#idősebb vagyok mint szlovákia | Explore Tumblr Posts and Blogs

korkep-blog · 5 years

Text

Molnár Tamás atya a Körképnek: Fontos a közösségépítés a pozsonyi magyar katolikusok körében (Interjú)

Molnár Tamás atyát, a pozsonyi magyar katolikus hívek lelkipásztorát, egyházjogászt, a Pozsonyi Főegyházmegye helyettes bírósági helynökét kérdeztük.

Zajlik az élet a pozsonyi katolikusok körében. Az elmúlt esztendőről, programokról, hívekről, hitéleti mindennapokról kérdeztük Molnár Tamás atyát, a pozsonyi magyar katolikus hívek lelkipásztorát, egyházjogászt, a Pozsonyi Főegyházmegye helyettes bírósági helynökét.

Hogyan értékelné a 2018-as évet? Milyen volt a pozsonyi katolikusok számára?

Elsősorban hálával tekintek vissza az elmúlt évre (is). Hálával fordulok az Isten felé, ahogy ezt a minden évben megtartott év végi hálaadás, vagyis a december 31-i szentmise alkalmával is igyekeztünk az egész közösséggel tudatosan kifejezni. De hálatelt szívvel gondolok minden segítőre, minden jószándékú emberre, akik hozzájárultak ahhoz, hogy templomi közösségünk a 2018-as év során szervezett programok, találkozások, beszélgetések által is még jobban összekovácsolódjék, hogy tudjon minden korosztály számára értékes programokat kínálni, egymás segítségére lenni, hogy tudjuk az Istentől kapott kegyelmeket, lehetőségeket jól felhasználni.

Mint lelkipásztornak elsődleges feladatom a szentmisék bemutatása, a szentségek kiszolgáltatása, Isten Igéjének hirdetése. Mindezek mellett fontosnak érzem a közösségépítést. Ezért jó, hogy a templomon kívül is tudunk találkozni, további programokat biztosítani az érdeklődők számára.

Ebben nagy segítséget jelent az is, hogy 2018 őszén megnyithattuk Közösségi Házunkat, amely a különféle összejövetelek helyszínéül szolgál. Itt találkoznak rendszeresen az egyetemisták, az elsőáldozásra készülő gyerekek, a leendő bérmálkozók, a helyi magyar cserkészcsapat őrsei, a házaspárok számára meghirdetett Párkapcsolati Műhely iránt érdeklődő párok, az óvodáskorú gyerekek az ő hittanos foglalkozásaik alkalmával, a rendszeresen együtt imádkozó édesanyák, az imacsoportok tagjai.

A Közösségi Ház helyszínül szolgál továbbá alkalmi programokra is, legyen szó valamilyen megbeszélésről, adventi koszorúk készítéséről, születésnapi összejövetelről, vagy épp családok baráti találkozójáról.

Eseményekben, élményekben, Isten áldásában gazdag évként könyvelem el az elmúlt esztendőt, egyértelmű tehát a hálás lelkület.

A fővároson kívül is voltak programjaik?

Persze, Pozsonyon kívül is voltak rendezvények, ahol közösségünk tagjai együtt lehettek. Ilyenek voltak például a nyári programok. Már harmadik éve kerékpároztunk együtt a fiatalokkal néhány napon át a Balaton partján. Nem hiányozhatott a vakációból a gyerektábor és a felnőttek közös nyaralása sem, a helyszín Kovácspatak volt. Onnan látogattunk el Esztergomba, Márianosztrára és Bénybe.

Lengyelországi kirándulás egy momentuma

A pozsonyi magyar ministránsokkal jelen voltunk a Nemzetközi Ministránszarándoklaton Rómában. Továbbá voltak az év folyamán egynapos közös zarándoklatok, kirándulások is, így jutottunk el közösen többek között Szombathelyre – ahol részt vettünk Brenner János boldoggáavatásán, a magyar egyház egyik legkiemelkedőbb 2018-as eseményén –, Budapestre, a csornai premontrei apátságba, az ősi Pannonhalmára.

Úgy tudjuk, Önök is készülnek a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra.

Igen, Budapesten lesz, de tavaly vendégül láthattuk nálunk annak főtitkárát, Dr. Fábry Kornél atyát, júniusban és novemberben is csatlakoztunk városunkban a világméretű szentségimádáshoz, katekézis-sorozattal is hangolódunk a közelgő nagy eseményre. Karácsony előtt kiadásra került egy évkönyv az új, 2019-es évre, szól ez a közösség tagjainak, de arra is szolgál, hogy másoknak hírt adjunk közösségünkről.

Mennyi a hívők száma a pozsonyi katolikusok körében, és miképp változott/változik-e a létszám?

Nehéz ezt számokban kifejezni. Egyértelmű, hogy a város nemzetiségi összetétele teljesen más, mint száz évvel ezelőtt volt. Magyarokként kisebbségben vagyunk, s ugyanúgy, ha az arányt tekintjük a jelenben, a templombajárókból kevesebb van, mint a vallásukat nem gyakorló személyekből – ez persze a fővárosban nem csak a magyar nemzetiségűek esetében van így –, de fontos, hogy összetartsunk, hogy éljünk a vallásunk, az anyanyelvünk, kultúránk, hagyományaink kínálta kincseinkkel.

