:( <3

Levél a következő embernek, aki majd szeretni fogja őt:

Egyáltalán nem utállak. Az kicsinyes és gyerekes lenne. Biztos vagyok abban, hogy egy szerethető lány vagy.

Emlékeztesd minden nap arra, hogy mennyire imádod őt. Szüksége van a megerősítésre. Tudnia kell, mennyire fontos a számodra, mert ő sosem látja ezt. Emlékeztesd, hogy nincs egyedül. Adj neki néha teret, de ne olyan sokat. Szüksége van a saját gondolataira, de ne engedd, hogy sokáig lekössék. Általában túlgondolja a dolgokat.

Legyen türelmed. Nem mindig tudja, hogy mit kéne mondania. De adj neki időt, kérlek. Fog találni egy utat, hogy elmondhassa, hogy érez irántad. Sőt, már alapjáraton is tudja, hogy mit kéne mondania neked. Úgy fogod érezni magad, mint a világ legszerencsésebb lánya. Szeresd végtelenül, erősen, mindenféle kétely nélkül. Ne félj attól, hogy megbánt téged. Nem ez a célja. Soha nem is volt ez. Ez az utolsó dolog, amit tenni akar.

Amikor majd be akar mutatni a családjának, ne legyél szégyenlős. A családjában vannak a legkedvesebb lelkek, akiket valaha láttál. Úgy fognak viselkedni veled, mintha csak a saját gyerekük lennél.

Engedd néha, hogy egy kisgyerek lehessen. Lehet akármilyen magas, a szíve mint egy hatévesé. Nem szereti komolyan venni a dolgokat… Szereti világosban szemlélni a változásokat, és mindenben meglátni a jót. De ne engedd, hogy ez a hozzáállás megtéveszthessen téged: tudja, hogy mikor kell komolyan venni a történéseket.

Ha ezeket az apró dolgokat nem tudod betartani, akkor menj el. Jobban lesz nélküled. Egy olyan ember kell mellé, aki biztosan megérdemli, hogy örökké mellette maradhasson. Azt hittem, hogy én leszek az. De remélem, hogy te leszel: az egyetlen aki mellette lesz, aki erőt ad majd neki. Szeresd őt. Mellette lesz a legjobb utazásod, amit valaha átéltél.

Utálom, hogy elbasztam az életem. A sulijaimat épp úgy mint a kapcsolatom, a jövőm. Szánalmas, értéktelen, függő emberként nézek tükörbe 34 leélt év után. És se erőm, se akaratom, se célom, se inspirációm nincs. Hazudni tudok. Valószínű a legtöbbet magamnak... sosem érdekelt semmi, csak néha eljátszottam, hogy de. Egy fertőző, energia vámpír falevél vagyok, amit a szél sodor ide-oda. Kényelmes szerep. Undorító de kényelmes. És most új irányt vett az életem és megrémít. Fertőzni vágyok, de most nincs kit. Pedig erkölcsileg tudom, hogy parazitának lenni nem kitüntető szerep. De mikor érdekelt bármilyen kitüntetés is az életben? Soha, semmilyen elismerés, senki elismerése nem motivált. Elfogadtam, megszoktam, belekényelmesedtem az elismerés mentes, küzdelem mentes életbe. Küzdeni felelősség. Gyűlölöm a felelősséget. Kilőném magam az űrbe. Soha semmiért többet nem kéne felelősséget vállalnom. Magam felé, magam előtt sem. Hihetetlen taszító mindez. A tudat, hogy mihaszna emberként mihaszna életet élek és legkevésbé sem akarok többet. Viszont ártani is utálok. És soha többet senkinek nem akarok ártani. Nincs jogom hozzá, hogy bárki életére is hatással legyek. Pozitívan nem igen tudok, negatívan pedig nem akarok és nem is tehetném! Tudod mi lennék szívesen? :D Szervdonor. Névtelen szervdonor. :D Ez király! Ezzel jóvá tenném magam, magam előtt. Szép karrier mi? :D

Sírni akarok. Üvölteni, tombolni. Csitulni. Megszűnni. Szeretni. Szeretve lenni. Élni. Újraélni. Csinálni. Másképp csinálni. Szebbé, jobbá tenni. Elengedni. Kapaszkodni. Célt kitűzni, célt elérni. Céllal lenni.

