Két idézet az NSO-ról

“A meccsen aztán egyértelműen a baszkok domináltak, kihasználták a hazai pálya előnyét, a pazar hangulatot, s ennek segítségével játékban is a pamplonaiak fölé kerekedtek, majd Inaki Williams góljával a vezetést is megszerezték a 33. percben.” - írják a Bilbao-Osasuna Király-kupa visszavágóról, amelyet végül előbbi csapat nyert meg, és jutott be a döntőbe.

“A játék a második félidőben is nyílt maradt, több Bayern-helyzettel, Benjamin Pavard például a 62. percben kapufáig jutott, a Freiburgba pedig a 68. percben beállt Sallai Roland.“ - ez pedig már a Német-kupa, ahol a Freiburg búcsúztatta a Bayernt.

Micsoda silány megfogalmazások ezek!

Értem én, hogy közkeletű magyar beceneve az Athletic Bilbaonak a “baszkok,” azonban ha a zsurnaliszta úr ránézne az ellenfél nevére, talán láthatná, hogy nem nagyon rokonítható a spanyol nyelvvel. Konkrétan baszk a neve az Osasunának, helyi riválisa többek között az Athletic Bilbao. Ennek illene utánanézni legközelebb (bónusz: az odavágóról szóló meccsen is csak a Bilbao volt a baszk).

A másodikról: azt értem, hogy meg kell említeni, ha kis hazánk válogatott játékosa is pályára lép (elvégre egy magyar sportportálról van szó), de mit jelent ez a mondat? Már az egy freiburgi helyzet volt, hogy Sallai beállt a pályára? Pavard-nak ehhez egy kapufa kellett, de válogatottunk szélsőjének elég a veszélyeztetéshez, ha becserélik.

Valami olvasószerkesztőt is intézhetne Pogi Gyuri a laphoz, szerintem pénz lenne azért rá.

Vessük össze

ezt az írást: https://www.nemzetisport.hu/labdarugo_nb_i/megall-az-esz-thury-gabor-jegyzete-2940109 és ezt az írást: https://rangado.24.hu/magyar_foci/2023/02/15/csongvai-aron-katona-matyas-mol-fehervar-fc-ujpest-fc-atigazolas-garancsi-istvan-roderick-douchatelet/.

Oké tudom, A Belga, meg Kálnoki-Kis dózsás, de ami Thury Gábort zavarja, az Kálnoki-Kis Attilának éppenhogy előrelépés. Természetesen tudjuk, hogy honnan fúj a szél, de azért írjunk hozzá. A Belga Újpesten bemutatta, hogy piaci módon hogyan lehet hazánkban focicsapatot üzemeltetni - kb így. Összekukázott ingyenes játékosok, akik közül el lehet adni egyet-kettőt pénzért, illetve kupagyőzelemre hajtás a nemzetközi porondért. A Fradi közben a legjobb példa arra, hogy a NER-ben hogy lehet csapatot üzemeltetni. A másik a Kisvárda (Révész Attilával volt egy jó interjú a közelmúltban, ott ő úgy vélekedett, hogy harminc év múlva a csapata sehol se lesz - valószínűleg belül tudja, hogy miért. Nem egy hülye alak). De nézzük a Videotont, és bizony Thury Gábor, tényleg megáll az ész!

A Fradi vetélytársának kitaláltatott, MOL által kitömetett csapat hánykolódik. Éppen a kiesés ellen küzd, és éppen vesznek két magyar játékost a kieséstől szintén menekülő riválisuktól (megáll az ész? itt még talán nem).

Pénz és paripa van, eredmény nem igazán. Névcsere volt (na jó, anno a Vadásztölténygyár és a Videoton is “névadó szponzorok” voltak, de hát a közösségi emlékezet ugye...).

Na nézzük a pénzügyet: a tavalyi évben volt egy grúz csatáruk, akit kölcsönadtak Újpestre. Ott megtáltosodott. Nyáron vissza Fehérvárra. A Köln ellen olyan jól játszott, hogy éppen a kecskések meg is vették volna! Nem jött össze neki valahogyan a Vidiben a dolog ősszel, de az Újpest elleni meccs után a tavalyi bennmaradásért vállalt melóért hálás újpesti szurkolók megtapsolták, mezet is cserélt - nyilván szívesen emlékezett vissza, szóval ő is megtapsolta az ellenfél szurkolóit. Erre jön a válasz, hogy tiszteletlenség! EMBÉHÁROMBA! Most meg eladták télen a Karlsruhénak, gondolom kevesebbért, mint amit ígért nyáron a Köln (megáll az ész!)

