képzeljük el azt a helyzetet, hogy egy nagyvárost körbezár az ellenség és nincs hova menekülni

pontosabban azt a helyzetet, hogy egy nagyváros irányítását átveszi egy terrorszervezet, majd körbezárja az ellenség, a terrorszervezet bebújik a helyi civil lakosság mögé, és nincs hova menekülni

ezt azért sem túl nehéz elkézelni, mert ez a nagyváros lehet mondjuk Budapest, 1944-45 tele

érdekes, hogy ezen a ponton Nyugat-Európában és Amerikában nem tartottak tömegtüntetéseket az ostromlott város védelmében, magyar zászlókkal, amik közé csak néha keveredik oda egy-két horogkeresztes, mert volt egy olyan teljesen jogos alapkonszenzus, hogy a nácikat el kell taposni

természetesen aki azt mondta volna ekkor, hogy az ostromló hadsereg és a mögötte álló ország csupa ártatlan virágszál, az utolsó betűig betartja a harci helyzetben a civilekkel szembeni bánásmód szabályait, és csak jó dolgokat hoz a következő évtizedekre, az vagy hülye, vagy hazudik, és mindenki szívesen megúszta volna, ami ez után történt,

de az valahogy akkor is nyilvánvaló, hogy egy ilyen helyzetben nem szabad elkenni azoknak a felelősségét, akik terroristaként bebújnak a civilek háta mögé, és hogy Budapest egész könnyen megúszta volna 1944-45-öt, ha a nácik, hungaristák és seggnyalóik nem a Várban rendezik be a főhadiszállásukat, hanem elhúzzák a belüket innen, és így igazából az ő döntésük volt az, hogy a fentebb említett beleket másoknak kellett kiszedni a helyükről, sok civil áldozat árán

Amikor tudod, hogy a horogkereszt ilyen badass dolog, de nem veszed a fáradtságot, h rákeress, hogyan is néz ki.

Tanár ismerősöm a fészbukról Egy hétvégi élményem szeretném megosztani. Műfaján sokat töprengtem, végül úgy döntöttem legyen egy TÉNYSZERŰ beszámoló arról, hogy mi történt Magyarországon 2022 októberében, Komáromban, a Monostori Erődben. Sajnos szubjektív elemeket nem tudok kizárni, például, hogy a náciüldöző hadúrnak elég ürügy lenne-e egy ilyen rendezvény egy tervszerű hadművelethez. Esetleg, hogy ezzel az írással én kerülők-e szembe a törvényekkel, vagy azok akik a rendezvényt szervezték, engedélyezték...

Még valami a tények előtt:

Könnyebb helyzetben lettem volna, ha egyedül kerülök ebbe a helyzetbe. Semmiképpen nem fojtottam volna el indulataim, lehet, hogy törni zúzni kezdtem volna és rossz szokásom szerint provokálni, hogy megtudjam mégis kik a jelenlévők és hogy gondolkodnak erről a rendezvényről. Viszont én egy gyerekcsapattal érkeztem, ráadásul meghívott vendégükként. Tehát nem szerettem volna őket és az értük felelősséget vállalókat kellemetlen helyzetbe hozni még ezzel a bejegyzéssel sem. Nem érdemlik és nem érdemelték volna meg. Tehát a történések:

Nem először jártunk gyerekcsapattal a Komáromi Erődben. Történelmi hely ennek megfelelő hangulattal, de mint erődítmény egyébként is egyedülálló. A történelmi szerep többnyire ismert, az 1848/49-es szabadságharc egy emblematikus helye, Klapka György nevével fémjelezve. A kétnapos kirándulás utolsó óráiban már nem terveztünk kötött programot, a 11-12 éves gyerekek szabadon játszhattak, ismerjék meg mi van a komor falakon belül és kívül. Jól is indult minden, a lövészdombokon átmászás, legurulások, ismételt felmászások a saras terepen, móka, kacagás, erőpróbák. Ám ami ezután jött – és itt persze szubjektív megjegyzés jön – az maga a lidércnyomás. Mert a bejáratnál egy semmitmondó plakát ugyan hirdeti, hogy itt most az „Év durranásaként” Hadijátékok lesznek, de nekünk sikerült megúszni az ebből adódó megemelt belépőt, csak sajnos a produkciót nem.