Talán, ha ezt többen komolyabban, vagy egyáltalán komolyan vennék, a magyar keresztény közösség is sokkal nagyobb lehetne Pozsonyban. Ám pozitívumként jegyzem meg azt, hogy a meglévő közösség aktív, élő közösség, fejlődő, s úgy vélem, létszámban is növekvő közösség.

Vasárnaponként megtelik hívőkkel a pozsonyi ferences templom a délelőtt kilenc órai magyar misére, ez örömteli tény. További helyszíneken – Pozsonypüspökin, Vereknyén, Főréven, Szunyogdiban és a Virágvölgyi plébániatemplomban – szintén vannak vasárnaponként magyar misék Pozsony területén. Ötödik éve vagyok a pozsonyi magyar katolikus hívek lelkipásztora, inkább növekvő tendenciát tapasztalok azon a téren, ami a templombajáró magyarok számát illeti, valamint az aktív bekapcsolódást a közösségi életbe. Hálás is vagyok mindezért.

De úgy vélem, még mindig elég nagy az a missziós terület, ahová vallásgyakorló magyar híveink által is el kéne jutnia a meghívásnak közösségünkbe. A hiteles keresztény példának, a saját nemzetiséghez való ragaszkodás természetességének, s annak a meggyőződésnek, hogy a hitnek ma is meg van a nélkülözhetetlen szerepe, hogy az Istennel ápolt kapcsolat ma is időszerű, hiszen mi mindannyian Hozzá tartozunk, Neki köszönhetően létezünk, Ő gondoskodik mindnyájunkról, halhatatlan lelkünkről is.

Azért is nehéz a közösség tagjainak számát meghatározni, mert nincs mindig mindenki jelen egy helyen. Vannak, akik csak hétközben tartózkodnak Pozsonyban – itt dolgoznak vagy tanulnak –, ők a hétköznapi miséken és összejöveteleken vannak jelen a közösségben, a hétvégét azonban szülőfalvaikban vagy városaikban töltik. A másik oldalon vannak, akik csak vasárnaponként jönnek el a templomba, s vannak, akik nem rendszeresen.

Vannak otthon tartózkodó beteg és idős személyek, akiket szintén közösségünk tagjainak tartunk. Tehát sokszínű a közösség, gyakran tapasztalva vendégek jelenlétét is a miséken vagy valamilyen rendezvényen. S ha nem is helybeliekről van szó, a pozsonyi kórházakban fekvő magyar betegekre is sajátjainkként gondolunk, anyanyelvünkön látom el őket a szentségekkel.

Mennyire jellemző a fiatalok jelenléte?

Nem hiányoznak a fiatalok a templomból, nem hiányoznak a közösségből, ennek nagyon örülök. Persze, itt is elmondható, hogy többen is lehetnének, többen is jöhetnének. De hálás vagyok azért, hogy szép számban vannak ministránsok, vannak aktív cserkészek a néhány éve újjászerveződött csapatban, a nyári gyerektáborok szervezésébe és vezetésébe bekapcsolódó lelkes animátorok, működik ifjúsági énekkar, vannak aktív hittanosaink, akik különféle hittanversenyekbe is bekapcsolódnak határon innen és túl.

Farsangi sokadalom

A Pozsonyban tanuló magyar egyetemistáknak is nyújtunk rendszeres találkozási alkalmakat, szervezünk utakat ifjúsági találkozókra, egyebe. Szeretnénk a jövőben egy lelkigyakorlattal is segíteni az ifjúság lelki fejlődését, valamint azzal, hogy igyekszem bevonni őket a közösség életébe az egész év folyamán. Néhányan közülük időseket látogatnak a városban, képviselik közösségünket számos rendezvényen, besegítenek táborok szervezésébe, őrsvezetőként segítik a cserkészet által a keresztény és magyar értékek továbbadását a kisebbeknek, s az óvodások hittanos foglalkozásait is fiatalok vezetik.

Tavaszi feltöltődés

Mi jellemző a pozsonyi magyar katolikus hívekre életkorilag, női, férfi szempontból?

Mindkét nem, nők és férfiak egyaránt jelen vannak, s minden korosztály, a legkisebbektől a legidősebbekig. A ministránsok között is akad óvodás korú kisfiú és őszhajú, nyugdíjas nagyapa egyaránt. Ha a középkorosztályt és az idősebb generációt tekintem, talán a hölgyekből van több a templomi padokban, de jó látni, hogy sok esetben teljes családok együtt vannak jelen a miséken.

Nyári kimozdulás Szlovákia keleti részére.

Számos fiatal család is aktív tagja a közösségnek. Ismerem őket, kapcsolatban vagyok velük. Jó látni a családok közötti barátságokat, a gyermekeiket következetesen nevelő családokat, s gyakran megfigyelhető a nagyobbak jó példájának pozitív hatása a kisebb gyerekekre a családokban, de a közösség nagy családjának életén belül is.

Hogy telt a karácsonyi időszak a pozsonyi magyar katolikusok számára? Hogy értékelné a programokat?

