Tumgik
koltokkertje · 1 year
Text
Felejtő
Hónapok óta azt érzem elvesztettem valamit. És nem, nem a barna kordbársony zakómat, amit egy féléve keresek,mert valahol elvesztettem. Ez annál sokkal több. Mintha kitéptek volna egy darabot a szívemből, én pedig minden sarkon azt és azt indulok minden reggel megkeresni.
Ma 5:30kor keltem. Megint. Maga a fáradtság és kimerültség érzése számomra napi szintű megszokássá vált.
6:30kor indultam el. Az őszi falevelek nézése közben azon gondolkodtam, valyon ma mit felejtek el. Egyszerűen hiányérzetem volt. Már megint. Lakáskulcs, telefon, cigi. Mind megvan. Csak a szívem hiányzik.
Rágyújtottam. A felszálló füst nézése közben, arra jöttem rá, hogy sokkal könnyebben válik minden és mindenki semmivé, mint hinnénk és ez a semmiség érzése egész nap urrá lett rajtam. Már megint.
Mi van akkor, ha tényleg mindennek semmi értelme nincsen ezen a földön? Valamit szeretnénm megkapni, elérjük, megszokjuk, megszeretjuk, megunjuk.
Mostanában megkérdőjelezek mindent. Folyton a miért-teket keresem. Most nem rólad beszélek, mielőtt azt hinnéd. Nem szólhat mindig minden rólad.
Időnként olyan érzésem van, mintha szellemként követnél, mintha ott lennél mindenütt. 1 hónappal ezelőtt kuytasétáltatás közbe, eljött mellettem egy fehér autó. Olyan villámgyorsan jött, hogy valami egészen más szellőt hozott maga után. Majd leassított a körforgalomban, szinte megállt. És éreztem. Ugyanezt az érzést, ami időnként elkap. Annyira biztos, voltam benne, hogy te vagy , mint még soha. Kerülő úton jöttél, ezelőtt ha hazafele mentél soha sem jöttél ezen az úton. Talán túl fájdalmas eljönni a házunk előtt és inkább majdnem 10 perces kerülő utat teszel, infláció és benzin árstopp idején, csakhogy ne hogy eszedbe jussak?
Hát nem jött össze. Biztos nem így tervezted,sőt még csak nem is sejtetted, hogy este 8 óra tájban a korom sötétben én is arra fogok járni. Vagy csak túl sokszor láttál éppen az utat keresztező zebrán a buszmegálló irányába elsétálni? Sajnálom, hogy menekülnöd kell miattam. De a kedvedért nem fogok 10 kmrel arrébb költözni, hogy ne jussak eszedbe.
Gyáva vagy, mert ismét menekülsz.
Holnap zongora órám lesz. Chopin andante sostenuto. Azt jelenti visszafogottan játszva. Mégis annyi érzelem van benne,hogy azt le sem tudom írni.
Szép, de utálom. Utálom, mert ez a darab is rád emlékeztet. Ahogy az ujjaim fájdalmasam hozzáérnek a fekete-fehér billentyűhöz, úgy emlékeznek vissza rád.
Igazából örülök, hogy boldog vagy, de nekem ne próbáld meg bemesélni, hogy olyan szerelmes vagy mint még soha, mert az nem fog menni. Igazából 2 opciót látok, vagy most vagy életedben először igazán szerelmes és akkor ezek szerint belém nem is voltál vagy csak elhiteted mindezt mindenkivel és olyan kurva nagy hazugságban élsz, hogy azt képtelenség überelni. Az a legrosszabb, hogy reményledek, hogy a második és ettől úgy érzem borzasztó ember vagyok.
Tumblr media
9 notes · View notes
koltokkertje · 1 year
Text
Jött két idegen ember, találkoztak és megváltozott minden.
Részeg voltam. A mámoros pillanatok közbe megfigyeltem milyen gyönyörű a szemed. A szem a lélek tükre, azt mondják. És én azt hiszem láttam valamit. Valami ragyogót, ami teljesen elvarázsolt. Jöttél te a két ragyogó gesztenyebarna pilláiddal és elbűvöltél teljesen.
