Mindannyian vágyunk valamire, vagy valakire. Erről szól az élet, a vágyról. Van, aki otthonról álmodik, ami az övé, és nem veszi el senki. Van, aki társra vágyik, aki majd a sírig elkíséri.

Lesz, aki gyermeket akar, minden áron, bármi áron, akit óvhat egy, és ezer életen át. Sokan vannak, akik munkára vágynak, ahol önmaguk lehetnek. Van, aki mindent odaadna, szépséget, pénzt és karriert, mert egészségről álmodik. És lesz olyan, számtalan, aki ma is kenyérbe csomagolt szeretetért koldul majd az utcán.

Vágyunk, mert vagyunk. Ezer féle álommal, de a lényeg mégis ugyanaz. Reggel felébredni, és érezni, értelme van az ébredésnek. Legyen borús vagy napfényes a reggel, mind ugyanazt akarjuk. Érezni, hogy dolgunk van benne, hogy a sors ránk is vár, hogy van még út, egyetlen apró remény, arra, hogy megélhetjük, átéljük a csodát. A csodát, amit úgy hívunk, boldogság. (Todorovits Rea) #TheAcsakazértis

1312. március 22

keresztes lovagok alapították a Templomos rendet 1118ban és a céljuk a Szentföldre zarándoklók életének védelmezése volt. eleinte. játszunk el a gondolattal, ülsz Párizstól vagy Londontól 13 napi távolságra és egy reggel úgy kelsz fel hogy akkor te most elgyalogolsz Jeruzsálemig, mert hogy máshogy is hihetné el a Jóisten, szereted őt. na ugye hogy az ember simán örülhetett akkor egy lovasnak aki poroszkált a zarándoklós csoportotokkal, és hát tényleg csak mindenedet adtad oda neki. deal.

a lovagok Pauperes Commilitorum Christi (aza Krisztus szegény lovagjai)nak nevezték magukat, mert bevállalták hogy életüket szegénységben fogják eltölteni, szolgálva a kereszténységet. II. Baudin, jeruzsálemi király vette őket pártfogásba, az egykori Salamon-templom egyik szárnyában adott nekik helyet, innen lettek templomos lovagok. Fratres Militiae Templi.

szédítő karriert futottak be, a pápa kivette a templomos rendet a püspökök joghatósága alól, felmentette őket a birtokaik után járó egyházi tized fizetése alól, és engedélyezte számukra templomok építését, káplánok választását. a rend pedig jó gyorsan szétterjedt a kontinensen, népszerű is lett és a kezdeti szegénységből nagyon hamar oda jutottak a jó lovagok az adományok (és kifosztások), a pénzügyi tranzakciók (hagyok időt) révén, hogy a királyok kezdtek mint a tíz ujjukat használva számolni, mi a faszból van ezeknek nagyobb hatalma, több kastélya, aranya mint nekik. meg tehetnek bármit és még csak rájuk se lehet szólni. és amikor az egyik rájött a válaszra annyit sem habozott, mint Sztálin elvtárs egy jó kulákozással.

IV. Fülöp francia király megcsinálta az első igazi, szép, lepapírozott koholt pert, a zsebre rakott akkori pápa (bizonyára kelletlen) áldásával. 1307. október 13án lefoglaltatta a rend vagyonát, lecsukatott akit ért és aki nem vallotta azt amit kellett, mehetett a máglyára melegedni. évekig tartó boszorkányüldözés vette kezdetét, aminek 1312. március 22én lett vége, V. Kelemen pápa feloszlatta a rendet. a Templomosok vagyona (nahát!) zömmel a vagyontárgy fellelhető helyén uralkodó királyokhoz került (főleg Fülöphöz), egy része meg ment meg az egyház több más lovagrendjéhez. szerintem ezen már akkor sem lepődött meg senki sem. legfeljebb nem yachtot rendeltek a szerzett dellából hanem festményt, meg kettővel nagyobb kastélyt, ami előtt most nyáron sorbanállunk a turistabuszos kínaik között.

és csak azért kéne azt a kurva időgépet feltalálni, hogy megtudjuk, az első meg az utolsó nagymester mit szólna Legolas templomos fazonjára ;)

Osztottak laptopot

tanároknak, diákoknak, kb egy éve. Nejem is részesült a kegyben, azóta azzal prezentál, bent tartja a suliban, nem kell a sajátját hurcolnia.

Akkor nem szóltak nekik (de ott volt apróbetűsben, vagy a pincében kiszögezve), hogy 60 órás kötelező online képzésen kell részt venni, amelyen elsajátítják mind a sok kompetenciákat, ki-ki a saját tempójában.

