Sírni akartam,mert jól esett volna.

Bülül éreztem,hogy majd össze roppanok..Bámultam ki a fejemből. De egyetlen könnycsepp sem jött ki a szememből. Bármennyire is szerettem volna kisírni magamból a temérdek csalódást.

Hiába szeretsz...

Ha nem viszonozzák.

Hiába vársz valakire...

Ha nem jön vissza hozzád.

Hiába vágysz szeretetre meg törödésre...

Ha nem kapod meg.

Ha véletlen boldog vagy...

Azt is elbaszod.

Otthontalannak érezni magunkat sokszor nem is azon múlik, van-e tető a fejünk felett, vagy ágy amiben aludhatunk.

Álomra hajthatod a fejedet minden este ugyan abban az ágyban, ha a lelked közben ugyan az alatt a takaró alatt, ugyan abban a testben vacog minden éjjel.

És sokszor nappal is.

1.

Az idő nem gyógyít meg bármit...csak megtanít,hogy élj a fájdalomal..

Megesik,hogy azért vagyok csöndben,mert ami lejátszodik bennem arra nincsenek szavak.

Néha mindennél jobban vágyok a magányra, néha pedig mindennél jobban gyűlölöm.

🫡

Tudod,én ha igazán szeretek valakit,akkor sosem engedem őt el.Tehet bármit, mondhat bármit, lehet ellenünk az egész világ.Nem tudna semmi olyan történni amiért elengedném a kezét. Igen talán egy kis időre elbizonytalanodnék azokon a rossz napokon amikor össze veszünk valamin.Vagy amikor megbánt úgy, hogy talán észre sem veszi,vagy akár szándékosan...Igen talán mérgemben oda vágnék csúnya,sértő szavakat hozzá.Igen talán hirtelen felindulásomban még szakítanék is....DE soha nem gondolnám komolyan,és soha de soha nem szakítanék véglegesen!

|Talán ha észre vetted volna,hogy én nem komolyan mondtam azokat a dolgokat,és talán ha a szavaim mögé láttál volna akkor talán még mindig velem lennél,és nem engedtél volna el...|

Az életem látszólag 📈

Az életem lelkileg 📉

Néha gondolkodom mi lett volna HA….

A szemünkbe akárki belenézhet, de az nagyon ritka, hogy olyasvalakire bukkanunk, aki ugyanazt a világot látja, mint mi.

—John Green: Teknősök végtelen sora

A fejem annyira tele van mostanában, hogy dübörgö zenével a fülemben ülok a buszon és csak bámulok ki a fejemből.

Néha inkább csak nevetek, minthogy elmondjam miért vagyok szomorú.

Tudod mi a magány? Amikor nem tudod elmondani senkinek sem, hogy mennyire fáj...

Feledd a szomorúság perceit, de ne feledd el soha, amire azok tanítottak.

Vörösmarty Mihály

Néha a szívedtől nem látod az igazságot.de ha az eszedre hallgatsz,már látod a hazugságot…

mindenki azt hiszi jól vagyok, de nem