Nantesblog vol2

Na, eredetileg fel akartam adni ezt is egy alkalom után, mint a másik 150 hobbimat, de @psbalint és az asszonypajtás (aki nem leledzik tumblr-en) unszolására most mégis írok valamit, hátha előbb-utóbb valahogy rutinná válik.

Nemsoká két hete, hogy kint vagyok. Az első héten a két ország közti legnagyobb különbségnek az látszott, hogy ebben itt nem kellett dolgoznom. Sajnos ez az állapot azóta elmúlt, az egy hét szabim véget ért, én meg lapátolom homofiszban az ikerdeficitet azóta is. Ehhez hozzájön, hogy otthonról elhoztuk a cuccaink nagy részét, és sikerült találnunk egy az otthonira kisértetiesen hasonlító lakást is, úgyhogy kb. olyan, mintha el sem jöttem volna: Nappal orrvérzésig basztatom a számítógépet, este meg fasznak sincs kedve semmihez. Szociális szempontból annyi a különbség, hogy kártyázás helyett it par carte s'il vous plaît van.

A fentieket leszámítva amúgy a város még mindig elég élhető, jók a programok és kedvesek a hippik. Pl. a lakásunktól egy köpésre van a következő törzshelyem, az Izi café, amit egy ukrán meg egy francia(?) srác csinál, és nagyon durván jó a kávé, meg jófejek a srácok is. Kicsit kétségbe voltam esve egyébként, hogy itt vidéken majd nem találok jó buziskodós kávét, ehhez képest első látogatásomkor a kezembe nyomtak egy kb. negyven oldalas prospektust Nantes legjobb speciality kávézóiról. Lesz mit látogatni a következő örökkévalóságban.

Pékségből még nem találtam meg az új kedvencemet (bár tényleg a legszarabb pékség is amit kóstoltam minimum nagyon jó volt), a nápolyi pizza meg ugyanúgy szar, mint Budapesten.

A lakás közvetlen közelében van két csomagolásmentes bolt, mindkettő elég fasza, rizstől a gumicukorig mindent lehet dekára venni, minden zöldség/gyümölcs bio, és a legtöbb cucc valami helyi, vagy fairtrade bizniszből jön. Ezek persze drágábbak, mint a sima szupermarketek, de otthon sem jött ki lényegesen kevesebből, amikor tudatosan vásároltuk. Az árak tekintetében egyébként Franciaország valamivel drágábbnak érződik, de nem nagyságrendekkel. A két ország kb. egy kategóriába esik.

Az idő általánosságban elég szar, nincs nagyon hideg, de folyamatosan esik az eső és fúj a szél, ezért bár este 10-ig világos van, nem mindig van kedve az embernek kimozdulni. Ennek az egyik előnye (barátnőm számára legalábbis mindenképp), hogy a jó minőségű boltok közelsége miatt nagyon benne vagyok a főzős flowban, vacsorakészítéssel ütöm el a kevés kis szabadidőmet.

A városkép egyébként nagyon érdekes: a történelmi belvárost a szövetségesek szénné bombázták, a foghíjakat meg leginkább brutalista, és az otthoniaktól eléggé eltérő, de a stílusra jellemzően nagyon ronda posztmodern házakkal töltötték ki. Utóbbiak dokumentálása önmagában megérne egy blogot. A jövőben fotózom majd a várost is, de az az igazság, hogy hipernagylátószögű telefonkamerával házakat fotózni világfájdalom, nekem meg semmi kedvem fél órákat állni valami templom előtt, hogy megtaláljam a tökéletes szöget.

Hát így állunk most, írás közben egy csomó minden eszembe jut még, de ennél nem nyújtom hosszabbra. Inkább megpróbálok majd többször kevesebbet írni...

16 évesen közel beszédképtelenre szívva ezt a videót nézve azt gondoltam, hogy ez az emberiség csúcsteljesítménye; interdiszciplináris műalkotás, gesamtkunstwerk.

Szerencsére azóta láttam annyit a nagyvilágból, hogy némiképp hátrébb került a sorban, de azért még mindig igen nagyra értékelem.