Szóval a távolból már látszanak a „játék” szereplői, tankok, páncélozott járművek, motorok. Nosza több se kell ennek a korosztálynak és szélsőséges pacifizmusom se késztet arra, hogy közbelépjek, hiszen erődítményben vagyunk, nem a Szépművészeti Múzeumban.

Persze elég hamar jöttek a meglepetések. Az elsőről készült képet még egy irónikus megjegyzés kíséretében küldtem haza, hiszen elég fura a jelenlegi helyzetben cirill betűs „A hazáért” feliratú tankkal szembesülni, de végül is a Z szimbólum elmaradt és a lényeg, hogy ezt a tankot is meg lehetett mászni. Miközben azonban már gondolatban terveztem, hogy fogom összefűzni az itt felvett videókat, fél fordulattal odébb feltűnik az első II. világháborús motor, a Waffen SS jól (vagy kevésbé) ismert jelvényével. Igaz, ennek lehetne helye egy hadtörténeti múzeumban, DE NEM ITT, viszont mellette, náci egyenruhában pózolók egyre nagyobb számban tűnnek fel. Mostanra már kezd szürreális benyomást kelteni az egész, először érzem azt, hogy csak egy fárasztó napot követő nyomasztó álomról lehet szó, így lassan meg se lep, hogy odébb már a kort egyre élethűbben idéző fegyveresek jelennek meg. A beöltözöttek – fogalmam sincs hogy jutottak a korhű jelmezekhez – szemmel láthatóan jól érezték magukat a szerepükben. Ezen a ponton már szívesen feltettem volna néhány kérdést, pedig a java csak ezután következett. A tankbérlés lehetősége ismerve a korai, de nem túl régi történelmünket „enyhén” bizarrnak tűnt. Persze itt már tobzódnak a fegyveresek, akik lelkesen mutatják a fiatal érdeklődőknek, hogyan kell a halált osztó eszközöket használni. Hogy milyen ideológiai megfontolásból, az pár méterrel odébb derül ki, ahol elérjük a hadijátéknak csúfolt program egyik, de nem utolsó mélypontját. Csak remélem, hogy a Facebook nem fog letiltani a tiltott szimbólumok megjelenítéséért, és azok elmaszatolása csak az erre szakosodott szoftver számára rejti el ezeket. De valóban itt mindenki „kedvére” dúskálhat horogkeresztes bögrék, karszalagok, vagy Hitlert és társait ábrázoló poszterek között. Talán a kiegyensúlyozottság kedvéért azért megjelenik egy két szovjet tábornok is, vagy némi képzavarral vegyítve „ÖNKÉNTES RENDŐRI” karszalag. Próbáltam magam elé képzelni ahogy aznap este jópár családban már a horogkeresztes bögrékből, hitleres poszter alatt szürcsölték a teát. És bevallom erős késztetést éreztem néhány relíkvia összetörésére. Az esetleges kártérítési perben pedig megnéztem volna, ahogy a törött cserepeket, összetépett posztereket tárgyi bizonyítékként kihelyezi a sértett a bírósági pulpitusra. Tovább haladva már semmin se csodálkozok, inkább megkönnyebbülök, hiszen azt kizártnak tartom, hogy a kukoricaárus szomszédságában a gyerekek névre szóló DÖGCÉDULÁT vehetnek. Tünődtem, hogy vajon a számlát milyen „termékre” állították ki, de mivel még „álmomban” sem szerettem volna költeni rá nem tudtam meg. Az azért megfordult a fejemben, hogy Adolf Hitler névre (hogy másra ne is gondoljak) kiállítottak volna-e egyet. Kicsit odébb még gépkarabéllyal célratartók árnyékában falatozni is lehett. Nem tudom, hogy az illető az amerikai imperializmust szimbolizáló hamburgert, vagy Coca Colát vette-e célba. Mint ahogy azt se, hogy a kicsit távolabbról felcsattanó éleslövészeten irányt adók milyen célpontokra fordították az élesfegyvereket. Kerestem még Vitéz Jány Gusztáv „elveszett légióját” de a szervezőknek erre nem sikerült statisztákat verbuválni (?), így a Rekviem elmaradt. Szóval volt itt móka, kacagás, de talán a legdöbbenetesebb mégis az volt, hogy a sokszáz főnyi látogatók közt egyetlen egy döbbent arccal se találkoztam, leszámítva a közben összeverődött nebulókat, akiknek arcán mégis látszott a megrökönyödés.Velük azért megbeszélve a látottakat megnyugodtam, hogy közülük talán nem kerülnek ki a jövőben hasonló „szerepjátszók”. A látogatók többsége viszont úgy viselkedett, mintha egy majálison, vagy inkább Oktoberfesten lettek volna. Bár gondolom hasonlóra Münchenben, vagy bármely európai országban nem kerülhetett volna sor. Szóval ez egy igazi hungarista hungaricum volt. Kicsit szédelegve, visszafelé még belefutottam egy közös csendőri és SS volksbund (?) járőrcsapatba, minden formai és kegytárgyi kellékkel, katonásan grasszálva. Felajánlottam, hogy esetleg elvállalnám Radnóti szerepét kizárólag a korhűség kedvéérét, de mivel senki nem tudta melyik egységnél szolgált az illető, ezért visszautasítottak. Kifelé tartva még fülembe csengett a nagysátorból kiszűrődő hazafias zene, utóbb tudtam meg, hogy az Egri Csillagok operettváltozatának dallamait hallottam és néhány, szintén a kort (de melyiket?) idéző tablókép is felbukkant, elsőként Puskás Öcsié, de hogy mögötte ki, és milyen megfontolásból szerepelt már nem tudom.