Tanár, valamint építené a menekülő karriert is, tehát kurvára nem ér rá erre, csak azzal tudtam megnyugtatni, hogy majd én bejelentkezek abba a modulba és végigtolom helyette. Ha találok valami izgit a tananyagban, megmutatom neki.

Hát a Dudás László-féle Kastélyok sorozatot, szerintem nagyon sokan látták/ismerik ha csak tudat alatt is, meg sosem foglalkoztatták a bélyegek. Egy igen terjedelmes sorozatról van szó, aminek különböző értékeit különböző években adták ki, így hálistennek szét tudom bontani. Ja mert amúgy egy híján mindegyik megvan! Meg nyilván van amelyikből rengeteg van, sok éven át nyomták őket, a '98-as postapecsét is tanusítja. Ez az első kör, 1986-ból, a kisebb névértékekkel. Nekem amúgy nagyon tetszik az egész design elgondolás, meg az elég részletes ábrázolás a masszív színekkel. Ez a sorozat elég filléres értéket képvisel, egyedül a postatiszta 8 forintos kicsit értékesebb, 200-300 forintba is kerülhet. Nézzük kicsit a kastélyokat!

Szécsény - Forgách kastély (2 Ft)

A kastélyt az 1700-as évek közepén építette a Forgách család, de a helyén korábban is várkastély állt az 1400-as évek közepe óta. A vidéki barokk építészet értékes emléke az épület. Többször működött benne hadikórház a tizenöt éves háború, és a II. világháború idején is. A '48-as forradalom előttig volt a Forgách család tulajdonában, utána többször gazdát cserélt, végül utolsó tulajdonosa báró Lipthay Béla jelképes összegért eladta a magyar államnak már a szocializmus alatt. Kiemelt műemlék, parkja természetvédelmi terület. 2005-ben teljesen felújították azóta a Kubinyi Ferenc múzeumnak ad otthont, mely Nógrád megye történetét dolgozza fel alapvetően.

Ráckeve - Savoyai kastély (3 Ft)

Savoyai Jenő részére épült a híres osztrák barokk építész Hildebrandt tervei nyomán, a 18. század elején. Savoyai 1736-os halála után a koronára szállt a tulajdonjog, és szép lassan elvesztette kastélyjellegét, mármint használati szempontból, raktárnak és magtárnak is használták többek között, minek eredményeként az 1960-as évekre annyira leromlott az állapota, hogy majdnem összedőlt. Az 1970-es években felújították, de az eredeti tervek hiányában sok helyen csak a megmaradt elemekből tudtak következtetni, és egy-két leírásból, így minden bizonnyal jelenleg már nem eredeti formájában látjuk teljesen. Jelenleg kastélyszállóként üzemel, de most átmenetileg zárva van, mivel egy kormánydöntés mentén teljes felújításon esik át épp, miután wellnes hotel funkció mellett múzeum és kávézó is kialakításra kerül, és a kastélypark is megújul.

Körmend - Batthyány-Stratmann kastély (4 Ft)

Az Őrség legimponzánsabb várkastélya a térség kapujában. A mostani épület alapjait már a 15.században felépítette, Szécsényi László báró, aztán idővel némi kitérővel Bakócz Tamás, híres esztergomi érsekhez került. A török hódoltságot nagyjából átvészelte, a Batthyány családhoz 1604-ben kerül a Habsburgok jóvoltából. 1652-ben egy tűzvész miatt újjá kellett építeni, ekkor komolyabb átalakítások történtek. De nem ez volt az utolsó ilyen eset, ugyanis a Rákóczi szabadságharc idején, kuruc csapatok ismét felégették, hiszen a Batthányak hűek maradtak a Habsburgokhoz. Ezután alakul ki jelenlegi formája és alakja egy olasz építész tervei alapján akit a család bízott meg. A kastélyt egészen 1944-ig lakták, és rengeteg felbecsülhetetlen értékű dolog veszett oda/kallódott el azután hogy a család tagjai elmenekültek, mikor kialakult az új rendszer. A főépületben 1965 óta a Batthányi-Stratmann László Múzeum üzemel, illetve az ország legnagyobb cipőtörténeti gyűjteménye is itt tekinhető meg!