@psbalint csajom!!

Grace Abrams

Noteszaporító reblog, úgynevezett HÉNR

nantesblog

Hétfő óta hivatalosan is (vagy hát igazából hivatalosan még pont nem, de fizikailag) Nantes-i lakos vagyok. 10+ év Budapest után nagyon élhetőnek tűnik, ami a szellősséget (szakszóval: légtérarány), a távolságokat meg a népsűrűséget illeti. Kicsit be voltam szarva, hogy hiányozni fog a nagyvárosi nyüzsgés, a multikulti, a folyamat mozgásban levés élménye, de úgy látszik, hogy ez a város ezeket pont tudja, de a nagy távolságokkal, a tömeggel és a különböző pollúciókkal járó magas stresszfaktor nélkül.

Részben ez a kiköltözés egy feladás nekem, mert én protest belvárosi lakos voltam: Meg akartam mutatni, hogy én akkor is tudok Budapesten élni, ha nem tudok kilépni a kapualljba parkoló autóktól az utcára, ha belélegzésre alkalmatlan a levegő, ha takarítás után egy héttel térdig járok a lakásban a finomporban, ha a baszásig felhergelt SUV-os paraszt leszorít a biciklisávról, ha a városi autópályák zaja miatt csak füldugóval tudok normálisan aludni. Úgy voltam vele, hogy majd én megmutatom, és valószínűleg meg is mutattam volna, amíg 45 évesen bele nem döglök a stresszbe.

A várost (meg az országot) persze nem ezek miatt hagytam el. Szerencsére nem kellett menekülnöm, nem írtam ki fb-ra, hogy mindenki leszophat (vö. "kabbe gyíkok én leléptem") és remélhetőleg később nem fogom utcára küldeni az otthonmaradtakat, hogy megdöntsék Orbánt.

A várost prózai prózai okból hagytam el: Követtem a páromat ide, ahol munkát ajánlottak neki. Illetve az előző bekezdésnek ellentmondva: Kicsit mégis menekültünk, azelől, hogy sok év próbálkozás után újabb csalódásnak kelljen kitennie magát külföldiként az építőiparban. Hozzá kell tenni, az építészet nem - feltétlenül - multis szakma, nekem ugyanolyan nehéz lesz francia nyelv nélkül építészkedni itt, mint neki volt otthon. Más kérdés, hogy én leszek a legboldogabb, ha nem kapok állást ebben a toxikus pokolban amit építőiparnak hívnak, és végre elmehetek baristának, történésznek, irodalomtudósnak, filozófusnak vagy valaminek, aminek van értelme - nem mintha bármelyikhez cseppnyit is konyítanék a felsoroltak közül.

Amitől a legjobban féltem az az, hogy ha nem kell majd mindennap harcolnom a várossal, akkor valami betöltetlen űr marad bennem. Ideérve viszont úgy érzem, hogy valami végtelen nyugalom lett úrrá rajtam, mintha egy szanatóriumba kerültem volna. Iszogatom az átlagnál jobb, de az igazán jótól messze álló kávémat a Café Madeleine-ben, pötyögöm ezt a posztot, és arra gondolok: nem is olyan szar nekem, leszophat mindanki aki otthon maradt, és menjetek utcára megdönteni Orbánt!

--------

A fenti meglátásaimon kívül a legfontosabb kérdés a következő, kérlek, hogy amennyiben nem vagy pornbot, segítsd egy megosztással, hogy minél több emberhez eljusson!

nantesblog

Hétfő óta hivatalosan is (vagy hát igazából hivatalosan még pont nem, de fizikailag) Nantes-i lakos vagyok. 10+ év Budapest után nagyon élhetőnek tűnik, ami a szellősséget (szakszóval: légtérarány), a távolságokat meg a népsűrűséget illeti. Kicsit be voltam szarva, hogy hiányozni fog a nagyvárosi nyüzsgés, a multikulti, a folyamat mozgásban levés élménye, de úgy látszik, hogy ez a város ezeket pont tudja, de a nagy távolságokkal, a tömeggel és a különböző pollúciókkal járó magas stresszfaktor nélkül.