A harmadik történet

Ragyogó nyári napsütés, egy-egy szokásos irdatlan felhőszakadással megszakítva. Az irodámban, az asztalomnál ülve egy önéletrajz felett görnyedtem, de a gondolataim máshol jártak. Ezidőtájt elég szétesett voltam fejben, sok minden zajlott az életemben. Az önéletrajz egy 30as lányé volt. A fotója kissé szemtelen, kekec, de helyes pofit ábrázolt, merész tekintettel. Időnként belevesztem e tekintetbe, de épp csak annyira, hogy a gondjaimra terelődjenek gondolataim, munkám helyett. Az állás nem meghirdetett pozícióra szólt, egy ismerősöm ajánlotta a lányt. Fél ötre beszéltük meg, hogy jön, addigra kiürül az épület, nyugodtan tudunk beszélgetni, anélkül, hogy a telefon megszólalna, vagy a megrendelések záporoznának. Negyedkor a portáról hívnak, hogy egy hölgy jött hozzám, most szállt be a liftbe. Remek, gondoltam, nem kell még ezzel a negyedórával sem többet bent maradnom. A délutáni nap meglehetősen erősen tűz be az irodámba, le szoktam engedni a redőnyt, mert a légkondi a belét kidolgozza és mégsem elég hatékony ilyenkor. Gondoltam ha már jön a lány, hát felhúzom a redőnyt. Ekkor vettem észre, hogy nemrég szakadhatott az eső, mert az úttesten és parkolóban hömpölygött még a víz, hála remekül karbantartott csatornahálózatunknak.  Miközben bámészkodtam, kopogattak, majd határozottan, de illem szerint elnézést kérve benyitott a lány. Csukott esernyője csepegett a víztől, könnyű, nyári ballonkabátja kissé ázott volt, cipője tocsogott a víztől, a bokáig érő tó ellen nem véd a hosszú kabát és az ernyő sem. Egy pillanata alatt zavarban voltam, irodám felszereltsége csupán a székemből, az íróasztalból, egy vendégszékből és egy iratszekrényből állt. Forró nyár lévén se kabát, se pulóver nem volt nálam. Agyamon mindezek azért futottak végig, mert valamit ajánlani szerettem volna a lánynak segítségképp kissé kényelmetlen helyzetére való tekintettel. Ő törte meg a csendet, ezzel kirángatva bénultságomból. -          Szia! Kriszta vagyok, Andi elvileg átküldte az önéletrajzom. -          Persze, szervusz, Ákos! –válaszoltam. -          Nem haragszol, ha levenném a cipőm? Eléggé átázott és fázik a lábam. -          Nem, dehogy, csak nyugodtan! Sajnos nincs felkészülve az irodám ilyen szitura és azt hiszem én sem, maximum hellyel tudlak kínálni és ásványvízzel. -          Oh, köszönöm, nincs baj, csak még had ne vegyem le a kabátot, kissé felmelegednék. –mosolygott. -          Ahogy kényelmes! –mondtam, közben a légkondit kikapcsoltam. Megvártam, míg leül, majd én is helyet foglaltam székemben. Kabátját összehúzva, lábikóit keresztbe rakva ült velem szemben. Beszélgetés közben ismét bele-bele vesztem tekintetébe. Hangja, beszéde, a fényképről sugárzó, határozott, kissé pimasz, incselkedő énjét tükrözte azonnal. Vidám, határozott, de sejtelmes lány karakterét mutatta. Kapcsolattartóként kommunikációjából úgy tűnt beválna.  