Nagycenk - Széchenyi kastély (5 Ft)

Hát ugye ez itt:

A Széchenyi család, bármilyen hihetetlen a már fent taglalt Szécsényből, Nógrád megyéből származik. Első jelentősebb alakja, és a vagyon megalapozója Széchenyi György volt, aki egyházi pályán futott nagy karriert, kalocsai érsekségig vitte. Ekkor szerezte meg Nagycenket is, mint birtokot a Draskovichoktól, és innentől már a családon belül öröklődött. Azonban eleinte ez még csak egy birtok volt a sok közül, az 1680-as évek végétől telepedtek át a Széchenyiek az Esterházyaktól zálogba vett közeli (Fertő)széplakra, így kerültek Nyugat-Magyarországra tartósan a jelenlegi határközelében. 1741-ben Széchenyi Antal generális helyezteti át a család központját az akkor még Kiscenknek nevezett településre, mivel különböző jogi huzavonák miatt széplaki birtok örökjogát nem tudja megváltani, így az visszakerül az Esterházyakhoz. Ebben az évben el is kezdi a tervezést Franz Anton Pilgram osztrák barokk építész. Ha nem is teljesen az eredeti tervek alapján, de annak nyomán készül el a kastély 1750-ben. Nem sokkal később Antal meghal, és egyetlen férfi leszármazottja, az unokaöccse Széchenyi Ferenc örökli meg a kastélyt, aki beköltözése után értékes műgyűjteményt és könytárat hoz létre, melyet aztán 1802-ben a magyar nemzet számára ajánl fel, így alapítván meg a Magyar Nemzeti Múzeumot és közvetve az Országos Széchenyi Könyvtárat is. Ferencnek három fia volt, akikkel még életében megegyezett, hogy vagyonát és területeit miként osztja szét köztük. Nagycenk mindannyiunk által jól ismert Istvánunkhoz került, aki 1820-ban vette át a birtokot, és külföldi utazásai és tapasztalatai mentén rögtön komoly fejlesztéseket eszközölt mind az épületen, minden pedig a birtokon/kastélyparkban. A kastély jelenlegi formáját 1860-ban nyerte el. István után fia Béla lett a tulaj, aki nagy hangsúlyt fektetett a különböző növényfajtákra, és az angolparkból részben botanikus kertet létesített a világ növényeiből. 1944-ben egy angol légitámadás során a kastély kis mértékben megsérül, de rögtön helyreállítják. '45 nyarán azonban kifosztják, bizonyos khm... üdülők mindent kidobnak és elégetnek amit a kastélyban találnak. Eztán az épület állapota rohamosan romlik, az '50-es évekre szinte a falak állnak csak. A '60-as évektől kezdve több szakaszban évtizedeken át újítják fel, '73-tól már látogatható a létrejött Széchenyi István emlékmúzeum, a teljes helyrehozatal '88ra fejeződik be. Az épület egy részében a múzeum mellett ma már kastélyszálló és étterem is üzemel.

Nagytétény - Rudnyánszky kastély (6 Ft)

Avagy Nagytétényi Kastélymúzeum a XXII. kerületben. Fontos barokk műemléképület melyet báró Rudnyánszky József építettett római kori alapokra és egy korábbi kastély maradványaira 1743 és 1751 között Mayerhoffer András tervei alapján. Miután a feleség Száraz Julianna elhunyt (a Száraz család révén került a birtok Rudnyánszkyhoz), a kastélyt három részre osztva örökölték a leszármazottak. 1904-ben teljesen kiégett aztán, majd a második világháború során is komoly károkat szenvedett. Helyreállítása már 1951-ben megkezdődött és hamarosan - a maihoz hasonlóan - bútormúzeumnak adott otthont. '89-ben aztán be kell zárni a romló állapot miatt, végül '97-ben újítják meg ismét, és 2000-ben nyit meg kívül-belül megszépülve, Kastélymúzeumként. 2013-ban saját vasúti megállóhelyet kap Kastélypark néven (a birtok elején fut a fehérvári vonal), viszont 2018 óta újabb felújítás zajlik, azóta zárvatart. Fun fact: Az LGT első lemezborítója a kastély reneszánsz szobájában készült.