Részben ez a kiköltözés egy feladás nekem, mert én protest belvárosi lakos voltam: Meg akartam mutatni, hogy én akkor is tudok Budapesten élni, ha nem tudok kilépni a kapualljba parkoló autóktól az utcára, ha belélegzésre alkalmatlan a levegő, ha takarítás után egy héttel térdig járok a lakásban a finomporban, ha a baszásig felhergelt SUV-os paraszt leszorít a biciklisávról, ha a városi autópályák zaja miatt csak füldugóval tudok normálisan aludni. Úgy voltam vele, hogy majd én megmutatom, és valószínűleg meg is mutattam volna, amíg 45 évesen bele nem döglök a stresszbe.

A várost (meg az országot) persze nem ezek miatt hagytam el. Szerencsére nem kellett menekülnöm, nem írtam ki fb-ra, hogy mindenki leszophat (vö. "kabbe gyíkok én leléptem") és remélhetőleg később nem fogom utcára küldeni az otthonmaradtakat, hogy megdöntsék Orbánt.

A várost prózai prózai okból hagytam el: Követtem a páromat ide, ahol munkát ajánlottak neki. Illetve az előző bekezdésnek ellentmondva: Kicsit mégis menekültünk, azelől, hogy sok év próbálkozás után újabb csalódásnak kelljen kitennie magát külföldiként az építőiparban. Hozzá kell tenni, az építészet nem - feltétlenül - multis szakma, nekem ugyanolyan nehéz lesz francia nyelv nélkül építészkedni itt, mint neki volt otthon. Más kérdés, hogy én leszek a legboldogabb, ha nem kapok állást ebben a toxikus pokolban amit építőiparnak hívnak, és végre elmehetek baristának, történésznek, irodalomtudósnak, filozófusnak vagy valaminek, aminek van értelme - nem mintha bármelyikhez cseppnyit is konyítanék a felsoroltak közül.

Amitől a legjobban féltem az az, hogy ha nem kell majd mindennap harcolnom a várossal, akkor valami betöltetlen űr marad bennem. Ideérve viszont úgy érzem, hogy valami végtelen nyugalom lett úrrá rajtam, mintha egy szanatóriumba kerültem volna. Iszogatom az átlagnál jobb, de az igazán jótól messze álló kávémat a Café Madeleine-ben, pötyögöm ezt a posztot, és arra gondolok: nem is olyan szar nekem, leszophat mindanki aki otthon maradt, és menjetek utcára megdönteni Orbánt!

--------

A fenti meglátásaimon kívül a legfontosabb kérdés a következő, kérlek, hogy amennyiben nem vagy pornbot, segítsd egy megosztással, hogy minél több emberhez eljusson!

A szomszéd ma is rántott fáradt olajat eszik, mint az elmúlt három évben minden nap, de szerencsére holnaptól nem kell már szagolnom…

Szia! Ne haragudj, h ismeretlenül zaklatlak, de hétfőn Lisszabonba megyek a családommal, és szeretnélek megkérdezni, szted mi az amit feltétlen látni kell/ki kell próbálni/meg kell kóstolni stb. Lesz velem egy 7 éves, szóval ezt is figyelembe véve 😀 Nagyon köszönöm!

Olá @vedernagyur!

