Ez a cikk újra eszembe jutott, még mindig szinte kívülről tudom.

Uj Péter: A tejesláda

(bevallom, nekem ez valamiért a mai napig meghatározó olvasmányélményem, amikor otthon én is tejesládában viszem le a kazánhoz a tűzifát, eszembe jut és napokig bennem van)

A tejesláda nem egyszerűen kultusztárgy, nem csupán a hiperfunkcionalitás élő mementója, de a vidéki létforma alapvető szükségességű eszköze a mai napig, sőt, talán az sem lenne blaszfém fölvetés, ha a szigszalag (szikszallag)-púrhab-sarokcsiszoló (flex) szentháromság negyedik tagjának jelölnénk.

Fővárosi ember tejesládával a nyolcvanas években találkozhatott talán utoljára. A proletárdiktatúra hektikus kiskereskedelmi rendszerének mókás szokása volt ugyanis, hogy az úgynevezett tejipar nem várta meg, amíg a boltok kinyitnak, hanem jött a tejes IFA már hajnali négykor, akár háromkor, lerakta (pontosabb szakkifejezéssel: lebaszta) a tejet, illetve az egyéb tejszerű italokat, például a bizonytalan eredetű csokoládéhulladék tejes oldatából készült úgynevezett kakaót vagy a még rejtélyesebb összetételű karamellás tejet a bolt ajtajában, és továbbállt. Ezek a műanyag zacskós kiszerelésű tejtermékek tejesládában érkeztek. (Gyors közbevetés: lehetne még a zacskós tej körül is forogni, volnának bőven földerítendő mélységek, ha visszaemlékszünk, a kortárs irodalomban és kabarétréfákban rendszeresen fogalomként, sőt egyfajta szocializmusmetaforaként használták.)

A fővárosi ember akkor találkozhatott a tejesládával, amikor szombat hajnalban, négy óra körül a csontrészegség és a másnaposság közötti bizonytalan állapotban támolygott hazafele, és az útja egy kiskereskedelmi egység előtt vitt el, az egység előtt pedig ott álltak a tejesládák őrizetlenül. Ilyenkor a hazatámolygó fővárosi minden gátlás nélkül dézsmálta a tejszállítmányt, bódult agyában meg sem fordult a kis értékre elkövetett lopás alapos gyanúja, sőt, inkább a gyűlölt szocialista rendszer elleni bátor szabotázsakcióként élte meg tettét.

Manapság, a fejlett kapitalizmusban ilyesmimár nincs. Nincs bolt előtt árválkodó tejesláda, tejlopás, sőt zacskós tej sincs. (Tej se nagyon van, csak ez a savós, nyomokban tejet tartalmazó valami, nullaszázalékos, amit talán hasonló színe miatt, jobb híján tejnek hívnak.) Tejipart vagy komplett kiskereskedelmi egységet még lopnak ugyan olykor-olykor, de a tulajdonviszonyok szilárdulása gátat vetett a tejesláda városi látványának.

De ahogy az ember a Budapest táblától akár csak kétszáz méternyire költözik, a tejesládák előkerülnek. Telefonál egy közeli ismerős, hogy hozna bárányt húsvétra, tejesládánk van-e? Nincs. Akkor lesz, mert a bárány abban jön. A tejesládát vissza kell majd adni, mondja, de sosem adjuk vissza. És ez még lesz így párszor. A tejesládát mindig csak kölcsönadni lehet, mindig vissza kell kérni, de sosem szabad visszaadni. A tejesláda egyik misztikus tulajdonsága a sok közül: megtartott valamit a szocialista idők bizonytalan tulajdonviszonyaiból. Nincsen meghatározható értéke, mindenki végtelen nagyságú értékként kezeli. Disznóvágásnál abba vágjuk a kolbászhúst, abban keverjük a hurkát, abba kerül amár betöltött, abban viszszük füstölni. Abba szüreteljük a gyümölcsöt, abba daráljuk, mielőtt megy a cefrébe. Abba állítjuk a pálinkásüvegeket palackozás előtt.

Abban fürdetjük a kutyát, a macskát, pucoljuk a halat. Abba vágjuk a pörkölthúst negyven személyre. Bármi lötyögőst, folyóst kell szállítani, tejesládát teszünk alá a kocsiba, ne lötyögjön ki a csomagtérbe. A felaprított tűzifát is tejesládában visszük be a cserépkályhához.

Tejesláda nélkül mihez is kezdenénk? Kiszolgáltatottan, mezítelenül állnánk a világegyetem hideg, agreszszív magányában.

