Ofelia

Ophelia by Friedrich Heyser

Elarulta az udvarlom, hogy a munkahelyen a nejekent hivatkozik ram :)))

Udvarlom anno megkert, hogy irjam meg, ha veszek be fajdalomcsillapitot. Ez egy eros tapasztalas lett, mert kevesebb nem fajos nap van, mint fajos. Az elmult 5 napbol tegnap nem kellett. Ma is varom eppen a hatast. Nem tudom, hogy tudnek teljesiteni egy rendes munkahelyen. Sztem kb felallasnyit tudnek valojaban vallalni jelen allapotomban. Es hat amikor faj, akkor a kedvem sem eppen derus, vszeg egy zsembes geci lennek, ha ilyenkor emberek kozott kene lennem.

Aztan az is jo nehez meccs a portugallal, hogy en ebedelni es utana max szenyot szoktam vacsizni, o meg valami kb nasit tol ebedidoben es egyutt szeretne vacsorazni.

Es hat en gyakorlatilag esti muszakban dolgozom, nalam munkaido utan van a forgalom, es ami neki az este, az nekem a nappal. Hajj. Pedig ugy orultem hogy ejszaka vegzett, amikor megismerkedtunk… de annyira boldog volt, hogy nappali munkarendje lett… sose fogjuk latni egymast :(

Ophelia, 1872 - oil on canvas

— Jean-Baptiste Bertrand (France, 1823–1887)

nem ettem meg együltő helyemben a szlovákiából kapott parenyicát.

pénteken, szombaton és vasárnap is sikerült befeszülnöm és kisebb nagyobb drámát csinálni. a szombati az ilyen klasszik hunger rage volt, az art and atik után éhen akartam éppen halni és ebből mindenféle felemelő következtetésre jutottam az udvarlóm kapcsán, vasárnap valami olyan kaliberű dolgon sikerült befaszulnom, hogy otthonmaradt a szemüvege. és hát tudjátok mi lett a konklúzió az udvarlómnál? hogy én sokkal kevesebbet hisztizek mint ő, de akkor odateszem magam, és reméli sose leszünk olyanban, hogy ne hisztizzek előtte vagy vele.

Elkisertem az udvarlomat egy dokihoz munka után, és amíg utaztam a találkozási pontra, észrevettem, hogy annyira izgulok, mintha randira mennék.

Szerintem maradhat :)

:)))))

Én most egy kicsit csendben örülök, hogy minden általam gondozott mosogatógép működik és boldog 😅

Volt régen mini mosogatógép thread (nyilván nem találom), ehhez küldöm most egyenesen a fantasztikus frankfurti ambiente vásárról ezt a csodát:

3 terítékes, 20 perc a fullos program és és és belelátni! Oldalról és elölről is!

🥲ahh

you can braid my hair

hú, ezt már annyi ideje akarom megfogalmazni, hogy nekem ez mennyire nagyon uhh és új, de de de az udvarlom, hát ő szereti megmosni a hajam, szereti fésülni a hajam, szereti megszárítani a hajam. és ez a szintje az intimitásnak, nekem megrendítő dolog.

you can braid my hair

Udvarlom kicsit kivan ettől :))) ahhoz van szokva, hogy az emberek hanyattesnek a zenei izlesetol, nekem meg azért készülnie kell, ha le akar nyugozni :))) hogy neki meg nem volt ennyire zenebuzi csaja :)))

men b like wow I’ve never met a girl who liked music before..

