Minél nehezebb csak minden, akkora érzelmi hullámvasúton vagyok, hogy az hihetetlen.

Következő legyen szülinapod utántól egészen november közepéig felölelő időszak érzései, történései.

Ekkor kezdődtek nálam a dolgok, ami nem hittem volna, hogy ennyire meg fog viselni, rá fogja nyomni az egész életemre a bélyegét. 

Napjaink mentek tovább, jobban belevetődtünk az egyetemi életbe, jöttek a zh-k.

Sokat noszogattalak, hogy barátkozz az emberekkel, és ismerkedj. Mindig érdeklődtem, hogy hogyan állsz ezekkel a dolgokkal.

(Nem kertelek semmit, ahogy jön a dolgok úgy írom le, nem fogok figyelni arra, miképp fejezem ki magam e téren. Előre bocsánat. Habár...mindegy is..nem olvasod.)

Örültem, maikor megláttam még az első napokban..pontosan nem tudom lehet ez még szeptemberben lehetett: felraktál egy képet instára, hogy pár sráccal kimentél a városba. Ekkor is hiányoztál. Vegyük azt, hogy mindig hiányoztál s veled akartam minden élményt átélni oké ? ez ilyen állandó dolog, szóval tőbbet nem fogom kiemelni. Na de a lényeg: örültem neki, hogy nem húzódol vissza annyira az emberektől.

Mondtad, hogy kezdél megismerni egy nádszegi csajt, beiratkozáson is találkoztál vele, és őrültél neki. Egyre többet hoztad fel témának. Gondoltam persze rendben van, ő lett az akivel naponta találkoztál s együtt voltál, hiába voltatot más csoportban. Vele kommunikáltál a legtöbet.

Majd kaptam tőled az első finom feketelevest. Ami máig nagyon erősen él az emlékeimben, F-vel (ha olvasod szia kiváncsi vagyok a véleményedre)egész este napokon keresztül riesiztüka dolgokat, hogy hogyan mondhattál ilyet, hogy ilyeneket mondtál meggondolatlanul, én hogy tudtam nem haragudni rád, és akkor is mosolyogni, amikor fájt ez az egész. Elreppentem felette, elnéztem, gondoltam nem gondolod komolyan, így nem féltem. De ahogy ezt a beszélgetést visszaolvastam mostanában, nem hittem el, hogy ennyire elnéző voltam veled, s rájöttem nagyon sok dolgot néztem el neked, ami nekem kurvára fájt. De megértettelek, elfogadtalak, s egy kis gondolkodással, átérzéssel, hogy neked mi a normális...valahogy...megszoktam, s nem érdekelt. Láttam rajtad, mennyire szeretsz, láttam a szemeidben, tetteidben akkor. Bíztam benned.

Szóval mi is volt az a dolog ? 

Amikor nagyban írogattunk s elkezdtünk áttérni a csajokra, akikkel egyetemre jársz. S kibökted nekem full mitsem sejtve hátha megbántasz: van ott egy csaj akit meghúznál. Majd jött a következő, második: ha érdekelne téged más segg rajtam kívül, simán bámikor megragadhatnád az alkalmat s letapizhatnád amelyik csak tetszik neked. Harmadik: nem a nádszegi csajt húznád meg, neki csak jó a segge. S mind ezt így simán elmondtad. Értékelem, hogy enniyre őszinte vagy. De kibaszottul...kurvára kibaszottul...a barátnődnek mondtad, akit annyira szerettél. Mondtad, neked ez a normális, elfogadtam, hogy neked ez a normális. Formáltam a személyiségemet ,hogy nekem is normális legyen, ne legyek féltékeny picsa. De szerintem itt átléptél egy határt. S most jöttem rá, hiába értettelek meg téged, s fogadtam el, hogy neked ez normális...legbelül ez fájt, illetlenség volt részedről, és gondolkodnod kellett volna. Akárkinek ezt elmondtam (csak anyu, s F.) mondták, hogy ez tiszteletlenség, és ez egy farönkös nagy hiba volt. Nem volt szép dolog. Jöhetnénk azzal mentegetőzni, hogy őszintének kell lenni a kapcsolatban. Értékeltem. Másik feléről hiába őszinteség, mondhatnám azt is, hogy a legjobb barátodnak éreztél engem, meg persze a bnőd voltam, így elmondtad nekem. De ez fájt. S szerinted ezek után hogy nyugodhattam meg miközben tudtam azt, hogy körülötted csak csajok vannak egész nap, velem 2 hetente találkozol. De itt is az a lényeg: bíztam benned, akartam benned bízni s megtettem. Így nem vertem ezt nagy dobra, s még most sem tudsz erről, hogy ez ennyire megütött.

Nem törődtem vele, ment tovább minden, gondoltam ezen a dolgon nem fogok rágódni. De te folytattad tovább, s itt jőtt a nagy gond. Tudtam, hogy hűséget fogadtál, nem vakságot: ahogy mondani szokták, s ezzel egyet is értek, semmi problémám vele.

Októberben egyre többet kezdtél el a nádszegi csajról beszélni. Egyre többször hoztad fel a nevét, egyre többször mondtál róla nekem random dolgokat. Amikor nálunk voltál vagy 4x felhoztad, anélkül, hogy kérdeztem volna, vagy olyan lett volna a téme, hogy jó akkor felhozod. Minél jobban elkezdett zavarni ez a dolog. Az idő múlásával, ugye ez lassan 1 éve kezdődött...annyi mindent tudtam meg a csajról, hogy az hihetetlen..anélkül, hogy valaha találkoztam volna vele, láttam volna egy darab képen, hogy hogyan néz ki, vagy kérdeztem volna róla bármit is. Zavart, zavart és zavart. Meg is mondtam neked, nem kiakadva, normálisan, légyszives ne hozd fel őt, mert zavar. Hárítottál, nem kell komolyan venni, hisz neki van pasija, ti csak barátok vagytok, ne reagáljam túl.

De így csak egyre jobban fájt a dolog, hogy egész nap vele vagy, s ennyire jól kijöttök. Belökted nekem, mennyire úristen mennyire jól elbeszélgettetek úszásra menet a buszban (láttad volna az arckifejezésed, ahogy ezt mondtad),s akkor kibökted azt is, hogy még a szexuális életedről is beszéltél neki. Megértem, ha tényleg jó barátja vagy éveken keresztül (mint M. vagy K. vagy Gy.), de egy ilyen csajnak akit 3-4 hónapja se ismersz ? S ezt még így random mondod nekem ? S így ne gondoljak semmi szarra, meg legyek nyugodt, hiába nem csináltál semmit. Rettegtem, hogy idővel igen. Nem akartalak elveszíteni. Hittem azt, (alapból sem vagyok hisztis, kiakadós fajta) ha jó leszek, nem akadok ki, csak így rádszólok, hogy zavar, meg lazán kezelem, majd elcsitul ez az egész. Nem vetted magad észre, s csak mondtad tovább. 

De tűrtem..és tűrtem...egészen januárig, ahol betelt végleg a pohár. Ha akkor nem akadok ki, észre sem veszed magad. Nálad úgy látszik, csak így működött a dolog. Pedig próbáltam elkerülni. Mindig óckodtam a veszekedésektől. De normálisan nem tudtam rávilágítani a dolgokra, ha meg sikerült volna, lehet neked állt volna feljebb. De ezt hagyjuk a januári posztra.