severethingbananaeggs
severe thing: banana eggs
31 posts
Don't wanna be here? Send us removal request.
Last Seen Blogs
lis-94-blog1
Sobrevivendo no inferno
teamchampa
Team Champa
myhuiniverse
military wife
rank-farts
groove town
themultilanguagenerd
polyglot in progress
Text
Pályázatok mellett elsuhant élet
mindig kinézek egy jó kis pályázatot. elképzelem, ahogy megnyerem és megváltozik az életem. én büszke vagyok magamra, az emberek kíváncsiak rám. aki ugyanis letett egy ilyen teljesítményt az asztalra, az ugye, tud valamit. arra érdemes figyelni. elképzelem, hogy mit csinálok azzal a temérdek pénzzel, ami a markomat üti. napokig úgy járom az utcákat, hogy merően mosolygok a szembejövőkre: ti még nem tudjátok, de az unokáitoknak is ezt fogjátok mesélni, hogy én most rátok meresztettem minden fogorvos által megdicsért fogsoromat.
aztán berakom az agyam hátsó fiókjába az egészet, hagyni kell érlelődni és a határidő lejárta előtti órában veszem csak elő. először papírra vetek néhány ötletet. nem az igaziak. az igazi ötletekhez - Kosztolányitól tudom, és ki a követendő példa, ha nem ő - sok elszívott cigaretta kell. nincs mit tenni, elszívok hát néhányat. fújom a füstöt és rájövök, hogy ez nem is az a méltó pályázat, az embernek meg kell válogatni, hogy mihez adja a nevét. jó, meg kicsit azért az időbeosztást is elrontottam, de ennek kapcsán most majd megtanulom a leckét.
a határidő lejárta előtti perceket egy újabb pályázat böngészésével töltöm.
1 note
·
View note
Text
A megbeszéles tárgya, hogy többet ne késsünk, soha, egyetlen percet sem, sőt menjünk előbb 5, de inkább 10-15 perccel, mondta, miután 30 percet késett.
1 note
·
View note
Text
nem érdekel a próbarend egyeztetése
nem az én problémám
nem törődöm vele
nincs
sütőben sült túrógombóc
van
lámacsikók
vannak
ez van körülöttem
és bennem sincsenek semmiféle táblázatok
nincsenek
nem
6 notes
·
View notes
Photo
“kire sújtson le rettenetes haragom a bambuszrengetegben”
0 notes
Text
daráló
nekem nagyon megterhelő volt a szappanoperasága
ki tudod fejteni, hogy ezt hogy érted?
nem. nem igazán;
valahogy a konfliktusok felszínessége és öncélúsága
engem sokáig ez vitt, aztán csalódtam
én is, elgondolkodtam, hogy mennyire, hogy a hatásmechanizmusának a részeként éreztem, hogy untatni akar engem
öhm
én egy kicsit, én nem, én nem, én egy kicsit céltalannak érzem,
nem éreztem, hogy valami nagy vonat húzna engem a vége felé, valami erős motiváció, hogy végig olvassam
szociálisan valahogy nyomott, vagy feszült, ennek a helynek a szelleme, amit én nem ismerek, ja
átváltanak sztereotípiába
társadalmi identitást jobban magukévá tették
a többi szociális kommentárt nem tudtam túlzottan komolyan venni, tartalmatlan volt, hallottam már
vele sem tudtam menni, mert valahogy nem kötött le a problémája
akik így beleragadtak ebbe a nemtudommicsodába
én sokkalta szatirikusabban
végtelenül alá van ásva
nem igazán tudtam ilyen tengelyeken számontartani
egzisztenciális szorongás
valamilyen szinten
nagyon rá lehet faragni, még ilyen veteránoknak is mint én
na, oké, szuper
ez a szappan opera ez a fogalmazás
nagyon angol színház
ilyen kichenthink jelleggel
elmondod, Danikám, elmondod?
az arcodba basszák igazából a valóságot
igen, valóban
én nagyon nem vagyok kockafejű
hidegen hagy
szeretem a jó drámákat
annal az van, hogy tuladjonképpen szerelmes, de ő nem anna? a terrorista ann, nem ő a terrorizmus áldozata
amit fodítottam. azt nem is én fordítottam, ja
csodálatos, imádom
az egyetlen olyan eset volt, hogy olvastam egy drámát - ültem a buszon - és le kellett szálnom, hogy ne hányjam el magam. kemény, izgalmas.
