1. Masszava - Aszmara, Eritrea [118 km, 6-7 óra]

Kicsit kilóg a sorból az eritreai vasút, ugyanis elég kevés helyi használja, főleg Amerikából vagy Nyugat-Európából hazalátogató eritreaiak krúzolnak rajta családostul. 1887-ben kezdték építeni az olaszok a tengerparti Masszavából a keskenynyomtávú vasutat, de a brutális terep miatt csak 25 évvel később sikerült elérniük a 2400 méteren fekvő Aszmarát. Menet közben építeni kellett 65 hidat és kiásni 39 alagutat. A harmincas években naponta 30 vonatpár közlekedett és évente félmillió jegyet adtak el, de a közút megépülésével a vasút hanyatlani kezdett. Annyira, hogy az Eritreát annektáló Etiópia 1975-ben be is zárta. A polgárháború során a vonalat teljesen szétkapták, a talpfákból lövészárkok támfala, a sínekből meg alagutak födémszerkezete lett.

Szerencsére Eritrea függetlenségének kikiáltása után a vonalat felújították, de - a vasútbuzik legnagyobb örömére - új mozdonyokra és kocsikra már nem futotta, így még mindig a száz éves gőzmozdonyok és a világ legartdecobb szerelvényei, Fiat Littorinák küzdenek az emelkedőkkel.

Nemcsak kötelező program, ha arra jársz éppen, de szerintem önmagában a vasútvonal miatt megéri elrepülni Aszmarába. Eritreáé a legszebb vasútvonal, az egyik legszebb közút és Aszmara egyértelműen Afrika legszebb városa. Szerencsére ez az egyetlen ország, amelyikből kitiltottak :D :((((

bónuszvideó

Arkan a milicistái, a 'Tigrisek' körében, kezében egy kölyöktigrissel, 1992

(ebből a boszniai háborúról szóló, hátborzongató képekkel teli könyvből, bár ahogy nézem, Arkan wiki-oldalán is ez a kép virít)

innen már csak egy lépés az álmom

The Icelandic Phallological Museum houses the world's largest collection of penises and penile parts. The collection of 280 specimens from 93 species of animals includes 55 penises taken from whales, 36 from seals and 118 from land mammals.

For many years, the museum sought to obtain a human penis. [...] In 2008, the Iceland national handball team team donated fifteen casts of their penises, now displayed in a museum cabinet. As the team had won the silver medal at the 2008 Beijing Olympic Games, the casts were made from a silvered material. They are not displayed in the same order as the individuals shown in the photograph that accompanies them but, as [the curator] Sigurður commented, "their wives would recognise them."

Fú, ez a poszt hirtelen előhozta bennem a két évvel ezelőtti nyár legsűrűbb hetét, ráadásul véletlenül Ferkó is pont szerepel benne. Két hét alatt voltunk öt napot Berlinben, onnan átrepültünk Dubrovnikba, ahol kocsiba pattantunk és körbejártuk Montenegrót, majd szaladtunk haza, hogy elcsípjük Bécsben a National koncertjét, onnan hazafelére pedig az volt a terv, hogy Győrből biciklikkel felszerelve átvonatozunk Veszprémbe, ahonnan átkerekezünk Tihanyig, révvel át a déli partra, és meg sem állunk a balatonendrédi családi kecóig.

A vonatozás idilljét három dolog zavarta csak meg: a csajom totál allergiás lett, részben emiatt Ferkó invitálását egy bakonyi buliba le kellett mondanom (pedig mekkora időzítés volt!), a vonaton pedig megbüntettek minket, mert még Bécsbe kifele vettük meg a jegyet, így a felhasználás napján az már lejárt (!! legalja). Akkor állt csak helyre a lelki békénk, amikor útközben felfedeztük a Guruljon az élet nevű biciklis pihenőt, ahova máig nem sikerült visszamenni, a fene egye meg.

8. Győr-Veszprém, Magyarország (79 km)

Fölösleges sok szót vesztegetni erre a vasútvonalra, hiszen egyszerűen szép. Szerencsére sem a szemét Gyurcsány, sem a NER nem tudta bezáratni, de ami még fontosabb - hisz egy ország mégsem terepasztal - hogy a helyi vasútbuzik épeszű kompromisszumos javaslatot tettek le az asztalra, így kevesebb járattal, de talán rentábilisabban mehet az üzem. A 2 órás menetidő pont megegyezik a volánéval, tehát a vasút reális alternatíva tud lenni. Pannonhalma, Zirc, Csesznek, Cuha-völgy: ideális hétvégi vasutas program.

sztálin? tényleg? faszbohóc

Zizek az ágyban!

Biciklis taxik Mozambikból

jól hangzik!

Obama és a szövetségesei

Búcsúzzunk a leköszönő szomáliai elnöktől a saját portréjával (a zseniális Platon fotója, egyik első posztom is az ő munkája volt).

12. Pogradec - Tirana (a tengerparti Dürresen át, kb. 220 kilométer, menetrend szerint 7.5, valójában 9 óra)

Albániában is csak az idióták és a nagyon szegények vonatoznak. Az Ohridi-tó partján fekvő Pogradec vasútállomásán nemcsak a vonatra várakozók, de még a jegyárusító néni is mindenképp le akart beszélni a jegyvásárlásról, sőt, még egy papírfecnire a buszmenetrendet is felírta nekem. Egyszerűen nem fért a fejébe, hogy egy európai turista miért is akarná magát az Albán Államvasutakkal kínozni. Érthető, busszal az út két óra. De mindenért kárpótol a vasutazás, teljesen másfelé kanyarog a pálya, mint az autóút, sok kis faluba csak ezzel a nyomorult vonattal lehet eljutni. Nagy is az öröm és izgalom a vonat érkezésekor, az öregek kiállnak a kertjeikbe és integetnek, míg a kölkök öklömnyi kövekkel dobálják az elhaladó szerelvényt. Ne húzzátok le az ablakot. Légkondi nincs. Meleg van. A hegyi albánok nem nagyon fürdenek. Szeretet.

Eleinte a tóparton haladunk, de viszonylag gyorsan beérünk a hegyek közé, ahol a völgyek és meredek sziklafalak miatt mindent megbocsátunk. Közben óriási a buli a vonaton is, albán bácsikák, meg a tengerpartra igyekvő fiatalok szállnak fel, pörög a kaja, a pia és a cigi. Mindenhol betonbunkerek. Vonatozz, ha Albániában jársz!

A képeket erről a pompás blogról loptam.

nehéz az életük a kínai négyesikreknek

Nem tudok róla semmit, de látatlanban rá ikszelnék a jövő évi cseh elnökválasztáson.

balett Gázában