Tanulság? FEL KÉNE MÁR ÉBREDNI, mert a történelem – nem Klapkáé – újra írja önmagát, immáron leplezetlenül, bár lesznek akik majd megmagyarázzák… Aki akarja fogyassza egészséggel. Igaz a panoptikum bezárt vagy visszaköltöztetik a Horror, izé Terrorházába, bár ezt is csak a rosszindulat mondatja velem, hisz Mariska néni ott se volt – vagy keresztül nézett rajtam.

Letérdelni: gyalázat, gyarmatosítás, woke barbárság Nagy-Magyarország? Hát az csak egy történelmi tény, kéremszépen (Hogy nézzünk hülyének másokat. Végül is a horogkereszt meg a vörös csillag is történelmi tény, nem?)

ha “horvátba” mész, akkor is.

Újra vlogol Tomcat, több százezren nézik a háborúról szóló videóit  - Lakmusz

A több mint 10 órányi videóanyagban több hamis vagy félrevezető információ is elhangzik, amelyeket már korábban különböző tényellenőrző portálok cáfoltak, ezek közül szemléltetésként válgattunk néhányat:

Ebben a videójában (14’48”-tól) azt állítja, hogy az ukrán elnök elhagyta Ukrajnát, ahonnan először Lengyelországba, majd Csehországba menekült. Az állítással ellentétben azonban Zelenszkij a háború kitörése óta egyszer sem hagyta el az országot. Erről bővebben itt írtunk.

Az ukrán fogságba esett orosz tisztekről ebben a vlogban (39’33”-tól) megjegyzi, hogy sok esetben “igazából színészek, sőt mindenféle ukrán nacionalista és félkatonai szervezetek tagjai”. Ennek igazolására két képet mutat be látszólag ugyanarról a férfiról, aki az egyik fotón mint hadifogoly nyilatkozik egy sajtótájékoztatón, míg a másikon ukrán egyenruhában látható. A két férfi személyazonossága azonban nem egyezik, erről több független tényellenőrző oldal is beszámolt.  

Az egyre ésszerűtlenebbé váló russzofóbia bizonyítására hozza fel példaként, hogy az amerikai Space Foundation visszamenőleg megfosztotta Yuri Gagarint, – az első embert az űrben –, minden korábbi tisztségétől. Erről azonban szó sincs, az említett szervezet csak egy esemény kapcsán döntött úgy, hogy nem használja az űrhajós nevét. A téves értelmezésről itt született már tényellenőrzés.

Egy másik videójában olyan képsorokat mutat be, amelyek alátámasztják Putyin “nácítlanításra” vonatkozó törekvését. Ezek között szerepel egy 2019-es felvétel egy ukrán plázáról, amelyben egy horogkereszt látható “belső dekorációként”. A valóságban azonban az üzletlánc kivetítőjét hackertámadás érte, az üzemeltetők pedig azonnal eljárást indítottak ismeretlen tettesek ellen. Az esetről itt írt az olasz Fakta.news.