Megegyeztünk hamar a próbaidőben, a kezdés időpontjában, és a kezdőfizuban. A beszélgetés vége felé egy nagy dörrenéssel jelezte az időjárás az újabb vihar kezdetét. Felálltam, kinéztem, már esett az eső. Nevetve néztünk egymásra, remek, még az előző eső képezte tó sem folyt el, erre jön az utánpótlás. A parkolóig sem lehet eljutni a helyenként 10-15 centi mély víz miatt… Ahogy asztalom mögül kimozdultam, és az ablaknak háttal a párkánynak támaszkodtam, teljes egészében szemügyre vehettem Krisztát. A kabát alól kikandikáló lábak, meglepetésként értek. Feszes, sima, selymes fényű lábikók voltak, gyönyörű francia pedikűrrel, akárcsak kezein és puha talpi látszott levegőben himbálózó lábfején. Egy csini kis bokalánc és egy gyűrű tette teljessé a képet. Azt hiszem tekintetem kisé többet időzött az illedelmesnél a formás virgácsokon. Elkapva tekintetem, Kriszta arcán mintha egy halvány, sejtelmes mosoly villant volna át. Talán inkább szemeiben, nézésében láttam ezt, mint a valódi vonásaiban. Különös összhangja volt a látványnak, a tökéletes lábiknak de a lényegében mindent elfedő kabát mögött megbúvó, pimasz, de határozott lánynak. Ismerős bizsergés fogott el, éreztem le kell ülnöm, hogy senkinek ne legyen kényelmetlen a folyamat, ami útjának indult fejemben, testemben, és ágyékomban. Természetesen felajánlottam, várjuk ki a vihar csillapodtát és majd valahogy megpróbálunk szárazon a kocsikig jutni. Egyelőre hagyjon alább a zivatar. Készséggel elfogadta Kriszta ezt az ajánlatot is, majd eddigi hivatalos testtartásán könnyítve aprócska fészkelődés után felcserélte keresztbe tett lábikóit és kényelmesebb pozíciót vett fel, az asztalhoz jó 30 centivel közelebb helyezkedve. Kissé széjjelebb engedte a kabátot a vállainál, mondván kezd melege lenni. Reflexből mondtam, dobja le kabátját széke háttámlájára. Közben az új testhelyzetre való tekintettel ismét végigmértem. Félhosszú, fekete haja szabadon engedte nyakát, melynek kecses vonala két, fedetlen vállában végződve, ismét a kabátban tűnt el. Középen a lengébben összefogott kabát sejtetni engedte kerek kebleit és egy virágos tetoválás néhány vonalát is felfedeztem vállánál, a kabát alól előbújva. Pironkodva megtagadta a kabát levételét, én értetlenkedtem. -          Sajnos nem ez a vihar volt ma az első és előző elázásom óta nem tudtam átöltözni, ezért hogy is mondjam… khm… cseppet hiányos az öltözékem. Farmerom és blúzom a kocsiban vannak elázva. Mindezt olyan szemtelen könnyedséggel adta tudtomra, hogy végtelen zavarba jöttem. Úgy néztem rá, mint aki még nem látott valami elképesztőt életében és nem tudja, hogy csak káprázat ami előtte van, vagy valóság. -          Hogy mondtad?!- Kérdeztem vissza kicsit talán hirtelen a csodálkozástól. -          Hát, eléggé eláztak a cuccaim és már nem értem volna ide, hogy ha hazamegyek átöltözni. Egyszer már elhalasztottuk a beszélgetést, gondoltam egy gyors megbeszélés után már mehetek is haza, nem számítottam rá, hogy nálad ragadok. A kocsiban ledobtam elázott cuccaim és magamra vettem a kabátom. Ápol, s eltakar… -kacagott fel. Szemérmetlen lendülettel, mintha egy epizódot mesélne arról, hogy milyen szép zöldségeket kapott a piacon, mesélte mindezt. Ekkor megszólalt a telefonom. Üveges tekintettel, kiszáradt szájjal néztem rá és fel sem fogtam, hogy egyre hangosabban szól telefonom. Egy mosoly kíséretében, szemeivel jelezte, hogy, hahó, hülyegyerek, csukd össze az állad, csöng a telefonod vedd fel és ha már úgy van, vegyél levegőt is!!! Megráztam magam belülről, lenéztem a telefonomra egy barátom hívott, megbeszéltük, hogy ma este találkozunk. Tudtam, hogy fel kell vennem, így rákényszerítettem magam, hogy mozduljak. -Szia! –szóltam bele. Közben Krisztára