Tartalmas adventtel készültünk elő karácsonyra. Immár hagyományosan, a gyerekek szüleikkel vagy nagyszüleikkel együtt készíthették el családjuk adventi koszorúját. Idén erre az új Közösségi Házban került sor.

Hétfőnként roráték, azaz hajnali misék voltak a ferences templomban. A gyertyafényes szentmisék után az iskolások számára mindig közös reggelit biztosítottunk. Már ennek is néhányéves hagyománya van. Nem hiányozhatott a szóban forgó adventben sem a kakaó, a kalács, s volt, amikor virslit főzünk. Sok gyerek és fiatal jött el ezekre az adventi misékre, persze felnőttek is, akik a templomból indultak munkahelyeikre.

Megemlékezés Szent Miklós püspökről

December 6-án Szent Miklós püspökre emlékeztünk a ferences templomban, mindenki megajándékozva térhetett haza az esti miséről. Sok gyerek vette körül a Mikulást a templomban.

2018 adventjét is jellemezte a jótékonykodás. A múlt évekhez hasonlóan a legutóbbi advent heteiben is gyűjtöttünk tartós élelmiszert Szent Kalkuttai Teréz anya Pozsonyligetfalun tevékenykedő nővéreinek, a Szeretet Misszionáriusainak, akik többek közt magyar hajléktalanokkal, rászorulókkal is törődnek. Hálásak vagyunk ezért a szolgálatukért. Többen jelen voltunk az összegyűjtött adományok átadásánál is. Ez minden évben szép élmény számomra, ismerős a hely, hiszen már kispap koromban is jártam oda egy ideig pasztorációs munkára.

Az adventi lelkinapot most nem Pozsonyban tartottuk meg, hanem Szombathelyen voltunk. December 15-én, Boldog Brenner János vértanú pap első liturgikus emléknapján gazdag lelki programon volt részünk az említett városban, ahol nem csak a program volt színvonalas, hanem a szívélyes fogadtatás, a szombathelyiek vendégszeretete is emlékezetessé tette ezt az adventi havas szombatot.

A legkisebbek nagyon örültek Szent Miklósnak.

Koncertekből sem volt hiány. Színvonalas orgonahangverseny nyitotta az adventi időszakot, a római Szent Péter Bazilika orgonistája nyűgözte le a hallgatóságot. Karácsonyhoz közeledve pedig a Magyarország Pozsonyi Nagykövetsége szervezésében tartott koncert alkalmával Petrás Máriát és a Muzsikás Együttest hallhatták az érdeklődők a belvárosi ferences templomban.

Lelki programok, gyóntatás, hangolódás után méltóságteljes, mély karácsonyhoz érkeztünk, zsúfolásig telt templommal ünnepeltük Jézus Krisztus születésnapját. Szilveszterkor együtt adtunk hálát az Úrnak, majd mise után a refektóriumban kifejezhettük egymásnak jókívánságainkat. A karácsonyi ünnepkör további része is örömben, szépen telt.

Farsangi bál egy mozzanata

Röviden milyen programokkal készülnek 2019-re?

A teljesség igénye nélkül említenék néhányat. Február 23-án tartjuk a családi farsangi batyubált. Utána, a tavaszi szünetben lesz a közösségi sítúra. Nagyböjtben számos lelki program lesz, rendszeresen keresztutak – a máriavölgyi kálvárián is –, lelkinap, március 23-án egynapos zarándoklat Tihanyba a történelmi kálváriára és az apátságba. Természetesen megünnepeljük majd az édesanyák ünnepét, a májusi Anyák-napját. Május 8-ra a családoknak szervezünk közös kirándulást.

Nagyböjti zarándoklat Tihanyba – szentmisével egybekötött keresztúti ájtatosság.

Júniusban lesz az elsőáldozás, ősszel a magyar bérmálkozás. Nyáron lesz a gyerektábor, amit minden évben örömmel várnak a gyerekek. Várhatóan több mint ötvenen táborozunk majd együtt. Ugyancsak a nyári vakáció idejen a franciaországi Lourdes-ba szervezünk közösségi zarándoklatot. S persze nem hiányozhat az augusztus 20-i, Szent István-napi magyar mise a pozsonyi dómban, valamint a november 19-i, Kék-templomban tartott magyar mise sem, amit Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére celebrálunk. November elején az András-temetőben imádkozunk majd halottainkért. Aztán adventben is lesz majd lelkinap, meg sok más karácsonyváró lelki program is. Ennek a naptári évnek a végén is köszönteni fogjuk majd a közösség jubilánsait, valamint a jubiláló házaspárokat. Imádkozunk értük, emléklapot kapnak, s mindig a gyerekek adják át a virágot az ünnepelteknek.

Szívügyem a generációk kölcsönös megbecsülése, egymás tiszteletben tartása. A betegekre és idősekre is mindig gondolunk. Kéthetente tartunk összejövetelt a vasárnapi misék után, s 2019-ben is zajlik az élet a Közösségi Házban.

Húsvéti programok egyike

Mit kell tudni a február 23-i farsangi bálról?