De az egyik legismertebb álhírt, – amely téves kontextusban mutat be valós képsorokat – , is hiteles információként tette közzé: ebben a videójában (3’06”-nál) azt állítja, hogy a földön fekvő, fekete zsákkal letakart emberek a háború áldozatai, miközben a felvétel Ausztriában készült egy klímatüntetésen. Így fordulhatott elő, hogy “a hullák megmozdulnak”, nem pedig azért, mert a jelenetet ukrán propagandisták rendezték. 

Eddig bírta. Tomcat, a seggarcú nárcisz visszatért

Újra vlogol Tomcat, több százezren nézik a háborúról szóló videóit  - Lakmusz

A több mint 10 órányi videóanyagban több hamis vagy félrevezető információ is elhangzik, amelyeket már korábban különböző tényellenőrző portálok cáfoltak, ezek közül szemléltetésként válgattunk néhányat:

Ebben a videójában (14’48”-tól) azt állítja, hogy az ukrán elnök elhagyta Ukrajnát, ahonnan először Lengyelországba, majd Csehországba menekült. Az állítással ellentétben azonban Zelenszkij a háború kitörése óta egyszer sem hagyta el az országot. Erről bővebben itt írtunk.

Az ukrán fogságba esett orosz tisztekről ebben a vlogban (39’33”-tól) megjegyzi, hogy sok esetben “igazából színészek, sőt mindenféle ukrán nacionalista és félkatonai szervezetek tagjai”. Ennek igazolására két képet mutat be látszólag ugyanarról a férfiról, aki az egyik fotón mint hadifogoly nyilatkozik egy sajtótájékoztatón, míg a másikon ukrán egyenruhában látható. A két férfi személyazonossága azonban nem egyezik, erről több független tényellenőrző oldal is beszámolt.  

Az egyre ésszerűtlenebbé váló russzofóbia bizonyítására hozza fel példaként, hogy az amerikai Space Foundation visszamenőleg megfosztotta Yuri Gagarint, – az első embert az űrben –, minden korábbi tisztségétől. Erről azonban szó sincs, az említett szervezet csak egy esemény kapcsán döntött úgy, hogy nem használja az űrhajós nevét. A téves értelmezésről itt született már tényellenőrzés.

Egy másik videójában olyan képsorokat mutat be, amelyek alátámasztják Putyin “nácítlanításra” vonatkozó törekvését. Ezek között szerepel egy 2019-es felvétel egy ukrán plázáról, amelyben egy horogkereszt látható “belső dekorációként”. A valóságban azonban az üzletlánc kivetítőjét hackertámadás érte, az üzemeltetők pedig azonnal eljárást indítottak ismeretlen tettesek ellen. Az esetről itt írt az olasz Fakta.news.

De az egyik legismertebb álhírt, – amely téves kontextusban mutat be valós képsorokat – , is hiteles információként tette közzé: ebben a videójában (3’06”-nál) azt állítja, hogy a földön fekvő, fekete zsákkal letakart emberek a háború áldozatai, miközben a felvétel Ausztriában készült egy klímatüntetésen. Így fordulhatott elő, hogy “a hullák megmozdulnak”, nem pedig azért, mert a jelenetet ukrán propagandisták rendezték. 

Tomcat, a seggarcú nárcisz visszatért és hazudik. Az örökkéz sértödött, fasiszta kisember eddig bírta.

@szupertibi Áronkám, van már licitálód?

Valamikor a 90-es évek elején "lejárt" hozzánk Józsika, aki egy kuli volt a filmszakmában. Amikor fociztunk akkor kiderült, hogy agyon van tetoválva. De nem úgy mint korábban, hogy "Szeretlek Julcsa Éva", hanem olyan színesen, dizájnosan, mint egy japán jakuzza. Aztán később vettem egy könyvet (aka fénykép-albumot) az orosz (szovjet) börtönlakók tetoválásairól. Nos, abban tényleg minden volt a Jézuskától a géppuskáig including horogkereszt és Adolf Hitler.

sutaházy NEM egy másik "ember", hanem egy reteknáci.

Aki a nagyok dolgába ostobán tolakodva belepofázik,

majd megfázik!

Szűk cellában találta magát egy szomorúan végtelen estén..

Ez a betegségeket terjesztő élősködő a társadalmam testén.