néztem, akinek mintha változott volna a tekintete. Vadul, szenvedéllyel hunyorítva nézett felém, finoman megnyalva ajkát és harapva bele egyet. A kabát is határozottan széjjelebb csúszott. Nem is tudtam a haveromra figyelni. Szédülni kezdtem és nem hittem el mit látok. Egyszer csak valami megérinti ágyékom… Lenézek és azok a csodás lábikók járják csábos táncuk ölemben. Egyszer csak arra figyelek fel, hogy a cimborám a telefonban halózik… -Itt vagyok, bocs, csak… Mit is mondtál, nem jó a ma este neked? –dadogom a telefonba. Válaszözön érkezik, de csak az első pár, megerősítő szóra tudok félig-meddig koncentrálni aztán elveszek a valóságban. A farkam már rég mereven lüktet, szinte azonnal kitapintja a két pajkos talpi, miközben Kriszta hagyja teljesen szétomlani a kabátot testéről. Néz, mosolyog, dolgozik a lábikóival kiszabadult testét simogatja kezével, egyik ujjával meg-megérintve csipkés melltartóját. -Ákos! Ott vagy? Mi a szar van?! –üvölt barátom hangja a telefonba. -Itt, itt… Akkor majd máskor! Mennem kell, szia! Lerakom a telefont. Zsong a fejem. Kriszta felkacag, majd sóhajt egyet és nekem szegezi a kérdést. Ezt akartad nem? Elég feltűnően mérted végig a lábaim! -Jézusom, ne haragudj -hebegek össze-vissza, majd megvakulva a szégyentől-, de annyira… -Úgy nézek ki, mint aki haragszik?! -vág közbe és egy kicsit erősebben odatapos. Elveszi tappancsait az ölemből, előrehajol, a széket kilöki maga alól a kabátból kicsusszan és egy szett fekete csipkében előrehajol, rákönyököl az asztalomra, a klaviatúrát félrelökve, fejét kezeivel megtámasztva. Arca pár centire lehet az enyémtől. Érzem a leheletét, parfümjét, tán még samponja illatát is. Varázslatos elegyként bűvöl el. Ennél egyértelműbb jelzések nem is érhetnének, hát erőt veszek magamon. Mélyen a szemébe nézek. Nyelvét finoman kidugja folyamatosan mosolygó ajkain. Észreveszem a pici, orvosi fém ékszert nyelvében. Egy villanás alatt megcsókolom. Elhúzza fejét, egy vidáman csengő „-Hé!” kíséretében, ezzel is egy pillanatra megingatva. De már átléptük a határt, gátlás nélkül, szemtelenül kapok utána, hajába túrva húzom közelebb hozzám fejét és ismét megcsókolom, miközben nevetve, egy „-mi hé?!” kérdést intézek felé. Tulajdonképp a nyelvével csatázik nyelvem, miközben a kérdést kimondom. Válasz helyett, egy apró sóhaj érkezik. Egy pillanat alatt oldottá válok és felveszem a lány ritmusát. Vad, szenvedélyes, sikamlós csókolózás veszi kezdetét, mely alatt az indulatok tomboló energiával törnek felszínre mindkettőnkben. Erővel markolom haját, ő karomba mélyeszti körmeit. Egy pillanatra, épp egy időben, még mindketten felnevetünk egyet, a helyzet komikus mivoltán, vagy tán ez is az ősi örömök egy szelídebb megnyilvánulása, de tökéletes összhangban engedjük ki mindketten. Ez a kis szünet épp kapóra jön. Bal lábát már félig az asztalomra térdelve tartja. Kezeimmel feszes combjait végigsimítva csodás, kerek fenekébe markolok és vigyázva, de erőteljesen az asztalra emelem. én felegyenesedve, ő térdelve az asztalon esünk ismét egymásnak, hol a másik nyakát, hol arcát, hol száját, nyelvét csókolgatva, nyalogatva, szívogatva. Elkalandozok a füle felé, cimpájával játszom, nyelvemmel, fogaimmal, melyre elégedett, kéjes hangon és körmeivel pólóm alatt hátam bőrébe vájva válaszol. Mosolygok, kedvemre