Jött két ismeretlen ember, találkoztak és megváltozott minden.
Kávézni mentünk. Te egy forrócsokit kértél, mert nem szereted a kávét. Hogy nem lehet szeretni a kávét és a kávé szemcsék adta hatalmas adrenalin löketet? - tettem fel magamnak a kérdést. De nem számított a válasz, úgy éreztem eme kicsiny negatívum ellenére is, ugyanúgy elvarázsolsz.
Jött két egymást alig ismerő ember, csókolóztak és megváltozott minden. Megcsókoltál. A sötét homályban, amikor a nap éppen le akart menni, de a csillagok még nem óhajtottak feljönni. Úgy gondolták előbb megvárnak minket, meghagyják ezt a megígézően romantikus pillanatot nekünk. Csak nekünk.
Jött két szerelmes ember, találkoztak és megváltozott minden. Bejártuk ketten együtt Pest utcáit. Még nem az összeset, azért tartogatni kell még az utcák sarkán elcsattanó szerelmes csókokból párat, nem lehet eljátszani egyből az összeset. (Szorosan átöleltél és megint találkoztam azzal a két megígézően szép gesztenyebarna szemmel és az elbűvölő mosolyoddal.)
Jött két fülig szerelmes ember, találkoztak és megváltozott minden. Frida. Azt hiszem ez lassan már a törzshelyünké válik. Ahogy a hangos nevetésed felhangzik, miközben csak mi ketten ülünk szerelmes tekintetekkel egy lassan bezáró kávéház homlokzatán.
Jött két mámoros ember, találkoztak és megváltozott minden. Elmentek színházba, ketten. Vagyis csak elakartak, de a két test találkozott a párnák lepleiben és eggyé válva elvesztek egymás porcikáiban a szerelmes csókok és lágy érintések közepette. Kiszínezte azt a nap lemenetele és a csillagok feljövetele az égbolt színes palettáján. A csillagok megint kedveztek, meghagyták ezt a mámoros pillanatot két ember sorsának találkozásával a nap és a csillagok között.
Jött két "szeretlek" ember, találkoztak és megváltozott minden.
Tumblr media
2 notes · View notes
koltokkertje · 1 year
Text
Hibaforrás
Tumblr media
Beleszagolok a levegőbe és úgy érzem újra élek. Azt hiszem minden egyes szirom lehullt, amiről korábban azt hittem, mindig is virágba borulva marad. Korábban azt mondtam sosem foglak elfelejteni.
Néha azt érzem sosem ismertelek igazán és néha úgy érzem te sem ismertél soha sem igazán.
Beleszagolok a levegőbe és úgy érzem újra élek. Képzeld egy héttel ezelőtt összeragasztottam a müzlis tálam és azóta sem törtem el, egyetlen nap sem. És már cseppet sem érzem törötnek. Nem tudom mi féle csoda történt velem, de beleszagolok a levegőbe és úgy érzem újra élek. Talán sosem ismertelek igazán. Talán te sem ismertél sosem igazán.
Emlék vagy már csupán. Egy kép, amit néha előveszek a képeskönyvemből, fellapozok, majd elmosolyodom. Többé már nem sírok. Csak mosolygok.
Nemrég megtudtam, hogy más ragasztja össze minden reggel a müzlistálad.
Nem tagadom kicsit fájt. Áttörően hatolt belém az az apró szilánk még a müzlis tálunkból. Lassan, de fájdalmasan. Akár egy utolsó döfés. Csak még egyet, csak egy utolsót. Mit ne mondjak váratlanul ért a hír, de igazából sejtettem. Szerintem az embernek a megérzései gyakran a legmeghatározóbb percben szólalnak meg. Szóval tudtam. Egyszerűen éreztem.