Látom, hogy téged is megfertőzhet! Jól vigyázz magadra, nehogy te is ott köss ki mellette, vagy még mélyebben..

Pl a föld alatt.. Kimondottan

húzod magadra a horogkereszt formátumú célkereszteseket! Óvatos legyél te kis nácitanonc óvszerdefekt szökevény. Levadászlak, kiterítelek kretén tetemnácik fövenyén..

A Reichstag főépülete, Berlin, 1942.

A kalandor, aki horogkeresztes zászló alatt kajakozott el Németországból Ausztráliába

Miközben az első világháború utáni Németország romokban volt, majd beköszönt Adolf Hitler is, egy huszonéves fiatal, Oskar Speck fogta magát, és elkajakozott Ausztráliába.

A férfi hét és fél év alatt 48 ezer kilométert tett meg, ezzel pedig a világ leghosszabb kajakútját teljesítette. Útközben előfordult, hogy étel helyett késsel és machetével fogadták, a Führer hatalomra jutása után pedig horogkeresztes zászló alatt hajózott, és egy indonéz halásztól tudta meg, hogy útja alatt otthonában kitört a második világháború.

1929-ben beütött a nagy gazdasági világválság, és Németországot is alaposan megviselte. Három évre rá az ország lakosságának harminc százaléka már munkanélküli volt, az akkor 25 éves Oskar Speck magáncége is csődbe ment. Ekkor betelt nála a pohár, és eldöntötte, hogy elhagyja az országot. Egyetlen célja ekkor még csak az volt, hogy eljusson Ciprusra, ahol aztán tervei szerint munkát vállal egy rézbányában. 1932. május 12-én elvonatozott Ulm városába, rátette a Dunára a Sonnschien névre keresztelt ötéves kajakját, és nekiindult az útnak, amiről ekkor még nem sejtette, hogy hét és fél évig tart majd.

Kajakra elindult

Nem egészen háromszáz kilométerrel arrébb, de még mindig Németországban, már ki is fogyott a pénzéből, így kénytelen volt zálogba adni a távcsövét. A következő tíz napban arra várt, hogy testvéreitől megérkezzen a könyöradomány, amikor pedig Magyarországra ért, még kéregetnie is kellett az utcán. A pénztelenség és a kisegítések egyébként az egész útjára jellemzők voltak, mindig akadt egy-egy jótevője – ha nem, akkor meg levélben kérte otthoni rokonait vagy barátait, hogy küldjenek valamennyi pénzt a postán.

Speck végül hamar ráunt a Dunára, így a Vardar folyón és az Égei-tengeren át a Földközi-tenger felé vette az irányt. Ekkor már egy éve úton volt, de a tenger nagyobb falat volt az addig folyókhoz szokott kajakosnak. Ő maga is azt mondta: A Faltboot nem tengerre lett tervezve.

Ekkor vette ki a kajak második ülését, és a helyet inkább tárolásra használta. Németországban eközben Hitler már átvette a hatalmat.

Törökországtól Ciprusig nagyjából hetvenkét kilométert kellett megtennie a nyílt vízen. Este indult útnak, hogy elkerülje a nappali hatalmas hőséget. Naplójába később azt írta erről az estéről, hogy egy tengerjáró hajó, „egy nagy fekete fal” akadt az útjába, és majdnem neki is ütközött az éjszaka. Annyira közel haladt el mellette a hatalmas hajó, hogy állítólag még azt is hallotta, ahogy az utasok a fedélzeten beszélgetnek. Speck egy kisebb vitorlát szerelt a kajakra, amivel körülbelül hat-hét tengeri mérföldet tudott megtenni óránként, kétszer annyit, mint evezve. Ezt a két módszert aztán előszeretettel váltogatta útja során. Mire 1933 nyarára elérte Ciprust, a kaland érzete annyira hatalmába kerítette a férfit, hogy a bányászélet ötlete már unalmasnak tűnt mellette.

Kajak = tengeralattjáró + repülő

Ciprusról megállás nélkül Szíriába tartott, negyvennyolc óra alatt ért oda. A Szuezi-csatornánál megtiltották neki az átkelést, így csak egy több mint háromszáz kilométeres buszúttal tudott átjutni a szíriai sivatagon az Eufrátesz folyóhoz, onnan pedig le egyenesen a Perzsa-öbölhöz. Nem volt kalandmentes a dolog, legalábbis a férfi különböző feljegyzései szerint: egyszer ellopták a kajakot, amit a rendőrök lefizetésével tudott csak visszaszerezni, aztán fegyverlövések elől kellett elugornia, mert megtagadta a helyi törzsek szokásait, de volt, hogy tizennégy napig csak datolyán élt.