Bük - Szapáry kastély (8 Ft)

A Szapáry-kastélyegyüttest egy XVI. századi eredetű, megerősített udvarházból építtette át Felsőbüki Nagy István 1696-ben, kora barokk stílusban. A XIX.századig még vizesárka is volt, de aztán elvezették a vizet. Az épület parkja védett, belsejét pedig barokk remekek díszítik, egyemeletes és 30 szobája van.  A Felsőbüki Nagyoktól a XIX. század elején a Jankovich grófok kezére került, majd nősülés révén a Markovics, 1925-ben pedig öröklés útján a gróf Szapáry családé lett. Tőlük 1949-ben vette el a kommunista hatalom. Használták TSZ-irodának, majd az 1960-as években reprezentatív szállodát alakítottak ki benne, de 1994 óta nem használták, majd 2007-ben egy magánszemély megvásárolta, aki műemléki minőségben tökéletesen felújította családi otthonnak, így 2009-es beköltözése óta a kastély, bár gyönyörű, de nem látogatható teljes mértékben magántulajdon. Itt rengeteg kép, és némi info a felújításról:

Csak a szokásos nyünnyögés, elkeseredett fanyalgás, szó szerint ugyanazok az unásig ismételgetett libsi-haladár toposzok, ugyanaz a tehetségtelen, eszdéeszes gőg, mint oly sok éve már. Az csak véletlen, hogy ez a PostaBankon hízott díszpéldány vénségére pont úgy néz ki, mint egy romok alól előásott Kern András.

Fontos a hosszú memória. Én éltem azokban a Magyarországokban a rendszerváltás után, ahol bárki volt kormányon, Geszti Péter kapta a hátszelet, elismerést, jött szembe, repült feletted, ha akartad, ha nem.

Az első 20 év, haverek mindenhol, államtól félállamon keresztül a provinciális soft powerbe betonozott médiagecikig mindenki haver. Aztán jött 2010, azóta csak simán jól él, mert a NER-es pénz sem büdös, de Péter már nem nélkülözhetetlen, sem ő, sem a letűnt korszak hasonszőrű szakértői. Amikor Geszti óriás volt, a 90-es évek eleje-közepe, akkor Magyarország egy roncs volt. Ahhoz képes a mai Svájc, a mai egy sci-fi. Ha ma 1995-be utaznál, nyugati turista lennél, és elszörnyednél.

Péter ma szörnyed el.

Azt is merészeli nyilatkozni ez a takonygerincű eszdéeszes görény, hogy: "A NER pedig nem méricskél: a tehetségnél fontosabbá vált a törzsi hovatartozás." Mondja ez, aki pusztítóan tehetségtelen dalszövegíróként országos hírnevet és tanácsadói / ügynökségi karriert kapott ajándékba. Az egész életét törzsi logikában élte le, onnan kapta a megbízásokat, a kritikát, a hátbaveregetést, mindent. A bankszámláján egyetlen fillér sincs, amit nem a bolsi / külkeres / néphadsereges kapcsolatrendszer folyományaként kapott.

Petruska elvtárs

Танцевала репка с маком, А петрушка с пастернаком

– dúdolgattam májombócleves-főzés közben azon örömködtömben (újfent), hogy mennyire jól összeillik a szárzeller a paszternákkal. És persze megint eltöprengtem, hogy annak idején (értsd: a 60-as évek oroszóráin) miért paradicsommal táncolt a petrezselyem (а петрушка с помидором). Erről a dalocskáról aztán, mint szinte mindig, eszembe jutott Petruska elvtárs.

A Kőolaj- és Gázipari Tröszt (miszerint OKGT) százhalombattai finomítójával (miszerint Dunai Kőolajfinomító Vállalat, aka DKV) kapcsolatban kétszer folyamodtam viszonylag magas (vezérigazgatói) szintű protekcióhoz.

Egyszer, hogy friss, ropogós BME-s vegyészmérnök-diplomámmal fölvegyenek (a Veszprémben végzett olajmérnöki brancs – úgy hívtuk, maffia, bár máról visszanézve… – mélységesen megvetett minden máshonnan jött mérnököt (a vegyészeket pláne, tudtommal egyetlen ELTE-s vegyész csinált Battán karriert akkoriban)). Ez 1978-ban volt. A cél két okból volt a DKV. Egyrészt lakás kellett megalapításban levő családomnak. Másrészt szerettem volna bekerülni a számítóközpontba, az ország legkorszerűbb mainframe-je mellé. Utóbbi hiú ábrándnak bizonyult.

Másodszor arra kellett a protekció, négy év múlva, hogy a battai tanácsi panelban maradva szabadulhassak meg a cégtől.

A cégtől, ahol Petruska elvtárs volt a főmérnök. Petruska elvtárs lett nekem, villámgyorsan, a bunkóság etalonja. Elképesztően tahó volt. Egyszer pl. jutalmat, prémiumot vagy mit, kaptam, és azzal adta át a borítékot (közben, mint mindig, a tökét markolászta), hogy ez neki kurvára nem tetszik, de muszáj volt engem is megjutalmazni. Hozzá fűződik egy fontos, ma is releváns emlékem.