Minden korosztálynak szól. Nincs belépődíj. Nem szükséges drága új estélyi ruhát vagy öltönyt vásárolni előtte. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján nagyon jó hangulatú, a gyerekek miatt délután kezdődő, s este tíz körül véget érő közösségi összejövetel szórakozással, tombolával, tánccal, játékkal, roskadozó svédasztalok finomságaival. Néhány éven keresztül bűvész is szerepelt a programban. A gyerekek jelmezekbe öltözhetnek. Mindenki hozzájárulhat az agapéhoz sós- vagy édes süteménnyel, üdítővel, esetleg felajánlhat tomboladíjat. A közösségi batyubál helyszíne idén is a Duna utcai magyar iskola ebédlője lesz.

Remek hangulatban telnek a lélekerősítő események.

Mit foglal magába a közösségi sítúra?

Testi és lelki felüdülést! Több mint hetvenen, főként gyermekes családok és fiatalok töltjük együtt a tavaszi szünet napjait. Vasárnap érkezünk meg Bölényfalvára (Zuberec), ahol elfoglaljuk egész heti „birodalmunkat”, a már megszokott szálloda minden szintjét.

Reggelente napindító áhítat segít lelkünket Istenhez emelni. Reggeli után a sípályára megyünk, s ott töltjük a nap nagy részét. Egymásra figyelve, egymásnak örülve, a felvonókból egymásnak integetve, vagy épp egymást (például a kezdő vagy már (tán épp ezért) fáradt síelőket) bíztatva élvezzük a téli sportot és a csodálatos fehérbe öltözött tájat.

Koraeste szentmisére gyűlünk össze. Olykor tizenöt-húsz fiú állja körül ministránsként a tábori oltárt, fiataljaink vezetik az ifjúsági énekeket, a jelenlévők imaszándékai is elhangzanak a misékben, együtt imádkozunk ezekért a szándékokért. Az ízletes vacsorák után pedig esti programokra hívjuk a kicsiket, fiatalokat, felnőtteket egyaránt: színdarabokkal tűzdelt cserkésztábortűzre, vetélkedőkre, népmesevetítésre, kerekasztal-beszélgetésre.

A múlt évben már egész éjszakai szentségimádásra is kínáltunk lehetőséget csütörtök estétől a pénteki reggeli imáig. Bárki találhatott időt az éjszaka csendjében az Oltáriszentség előtt imádkozni, az Úr előtt töltekezni, a csendben Jézus Krisztussal lenni. A közös sítúra szombaton ér véget. Úgy vélem, minden évben nagy élményt jelent ez a hét, emlékezetes, testet s lelket felüdítő napokról van szó.

Milyen egyéb kezdeményezéseik vannak még a 2019-es évre?

Szívesen megemlítem azt a fontos kezdeményezést, ami ugyan nem egy látványos rendezvény, de mégis minden közösségi rendezvényünk és az egész közösségi élet hátterében rendkívül fontos szerepet tölt be: ez pedig az ima a közösségért. Háttérima, ami nélkül a sok program szervezése úgy érzem, önmagában üres lenne. Ima a szentmisék alkalmával, szentségimádásokkor, családban, imacsoportban, ifjúsági csoportban, egyénileg. Nagyon fontosak ezek, hiszen jó hatással vannak az egyénre, a családjára, a közösségre.

Bártfafürdői pillanatkép

A 2019-es év kezdetén egy olyan lehetőséget is felkínáltunk, hogy aki csak teheti, naponta mondja el azt a fohászt, amit a Pozsonyi Magyar Katolikus Közösségért, valamint a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus lelki hatásaiért, annak jó gyümölcseiért fogalmaztunk meg, állítottunk össze.

A hívek közül szép számban elköteleződtek, hogy ezt a fohászt 2019 minden egyes napján elimádkozzák. Ezen elköteleződést vállaló személyekért és családtagjaikért három ünnepi misét is felajánlunk a ferences templomban: január 1-én, aztán az Isteni Irgalmasság ünnepén, s majd december 25-én, karácsonykor. Hiszek az ima erejében. Hiszem, hogy lelkipásztori munkám és a közösség összefogása az imaháttér segítségével, az Isten áldásával válhat előtte kedvessé, s hozhat Pozsonyban is jó gyümölcsöt, válhat a pozsonyi magyarok lelki javára.

Íme, az ima. Hálás leszek, ha a Körkép.sk Kedves Olvasója is szívből elimádkozza értünk, velünk… Köszönöm! Köszönjük!

Uram, áldd meg közösségünket, minden tagját, minden családját, a kicsiket és a nagyokat, a fiatalokat és az időseket, az egészségeseket és a betegeket, a gondokkal küzdőket!

Add, hogy boldogan éljük keresztény hivatásunkat! Adj újabb jó családokat, támassz új papi hivatásokat!

Elhunyt hozzátartozóinknak és közösségünk minden megholtjának pedig adj örök boldogságot a mennyben!

Add, hogy a készület ideje és az Eucharisztikus Kongresszus ünneplése egész hívő közösségünk, fővárosaink, népünk, Európa és a világ lelki megújulására szolgáljon!