Amikor megérkezett az iráni (akkor még Perzsa Birodalom) Bandar-Abbász nevű kikötővárosba, a kajak darabjaira törött, ezért újat kellett rendelnie Németországból. Közben elkapta a maláriát, a következő hat hónapot pedig felépüléssel és munkával töltötte, hogy ki majd tudja fizetni az új járművet. Mindeközben Németországban már a “Heil Hitler!” köszöntés volt a megszokott . Mindebből Speck nem sokat érzékelt a Közel-Keleten. Ő közben egy papírfecnire írogatta fel gondolatait, például ezt:

Mentális megzuhanás – ne idegesítsd fel magad. 4-6 hónapja nem beszéltem egyáltalán németül. Sportok (háromszor aláhúzva). Fizikálisan kimerítő, de remek és csodálatos érzés.

Innen aztán végül 1934 szeptemberében indult el az akkori Brit Indiába, az odavezető úton pedig a kajakozó német híre egyre messzebb terjedt: gyakrabban ért oda a hírneve valahova, mint ő maga. A helyi lapok úgy írtak róla, mint a férfi, aki „elmenekült az emberevő cápák elől”, vagy pedig „perzsa kalózként” jellemezték. Közben támogatóinak száma is kezdett gyarapodni, gyakran havi rendszerességgel adtak neki apanázst, csak hogy legalább így részesei lehessenek a férfi kalandjának. Naplójába ekkor ezt írta: „Milyen gyorsan elfelejtették, hogy én egy asztalos fia vagyok, és most egy fiatal oroszlánként tekintenek rám. A Faltbootom az én útlevelem a világhoz. A tengeren úgy vagy felöltözve, mint egy csavargó, közben igazi veszélyben vagy. Aztán hirtelen ott találod magad a kikötőben, tiszta és száraz ruhákban, és a lányokból és a borokból is kedvedre válogathatsz.”

Indiában aztán egy egészen szürreális letartóztatáson is átesett, két napot töltött egy helyi börtönben.

A VÁD: KÉMKEDÉS, EBBEN PEDIG A VÁD SZERINT SEGÍTSÉGÉRE VOLT A KAJAK, AMI VALÓJÁBAN NEM EGYSZERŰ KAJAK, HANEM TENGERALATTJÁRÓ ÉS REPÜLŐ IS EGYBEN.

Végül persze elengedték, de a változó európai helyzet miatt Speck a kémkedés gyanúját még később sem tudta lemosni magáról. Indiából Srí Lankára ment, ahova 1935. május 13-án, napra pontosan három évvel indulása után érkezett meg, és ahol a monszun és egy nő megismerése miatt is tovább maradt a tervezettnél. Az akkor még mindig csak huszonnyolc éves férfi ugyanis a szigeten találkozott egy újságírónővel, aki megtanította neki, hogyan tálalhatja érdekesebben, kalandokkal fűszerezve saját történetét.

Mindeközben Németországban kezdett megfordulni a gazdaság, az emberek újra munkába álltak, közben Speck is kapta otthonról a család fejmosó leveleit: tessék hazatérni végre, és tisztességes munkával megkeresni a pénzt. Az egyik ilyen levélre Speck így válaszolt:

“Na, ide figyelj. Tényleg azt gondolod, hogy bűn, hogy fizikailag nem vagyok ott Németország rekonstruálásánál? Szerinted kik miatt kockáztatom az életemet, mit vagy kit reklámozok a látványos sportteljesítményemmel? Hát az Új Németországot.”

Mire 1936-ra Németország teljesen a nemzetiszocialisták irányítása alá került, és a háromcsíkos zászlót felváltotta a horogkeresztes, Speck megjárta Kalkuttát, Burmát, Szingapúrt, és már Indonéziába tartott. Jakartában (akkor Batavia) rengeteg némettel találkozott, köztük például F.F.K. Trautmannal, az NSDAP egyik helyi vezetőjével, akinek pont kapóra jött az árja német kalandor férfi.