Volt a mérnökóvodánkban egy házaspár. Kedves, értelmes, jól szituált (otthonról bőven támogatott-ellátott) vidéki gyerekek voltak (Veszprémből, persze). Egyszer a srácot valami marhaságért Petruska elvtárs kegyetlenül lebaszta. Az hagyján, hogy bicskanyitogató, ordenáré stílusban és nyilvánosan, de abszolúte igazságtalanul. Nem az ifjú kolléga volt a hunyó. Elkerekedett szemmel bámultam, hogy zokszó nélkül, megalázkodó pózban tűrte, sőt helyeselt. Felháborodva faggattam később: te Miklós, hogy a fenébe tűrhetted ezt? Csodálkozva nézett rám: de hát ez így normális. Ő egy főnöktől bármit (értsd: szó szerint bármit) eltűr, hiszen karriert akar itt csinálni (információim szerint csinált, nagyon is).

És hát nézem-nézem majd fél évszázada: Petruska elvtárs és az olajmérnök Miki párosa örök.

Ez a Farkasházy sztori ugyanaz, mint ami a tumblin van.

Van egy tehetségtelen szar kommunista, aki egész èletében másokat gyalázott, ebből élt és csinált karriert, most meg szűköl, ha visszanyal a fagyi.

Mint a tumblr: itt van a sok szar kommunista, akik folyamatosan emberek halálát kívánják, random felhasználókat rúgatnának ki az àllásukból, cigányoznak, zsidóznak szakmányban, aztán ha az mondja nekik az ember, hogy

a MOCSKOS KOMMUNISTA KURVA ANYÁTOKAT!!!

Akkor jön a siránkozás, meg hogy milyen primitívek a fideszesek!!!!

Hát akkor mèg egyszer:

a MOCSKOS KOMMUNISTA KURVA ANYÁTOKAT,

a vén szar Teddinek is, aki a Heti Hetesben lett volna ilyen kis érzékeny!!!!!

🤪🤪🤪

Sok embert tisztelek vagy nézek fel rájuk különböző tudásuk, tehetségük vagy kiemelkedő tulajdonságuk miatt. De igazán példaképek vagy hősöm csak egy van.

Lehet ez túl nyálas vagy kicsit "anyuka pici fiás”, de nekem édesanyám a hősöm!

Nála jobb embert nem ismerek. Ismerem persze a rossz tulajdonságait a gyarlóságait, de mindezek értelmét veszti amint arra gondolok, hogy kezeli őket.

Sose láttam még ennyire jószívű embert, aki néha felmerülő előítéletei dacára is mindenkit türelemmel és szeretettel kezel legyen az bárki.

Felnőtt egy alkoholista apa és egy folyamatosan dolgozó a szeretetét kimutatni képtelen édesanya mellet. Le élt 20x évet egy pszichológiai bántalmazó kapcsolatban, amiből képes volt kitörni. Végig csinált egy elhúzódó válást, ami közbe a tulajdon családja a volt férjének (édesapám) adtak igazat és támogatták, ezek az emberek kitagadták és elhordták fűnek fának. Majd végül pervesztesként kénytelen volt elviselni nem csak az anyagi terheket de a megaláztatottságot.

Egy rossz szót nem hallottunk tőle se édesapánkról se az ő vagy a saját családjáról.

Az egész hercehurca közben ő felnevelt 3 fiú gyereket tisztességgel, visszaült az iskolapadba 30+ évesen és sikeres újra érettségi után most 54 évesen másoddiplomás nőnek mondhatja magát egyedül a közvetlen családjából.

Felépített egy karriert, a munkahelye és közössége nagyra becsült tagja. Beleszeretett egy özvegy (végetlenül körülményes, de hatalmasszívű) férfiba, akinek segített és folyamatosan segít a kamasz fiait felnevelni. Végtelen türelemmel és szeretettel áll a két unokájához és rengeteg időt igyekszik velük tölteni. Minden hülyeségünk ellenére nem csak elvisel minket, de bármikor ott van, ha kell és mindenét odaadná, ha szükség lenne rá kérés vagy kérdés nélkül.

Számtalanszor esett már pofára, gáncsolták ki, tört össze darabokra, de Ő mindig felállt.

És én most dühös vagyok és félek.

Félek mert újra olyan helyzetbe kerülhet, ahol ismét meg kell küzdenie a világgal. És nem tehetek semmit, hogy az esetleges sérüléseitől megvédjem.

És végtelenül dühös vagyok mert ennyi küzdelem és szenvedés után pont Ő nem szolgált erre rá. Érthetetlen számomra, hogy megint miért neki kell ezeket elviselnie.

