a múltkor láttam egy csodaszép élénkkék konyhabútort és teljesen el voltam alélva hogy végre színek *-* .... és akkor a kövi fotó az volt, ahogy szedik le a tökfehér ajtókról a védőfóliát

de, vészes! csak már nem akarom sajnáltatni magam :( amúgy másik nagy bánatom, még jó hogy eszembe jutott, hogy külön cukrot semmihez sem teszek, és halálosan megsértődöm amikor valaki azzal jön, hogy nézd Ani (aki én vagyok), szóval hogyy nézd - mondja, reggelre csak egy zsemlét fogyasztok lájtos vajjal, a kávémba csak 2 cukrot teszek és leszoktam a délutáni 4. kólámról és két hét alatt le is adtam 4,8 kilogrammot, szóval megy ez csak akarni kell. és én akkor könnyes szemmel nem vágom gyomorszájon, még gondolatban sem, ne kérdezd hogy tudom megállni, hanem csak elvonulok és sírok csendesen, hogy fél éve csak egy fél zsömle az ozsonnám, és nem isvajazok alá de még lájtosan se, és cukrot sehányat se rakok sehova idestova 3-4 éve és kólát meg ilyen édse löttyöket sosenem iszok és kistányérból eszek féladagokat, na jó, nagynéha púpozott mélytányérral de most nem erről van ugye szó, szóval hogy mindenhova gyalog megyek és reggel este és napközben is ha senki se látja tornázom is, és mégis inkább több leszek mint kevesebb, és csak azért hagyom abba mert kurva ciki, meg mert ágynak kell dőlnöm mert holnap hajnalban kelt a vekker

amúgy

nem is hinnétek, mit szenvedtem ma. reggel fél 7-kor megébredtem (vasárnap!! O.O), és abban a pillanatban máris kívántam valamit. ezektuán a nap folyamán összeedtem az alábbiakat (a teljesség igénye nélkül): vajkrémes pirítós, uborka, erőspaprika, paradicsom, karavánsajt, tejeskávé (cukor nélkül). kicsivel utána gombás-padlizsános-husis tésztát, sajttal megszórva, céklával. olyan hiányom volt mindezek után is, hogy majd elepedtem, ezért vágtam fel almát, ittam szőlőszörpöt, mostam áfonyát, betömtem egy fél banánt. a keservem nem múlott. tejeskávéval próbálkoztam újfent, aztán sósperecet pirítottunk, aztán húslevest kanalaztam, csipegettem diákcsemegét és burgonyaszirmot, de mivel továbbra is bánatosan tengtem-lengtem, férjem tanácsára ettem akkor csokit is, hosszas lamentálás után egy banánlikőr izű krémmel töltött kisnyúlra esett a választásom, ami annak rendje-módja szerint fel is baszta a savam, dejó, már nemcsak feszül a hasam és hiányban szenvedek, a vak is láthatja, márcsak ez hiányzott. tehát csuklok is és fájok, utolsónak tűnő lehetőségként megettem egy marék örökzöld olajbogyót vagymiaz, piros és fanyar, és kurvára remélem hogy most már lenyugszik a kis testem végre mert holnap korán kezd a hét és semmi kedvem egész éjjel folytatni ezt a kíméletlen zabálást amin ma végigmenni voltam kénytelen

ah ezeket is mind enném, dehát ezt gondolom már ki is találtátok. amúgy nem vagyok éhes, mostanra már pláne :D étvágyam se nagyon, de érzem hogy némán sikít a testem, hogy aggyá aggyá, csak azt nem sikítja utána, hogy mégis mi a jó francot aggyak má neked te feneketlen bendő, hát mitől nyugodnál má le igazán a picsába. ha ti is szenvednétek de egyszerűbb a dolgotok annyival, hogy tudjátok hogy mit kívántok de azért nem akartok lesüllyedni az eltűnt sötét korok tudatlan voltába, szóval itt a kedvenc segédletem (rajtam nem segít)

