagjai (Jorn, Corneille, Alechinsky, Appel, Constant). 

Végül, ami a magyar művészetet illeti, szinte lehetetlen különválasztani azt a befolyást, amit az informel és az absztrakt expresszionizmus gyakorolt. A magyar alkotók, mint Korniss Dezső, Szabó Lajos, Frey Krisztián, Tót Endre és Konkoly Gyula talán merítettek a “formátlan absztrakció” drámaibb alaphangulatú amerikai változatából is, ám műveik mégis inkább az európai informelre jellemző meditatív és lírai hangulatot árasztják.

Korniss Dezső: Laokoón 1948.