Sokat gondolkodtam mostanában, hogy hogy tudnám elfogadni azokat a dolgokat, amiken nem tudok változtatni úgy, hogy közbe ne fagyjak meg és legyek tehetetlen olyan dolgokkal szemben, amiken viszont tudnék változtatni.

De azt hiszem itt az ideje kihúzni megint a saját seggemből a fejem és megtenni mindent, amit tudok. Saját magammal szemben, hogy megfélően tudjak támogatni és ott lenni, ha szüksége. Tanulni attól, aki annyit segített és annyi mindent átélt mégis a legerősebb maradt.

A hősök érdemlik meg igazán a legnagyobb támogatást!!!

Ezt idetenném, mert teljes mértékben egyetértek Parászka Borókával. Már megint.

Parászka Boróka

sSepootnrd74c7ig61157ctf78a900p0f.a817ihtt78i9103fug45u3 732  ·

"Teljesen mindegy, hogy demokrácia, vagy jogállam. Nem szeretem ezeket a szavakat, teljesen feleslegesek" - mondta a rendkívül nagy nézettséget elérő Partizános interjújában Magyar Péter, aki úgy vonult be a köztudatba, mint az exminiszter Varga Judit volt férje. Ez a pozíció ma elég a legitim és hiteles véleménynyilvánításhoz. Nem Magyar Pétert, nem a Partizánt és nem is a magyar sajtót minősíti ez, hanem a rendszert és kort, amiben élünk.

Nyilatkozatát pártállástól függetlenül mindenki fokozott figyelemmel követte, az ellenzék jelentős része kifejezett örömmel és elismeréssel van iránta.

Szeretném, ha megállnánk itt, ezeknél a szavaknál egy pillanatra. Azoknál a szavaknál, amelyekre Gulyás Márton visszakérdezett ugyan ("teljesen mindegy?), de amelyek aztán elsikkadtak az interjúalany mondandójában is, és úgy látszik hallgatósága sem tartotta ezeket elgondolkodásra méltónak, senkinek nem tűnt fel.

Magyar Péter úgy nyilatkozik most leleplezési szándékkal, hogy újra és újra elmondja: meggyőződéses jobboldali, nemzeti érzelmű ember, és ha változás lesz, akkor annak a rendszeren belülről kell jönnie.

Úgy véli, hogy a probléma az, hogy pár családé "az ország fele", és nem az, hogy nincs jogállam és nincs demokrácia.

Emlékeztetnék, hogy a jelenlegi magát "nemzeti érzelműként" és "meggyőződéses jobboldaliként" meghatározó rendszer a jogállam leépítése és a demokrácia felszámolása által jött létre. Azért kerülhetett "az ország fele" néhány család tulajdonába, mert ezt a vagyon- és hatalomkoncentrációt nem lehetetlenítette el a jog, a törvény.

A jogállam és demokrácia nem felesleges sallang, nem ellenzéki úri huncutság, elhagyható ízfokozó, hanem a méltányos és működőképes politikai rendszer nélkülözhetetlen alapja.

Ha úgy kezd valaki neki a rendszerváltásnak (?), hogy ezt az összefüggést nem érti, vagy mellékesnek tekinti, akkor ne kezdjen neki, mert nem fog mást tenni, mint megismétli a NER-csapdát. Előkészíti a régi pár család helyett az újabb pár család helyét.

"Teljesen mindegy, hogy jogállam van-e" - ismétli meg Magyar Péter másodszor is. Az aggasztó az, hogy a NER jogtalanságai és igazságtalanságai ellen tiltakozó, és attól szenvedő ellenzék erre sem kapja fel a fejét. Hanem lelkesedik, és tiszteli a bátorságot.

Nem vonom kétségbe, hogy Magyar Péter súlyos kockázatokat vállalt a megszólalással. De a jogállamiság kétségbevonása nem bátorság.

Továbbá: az interjúból kiderült, hogy úgy nyilatkozik Varga Judit ügyeiről, amelyeket egykori házastársként közelről követhetett, és úgy ad közre ilymódon szerzett információkat, hogy a közreadásról Vargával nem egyeztetett (ezt az interjúban megerősíti).