Én azt szoktam mondani, hogy Lisszabonban eltévedni a legjobb. Alfama bája felejthetetlen, számomra roppant kedves kis utcákkal rendelkezik. A Bairro Alto ugyanez, nappal teljesen más, mint éjszaka. Napközben szinte kihaltak az utcák, este viszont megtelik élettel (bár egy új szabályozás szerint este 11 után nem lehet az utcán inni). Ahol mi szeretünk enni, az a túlparton van, Casilhas-ban, ahová komppal lehet átmenni. Mindjárt a casilhasi kompállomás mellett jobbra van egy olyan étterem, amit jobbára helyiek látogatnak. Ennek megfelelően elég szakadtnak néz ki, de az ételek - ha szeretitek a tengeri herkentyűket - nagyon finomak. Én soha nem hagyom ki a hallevest, ami szerintem utolérhetetlen. Az adagok bőségesek. A halleves sajnos nem. Az étterem neve Restaurante de Farol (https://www.restaurantefarol.com/) Cascais-ba HÉV-vel lehet kimenni (a Cais do Sodré-ról indul) a végállomáson kell leszállni. A két kicsi strandja nagyon cuki (az egyik az állomás közelében található, a másikhoz, ahol egy óriáskerék is van, kicsit sétálni kell. Onnan érdemes kicsit tovább is menni, Van egy kedves kis öböl egy világítótoronnyal, remek fotótéma. Még messzebb a part mentén telálható a Boca do Inferno (a Pokol Szája), ahol nagy hullámok esetén szintén szép képeket lehet készíteni. Cascais-ból autóbusszal lehet továbbmenni Cabo da Roca-hoz (a kontinens legnyugatibb pontjához), ahol a nagy semmit lehet megtekinteni, de én imádom. Kb. fél órás buszút, a baloldalon érdemes ülni, gyönyörű onnan az óceán. Alfama-t is érdemes megnézni, itt két szép kilátó is van egymás mellett: a Miradouro de Portas do Sol és a Miradouro da Santa Luzia. Pompás kilátás nyílik a folyóra. A Cais do Sodré-n található a Time Out (az egyik fele piac, a másik sok kis étterem egy nagy közös evőhellyel. Itt kapható a város egyik legjobb fagyija is. Én a bazsalikomosat szeretem a legjobban. Híres hely még Belém, ahol a Torre de Belém, a Padrão dos Descobrimentos (Felfedezők emlékműve), a Mosteiro dos Jerónimos található, az utóbbitól nincs messze a Pastéis de Belém cukrászda, ahol az ikonikus süteményt lehet megkóstolni. Sintra is kihagyhatatlan az útikönyvek szerint, sok park és palota van ott. Az én kedvencem a lenti, 1000 éves alapokon álló régi királyi palota (Palácio Nacional de Sintra). Ha strandolni van kedvetek, megtehetitek Cascaisban, ahol védett öböl van, alig hullámzik az óceán. Ha nagy hullámokat szeretnétek, akkor Costa da Caparica lehet a célpont. Igaz, ilyenkor a víz még hideg, most 17 fokos.

Még 2 fontos dolog:

1. Mindenképpen érdemes kényelmes cipőben jönni.

2. A repülőtéren, ha lementek a metróba, odalent lehet "jegyet" váltani. Itt elektronikus jegyek vannak, értelemszerű lesz, hogy hol kell érvényesíteni. A metróból kijönni a jegy használatával lehet (ilyenkor természetesen nem von le pénzt). Nektek a Zapping-ot ajánlanám, azzal nem kell figyelnetek, hol ér véget az ún. belváros, és kb. 50 km-es körben bárhova jó. Annyival töltitek fel, amennyivel akarjátok. Egy út kicsit több, mint 1,60 euró. A metróról-metróra való átszállásnál nem kell külön érvényesíteni, nagyjából egy órás utazásra érvényes. Van ugyan Lisboa Card is, de az 24 órára 27 euróba kerül, igaz, pár múzeumba ingyenes belépést biztosít, de gőzöm sincs melyikbe lehet bemenni vele. 72 órára 54 euró.

Nagy beszélgetésekbw orosz adathalász haverjaimmal:

Enyi! Ha gép előtt lennék, akkor azért csinálnék erre egy olyat, hogy valaki kalapáccsal próbál beverni egy kalapácsot, aztán egy szöget 🙃

Nekem a kedvenc új közmondásom a chatgpt kapcsán, hogy: miért venném a fáradtságot, hogy elolvassak valamit, amiért senki nem vette a fáradtságot, hogy megírja.