van a kényeztetés és jóleső elégedettség tölti ki testem. De még jobban feldob a vad, ösztönös, éhes szenv, amivel reagál a mozdulataimra. Egy mozdulattal kap kezemhez és húzza formás mellére. A lágy tapintású csipke anyagon keresztül érzem duzzadó bimbóját. Másik kezem sem tétlen, hátára siklik és kis simogatás kíséretében kikapcsolom melltartóját, mely engedve így a duzzadt, forró kebleknek, szinte lepattan róla, pánt nélküli kialakítása miatt egy mozdulattal omlik kettőnk közé. Lesandítok, gyönyörködök a látványban, majd rávetem magam. Először csak finom körbe puszilgatva, majd egyre nagyobb hévvel, vadabbul, harapva, szívogatva. Közben lehúzza hátamról a pólót, minek okán fel kell egyenesedjek. Ahogy pólóm lekerül, rögtön csókolgatni kezd nyakamtól egyre lejjebb, mellkasomig haladva, néha ő is egy-egy játékos, finom harapással késztetve felszisszenésre. Kezeim keblei kényeztetésével foglalatoskodnak, törekszem rá, hogy minél többet adhassak. Közben észre sem veszem, hogykezei ügyes, gyors mozdulatokkal kioldották övem, sliccem gombjait és nadrágom már lényegében nincs is rajtam. Egy határozott mozdulattal lök hátra, székemre huppanva figyelem, mi a szándéka ennek a semmiből feltűnt démonnak. Lábait maga alól kiszabadítva, ülve helyezkedik el asztalomon. Mosolyogva néz szemembe, miközben bal lábával ismét farkam tapogatja, másikat orrom elé tartva, vidám, szexi csengéssel csak annyit mond, „Te jössz!” és kacsint egyet. Mohón kapok a csábító lábikó után és kezeimmel masszírozva, szájammal falva kényeztetem. Kicsit meglep, hogy bársonyos puhaságú talpija nem csiklandós egyáltalán és homályos tekintetéből ítélve eléggé élvezi a kényeztető masszázst, puszikat és nyalakodást. Bal lába megállás nélkül cirógat, hol lágyabban, hol erősebben. Ismét meglepő dologra leszek figyelmes, egyik kezével mellét, bimbóit kényezteti, másikkal bugyija alá nyúlva punciját masszírozza. Szinte felrobbanok, a hatás leírhatatlan. Másik lábiját kezembe véve emelem el ágyékomtól, arcom elé, megelőzve ezzel egy kitörést. Csillapodnom kell, hogy folytathassam. Közben ujjai serényen dolgoznak bugyijában, hallom csábító cuppogását elmerülő ujjak nyújtotta kéjnek. Újabb mozdulattal, megdolgoztatott ujjait bugyijából egyenesen számhoz emeli. Lábijait leengedve, nedveitől csillogó ujjaira koncentrálok és sietve ízlelem meg örömének cseppjeit. Azonnal a falatnyi csipkéért nyúlok és húzom le róla, hogy a csodás barlangocska elém tárulhasson. Bugyiját a hosszú, kecses lábikon keresztül lehúzva a földre ejtem, miközben még néhány lágy puszival elbúcsúzok a tökéletesen puha talpiktól és lábujjacskáktól, bokáktól. Térdre rogyok és olyan lendülettel célzom meg a fényes kis puncit, hogy a lány kissé ijedten kacagva kap fejemhez, de azzal a lendülettel, szinte magába húzza arcom. Az illat és íz komponálta őrült táncba kezd nyelvem, melyet a hála halkan sikkanó hangjaival tesz teljessé Kriszta. Lábait körém fonva, a soha elengedni nem akarás érzetét kelti bennem, mely elképesztően megnyugtató. Élvez. Érzem teste remegését, öléből folyvást ömlő öröméből és lágy lábikóinak egyre szaggatottabb simogatásából hátamon. Nyelvemmel apró gombocskáját járom körül, fogaimmal finoman időnként lágyat karcolva szeméremdombja selymes bőrén. Egyre duzzadtabb szeméremajkai