Ha valaki itt most tényleges, konkrét kockázattal néz szembe az a hivatalából visszavonult Novák és Varga. Mindegy, hogy mit gondolunk eddigi pályafutásukról. Mindegy, hogy mit gondolunk a lemondásukról, visszavonulásukról. De pozíciójuknál fogva ők a legkitettebbek ennek a gátlástalan rendszernek. Ugyanakkor ők rendelkeznek a pályájuk alatt birtokukba került információk fölött. Nekik van joguk eldönteni, ezekről mikor és hogy beszélnek. És ők is viselik ennek a kockázatát. Ha tényleg fontos, hogy mi lesz a jelenkori magyar politikai leszámolás két legnagyobb célpontjával, ha tényleg senki, de senki nem akar "szoknyák mögé" bújni, vagy "szoknyák mögül" előbukkanni, karriert építeni, ezt figyelembe kellene venni.

Mindannyian vágyunk valamire, vagy valakire. Erről szól az élet, a vágyról. Van, aki otthonról álmodik, ami az övé, és nem veszi el senki. Van, aki társra vágyik, aki majd a sírig elkíséri.

Lesz, aki gyermeket akar, minden áron, bármi áron, akit óvhat egy, és ezer életen át. Sokan vannak, akik munkára vágynak, ahol önmaguk lehetnek. Van, aki mindent odaadna, szépséget, pénzt és karriert, mert egészségről álmodik. És lesz olyan, számtalan, aki ma is kenyérbe csomagolt szeretetért koldul majd az utcán.

Vágyunk, mert vagyunk. Ezer féle álommal, de a lényeg mégis ugyanaz. Reggel felébredni, és érezni, értelme van az ébredésnek. Legyen borús vagy napfényes a reggel, mind ugyanazt akarjuk. Érezni, hogy dolgunk van benne, hogy a sors ránk is vár, hogy van

még út, egyetlen apró remény, arra, hogy megélhetjük, átéljük a csodát. A csodát, amit úgy hívunk, boldogság. (Todorovits Rea) #TheAcsakazértis

Gábor György :

1995-ben jártam Szingapúrban, s láttam a hallatlanul izgalmas modern építészetét, láttam köztéri Botero-szobrot, láttam zsinagógát és zsidó közösségi épületet, kóstoltam a nagyszerű szingapúri konyhát, és azt tapasztaltam, hogy az angol, a mandarin, a maláj vagy a tamil nyelv ismerete szükséges a kommunikációhoz.

Magyarul nem megy.

Most ezt csak azért hozom szóba, mert olvasom, hogy a Szijjártó-minisztérium külgazdasági attasénak nevezi ki Szingapúrba azt a Volner Jánost, aki egy akkreditáció nélküli állítólagos orosz internetes kamuegyetemet – saját bevallása szerint - úgy végzett el, hogy noha angolul és oroszul folyt amott az oktatás, ám ő minden félévi vizsgáját szinkrontolmács segítségével, magyarul tette le.

Háry János sehol sincs. De ha már Háry János, lehet reménykedni, hogy amint azt egykor Háry János megtette, s Burkusország határőrbódéját áttolta Galícia területére, hogy megsegítse a hazafelé igyekvő császár leányát, Mária-Lujzát, most majd abban a térségben Volner attasé fogja áttologatni a határőrbódékat, hogy örülhessünk: Borneó és Celebesz, magyar volt és magyar lesz.

A Magyar Gárdában, a Jobbikban és a Mi Hazánkban, végül, tartózkodó visszafogottságról tanúskodva, a saját magáról elnevezett pártban szocializálódó és szép karriert befutó Volner a szingapúri zsinagógáknak (kettő is van!) biztos nagyon fog örülni, az éppen egy éve megnyitott The Jews of Singapore Museum anyagának úgyszintén, legfeljebb majd a szinkrontolmács lefordítja neki, milyen múzeumról is van szó, s ha viszi magával a múzeumba a Mi Hazánk legfontosabb attribútumát, az elegáns, könnyen kezelhető darálót, élve a diplomácia biztosította mentelmi joggal, még akár át is alakíthatja a maga képére és hasonlóságára a múzeum egy-két írásos anyagát. Viszont felettébb érdekel, miként fogja Szijjártó épp Szingapúrban igénybe venni Volner leginkább idehaza hasznosítható hallatlan szakértelmét, minthogy Volner - ahogy ő maga szereti nagy kedvvel emlegetni - a „cigánybűnözés”-nek vált szakspecialistájává, továbbá aki demográfiai kérdésekben bizonyította rendkívüli affinitását, midőn arra a külügyi és külgazdasági tárcánál nélkülözhetetlen elméleti felismerésre jutott, a tudomány kedvéért még a zéró tolerancia gumírozott tételét is zárójelbe téve, hogy „kiszülnek minket a cigányok az országból”, és „Magyarország neve egyszer majd Cigányország lesz.”