(Népszabadság, 2011. 10. 12.)

Én a családi pótlékkal kapcsolatos felvetésekre szeretnék reagálni. A kérdést úgy tenném fel, hogy mennyire hiteles az ellenzék bármelyik pártjának képviselője, aki a családi pótlék emelését javasolja.

Selmeczi

Név név név

Téma téma téma

(a magyar költészet napjára)

Borda Réka: Éjszaka a miniszterelnök úrral

Én nem ilyen fiatalkort akartam, mondom a miniszterelnök úrnak. Csak a gyengék beszélnek félre, válaszolja, és leoltja a lámpát.  Ő már csak ilyen: máskor meg azt állítja, aki barát, ellenség.  De hogy lehetne az, akivel egymás hajában alszunk,  annyira fázunk telente? Az olcsó tejről és a keserűség szikráiról csak mi tudunk úgy beszélni, hogy melegítsük is a másikat.

Próbálok kibékülni magával, suttogom, ahogy mellébújok.  Sosem szeretett igazán, de elhagyni sem tud. Este tíznegyven  és tízötven között rádöbbenek, hogy én hoztam a fejemre őt.  Tizenegyig helyesbítem ezt a társadalomra. Halljátok, barátok?  Itt fekszik az ember, akiben családjaink nyögik, adjátok vissza  a kontúrjainkat, ez a has emészti fel a holnapot, amit, most már belátom, nem is érdemeltünk meg igazán.

Néma jó éjszakát, szólal meg a miniszterelnök úr,  és fülére húzza a takarót. A félelemtől átizzadt paplan,  a pince mélyén hasba rúgott trikó, a megerőszakolt pizsama;  izzadságtól rogy meg az ágy. Én, születtem 1992-ben, magamban  hordom az utálatot a sors iránt: az első csapás a fenékre,  és felordíttatnak piszkos ügyeink. Csak az lehetek hát,  aminek világra hoztak? Vétkes utód, sorvadó magyar, netán ember?  Ebben a sorrendben? Miért ne lehetnék mondjuk vonal, ami körülhatárolja  a jellemtelenséget? Vagy a maga kegyetlenségében bűnbánó ország? 

Lehunyom a szemem. Hátha eltűnik, mire kinyitom. A törvényfekete  évszázad vagy a miniszterelnök úr. Inkább az utóbbi. De ránézek,  és élesek a Rubik-kocka vonásai, és szégyellem, amiért nem tetszik. Nem ezt akartam, rázom meg a vállát, mire átöleli a fiatalságom,  megszorongatja, és visszaalszik. Nagy úr ő, de az éberség még nagyobb, annál pedig csak a mi-lenne-ha hatalmasabb.

A költészetnapig közzétesszük az első közlésű verseinket a frissen megjelent Radnóti Magazinban. Olvastátok már? Nem csak 16 első közlésű vers van benne, számos érdekes interjú, beszámoló és infó a Radnóti idei évadásról. Lapozgassátok! A grafikákat és a lap vizuális outfitjét Tóth Andrej álmodta meg.

Ez a kedvenc képem Magyar Péter új pártjának régi képei közül.

A Tisza (Tisztelet és Szabsdság) párt régi csoportképe ez a honlapjukról, az asztalon az MPLA, az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom zászlójával.

Talán @markoferko egyéb afrikai ereklyéket is kiszúr a kis zsiráfon kívül.

Cím, lead, tagek, minden tökéletes

2024. április 10-e, most láttam idén az első zokni-szandálos embert.

A legjobb Mészáros Lőrinc-i válasz pedig ez:

Üldözött voltam a szocialista kormányok idején.

A fideszesített Index legerősebb kérdése Mészáros Lőrinchez:

A több száz milliárdos vagyon a társadalom felé is nagy felelősség. Filantrópként elsősorban kiket, milyen közösségeket támogat?

(via)

"Mi nem bocsánatokat kérünk, mi intézkedünk."

Pintér Sándor belügyminiszter Orosz Annának (Momentum), aki a pedofilbotrányról kérdezett a Parlamentben, többek között azt, hogy mikor kér Pintér bocsánatot az áldozatoktól.

A fideszesített Index legerősebb kérdése Mészáros Lőrinchez:

A több száz milliárdos vagyon a társadalom felé is nagy felelősség. Filantrópként elsősorban kiket, milyen közösségeket támogat?

(via)

gazdag ember Pataki Attilája

Eger

https://www.facebook.com/share/S43VGfxMybWELxLy/

Rogán Antal büdös? Mert Varga Mihály kihagyott egy laza fél métert mellette