Paripák: elhozzák Kisvárdáról Claudiu Bumbát jó pénzért, akinek ott annyira ment a szekér, hogy állítása szerint Marco Rossi is megkereste, hogy legyen már magyar válogatott. Fehérváron beakadt az a kocsikerék (Révész Attila abban a bizonyos interjúban azt is elmondta, hogy aki beválik náluk, az nem biztos hogy máshol is szárnyalni fog!). Nem lett alapember ősszel, majd ő is ment az Embéháromba, most meg eladták a Dinamo Bukarestnek. De olyan hír is felröppent, hogy a házi góllövőlistát vezető Kodrot is eladnák (vagy menne?) - hát itt tényleg megáll az ész!

Ma meg ír egy olyan tárcát (mármint TG), hogy milyen jó, hogy a Kecskemét alulról építkezik, miközben meg mindent a pénz irányít ma már (tudjuk: a Belga pénzért ad el játékosokat az rossz, a Vidi pénzért vesz és áron alul szór el játékosokat, az jó - tudjuk, hiszen a Nemzeti Sportban jelent meg az írás). Tényleg megáll az ember esze!

Mi lehet a célja a cikknek? Szondírozzák, hogy mi lenne, ha egy olyan sportszergyártó cég állítaná elő a magyar válogatott mezeket, amely piacként tekint az országra és olcsóbban is adná a szurkolói mörcsöket, mint az Adidas?

Illetve: “azért az is átüt a történeten, hogy ez egy-egy vezérszurkoló üzleti vállalkozása is egyben” - valakinek a Carpathian Brigade-os majmok ráléptek a tyúkszemére az üzleti térben?

Ez aztán elegáns húzás volt Pogi Gyuri. Bazmeg.

Régi kedvenc elfoglaltságomnak tudok ismét hódolni: megint van nehezen felfogható szóhasználat!

Egyrészt örülök a Topolya sikerének (bár a vajmagyar, budapesti pénzből kitömött akadémia épp egy szerb srácot csábítana vissza az Ajaxtól...), azonban a cikkben a Csukaricskinél kifolyt mind a négy szemem. Használták már így az NSO-nál, és ezzel akkor nem is lenne baj, hogyha akkor szépen át lenne írva a többi, cikkben szereplő tulajdonnév is. Sajnos azonban Csukar Sztojkóról - akire visszavezethető végső soron a csapatnév - kétlem, hogy valaha is így emlékezett volna meg a magyar sajtó. Szóval jobban áll az a “sima” Čukarički mindenkinek. Na de, ennyire szőrös szívű mégsem vagyok: a Nándorfehérvári Vörös Csillag nevét legalább jól írták.

Update: a szerző Tőke János vajdasági, ergo elég sanszos, hogy ők ott leírják magyarosan úgy ahogy van, de ettől függetlenül nem hiszem, hogy ez az alak a helyes (felkészül: Radnicski Kragujevác) - attól is feláll a szőr a hátamon, amikor az Iho.hu prágai tudósítója Leventevárazik és Marótberényezik..

A Veszprémi Linda  - valószínűleg álnéven író - zsurnaliszta ezúttal kapásból lőtt kapufát. Általánosságban elmondható, hogy minket magyarokat mindig ver az Isten, főleg, ha sportokról van szó. Eklatáns példa erre ez az cikk. Nyilván várta mindenki, hogy Nyilasi megkapja az Aranycipőt, de a hurráoptimizmusban már sikerült őt megkoronázni a bolgár bajnokság vége előtt. Ahol, horrible dictu, még arra is sor került, hogy a csapattárs átengedte a góllövés lehetőségét az Aranycipőre esélyes csapattársnak (erre utal a gúnyos grafika is a cikk elején).

Szerencsére az NSO-n a kommentelők között azért páran felvetették, hogy mi van, ha Nyilasival is rúgattak gólokat? Illetve: hogy is volt az a Honvéd-Volán meccs és Esterházy Márton gólkirálysága? Egyrészt tele volt mutyival az államszocialista korszak labdarúgása is (sőt, még az se volt biztos, hogy hány gólt is szerzett Nyilasi) - nemcsak hazánkban. Másrészt: a cikk azon állítása sem állja meg a helyét, hogy ebben a korszakban az elismerés kivívása mindennél fontosabb volt. 1968 (a díjazás kezdete) és 1990 (mire megbuktak a pártállami rendszerek a régióban) összesen 22-szer avattak Aranycipőst. Ennyi év alatt összesesen hatszor (hétszer) jött keletről a győztes (jugókat nem számolva, de még úgy is csak +1). A hét azért került zárójelbe, mert 1987-ben Rodion Camatarutól elvették a díjat. A cikkből vele kapcsolatban az derül ki, hogy Toni Polster bundát sejtve inkább nem vette át a díját. A román csatár 44 gólig jutott, míg az osztrák odahaza 39-ig. Nos, azért itt is érdemes lenne megkérdezni, hogy mennyit fizetett anno a sógoroknál Polster gólszerzése a fogadóirodákban.