állati izgalmas. az csodálatos volt
ezt így objektíven ki lehet jelenteni
feka csávó a moziban
a válaszomat messzebbről fogom indítani: a polisz tenem kapcsán olvastam kritikákat és tanulmányokat, (...) (...) mindenki szuperlatívuszokban írt róla a korban (...) (...) (...) ezzel most egy paradigmaváltás történik (...) sokkalta inkább
nem voltam hátravágódva
hát, ő, problémás. óu. nem hagyott nagyon mély nyomot. problémás, problémásnak éreztem.
Kappanyos András
csajok leszünk így mostantól
amit én fordítottam, az teljesen rendben van
*
nem. a kancsó meg a kanna az teljesen más. már hogy lenne ugyanaz? az ég és föld. a kannában forr a víz, a kancsóban van a limonádé.
*
ilyenkor mindig a hamarosan bekövetkező világvégére gondolok.
hé, vigyetek magatokkal, frankón el tudom dönteni, hogy piros vagy vörös,
tudom, mi a taburett,
vagy a különbség kancsó és kanna között.
2 notes
·
View notes
Text
vannak emberek, akiktől ha bocsánatot kérsz, csak még inkább feljogosítva érzik magukat arra, hogy beléd rúgjanak
mert beleálltál az általuk már amúgy is felkínált pozícióba
“a hibás”
de ilyenkor összeszeded magad, és a szemükbe mondod, hogy figyelj, most nincs igazad
vagy ha nem is mondod a szemükbe, legalább magadban leszögezed, hogy bassza meg, most nincs igaza
vagy ha nem is szögezed le, legalább órákig szorongsz még utána, mert bár valahol tudod, hogy nincs igaza, de képtelen vagy abbahagyni a magad csesztetését, hogy ezt igenis jobban kellett volna csinálnod
wtf ez a ragaszkodás a külső igazságszolgáltatáshoz
hát hiszen erős vár a mi belső ítélőképességünk
igen-igen
0 notes
Text
egy kis meeting
csevi csészék mennek vakációra
hallak, sőt, látlak is
lapozok
akkor látlak
ez azt jelenti menetrendileg
magyarul
gyakorlatilag
abban az esetben, ha
a magam nevében beszélek
előfordulhat
az reális?
mer' ugye én
nem lesznek a maradj otthon felolvasás, meg ilyesmik
szabadok lesznek
[belekortyol a be awesome-os bögréjébe]
gyakorlatilag
elveszünk az aktualitásban
lazul a gyeplő
mindennek vége lesz
mindenki, ha csak lehet, el akar húzni bárhova
kedves dramaturgok!
igenis le lehet nézni
mint beszélőfej
a meglévő szövegek jók
forma és a szükség szerint, persze
bárhogy nézem, szerda van
én most titoktartok
egyszerűen nem tudok ennél többet mondani
minden rendben van, csak ugye valami van
ez most egy tartalmi kérdés lesz, ha nem baj
az szerintem nem elég
ez már megtörtént
hogy mi a dekameront vettük elő, és nem a kapitány iván által írt forgatókönyvet, nekem az a problémám, hogy ez nem derül ki
a kapitány iván által írt szörnyű fikciós tévésorozatot
mind szép és jó, de ennyi erővel a helység kalapácsát is elővehetnénk
vagy a csongor és tündét
a bevezetőt ilyen szempontból nem néztem át
hogy ilyen stabilan elnyerje az aktualitását
ha végignézitek lelki szemeitekkel ezt a 75 perces showt
volt egy élményem
szexi
rossz szokásom, hogy távolkeleti színházzal foglalkozom
mondjuk úgy, hogy szexi
élő, nem élő
improvizatórikus
mondok egy rossz ötletet
puff, jó, kéne egy kávé
jó volt, tetszett?
most ez vagyok
tenni-venni csákányi esztert a kis konyhájában
ez a dolog mint logika lehetne malter
mint egy jam session
ez abszolválható
ha minimális és praktikus
nem érzelmi
van, aki gyümölcslevet tölt, van aki sürgeti az időt
erre tökre kéne gondolni
mint látványtervező nyilvánulnék meg ebben a kérdésben
inzertek
amik kvázi
a látványát támasztják alá
három részre osztódik az inzertek fogalmi köre
3 részre osztódik az inzertek fogalmi köre
kedves dramaturgok
mini szüzsék, abból inspirálódva
nyilvánvaló, hogy ladányi
pont csak a te fejedet nem látom
hallasz minket, márk?