Ámen

Köszönöm a beszélgetést.

Laky Erzsébet

Fotók: pozsonyikatolikusok.sk

#hitélet #kiemelt #magyar mise #ministráns #molnár tamás #Molnár Tamás atya #pozsonyi ferences templom #pozsonyi magyar katolikus közösség

0 notes

nemzetinet · 6 years

Text

A hatalom arroganciája

Idősebb vagyok mint Szlovákia. Annyira nem, hogy ténylegesen emlékezhetnék a mindenki által emlegetett nagy ’89-es forradalomra, de eléggé ahhoz, hogy tudjam, az utóbbi hónapok történései egyedülállóak Szlovákia történelmében.

Február óta hatalmas tömegek mozdultak meg, hogy megmutassák, valami nagyon nincs rendben ebben az országban. Tízezrek követelték hétről hétre, hogy mondjon le a karhatalom, írjanak ki új választásokat.

Igaz, hogy néhány személy lemondott, de a helyzeten nem változtattak. Azóta is hallgathatjuk a sajtótájékoztatókon, hogy a 2016-os választások eredménye legitim, és nem lehet megkérdőjelezni. “Mégis mit képzelnek, hogy új választásokat akarnak?” – Teszik fel a kérdést nyíltan, vagy burkoltan.

Mindez csak azt mutatja, hogy a hatalom mellé arrogancia is jár, mégpedig korlátlan mennyiségben. Mondjuk ki! Nyíltan hülyének néznek bennünket, mi pedig nem tudunk, vagy nem is akarunk tenni ez ellen.

A politikusaink nagyon jól megtanulták hárítani a felelősséget, és nyíltan hülyének nézni az embereket. Ez pedig legjobban a két napja tartó gazdatüntetések során mutatkozik meg.

Vegyük sorjában!

A gazdák több száz kilométert tettek meg, hogy Pozsonyban tüntessenek. Nyilván az volt a cél, hogy lebénítsák a főváros forgalmát, így az egyébként érdektelen embereknek és politikusoknak is ki kellett volna nyitniuk a szemüket és fülüket, hogy lássák és hallják, mi is a gazdák gondja.

Mit lépett erre a karhatalom? Korlátozták a mozgásukat, szinte ketrecbe zárták őket, mert mégis hogy képzelik, hogy kimennének a traktorokkal a délutáni csúcsba?!

Találkozni akartak Pellegrinivel, ő meg úgy gondolta, hogy neki nem szükséges találkoznia az ország gazdáival, inkább menjenek haza, aztán majd ő meglátogatja a keletieket. Ez a hatalom arroganciája. Tetszik vagy sem számára, de ő az egész ország kormányfője, tehát az lenne a legkevesebb, hogy odamegy a Tyrš rakpartra, és meghallgatja a gazdákat.

Fogadta viszont a gazdákat Andrej Kiska államfő. De ez csak pofavizit volt, tőle sok segítség nem várható, mert nincs olyan hatalma, ami ezt lehetővé tenné. Mégis, benne legalább volt annyi emberség, hogy egy asztalhoz üljön velük.

Pellegrini utasítására találkozni akart a gazdákkal Matečná miniszterasszony. A gazdák bár nem bíznak benne, hajlandóak voltak a találkozóra – mindannyian. A rendőrök – nyilván felsőbb utasításra – nem engedték, hogy gépjárműveikkel (traktorjaikkal) menjenek a Mezőgazdasági Minisztériumhoz, így az egyébként is fáradt és jogosan dühös gazdák gyalogosan tették meg az egy órányi utat a városban.

És mit tett a miniszterasszony? Kiküldte a szóvivőjét, hogy ő csak három emberrel hajlandó beszélni. Ez a hatalom arroganciája. Ha pedig ez a szemtelenség nem lenne elég, akkor csütörtökön meghallgathattunk egy elmés sajtótájékoztatót, amiben jószerivel lehülyézte a gazdákat a drága jó Matečná asszony. Ez szintén a hatalom arroganciája. Az ő tárcájához “tartozó” földművesekkel és gazdálkodókkal soha, semmilyen körülmények között nem szabadott volna ilyen hangot megütnie, főleg, hogy rengetek visszaélésről számol be sajtó a minisztériumi praktikák kapcsán.

És akkor vegyük hozzá a listához Andrej Dankot. A házelnök találkozóra hívta a gazdák képviselőit. Két és fél órán keresztül rabolta idejüket, majd megtudtuk, hogy igazából semmi érdemlegeset nem tudott mondani. Vele kapcsolatban csak annyit jegyezhetünk meg, hogy szerinte semmi szükség arra, hogy a pártjához tartozó Mezőgazdasági Minisztérium éléről visszahívják Matečná asszonyt. Nos, szerintem ez is a hatalom arroganciája.