Tudod, kicsit becsapva éreztem magam. Azt mondtad sosem szerettél még így senkit és sokáig nem is leszel képes mást szeretni. Csak engem és senki mást. Azt mondtad, kegyetlenül fáj ez a döntés és még sokáig is fog fájni. És te hagyni fogod, hogy fájjon, mert értem megéri, hogy fájjon.
Aztán valami átfordult bennem a napokban.
Beleszagolok a levegőbe és úgy érzem újra élek,pedig a minap majdnem elütött egy villamos. Pedig nem is a gondolataimba voltam elrévedve. Csak mosolyogtam. Igazából nem is figyeltem csak gondolkodás nélkül leléptem a patkáról, majd a villamos csilingelő hangjára realizáltam, hogy mi történik.
Egy héttel ezelőtt hozzámért egy férfi a buszon. Éppen csak a kézfejünk érintkezett, amikor is meg akartam nyomni a leszállás jelző gomb, zöld gombját. Csak hogy egyszerre ugyanarra gondoltunk, ugyanabban a pillanatban. Elmosolyodtam. Egy hete csak folyamatosam mosolygok, azelőtt sosem volt ilyen velem.
Talán valamit elrontottál bennem?
2 notes · View notes
koltokkertje · 1 year
Text
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
 
Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,
 
Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,
 
Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.
 
Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény, se áloévirág.
 
Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,
Tumblr media
2 notes · View notes
koltokkertje · 1 year
Text
Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.
De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,
Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.
Tumblr media
1 note · View note
koltokkertje · 1 year
Text
Jött két idegen ember, találkoztak és megváltozott minden.
Részeg voltam. A mámoros pillanatok közbe megfigyeltem milyen gyönyörű a szemed. A szem a lélek tükre, azt mondják. És én azt hiszem láttam valamit. Valami ragyogót, ami teljesen elvarázsolt. Jöttél te a két ragyogó gesztenyebarna pilláiddal és elbűvöltél teljesen.
Jött két ismeretlen ember, találkoztak és megváltozott minden.
Kávézni mentünk. Te egy forrócsokit kértél, mert nem szereted a kávét. Hogy nem lehet szeretni a kávét és a kávé szemcsék adta hatalmas adrenalin löketet? - tettem fel magamnak a kérdést. De nem számított a válasz, úgy éreztem eme kicsiny negatívum ellenére is, ugyanúgy elvarázsolsz.
Jött két egymást alig ismerő ember, csókolóztak és megváltozott minden. Megcsókoltál. A sötét homályban, amikor a nap éppen le akart menni, de a csillagok még nem óhajtottak feljönni. Úgy gondolták előbb megvárnak minket, meghagyják ezt a megígézően romantikus pillanatot nekünk. Csak nekünk.
Jött két szerelmes ember, találkoztak és megváltozott minden. Bejártuk ketten együtt Pest utcáit. Még nem az összeset, azért tartogatni kell még az utcák sarkán elcsattanó szerelmes csókokból párat, nem lehet eljátszani egyből az összeset. (Szorosan átöleltél és megint találkoztam azzal a két megígézően szép gesztenyebarna szemmel és az elbűvölő mosolyoddal.)
Jött két fülig szerelmes ember, találkoztak és megváltozott minden. Frida. Azt hiszem ez lassan már a törzshelyünké válik. Ahogy a hangos nevetésed felhangzik, miközben csak mi ketten ülünk szerelmes tekintetekkel egy lassan bezáró kávéház homlokzatán.
Jött két mámoros ember, találkoztak és megváltozott minden. Elmentek színházba, ketten. Vagyis csak elakartak, de a két test találkozott a párnák lepleiben és eggyé válva elvesztek egymás porcikáiban a szerelmes csókok és lágy érintések közepette. Kiszínezte azt a nap lemenetele és a csillagok feljövetele az égbolt színes palettáján. A csillagok megint kedveztek, meghagyták ezt a mámoros pillanatot két ember sorsának találkozásával a nap és a csillagok között.
Jött két "szeretlek" ember, találkoztak és megváltozott minden.