Ugyanitt annyira látom, hogy chatgpt apuka olvassa a reggeli, teljesen összefüggéstelen és értelmetlen chatgpt híreket, maga mellett pirítóssal és frissen facsart narancslével az asztalon, míg chatgpt anyuka beköti a chatgpt kisfiú cipőjét, mielőtt felteszi az iskolabuszra.

chatgpt-vel írunk posztokat a linkedin-re,

amik alá chatgpt ír kommenteket, és a nap végén literálisan azzal az érzéssel zárjuk a munkát, hogy ez is egy sikeres nap volt.

szép új világ.

Elhagyni készülök az országot, és barátnőm, aki egy hónappal korábban már kiment megesketett, hogy nem veszek több könyvet itthon. Ezt természetesen megfogadtam, aztán az elmúlt hetekben pánikrohamszerűen elkezdtem könyvet vásárolni.

Most persze kurvára nem férek be a dobozaimba, de hát Ady kötet* nélkül mégsem lehet külföldön új életet kezdeni…

*fact: Soha életemben nem olvastan Adyt, de valamikor el kell kezdeni…

Erről meg a debreceni Arany Bika szálló jut eszembe, hogy látszik az, hogy lehet itt buziskodni a vasbetonnal meg az üveggel, de az első helyezett mindig historizál, történelmet (vagy sosem volt történelmet) épít. És ez egyben egy markáns üzenet is, mind az építészeknek, mind az állampolgároknak.

Itt pl. az történt, hogy Hajós Alfréd ELEVE asszimmetrikusra tervezte az épületet, amit most szimmetrikusként újítanak fel, tehát most jobban történelmi (történelmibb) lesz, mint eredetileg volt.

Ennek egyébként alapvetően két előnye van:

1. Azt az ütenetet küldi szét, hogy REND van, játszóterek lekerítve, történelem megírva, buzis könyvek fóliában.

2. Sivalkodik az értelmiség, hogy hát ilyet nem lehet, meg hogy mi lesz a nemzetközi műemlékvédelmi elvekkel*. De mint ugye tudjuk, ezt az értelmiség meg is érdemli, hiszen ez része Orbán személyes bosszúhadjáratának. Nincs templom, műemlék, eszme, semmi, ami szent lenne, ha fenti két cél valamelyike teljesül. Hát még, ha mindkettő…

*Valamelyik nemzetközi konferencia írta meg és fogadta el a 20. században azokat az irányelveket (vszeg az Athéni vagy a Velencei Karta lesz), ami a műemlékek kipótlásáról, visszaépítéséről szól, csak most kurvára nem találok összefoglalót, végigolvasni meg nincs kedvem őket. Ebben az foglaltatik, hogy műemléket visszaépíteni csak úgy lehet, hogy anyaghasználatában elkülönüljön az eredetitől, illetve úgy, hogy egyértelműen megkülönböztethető legyen a régi és az új.

Gratulálok baszki. Tényleg ezt a szart sikerült? És valaki erre a szarra beáldozná a templomromot?

Mindennél sokkal szomorúbb, hogy ez egy ai generated terv. Nem az van, hogy elbaszta a koncepciót egy építész, hanem hogy nincs koncepció. Ráengedték a mesterséges intelligenciát, hogy csináljon valamit, mert a drága humán munkaerő akkumulátorgyárakat kótáz épp.

Egyáltalán ki a faszom az az xdot építész iroda? Ez olyan, mint a vállalkozás 2000 kft, hogy már eleve pénzmosásra készült…

Gratulálok baszki. Tényleg ezt a szart sikerült? És valaki erre a szarra beáldozná a templomromot?

Igaz történet alapján….

Szerintem a magyar péter jelenség mutatja igazán az emberek szellemi állapotát, és/vagy a fideszhez fűződő viszonyát. Hiszen mit állít?

Azt, hogy egyébként a fidesz mindent tökéletesen csinál, csak túl sokat lopnak. Tehát ő mindent ugyanúgy csinálna, csak kevesebbet lopna, tehát csak megreformálná a máskülönben tökéletes rendszert. És az embereknek ez bejön. Hiszen alapvetően azonosulnak a buzizással, zsidózással, migránsozással, komcsizással stb. És inkább a lopást(, meg az intézményesített pedofíliát) is eltűrik, csak nehogy beüssön a liberális demokrácia. De ha UGYANEZ a rendszer megy esetleg lopás nélkül is, akkor arra egyből van igény.