Fura érzés, hogy láttam a tornyot, mert az udvarlom elvitt. Megmutatta este is és nappal is, tele turistákkal. És a képet látva az jut az eszembe, hogy fogta a kezem.

in pisa, italy

:)))

Az is nehéz helyzet, hogy nem érzem kiegyensúlyozottnak ezt az adok kapok részt. Nehezen tud mit kezdeni az egóm azzal, hogy én éppen inkább kapok, mint adok. És talán fejlődés, hogy nem lelkiismeretfurdallasom van, hanem recseg és ropog az agyam, hogy kifigyeljem, hogy mitől érzi a férfi szeretve magát. Pl az kurvajo, hogy nekiadtam a régi fulesem és azóta kb abban alszik. Meg igyekszem hallani azokat a mondatokat is, hogy több mint tíz éve nem kapott senkitől semmit karácsonyra, igaz, tegyük hozza, hogy egy nagyon határozott kis grinccsel van dolgom😂

Eleg sokat tanulok a szeretetről az udvarlomtol.

Fura nagyon látni, hogy azt az odaadast és gondoskodást, amitől kabe el tudnám sírni magam fogadó oldalon, vszeg soha nem leszek képes adó oldalon produkálni.

Fura ez a telhetetlenség. Hogy csak ezen a szinten érzem szeretve magam. Hogy ez eri el a felfogasi küszöböt kételyek nélkül.

Jó, örülni is lehetne, hogy nem vagyok mégsem egy fekete lyuk.

Eleg sokat tanulok a szeretetről az udvarlomtol.

Fura nagyon látni, hogy azt az odaadast és gondoskodást, amitől kabe el tudnám sírni magam fogadó oldalon, vszeg soha nem leszek képes adó oldalon produkálni.

Fura ez a telhetetlenség. Hogy csak ezen a szinten érzem szeretve magam. Hogy ez eri el a felfogasi küszöböt kételyek nélkül.

Jó, örülni is lehetne, hogy nem vagyok mégsem egy fekete lyuk.

Udvarlommal nem vagyunk jók a hagyományokban, szóval ma egymáshoz vagtuk az ajandekainkat, mindketten tudtuk, hogy mit vett a másik😂

Aztán elmondta, hogy több mint tíz éve nem kapott karácsonyra ajándékot senkitől.🥹

A hathónapos mintam alapján mindkettőnek tűnik, meg hat öreg és rigolyas, és inkább megcsinálja a kecot nálam is, hogy olyan rendezett legyen, amiben o is ki tud engedni munka után, mint hogy ezt elvárja vagy szamonkerje. Nem kezd ilyen frontot, mert értékeli a kulonbsegeinket, én meg nem nyikorgok, hogy ne pakoljon nálam, meg így nyilvan nekem is könnyebb tartani a rendet, meg kedvem is van:)

Kaja fronton meg első no vagyok, akiről az anyjának azt mondta, hogy kurvajol főz, szóval neki is megvannak mellettem a maga örömei :)

Tok jól ki tudjuk beszélni és mozogni a feszkokat, jó a szex is. Összesen két három nap volt, ami nehezebben ment ennyi idő alatt, ami szerintem az én nyakatekert eletritmusom meg totális oskaoszom mellett szép eredmény.

És hajnalban is lehet vele versekrol beszélni, érdemben, lampaoltás után.

És ettől a gondoskodástól, ahonnan indultunk, teljesen kivagyok. Hogy lehet ezt így is? Én nem láttam ilyet. A mi családunkban ez nem volt szokás, és az exferjem gondoskodasa teljesen más volt, ott csak 13 év után fogtam fel, hogy o hogy fejezi ki, itt meg minden egyes kibaszott nap érzem, látom, tudom, és igazándiból van valami megrendítően megható a dologban, de így is éljük meg, hogy nekünk most minden nap ajándék, amit együtt tudunk tölteni. Nézem az ajtót a munkaideje vége után, amikor fel akarom hívni hogy hol van már és a kezembe veszem a telefont, benyit. 10/10 alkalommal. Gyurottek vagyunk mindketten eléggé ahhoz, hogy most inkább csak ilyen puha szeretethez legyen erőnk.

És akkor olyanokat csinál, hogy megpucolja nekem a mandarint. És agyba hozza tányéron. (Faszfutyuru nélkül)