Adott is neki egy horogkeresztes árboczászlót meg egy levelet, amiben ez állt: „Maradj hű magadhoz: te az Új Németország ügynöke vagy, annak ideáival, erős akaratával és egy viking szellemével. Heil Hitler!” Specknek persze imponált a figyelem.

Végül egy szigettel arrébb, Timorban kezdett csak rádöbbenni, hogy az ő személyes világmeghódítása közben valami zajlik Európában, mert egyik hazaküldött levelében így ír: „Újra sokat beszélnek egy európai háborúról”.

Barátságtalan helyiek, mocsaras vidékek

Indonéziában szigetről szigetre haladt, kisebb-nagyobb sikerrel. Mao szigetén például kövekkel dobálták meg, Lakor szigetén pedig a helyiek elfogták, a hajánál fogva ráncigálták, csónakját kifosztották, nyakához kést szorítottak, és torokvágást imitáltak, míg mások machetével a kezükben azzal fenyegették, hogy levágják a fejét. Végül félájultra verve hagyták őt a parton. Speck ezután egy évre felfüggesztette az utazásait. 1938 októberében indult neki Új-Guineának, ahol mocsaras vidékeken vezetett át az útja, közben hol misszionáriusokkal aludt, hol a helyiek segítettek neki.

1939. szeptember 4-5-én érkezett meg Daru szigetére, ahol egy halásztól tudta meg, hogy Európában kitört a második világháború. A helyi elöljáró azt javasolta neki, azonnal induljon el Ausztráliába, amíg még megteheti. Speck így is tett, de amikor kikötött a már Ausztráliához tartozó Saibai-szigeten, már egy kisebb csoportosulás figyelte, ahogy a tömegből rendőrök lépnek oda hozzá, majd azt mondják neki: “Gratulálunk a hihetetlen teljesítményéhez, Herr Speck. Sajnálattal kell közölnünk, hogy le van tartóztatva”.

Addigra ugyanis Németországot már ellenséges országgá nyilvánították, így mire odaért, már nem egy kalandor volt, hanem ellenség. Bár átnézték a papírjait, és megtalálták a Trautmann-levelet, amit több ezer tengeri mérföldön át épségben őrizgetett, a hatóságok végül arra jutottak, nincs bizonyítékuk arra, hogy a kajakos “német náci kém” lenne.

Speck a következő hat évet ausztrál internálótáborokban töltötte, de még itt sem nyugodott: kikérte magának, hogy a “nem politizáló németek” táborába tették a “katonai foglyok és a náci segítők” tábora helyett, és követelte, hogy helyezzék át. Innen 1946 januárjában, nyolc hónappal a második világháború vége után engedték ki, és ekkor még mindig csak harmincnyolc éves volt. Végül Ausztráliában is telepedett le, felvette az állampolgárságot, és opálkereskedelemből szerzett vagyont. 88 évesen halt meg, 1995-ben. Egyik nővérének írt utolsó levelében ezt írta:

Elégedett vagyok, elismerés ide vagy oda. Furcsa helyzet ez: a világ egyik legnehezebben megdönthető rekordját én csináltam, és a következő száz évben is így lesz, mégsem tudja senki. De elégedett vagyok.

A kalandor, aki horogkeresztes zászló alatt kajakozott el Németországból Ausztráliába a Nemzeti.net-en jelent meg,

Az indulás előtt az ultrák szervezete, a Carpathian Brigade egy keddi Facebook bejegyzésben összeszedte a legfontosabb tudnivalókat: “Aki úgy érzi, hogy a tetoválása nem kompatibilis a helyi törvényekkel, gondoskodjon annak eltakarásáról, különben több száz eurós büntetésre számíthat.  A német törvények alapján mondvacsinált okokból is könnyedén elvihetik az embert, és komoly pénzbüntetéseket is kaphat, aki nem tartja be a szabályaikat." A magyar náci szurkolók mennek Münchenbe tökösen - letakart horogkeresztes tetoválásokkal ....

Mintapolgárok és egyben ideális Fidesz-szavazók is.

„Az élet nem nem bocsátja meg a gyengeséget” felirat mellett szintén egy horogkereszt részlete volt látható. A kihelyezés után tűnt fel nekik, hogy tévedésből kétszer írták a „nem” szót, ezért hazaindultak festékszóróért.

nem könnyű (innen)