Tumblr media
2 notes · View notes
koltokkertje · 1 year
Text
Hibaforrás
Tumblr media
Beleszagolok a levegőbe és úgy érzem újra élek. Azt hiszem minden egyes szirom lehullt, amiről korábban azt hittem, mindig is virágba borulva marad. Korábban azt mondtam sosem foglak elfelejteni.
Néha azt érzem sosem ismertelek igazán és néha úgy érzem te sem ismertél soha sem igazán.
Beleszagolok a levegőbe és úgy érzem újra élek. Képzeld egy héttel ezelőtt összeragasztottam a müzlis tálam és azóta sem törtem el, egyetlen nap sem. És már cseppet sem érzem törötnek. Nem tudom mi féle csoda történt velem, de beleszagolok a levegőbe és úgy érzem újra élek. Talán sosem ismertelek igazán. Talán te sem ismertél sosem igazán.
Emlék vagy már csupán. Egy kép, amit néha előveszek a képeskönyvemből, fellapozok, majd elmosolyodom. Többé már nem sírok. Csak mosolygok.
Nemrég megtudtam, hogy más ragasztja össze minden reggel a müzlistálad.
Nem tagadom kicsit fájt. Áttörően hatolt belém az az apró szilánk még a müzlis tálunkból. Lassan, de fájdalmasan. Akár egy utolsó döfés. Csak még egyet, csak egy utolsót. Mit ne mondjak váratlanul ért a hír, de igazából sejtettem. Szerintem az embernek a megérzései gyakran a legmeghatározóbb percben szólalnak meg. Szóval tudtam. Egyszerűen éreztem.
Tudod, kicsit becsapva éreztem magam. Azt mondtad sosem szerettél még így senkit és sokáig nem is leszel képes mást szeretni. Csak engem és senki mást. Azt mondtad, kegyetlenül fáj ez a döntés és még sokáig is fog fájni. És te hagyni fogod, hogy fájjon, mert értem megéri, hogy fájjon.
Aztán valami átfordult bennem a napokban.
Beleszagolok a levegőbe és úgy érzem újra élek,pedig a minap majdnem elütött egy villamos. Pedig nem is a gondolataimba voltam elrévedve. Csak mosolyogtam. Igazából nem is figyeltem csak gondolkodás nélkül leléptem a patkáról, majd a villamos csilingelő hangjára realizáltam, hogy mi történik.
Egy héttel ezelőtt hozzámért egy férfi a buszon. Éppen csak a kézfejünk érintkezett, amikor is meg akartam nyomni a leszállás jelző gomb, zöld gombját. Csak hogy egyszerre ugyanarra gondoltunk, ugyanabban a pillanatban. Elmosolyodtam. Egy hete csak folyamatosam mosolygok, azelőtt sosem volt ilyen velem.
Talán valamit elrontottál bennem?
2 notes · View notes
koltokkertje · 1 year
Text
Felejtő
Hónapok óta azt érzem elvesztettem valamit. És nem, nem a barna kordbársony zakómat, amit egy féléve keresek,mert valahol elvesztettem. Ez annál sokkal több. Mintha kitéptek volna egy darabot a szívemből, én pedig minden sarkon azt és azt indulok minden reggel megkeresni.
Ma 5:30kor keltem. Megint. Maga a fáradtság és kimerültség érzése számomra napi szintű megszokássá vált.
6:30kor indultam el. Az őszi falevelek nézése közben azon gondolkodtam, valyon ma mit felejtek el. Egyszerűen hiányérzetem volt. Már megint. Lakáskulcs, telefon, cigi. Mind megvan. Csak a szívem hiányzik.
Rágyújtottam. A felszálló füst nézése közben, arra jöttem rá, hogy sokkal könnyebben válik minden és mindenki semmivé, mint hinnénk és ez a semmiség érzése egész nap urrá lett rajtam. Már megint.
Mi van akkor, ha tényleg mindennek semmi értelme nincsen ezen a földön? Valamit szeretnénm megkapni, elérjük, megszokjuk, megszeretjuk, megunjuk.
