Azt hittem, hogy már rég túl vagyok rajtad, hogy boldog vagyok nélküled, de amikor megláttam azt a gyönyörű lányt melletted, a szívem ezer darabra hullott.

---

Sosem foglak nem-szeretni.

Láttam az exemet. Megölelt. Annyi szeretetet éreztem ebben az ölelésben, amennyit mástól sosem fogok megkapni.

.

Attól mert nem vagyunk együtt, még rettenetes szerethetjük egymást.

Úgy vergődtem a szerelmedért, mint egy partra vetett hal. Sosem láttam mennyire lealacsonyodom valakiért, aki a kisújját sem mozdítaná értem.

Elaludni, miközben olvasod az üzenetét sírva- botrányos, te ennél jobbat érdemelsz.

Elaludni, miközben olvasod az üzenetét mosolyogva- fantasztikus, őt érdemled.

_____________________________________

Van különbség fiú és fiú között, olyannal legyél aki mosolyt csal az arcodra, nem könnyeket.

Nyár volt.

Az elején szép volt minden.

Az elején csodának hívtál.

.

Tél van.

Most rossz minden.

Most hibának hívsz.

A te szemedben én vagyok a szálka, az ő szemében én vagyok a sugár.

Elvárod, hogy téged akarjalak, miközben legbelül megvetsz, miközben más megbecsül úgy, ahogy te sose tennéd. Téged szeretlek, ezt tudod, de olyat akarok aki csodaként tekint rám, és nem balsorsnak hív.

A torkom kapar. A szívem fáj. Érzem, hogy sírnék, de a könny se jön már.

Elmondom, hogy szomorú vagyok, s te ahelyett, hogy megkerdeznéd miért, azt mondod te is. Ugyan mit is várok, hiszen soha nem lehet egy pillanatig sem szó rólam, hiszen te vagy a lényeg... Ha minden napos, azt hiszed, hogy csak te tehetsz róla. Ha minden felhős, azt hiszed, csak az én hibám. Mindig te vagy a jó, mindig te vagy a tökéletes. Nekem meg marad a vád, az önvád és a gyűlölet.

Azt mondta szeret, azt mondta mindent megtenne értem, azt mondta, hogy számára csak én vagyok a jövő, azt mondta, sose hagy magamra.

Most mégis egyedül vagyok a gyűlölettel.

Szerelem.

Mi az?

Ami köztünk van az szerelem?

Soha többet nem akarok szerelmes lenni, ha ez ennyi fájdalommal jár.

Napok óta nem beszélünk. Te egyre jobban eltávolodsz tőlem, én meg egyre jobban gyűlölöm magam miatta.

Megérdemelsz egy olyan embert, aki egy pillanatig sem gondol arra, hogy jobbat érdemel nálad.

Megérdemelsz egy olyan ember, akinek te vagy az első, nem a barátok, nem a család.

Megérdemelsz egy olyan embert, aki, ha kell, lemond dolgokról érted (és nem miattad), megérdemelsz valakit aki teljessé teszi az életedet.

Annyira imádom amikor a tekintetteddel levetkőztetsz, amikor látom a szemedben, hogy úgy akarsz mint még senkit.

Szakítás után

.

A szívem mélyén tudom, hogy ennek így kellett lennie. Egy ideig külön útakon kell járjunk ahhoz, hogy egyszer majd visszataláljunk egymáshoz.

Elfáradtam.

Túl sok volt a vita, sok volt a hiszti, sok volt a baj.

Feladom.

Azt mondod, nem szeretlek eléggé. Pedig sokkal jobban szeretek, mint te azt elvárod. Szívem reped meg, amikor úgy mondod, hogy nem adok neked elég szeretetet, hogy közben magamból mindent eléd teszek. Ez vagyok én. Kevés vagyok. Mindent odaadok, s neked ez mégis semmi.

A mi kapcsolatunkat a féltékenység tette tönkre.

Vagy nem is... inkább a gondolat, hogy nem vagy elég jó nekem, miközben te jelentetted számomra az egész univerzumot.

Keső bánat

Láttam elmenni a nagymamámat. Ott voltam vele a végsőkig, az utolsó napokban mellette ültem fáradhatatlanul, fel sem álltam az ágya mellől, mert féltem, hogy félni fog a fény fele menni ha nem fogom a kezét. Szívem szakadt meg, de erősnek mutattam magam, hogy tudja minden rendben lesz velünk, hogy majd én vigyázok az egész családra, mintha tehetne egy tini olyan sok egetmozgató dolgot...

Vele voltam az utolsó napokban, de a nem utolsó napokban nem voltam vele eleget. Bánom, hogy nem látogattam meg többször, hogy nem aludtam nála heteket, ahogy kérte... Ha vissza tudnám fordítani az időt, de jó is lenne... Vele lennék mindvégig, minden nyáron a kertjében ülnék, minden ősszel szüretelnék neki, telenként én lapátolnám el a havat az ajtaja elől, minden tavasszal elénekelném a Boldog szülinapot éneket. Ha tudtam volna, hogy ilyen gyorsan elmegy, neki szenteltem volna az egész életem...