amúgy

nem is hinnétek, mit szenvedtem ma. reggel fél 7-kor megébredtem (vasárnap!! O.O), és abban a pillanatban máris kívántam valamit. ezektuán a nap folyamán összeedtem az alábbiakat (a teljesség igénye nélkül): vajkrémes pirítós, uborka, erőspaprika, paradicsom, karavánsajt, tejeskávé (cukor nélkül). kicsivel utána gombás-padlizsános-husis tésztát, sajttal megszórva, céklával. olyan hiányom volt mindezek után is, hogy majd elepedtem, ezért vágtam fel almát, ittam szőlőszörpöt, mostam áfonyát, betömtem egy fél banánt. a keservem nem múlott. tejeskávéval próbálkoztam újfent, aztán sósperecet pirítottunk, aztán húslevest kanalaztam, csipegettem diákcsemegét és burgonyaszirmot, de mivel továbbra is bánatosan tengtem-lengtem, férjem tanácsára ettem akkor csokit is, hosszas lamentálás után egy banánlikőr izű krémmel töltött kisnyúlra esett a választásom, ami annak rendje-módja szerint fel is baszta a savam, dejó, már nemcsak feszül a hasam és hiányban szenvedek, a vak is láthatja, márcsak ez hiányzott. tehát csuklok is és fájok, utolsónak tűnő lehetőségként megettem egy marék örökzöld olajbogyót vagymiaz, piros és fanyar, és kurvára remélem hogy most már lenyugszik a kis testem végre mert holnap korán kezd a hét és semmi kedvem egész éjjel folytatni ezt a kíméletlen zabálást amin ma végigmenni voltam kénytelen

mi az a szarva közt

The god Thoth in the form of a baboon, Ptolemaic period, 332 - 30 BC - J.C.

széleslábú bakcsó

AZ! teljesen belefáradtam, le vagyok strapálva, mintha egész álló nap a mezőn ástam volna, a szünetekben egy kis aratással. szomorú vagyok és csalódott, arról nem is szólva most igazán, hogy amúgy is 15 kilóval vagyok több legalább a normális súlyomnál jobb napokon, most még vegyük hozzá ezeket is fent, pedig mindenből kicsiket ettem, bölcs előrelátással, hogy legyen hely a következő próbálkozásoknak, és totál elnehezülve már csak vonszolom magam és tényleg nehéz ez a kiba élet, a szó nemesebbik értelmében, és őszintén sajnálom hogy veled is pont ez történik, hát mégis mit vétettünk kérdem én és joggal, hogy erre vagyunk kárhoztatva, mit.

amúgy

nem is hinnétek, mit szenvedtem ma. reggel fél 7-kor megébredtem (vasárnap!! O.O), és abban a pillanatban máris kívántam valamit. ezektuán a nap folyamán összeedtem az alábbiakat (a teljesség igénye nélkül): vajkrémes pirítós, uborka, erőspaprika, paradicsom, karavánsajt, tejeskávé (cukor nélkül). kicsivel utána gombás-padlizsános-husis tésztát, sajttal megszórva, céklával. olyan hiányom volt mindezek után is, hogy majd elepedtem, ezért vágtam fel almát, ittam szőlőszörpöt, mostam áfonyát, betömtem egy fél banánt. a keservem nem múlott. tejeskávéval próbálkoztam újfent, aztán sósperecet pirítottunk, aztán húslevest kanalaztam, csipegettem diákcsemegét és burgonyaszirmot, de mivel továbbra is bánatosan tengtem-lengtem, férjem tanácsára ettem akkor csokit is, hosszas lamentálás után egy banánlikőr izű krémmel töltött kisnyúlra esett a választásom, ami annak rendje-módja szerint fel is baszta a savam, dejó, már nemcsak feszül a hasam és hiányban szenvedek, a vak is láthatja, márcsak ez hiányzott. tehát csuklok is és fájok, utolsónak tűnő lehetőségként megettem egy marék örökzöld olajbogyót vagymiaz, piros és fanyar, és kurvára remélem hogy most már lenyugszik a kis testem végre mert holnap korán kezd a hét és semmi kedvem egész éjjel folytatni ezt a kíméletlen zabálást amin ma végigmenni voltam kénytelen

én bezzeg mindent értek. zugelszökött titokban, és egy mikró is van valahol. meg egy miniprém! *-*

az mit jelent h "mikorzugelszökés"? kimozdultál budapestről?

legalább minimálisan lehessen érteni h mi történik :(((

titokban mikrozugelszöktem. kicsit. de ne legyél szomorú küldök egy bolyhos miniPRÉM!!!