Az, hogy Bugár Béla hallgat, nem meglepő. Igaz, hogy a koalíciós párt elnöke, de ő már másra gyúr. Ő már tudja, hogy ennek a koalíciónak nincs jövője, a drága idejét pedig nem fogja olyan apróságokra pazarolni, mint a gazdák problémái. Inkább csak számolja vissza az államfőválasztásig hátralévő napokat, hogy legalább addig bírja ki ez a tákolmány…

A sajtótájékoztatók királya, Robert Fico sem érzi úgy, hogy meg kellene szólalnia. Mikor paradicsomdobálásra lehet számítani, akkor színét se látni. Pedig leginkább az ő sara, hogy a gazdák és mindenki más tüntetni kényszerül. Az, hogy lemondott a miniszterelnökségről, de továbbra is hiteles közszereplőnek tartja és mutatja magát, szintén a hatalom arroganciája.

A gazdák nem csak saját megélhetésükért dolgoznak. Az ő kezük munkája kerül (jó esetben) az asztalunkra. Számukra a földművelés nem csak munka. Ők azok, akik továbbviszik őseink hagyatékát: a termőföld szeretetét. Azét a termőföldét, amit a karhatalom az elmúlt évtizedekben többször is elvett tőlünk.

Üzenem a gazdáknak: Veletek vagyunk!

Komjáthy Petőcz Andrea

Nyitókép: Körkép.sk/KZS

A hatalom arroganciája a Nemzeti.net-en jelent meg,

#karhatalom #Szlovákia #termőföld

0 notes

korkep-blog · 6 years

Text

A hatalom arroganciája

A politikusaink nagyon jól megtanulták hárítani a felelősséget, és nyíltan hülyének nézni az embereket. Ezt pedig legjobban a két napja tartó gazdatüntetések során mutatkozik meg.

Vegyük sorjában!

Mit lépett erre a karhatalom? Korlátozták a mozgásukat, szinte ketrecbe zárták őket, mert mégis hogy képzelik, hogy kimennének a traktorokkal a délutáni csúcsba?!

http://www.korkep.sk/cikkek/gazdasag/2018/06/20/beveszik-pozsonyt-gazdak-megkezdodott-tuntetes-fovarosban-percrol-percre-korkepen

http://www.korkep.sk/cikkek/belfold/2018/06/21/dankoval-targyaltak-gazdak-folytatjak-tuntetest

http://www.korkep.sk/cikkek/belfold/2018/06/21/2-nap-folytatodik-gazdatuntetes-fovarosban-repat-fognak-osztogatni-a-gazdak-percrol-percre

Üzenem a gazdáknak: Veletek vagyunk!

Komjáthy Petőcz Andrea

Nyitókép: Körkép.sk/KZS

#Főoldal #gazdatüntetés #vélemény

0 notes

korkep-blog · 6 years

Text

A csallóközi Romárió: Adamec edző miatt hagytam ott a DAC-ot

Valószínűleg hibát követtem el, hogy nem bírtam ki, de egyszerűen vele nem lehetett

(…) A katonaság után visszatértem Fülekre, és próbajátékra hívtak Dunaszerdahelyre. Akkoriban Ladislav Škorpil volt az edző, a próbajáték pedig nem jött össze. (…) Akkor tizenöten voltunk a próbajátékon. Valószínűleg féltem a lehetőségtől, hogy egy nagy klubba lépjek át, nem adtam ki magamból a maximumot. (…)

A második próbálkozás után viszont Dunaszerdahelyre került és karrierje legszebb éveit töltötte ott. Mitől volt különleges?

Csodálatos volt. Már 22 éve. A futballéletemben pont Dunaszerdahely adta egyértelműen a legtöbbet. Olyan futballistákkal játszottam együtt, mint idősebb Vladimír Weiss, Peter Fieber vagy Pinte Attila. Az első évben nagyon jól játszottunk, negyedik helyen végeztünk a ligában és a Szlovák Kupa döntőjébe jutottunk.

(…)

Romáriónak hívták. Hízelgett Önnek?

Nem is tudom, hogy honnan jött. Az igaz, hogy közkedvelt játékos voltak Privigyén és Dunaszerdahelyen is. Alkatra is hasonlítottam Romárióra, ráadásul a 11-es mezt viseltem, mint ő a brazil válogatottban.

Karrierje során találkozott a faji előítéletekkel?

Igen, főleg a nézőknél. A játékostársaknál, ellenfeleknél vagy a bíróknál nem igazán. A leginkább az bántott, mikor nyitrai pályafutásom alatt a saját szurkolóink kiabáltak faji sértéseket. Közismert, hogy Nyitrán néhány szurkolónak voltak rasszista hajlamai.

Dunaszerdahelyről is faji okok miatt igazolt át Nyitrára. Mi volt e mögött?

Azt kell mondanom, hogy Jozef Adamec edző miatt. Valószínűleg hibát követtem el, hogy nem bírtam ki, de egyszerűen vele nem lehetett.

Mikor a klubhoz jött, a legjobb lövő voltam. Ennek ellenére nem kaptam lehetőséget, hagyta, hogy a kispadon üljek és ignorált. Ez a rasszista előítéletekkel is összefügg. Ebben a helyzetben ez volt az érzésem. A klub vezetői győzködtek, hogy maradjak, de én már nem akartam.

forrás: sport.sme.sk

Miért látta Adamec viselkedését esetleges rasszizmusnak?