Nyilasi, Polster és Camataru is sokszoros válogatottak hazájukban, nem a tehetségről van szó, hanem a “minket mindig bántanak, pedig jobbak vagyunk” attitűdről. Sikerült ugyanis a második Aranycipőt elnyerő bolgár Petar Zsekovról leírni, hogy “sem azelőtt, sem azután semmi érdemlegeset nem mutató” játékos volt - végül is a 44 válogatottságát meg az ott elért 25 gólt biztos az elvtársak intézték neki. Az 1989-es győztes Dorin Mateutról pedig azt, hogy nem hagyott nagy nyomot az európai futballtörténelemben. Na igen, ő nem Steauás volt, de ha már itt tartunk: Nyilasi Tibort amúgy számon tartja valaki még ma is Európa-szerte? Hagyták levezetni az Austria Wienben és ott lett még gólkirály - ettől bizony Détári Lajos sokkal többet ügyködött össze külföldön pár évvel később.

Ma délelőttre hirtelen 50 fővel nőtt a tegnap még a köd miatt egy időre le is állított Gyirmót-Nyíregyháza meccs nézőszáma. Na jó, legyünk megértőek: a vasárnapi cikk még a kezdés előttről származik, LEHET, hogy ötvenen még befutottak, de őszintén szólva én kétlem, hogy valaki egy ködös, nyirkos vasárnapi estén arra gondol: “Huh, nagyon unatkozom itthon a fűtött lakásban, de ahogy látom, hogy épp áll a Gyirmóton a meccs a köd miatt, még pont kiérek az újraindításra!”

Minden évben várom Bacskai János összeállítását a visszavonult játékosokról, de ez most elég gyengére sikerült (Pogácsás szólt elsején, hogy Jani kellene már valamit virítani - erre fájó fejjel leült a Transfermarkt elé a zsurnaliszta úr?)

Pl.: Tim Howardnál egy feltűnő hiba: Gregg Berhalter védő volt és nem kapus. Bastinan Schweinsteigernél miért fontos, hogy a testvére a Hamburg segédedzője? Josszi Benajunról, in horrible dictu Björn Helge Riiséről ugyanúgy egy mondat szerepel az írásban mint a szerintem már Csíkban és Gyergyóban sem ismert Hadnagy Attiláról? (utóbbi esetben szóltak esetleg Pogácsásnak, hogy mivel Nemzeti Sport vagytok, egy hatumát, lehetőleg székelyt tegyetek már be az összeállításba pls?)

Update: a cikk szerzője kommentben elismerte, hogy Berhaltert Hahnemannal keverte össze

Azt még szódával értem, hogy a Budapesten élő góbék meg a csallóköziek mindenáron az nso-ról akarják megtudni, hogy mikor játszik kedvenc csapatuk, de hogy Eszéken is ez a helyzet (ahol tényszerűen qva kevés magyar él)...

Értem én, hogy fogy a pogácsa a VIP-szektorban, de ennyire azért nem kellene tolni látványosan az oldalon a NER-közeli vállalkozók (Világi úr!) csapatait a Nemzeti Sport oldalán

És a Csefere meg a Kassa mikor játszik? Akarom látni az NSO-n, hogy Futács Márkóék mikor játszanak a Dinamo ellen!

Az egykor szebb napokat látott enesó már a nagymellű latin-amerikai szurkoló-utánpótlást fedezi fel a sport helyett, bár egy fogalmazás tanfolyam sem ártana: Paraguay nem lesz ott jövőre a vb-n (igaz a fogalmazás kétértelmű, de volt olyan kommentelő, aki benyalta)

A bulvárosodás nem Pogácsás Gyuri hibája: ez mostanság egy trend. Sajnos.

Tudom, hogy kapitalizmus van, kattintások kellenek, de a “nagy múltú” Nemzeti Sportnak miért kell Mindenegyben blog szintű címeket adnia? Nem lett volna jó odaírni, hogy a Nottingham Forest vinné Bogdánt?