amúgy

nem is hinnétek, mit szenvedtem ma. reggel fél 7-kor megébredtem (vasárnap!! O.O), és abban a pillanatban máris kívántam valamit. ezektuán a nap folyamán összeedtem az alábbiakat (a teljesség igénye nélkül): vajkrémes pirítós, uborka, erőspaprika, paradicsom, karavánsajt, tejeskávé (cukor nélkül). kicsivel utána gombás-padlizsános-husis tésztát, sajttal megszórva, céklával. olyan hiányom volt mindezek után is, hogy majd elepedtem, ezért vágtam fel almát, ittam szőlőszörpöt, mostam áfonyát, betömtem egy fél banánt. a keservem nem múlott. tejeskávéval próbálkoztam újfent, aztán sósperecet pirítottunk, aztán húslevest kanalaztam, csipegettem diákcsemegét és burgonyaszirmot, de mivel továbbra is bánatosan tengtem-lengtem, férjem tanácsára ettem akkor csokit is, hosszas lamentálás után egy banánlikőr izű krémmel töltött kisnyúlra esett a választásom, ami annak rendje-módja szerint fel is baszta a savam, dejó, már nemcsak feszül a hasam és hiányban szenvedek, a vak is láthatja, márcsak ez hiányzott. tehát csuklok is és fájok, utolsónak tűnő lehetőségként megettem egy marék örökzöld olajbogyót vagymiaz, piros és fanyar, és kurvára remélem hogy most már lenyugszik a kis testem végre mert holnap korán kezd a hét és semmi kedvem egész éjjel folytatni ezt a kíméletlen zabálást amin ma végigmenni voltam kénytelen

ha előbújik, leütik

Les hommes qui se battent 1926 Alfred Courmes 1898-1993

színház? ki nem találtuk volna :D

minkfelénk itten nem kell dolgozni menni, szünnap a hét közepén, bár mindig így lenne

szerda pirosbetűs!!

nem kell bocsit kérni, speciel nekem a nagy dolgok nemigazán mennek

Életemben egyszer tudtam kirakni, az is merő véletlen volt.

a felvert tojást megsózom, utána már minek. teával szeretem a legjobban, néha tejföllel, ha elszabadulnak az indulatok akkor meg mindennel, amúgy is hajlamos vagyok mindent összeenni egyazon időben. lekvárral mondjuk még nem próbáltam, nem vagyok egy édesszájú (csak egészen ritkán). amikor férjem horgászni járt a haverokkal, rendszeresen bundikenyeret sütöttem nekik hajnalok hajnalán, még jóval a kakas előtt, és macskapöcse paprikával csomagoltam nekik. elvetemültebb rajongóktól hallottam olyant, hogy bundáskenyeret ettek rántottával!! értitek, sült tojást a sült tojással, behalás. aztán láttam már így bisztróban is felszolgálni, hogy mik vannak

az egyetlen rubikizék amit ki tudtam rakni, sokszor, mindig! imádtam

így is! ah

Életemben egyszer tudtam kirakni, az is merő véletlen volt.

nekem mindegy, pengetheted is :D

a halálom amikor a személyzet uralja a terepet, úgy rakodnak a közértben hogy a lábadra tolják a zöldséget, átbuksz a búzakorpás kekszen, a hátad mögött csapják le a deittel teli raklapot, a röltexben nem rám figyel a két eladó hanem egymással pofázik a totál figyelmetlen kiszolgálásom közben, amikor a cukiban egy kurva percig nincs áhítatos krémesezés kávéval, hanem azt kell hallgatni végig, ahogy 3 eladó egymás szavába vágva 40 decibelen meséli egymásnak ami történt velük (semmi), a taxis, aki örül hogy végre beülsz hozzá (vagy bárki más) és megint eldicsekedhet magával milyen nagyszerű ember ő mindenféle bármilyen helyzetben, de ahhoz mondjuk egyáltalán nem adott neki tehetséget a jóisten, hogy fogja be a pofáját és az útra koncentráljon, meg arra hogy nem vagyok vevő a dicshimnuszára. bocsi amúgy, nem is ide kéne, mindegy, felbasztam magam, hát az isten szerelmére miért :D :(