Ezt nehéz leírni. Arról az érzésről van szó, ami abból fakadt, ahogy viselkedett velem, ahogy rám nézett, vagy ahogy velem beszélt. Rögtön, ahogy jött, kimért volt velem, mellékvágányra tett. Ki lehetett érezni, hogy nem kedvelt engem.

(…)

A liga legjobb csatárai közé tartozott. Nem érezte úgy akkoriban, hogy helye lenne a válogatottban?

Az álmom volt, hogy legalább egyszer játszhassak a szlovák válogatottban. Dunaszerdahelyen kezdtem, ezért még nem éreztem, hogy megengedhetném magamnak. Nyitráról Máriatölgyesre (Dubnica) igazolva már érezte, hogy reputáció és minőség szempontjából is ott vagyok. Akkor Máriatölgyesen Anton Dragúň edzősködött. Emellett a válogatottban Adamec úr segítője volt.

Szlovákia Máriatölgyesen fogadta Lichtensteint az Európa bajnokságra való kvalifikáción. Néhány héttel a mérkőzés előtt Dragúň úr figyelmeztetett, hogy meghívnak a válogatottba. (…) Nagyon örültem. Végül úgy esett, hogy nem én kaptam a meghívót, hanem a csapattársam és jó barátom. Később megtudtam, hogy Adamec keresztfia volt. (…)

Most Rimaszombatot edzi. Lehet Önből olyan sikeres edző, mint amilyen játékos volt?

Eddig még csak harmadik ligát edzettem itt és Magyarországon is. Úgy gondolom, hogy mindenhol viszonylag jó eredményeket értem el a csapatokkal. Edzőként a játékosaim barátja akarok lenni és örülnék, ha úgy vennének mint tapasztalt futballistát. Azt, amit mondok, viszont teljesíteniük kell. Hogy sikeres leszek-e? Nem tudom. Mindig a legjobb eredmények elérésére törekedem.

(…)

http://www.korkep.sk/cikkek/sport/2018/04/03/futball-akademia-epul-rimaszombatban

Két fia közül az egyik Dunaszerdahelyen van. Hogy látja egykori klubját?

Krisztián fiam a dunaszerdahelyi U17-es csapatban játszik és válogatott is. Épp nemrégiben voltunk Dunaszerdahelyen, és a szurkolói katlan, ami ott van, örömnek és ünnepnek kell lennie a játékosok számára. Néha irigylem is őket.

Dunaszerdahelyen legendának tartják. Ön is így érzi?

Mindenki ezt mondja nekem, szóval lassan kezdem elhinni. Talán legenda vagyok. A gyengeségem, hogy mindig szerény voltam.

Azt mondják, hogy Szlovákiában a legendákat gyorsan elfelejtik. Önt is elfelejtették az emberek?

Még ma is, ha Dunaszerdahelyre megyek a fiam után, ahogy kiszállok az autóból, odajönnek az emberek és kezet fognak vele, az újságírók interjúkat akarnak. Még mindig érzem, hogy nem felejtettek el bennünket. Füleken kevésbé vesznek észre, mint Dunaszerdahelyen vagy bárhol máshol, ahol játszottam. Ez kicsit fáj.

Van valami, ami miatt szemrehányást tesz magának játékosi pályafutását tekintve?

Túlzottan szerény voltam. Rosszul választottam ki a klubjaimat. Féltem a nagy dolgoktól. (…) Nem hittem magamban. Az emberek előbb hitték, hogy nagy futballista vagyok, mint én magam. Most már tisztában vagyok vele, hogy a futballt talán tudtam játszani.

sport.sme.sk – Z Dunajskej Stredy ho vyhnal tréner Adamec. Bari hovorí o rasizme

Nyitókép: fcdac.sk

Névjegy: Bari Jenő

Szülővárosában, Füleken indult a pályafutása, ahol 1971. június 24-én látta meg a napvilágot. Végigjárta az ottani korosztályos csapatokat, majd bekerült a felnőtt csapatba, ahonnan 1994 tavaszán a privigyei Baníkhoz került kölcsönjátékosként. Ugyanazon év nyarán a DAC-hoz igazolt, ahol két szezont töltött a szlovák legfelső osztályban. Ötvenkilenc mérkőzést játszott a sárga-kék színekben, ezeken tizenkét bajnoki gólt szerzett. 1996 nyarán a FC Nyitra játékosa lett, ahol két évig maradt. Pályafutása következő állomása a máriatölgyesi MFK volt. Losoncon szerepelt kölcsönben, és 2001-ben a besztercebányai Duklához került. 2001 őszén már a magyarországi Váci LVSE játékosa volt, ahol négy idény erejéig maradt (a Magyargéc SE csapatánál is szerepelt). 2005-ben visszatért Fülekre, ahol játékos-edzőként kezdett dolgozni. Játékos-edzői karrierjének további megállói az OŠK Ragyolc, az OŠK Fülekpüspöki és a TJ Slovan Gács csapatai voltak, utóbbinál fejezte be pályafutását. Ezt követően a fiatalokkal foglalkozott Füleken, majd edzői pályafutását a TJ Družstevník Tajtinál folytatta, és 2013-tól a TJ Sklotatran Poltár csapatát irányított, jelenleg a Rimaszombat edzője. (fcdac.sk, Körkép.sk)

#bari jenő #DAC #Dunaszerdahely #Rimaszombat #Szemle

0 notes

korkep-blog · 6 years

Text

Zuzana Petková: Találkoztam az új Remiášovával. Kuciak menyasszonyának édesanyjával

A bátorságával, a kitartásával, a belső haragjával és az igazság után való kiáltásával Zlatica asszony egy másik édesanyát juttat az eszembe, Anna Remiášovát.