Zsófi most nekem eltűnik
nekem is
hallasz, márk?
na, hallasz, márk?
most zsófi eltűnt
reméljük, vissza
a látványügyeket átbeszéljük
kedves dramaturgok
a zsófit kidobta a zoom, próbálkozik visszajutni
kidobta
kirakta valamiért a zoom
valamit az attila akart mondani NEKI
á, jön
ha beengedem, akkor jön
hatalooom
hallasz minket, zsófi?
megvolt a gyorsöltözés?
ez az én reszortom
ez az én reszortom. ezt 5 perc alatt
fantázianévvel el tudod látni?
vagy ezt készítsem el én??
én is azt gondolom, hogy elvben
márk, ezt neked mondom
*statisztikai adatok
80%-ban az lesz, 20% fog esetleg változni
még azt szeretném mondani, márk
kompatibilis
mi ketten le tudjuk folytatni
a gyorsaság miatt
természetesen
a produkció nem tud csúszni
a forma változik
érteni fogja
nem fog megijedni
nem fog megijedni
0 notes
Text
5,72 m
van a kertünkben egy vörös kövekkel kirakott placc
körülötte sűrű, sötétzöld fű
mellette diófa
a kövek réseiben moha
egy feketerigó gilisztát kapirgál a földből
a bogarak zümmögnek
május
idill
és akkor apám fog egy vésőt, és nekiesik a kedves kis moháknak, akik "minek nőttek oda”, hiszen elfoglalják a homok helyét, amit ő a hézagokba szánt (15 évvel ezelőtt)
egész nap vés, turkál, kapar, még sötétben is, aztán másnap felkel, 8-kor már kint van a kertben, és újult erővel folytatja
“hogy elviszi az időmet ez a szarság” -- mondja ebédnél
“szerintem begyulladt az ínyhüvelyem, és a vállam is fáj” -- dohog
“akkor sincs semmi, ha nem csinálod” -- javaslom neki
néz rám, kerek szemekkel, mélán:
“de hát akkor nem lesz kész”
kiszámolja, hogy eddig 12 órát töltött a moha kikaparásával, és még nincs kész, de 3-kor bezár az obi, és át kéne érni homokért, de félbehagyni sem volna jó a munkát, tehát ha az ebédidőt levonjuk, marad még 50 perce befejezni, hogy is kéne ezt csinálni
van egy “érdekes” feladata a számomra
le kéne menni egy centivel, megmérni a rések hosszát, és összeadni őket, hogy tudja, mennyit csinált meg 12 óra alatt, és felmérje, milyen tempóban kell dolgoznia, hogy 50 perc alatt az utolsó kis moha is kipusztuljon
mire én megjegyzem, hogy az ő valósága egy olyan dolog, amit szívesebben szemlélek kívülről
“akkor majd anyád”
anyám megjegyzi, hogy ő nem szereti megmérni a dolgokat, ő azt szereti, ha csak úgy vannak
“pedig ez egy szép probléma” -- mondja, és kicsit még mereng rajta, hogy vajon vannak-e ugyanolyan nagyságú kövek, mert akkor nem kéne mindet egyenként lemérni
-
írni próbálok, kiabál, hogy álljak ki a teraszra, megnézni a végeredményt, szép lett? -- szép, fütyül, hogy anyám dobja ki neki a kulcsot (soha, egyetlenegyszer sem rakja el), anyámmal épp sétálni indulok, amikor megjön az obiból, és tanácstalanul kérdezi anyámat, hogy de hát akkor nem együtt fognak kertészkedni?, közben letesz elém egy cserepes virágot, hozta, csak úgy, barátságból, anyám reméli, nem hal meg ez is
-
és akkor most anyám nevében írok e-mailt egy írónak, hogy egy rakás szar a könyve, diplomatikusan megfogalmazva (”kicsipkézve”, ahogy ő mondja) (neki nem megy)
és van egy ilyen egyenletes surrogás a háttérben, ahogy ők lent a kertben a homokot sepregetik a résekbe
hallom anyám hangját:
“én nagyon szeretek homokozni”
és apámét:
“de ne, az úgy nem jó”
bepötyögöm a gúgölbe: ingatlan.com
1 note
·
View note
Text
Munka
Mintha azt akarná, hogy egy okostelefon legyek.
Ne találjak ki újat.
Csak fogalmazzam meg szépen,
Amire ő rákeresett.
*
De ez sem egyértelmű.
Mert be kéne dobálnom megoldásokat is.
Különben nagy a csend.
*
Vajon a Google-nek is rossz érzés,
ha annyira sem méltatom egy ajánlatát,
hogy rákattintsak?
2 notes
·
View notes
Text
Hogy lehet ennyire unatkozni?
Szerintetek eljátszam, hogy nincs elment a net, mert attól tartok, ennek az órának soha nem lesz vége.
4 notes
·
View notes