"politikai nézet"

az ember lehet konzervatív, liberális, szocialista; lehet baloldali vagy jobboldali, lehet rendpárti vagy anarchista stb stb - ezek politikai nézetek (hogy melyik mennyire "jó", abba most ne menjünk bele) - ok, ezek mára elavult kategóriák, de sztem érthető

fideszesnek lenni nem politikai nézet

fideszesnek lenni vagy szellemi restség, mert úgy maradtak, csurka-árvák, úgynevezet "nemzeti keresztények" - ami valójában annyit tesz: szalonnáci nímandok, lsd márai (+ ugye "ezek is lopnak, de ezek legalább keresztények", "mindegy csak ne a gyurcsány" és hasonló)

vagy szellemi sötétség, tudatlanság és/vagy kiszolgáltatottság (de ez nem is igazi fideszesség, mert ezek mindig arra szavaznak, aki a zsák krumplit adja és/vagy akit a főnök éppen mond

vagy önérdekvezérelt haszonelvű/elvtelen féregség - ezeknek a nercegek a minta, a könnyű, gyors gazdagodás (a hazája kárára)

és ezek egyike sem politikai nézet

fideszesnek lenni szellemi fogyatékosság és/vagy gazemberség

TLDR

Még a múlt héten lőttem a piacon.

Szeciben nálunk inkább a francia, osztrák vonal ment, a magyaros szecesszió népi motívumokat felhasználó stílusjegyei a korabeli épületeken aránylag gyakran (Lechner és követői, ugye), bútorokon nem annyira gyakran (Thoroczkay-Wiegand, Komor Marcell, a gödöllőiek) tárgyakon viszont egészen ritkán bukkannak fel. Szóval sem stílusában, sem minőségében nem mindennapos darab, érdemes utánamenni. Jelzés nyilván nulla, úgyhogy először is íróasztali készleteket, meg levélbontókat nézeget az ember, semmi. (Illetve az egyik ilyen adokveszek oldalon megtaláltam a párját, azt gyorsan meg is vettem, meg felbukkant egy magyar gyártó neve). Akkor nézegessünk népiszeci épületeket. Aránylag sok van. Akkor nézegessünk tervezőket fejből (bútor nyilván, mert az gyakoribb). Thoroczkay-Wiegandnak mindjárt meg is örültem, hát biztos ő volt!

Hát nyilván nem ő volt, mivel ez nem úgy működött, hogy aki ilyesmit akart tervezni, az lement az alföldre és nekiállt szűrmintákat másolni, hanem előszedte Huszka József (aki ezt a melót már megcsinálta) Magyar díszítő styl c. munkáját, és abból inspirálódott. De így kb. az összes építész, meg Zsolnayék, meg mindenki, úgyhogy jelentős stílusbeli átfedések vannak. Szopó. Amúgy pár tervező után feladja az ember, és jön a szorgos aprómunka: Magyar Iparművészet, az első számtól, egyesével, laponként. Mondjuk ez aránylag kurva unalmas, úgyhogy közben az ember rákeres dolgokra, próbál más irányba is tapógatózni, és a végén nyitva van már ötven oldal. Mindegy. Magyaros szecesszió, akkor az ember előbb utóbb eljut az Országházig. Igaz hogy neogót, de belül van szeci bőven (szerintem addig basztatták Steindlt, hogy nem elég magyaros meg modernes, hogy belement, mert ha végül mégsem lesz menő ez az új stíl, a díszítőfestést át lehet meszelni, stukkókat leverni, bútorokat kivinni). Van ez az országházi séták (vagy mi) könyvsorozat, aminek az utolsó része pont ezt a témát vesézi, pár oldal fent is van belőle, és pont szerepelteti a miniszterelnöki dolgozószoba néhány bútorát.