Eperjesen rengeteg inspiratív és elszánt emberrel találkoztam. (…) A legnagyobb hatást mégis egy erős nő tette rám. Kuciak menyasszonyának édesanyja, Zlatica Kušnírová.

Egy beszélgetőestre érkezett, ahol vendégként foglalt helyet a közönség soraiban. A klub, ahova normális időkben szórakozni járnak a fiatalok, tele volt. Most talán még többen is voltak, mint az átlagos péntek estéken, holott tudták, hogy nem szórakozni fognak, hanem az újságírókkal fognak beszélgetni komoly témákról. (…)

(…) Zlatica Kušnírová – egy idősebb hölgy szívműtét után – négy órán keresztült ült és hallgatta a beszélgetést, majd éjfél körül Gergelylakára (Gregorovce) utazott, ahol Martina testvéreivel él.

Arra összpontosított, amiről beszéltünk, ám néha hatalmába kerítették az érzelmei, és elöntötték a könnyei. Olykor pedig dühösen kommentálta magában a dolgokat. Főleg akkor, amikor a rendőrség hozzáállását elemeztük a gyilkossággal kapcsolatban, vagy akkor, amikor a politikai garnitúra viselkedéséről beszéltünk röviddel a tragédia után. A végén a szervezők neki is szót adtak.

Meg vagyok róla győződve, hogy az egész estéből az emberek semmi másra nem fognak emlékezni, csak az ő szavaira. Mindegyikünket felszólította arra, hogy ne hagyjuk őt magár, és tüntessünk a tisztességes Szlovákiáért, mert csak így lehet fényt deríteni Martina és Janko gyilkosságára. Nem hisz abban, hogy a rendőrség a jelenlegi vezetés alatt képes lesz erre, bár vannak ott olyan nyomozók, akik szeretnék végezni a munkájukat. Kušnírová azt akarja, hogy mindegyikünk Janková és Martinává váljon, mert ők is azon igyekeztek, hogy Szlovákia jobb hely legyen az életre. Egy olyan ország, ahol nem a korrupció vet gyökeret, és ahol nem az oligarchák fognak minket madzagon rángatni.

A hivatalos program végeztével pár percre mellé ültem. A temetés óta még nem állt meg. Azt állítja, próbálja magát beleélni abba, hogy mit tenne Janko és Martina, ezért jár az emberek közé, ezért beszél a tragédiáról, ezért harcol, és ezért szólítja fel az embereket a polgári aktivitásra. (…)

A bátorságával, a kitartásával, a belső haragjával és az igazság után való kiáltásával Zlatica asszony egy másik édesanyát juttat az eszembe. Anna Remiášovát, aki Róbert Remiáš meggyilkolása után arcon vágta az akkori miniszterelnököt, Vladimír Mečiart egy csokor virággal.

Zlatica Kušnírovának is telefonált a volt kormányfő, Robert Fico egyik közeli munkatársa. Éppen a temetkezési vállalatban választotta ki a virágokat. Fico embere azzal próbálta meglágyítani, hogy ő is Kelet-Szlovákiából származik. Arra a kérdésre, hogy Erik Tomášsal beszélt-e, azt felelte, hogy talán igen. „Azt mondta, hogy a kormányfő áll mellette, és őszinte részvétet szeretne nekem kívánni. Mondtam neki, ha ő is keleti, akkor üzenje meg neki, hogy….“ – gurult dühbe Zlatica Kušnírová, majd sárosi nyelvjárásban elmondta azt a szitokáradatot, amivel a keletiek melegebb éghajlatra küldik az ellenségüket.

A falusi asszonyok próbálják rábeszélni arra, hogy ne hallassa többé a hangját, csendben szomorkodjon és imádkozzon. Ő azonban nem szándékozik otthon ülni. (…)

Zlatica Kušnírová megvan róla győződve, hogy a két fiatal Kuciak cikke miatt egy politikai bérgyilkosság áldozata lett. Minderről pedig egészen addig fog beszélni, amíg azok a politikusok, akiknek az ügyeit Ján Kuciak leleplezte, nem tűnnek a süllyesztőbe, és nem találják meg a gyilkost. „Nekem már nincs mit veszítenem, hiszen a legértékesebbet márúgyis elveszítettem“ – ismételte.

eTrend.sk, Zuzana Petková: Stretla som novú Remiášovú. Mamu Kuciakovej snúbenice

Nyitókép: Ingrid Timková/NMH

#Anna Remiášová #Kuciak-Kušnírová-gyilkosság #Martina Kušnírová édesanyja #Szemle #Zlatica Kušnírová

0 notes