Mindenesetre Szijjártó remekül választotta ki új karrierdiplomata szakemberét, aki egészen biztosan felkészült és méltó képviselője lesz az orbáni Magyarországnak, feltéve, ha adnak mellé egy állandó szinkrontolmácsot. Az sem baj, ha orosz nyelvűt, még azzal is előrébb lesz, mint a maga ékes magyarjával.

És csak egy tanács: a külügy feltétlenül adja meg Volner Jánosnak a megfelelő szakmai felkészítést, beleértve az országismeretet is, mert ha valaki köp egyet a szingapúri utcán, azért – legalábbis még 1995-ben erről számoltak be a helyiek – huszonöt korbácsütés jár.

hova van értelme mostanában posztolni?

az instagram algoritmus behalt. a Facebook-on is alig látok már ismerősöket. a weboldaladat mindenkinek az arcába kell nyomni. mindenhol a hemzsegés. a sok “közösségi” oldaltól is már kifordul a gálám. ezt a blogot meg jól szétbasztam én magam azzal, hogy elkezdtem mások kontentjéből a (szerintem) jót ide rakni, plusz egy rakás számomra fontos dolgot elmentettem az archívumban. 

annyira fárasztónak érzem, hogy csináljak még egy valamit és azt (is) folyamatosan updateljem. totál értelmetlennek látszik az egész, szélmalom harcnak. de valszeg most is csak szétestem egy kicsit mert túl sok mindent csinálok és reménytelennek tűnik, hogy bármit is befejezzek. 

gondolkoztam rajta, hogy a saját képeimet is elkezdem ide blogolgatni, de arra meg ott van az instagram, mint napló. voltaképpen a dolgaimból a legtöbb látható dolog a vizuális naplóm és a kísérletezések. igaz, szándékosan nem is csinálok annyi (nagyképűen) “opust”, hogy azzal folyamatosan megtöltenék egy művészeti blogot. lehet, hogy ez hiba. elnézve ugyanis mások, a kísérleteimhez és naplóimhoz hasonló képekből egész fasza karriert vagy mit tudnak csinálni. lehet nem kellene annyira szigorúnak lennem magamhoz. a perfekcionizmusról szerencsére már régen leszoktam, és ha valami véletlenül lesz jó, akkor sem leszek csalódott, hogy nem tudom megismételni, hanem örülök, hogy megvan az, amit el akartam érni. nem tudom hogyan, de sikerült, és örülök az eredménynek, ahelyett, hogy magamat basztatnám, hogy ez nem is igazi, mert nem tudatos, és ezért nem is enyém. (Sally Mann, azt mondja, hogy a képeinek egy jelentős része ilyen “happy accident”)

de abban a tekintetben szigorú vagyok, hogy mi az amit egy “képnek” tartok. Hogy van tartalma, esztétikája, technikája, mélysége - nem csak egy “elkapott” pillanat, hanem összesűrűsödik benne valami a századok óta felhalmozott technéből, hogy a jelenből/ről szóljon, de legyen benne valami időn túli szépség, humor esetleg dráma. hogy el tudjak időzni rajta, hogy vágyjak rá, hogy beszippantson vagy farkasszemet akarjak nézni vele. nyilván ez sem mindig jön össze, de ha már úgy érzem közelítek ehhez, annak már nagyon örülök. 

de azért mert lőttem egy jó fotót, még nem feltétlenül fogom jó képnek is gondolni.

azt hiszem tényleg nagyon szigorú vagyok.           

sebaj, itt egy fotó a legutóbbi tekercsről 

Tóthék Gabi tehénkéje viszont sosem rest, ha jön a megfelelő bika, menten térdre est, majd eltátott szájával serényen kényeztet bármely hímtagot, mely karriert repesget.. 😃 S előnyt szimatolva bőszen cumizni kezd! 🤣

Díjat alapítottak a szektoron belüli nemi arányok javítása céljából

Díjat alapítottak a szektoron belüli nemi arányok javítása céljából

Több női vezetőt a logisztikába Szinte minden szektorban egyenlőtlen a vezetők nemi megoszlása, különösen igaz ez az olyan férfiasnak tartott szakmára, mint amilyen a logisztika. Az egész szektorban alulreprezentáltak a nők hazánkban, arányuk csupán 25 százalék. A női vezetők eredményeit láttatni kell, hogy minél több nő legyen motivált a logisztikában karriert építeni – többek között ezzel a…

View On WordPress

A ner-ben még szép karriert futhat be

@cinikuscirmi x-akták kontent