Mostanában megkérdőjelezek mindent. Folyton a miért-teket keresem. Most nem rólad beszélek, mielőtt azt hinnéd. Nem szólhat mindig minden rólad.
Időnként olyan érzésem van, mintha szellemként követnél, mintha ott lennél mindenütt. 1 hónappal ezelőtt kuytasétáltatás közbe, eljött mellettem egy fehér autó. Olyan villámgyorsan jött, hogy valami egészen más szellőt hozott maga után. Majd leassított a körforgalomban, szinte megállt. És éreztem. Ugyanezt az érzést, ami időnként elkap. Annyira biztos, voltam benne, hogy te vagy , mint még soha. Kerülő úton jöttél, ezelőtt ha hazafele mentél soha sem jöttél ezen az úton. Talán túl fájdalmas eljönni a házunk előtt és inkább majdnem 10 perces kerülő utat teszel, infláció és benzin árstopp idején, csakhogy ne hogy eszedbe jussak?
Hát nem jött össze. Biztos nem így tervezted,sőt még csak nem is sejtetted, hogy este 8 óra tájban a korom sötétben én is arra fogok járni. Vagy csak túl sokszor láttál éppen az utat keresztező zebrán a buszmegálló irányába elsétálni? Sajnálom, hogy menekülnöd kell miattam. De a kedvedért nem fogok 10 kmrel arrébb költözni, hogy ne jussak eszedbe.
Gyáva vagy, mert ismét menekülsz.
Holnap zongora órám lesz. Chopin andante sostenuto. Azt jelenti visszafogottan játszva. Mégis annyi érzelem van benne,hogy azt le sem tudom írni.
Szép, de utálom. Utálom, mert ez a darab is rád emlékeztet. Ahogy az ujjaim fájdalmasam hozzáérnek a fekete-fehér billentyűhöz, úgy emlékeznek vissza rád.
Igazából örülök, hogy boldog vagy, de nekem ne próbáld meg bemesélni, hogy olyan szerelmes vagy mint még soha, mert az nem fog menni. Igazából 2 opciót látok, vagy most vagy életedben először igazán szerelmes és akkor ezek szerint belém nem is voltál vagy csak elhiteted mindezt mindenkivel és olyan kurva nagy hazugságban élsz, hogy azt képtelenség überelni. Az a legrosszabb, hogy reményledek, hogy a második és ettől úgy érzem borzasztó ember vagyok.
Tumblr media
9 notes · View notes
koltokkertje · 2 years
Photo
❣️
Tumblr media
Sirály vagyok….pont ugy ahogyan Csehov megírta..
6 notes · View notes
koltokkertje · 2 years
Text
Tumblr media Tumblr media
Dracula (1992). Costume design by Eiko Ishioka. 
657 notes · View notes
koltokkertje · 2 years
Text
"Az a legfontosabb, hogy élvezd az életet, hogy boldog légy - ez minden, ami számít."
- Andrey Hepburn
958 notes · View notes
koltokkertje · 2 years
Photo
Tumblr media
5K notes · View notes
koltokkertje · 2 years
Text
Tumblr media Tumblr media Tumblr media Tumblr media
Urban Patching
570 notes · View notes
koltokkertje · 2 years
Text
“és most már azt sem bánom,
hogy nincsen semmi úgy,
ahogy elképzeltem”
30y - Ahogy elképzeltem
459 notes · View notes
koltokkertje · 2 years
Text
“A holnap mindig elrabolta a mát, és én nem mertem élni, mert élni akartam.”
- Arany János
860 notes · View notes
koltokkertje · 2 years
Text
Bárki rendezte, nem tetszik a szerepem.
402 notes · View notes
koltokkertje · 2 years
Photo
Tumblr media
“Picking Wild Flowers” (also known as “Picking Daisies”) (1905) (detail) by Hermann Seeger (1857-1945).
15K notes · View notes