Már előzőleg is felbukkant Steindl egyik asszisztense, Foerk Ernő építész neve (a fenti Zsolnay csempéket is ő tervezte), akire aránylag sok belsőépítészeti munkát rábíztak, de kb. huszonhat helyről összefésülve az adatokat kiderült, hogy elvileg ő tervezte a és miniszterelnöki és miniszteri szobák berendezését, bútorokkal, csillárokkal, és a bronz íróasztali készletekkel együtt. (Illetve egy készletet emlegetnek mindenhol, a miniszterelnök számára készült szettet, de nem egy készült). Itt még hozzájön az a bizonyos cég, amelynek a neve már az elején megvolt, és számos fémmunkát készített az Országház számára.

Milyen kurvajó lenne, ha lenne egy korabeli fotó egy ilyen készletről!

Következő lépés: Csányi - Birchbauer: Az új Országház, 1902.

Tádáám. A probléma csak annyi, hogy a könyvben bármiről is legyen szó, a gyártót megemlítik, meg még azt is, aki felkalapálta az ónlemezt a tetőre, de tervezőt, azt nem. Meg hogy a készletből összesen ez a két darab van reprodukálva. :S

Szerencsére találtam egy 1905-ös, szar minőségű, szénné retusált fotót a miniszterelnöki iróasztalról az inkriminált írószettel, és a fenti két fotó megerősíti, hogy ez az eredetileg ide tervezett készlet. Most már megvan a tervezőnk, megvan a készletünk, csak éppen lófasz sem látszik belőle, meg a megérzésen kívül semmi bizonyíték rá, hogy az általam birtokolt basznak bármi köze lenne hozzá.

Korabeli fotó, ahol felbukkan a cucc, nincstöbb. Még csak ilyen 10-12 órát toltam a dologba, de még egyáltalán nem untam szinte nagyon (vicc, nem unalmas), hogy megyorsítsam a dolgot tudományos metódust dolgoztam ki: hol van a készlet? A Zországházban. Akkor nézegessünk a hírarchívumban régi parlamenti MTI-fotókat. Piff, 10 perc alatt meg is volt:

Hát ott a készlet, meg ott a kés!!! És itt jött a következő probléma. Kés. Fekszik, hülye szögben nyilván, ha kinagyítod szétesik. Mondjuk formára-méretre olyan, de csak százszázalékos azonosság elfogadható, kevesebb nem. A készlet többi része aránylag kivehető, a mintázat alapján elvileg a kés is azonosítható lenne, viszont itt a másik baj: a készlet stílusban van tartva, de minden egyes darab más mintával készült (az egyetlen egyezés a kalamáris a fenti gyertyatartó talapzata közt van). Nézegessünk tovább képeket.

Ezeken kívül körülbelül csillió fotón ott van, normálisan persze sehol sem látszik, de egyszercsak:

Hát végre látszik szinte! Isten áldja a Lubomír Strougalt és a Csehszlovák küldöttséget! Meg a fotóst. Darab azonosítva, hátra lehet dőlni. Nyilván csak másnapig, mert még csak magamat győztem meg, de nem 100% match. Mindegy, még fél óra keresés után:

Problem solved. Hősöm: Rozmann Antal teremőr.

Bronz lapozó, az Országház számára készült íróasztali készlet része. Terv: Foerk Ernő (1868-1934), 1898. Kivitelező: Magyar Fém- és Lámpaárugyár Rt., 1900k.

(Amennyire visszakövethető, valószínűleg minden miniszteri szobába készült belőle, a miniszterelnöki valamivel májerebb volt a gyertyatartóval, lámpával, valamint a több fotón is felbukkanó tálkával. Eredeti helyükről hamar kikerültek (a nem is tudom melyik miniszter pl. már 1908-ban lecserélte a teljes dolgozószoba-berendezést, a kiegészítőkkel együtt, mik vannak), de egész 1989-ig felbukkannak protokolláris eseményeken. Hasonló, meghatározott helyre készült darabok kereskedelmi forgalomba nem nagyon kerülhettek, meg azokat általában a gyártó jelezte is. Bár valószínűtlen, de lehetséges, hogy a készítőnél maradt pótlás, vagy mintadarab, de valószínűbb, hogy leköszönő honatya lopta kapta ajándékba, vagy ilyesmi.)