mintegy szerelmes lány puha, elnyelni akaró, mosolygó szája csókolnak vissza. Csiklóját egyre nagyobb tempóval ostorozom, hol erősebben, hol szelídebben, hol nyelvemet keresztbe, hol hosszanti irányba, hol pedig körkörösen mozgatva. Hüvelyét sem hagyom parlagon. Egyszer-egyszer mélyen, belenyalva, ragacsosan sikamlós ízéből kanalazok mindkettőnk gyönyörére. Ujjaimat is bevetve, míg nyelvem az élvezetek apró, duzzadt rügyecskéjét sürgeti a kielégülés felé, lüktető alagútjába mártom. Először egy ujjam adagolom óvatosan, nem a fájdalomtól óvva, hanem kínzó éhségének, apró falatonkénti csillapítása céljából, az élvezetek beteljesülésének elodázásáért. Érzem lüktetésén, egyszerre szorítva ujjamra, egyszerre mind tágabbá nyílva, hogy az egy az kevés, többet akar belőlem. Hirtelen ötlettől vezérelve, a következő lépésben nem egy, hanem két ujjamat adagolom az eddig szorgoskodó egyhez, így már három ujjam nyeli el. Hamar gyorsítok a tempón, karom megfeszítve pumpálom ujjaimmal, melyre kéjesen lovagolva vonagló mozgásával válaszol. Középső ujjammal felkutatom g-pontját. Hálás sóhajjal nyugtázza a sikert. Kisvártatva megfeszülve, hatalmas, fojtott sikkantás kísérte sóhajban szakad ki belőle az élvezet. Ujjaimmal felkutatom bejáratát és nagyon lágyan simogatom, miközben néma, ritkás puszikkal pihentetem duzzadt, megdolgozott csiklóját. Felnézek arcára, pihegve mosolyog vissza. Én is kérem ezt az érzést. Oldását vágyom az egyre felgyülemlő belső feszültségnek. Magamhoz vonom törékeny, kihívó, még pihegő testét. Ösztönösen körém kulcsolja lábait derekamon, kezeit nyakamon. Vadul csókolva felemelem asztalomról, székembe ültetem. Egyetlen, ügyes mozdulattal kezei nadrágomra csusszannak és határozott mozdulatokkal kezdi lefejteni rólam.  Ajkai elhagyják szájamat, kiegyenesedem, így épp kényelmesen tudják célba venni prédájukat, vérrel teli, forró farkam. Lágyan csókolgatva, nyelvével simogatva indítja ostromát, ezzel elérve, hogy pillanatok alatt tökéletes merevséggel álljam a csatát. Ingemtől megszabadulok és miközben élvezem nyelvének hol erősebb, fürge csapásait, hol finomabb, lágyabb cirógatásait, szájának nedves melegét, kezemmel hajába túrok és finoman kísérem fejének mozgását. Tüzes tekintetét időnként enyémbe fúrva halk nyögdécseléssel jelzi, élvezi amit testemmel művel. A székből kimocorogva magát, térdre huppan előttem, tekintetében halvány mosoly. Egyre mélyebben húzza magába feszülő tagom. Nyála ajkain át állán le-lecsordogálva mellkasát, combjait csillámos fénnyel teríti helyenként.  Érzem, egyre közeleg a pillanat, ahonnan már nem lehet megállni, így lehajolok érte, megcsókolva nyirkos száját, felsegítem, magamhoz húzom, majd fenekénél fogva felkapom és az asztalomra ültetem. Apró, vidám sikkantása óvatosságra int, kérdőn figyelek, miközben ő nevetve húz ki popsija alól egy tollat. Mindketten felszabadult nevetésben törünk ki. Ismét csókolózni kezdünk. Kezei közben felkutatják ágyékom és határozott mozdulattal magához, magába húz. Mindketten felnyögünk a teljes egyesülés pillanatában. Fejét hátrahajtja én ezt kihasználva melleit veszem ostrom alá, miközben, lassan, ütemesen mozgok ki-be ruganyos hüvelyébe. A szenvedély lassan teljesen körül vesz minket, nincsenek külső tényezők. Egy mozdulattal a maradék irodaszereket odébb söpröm háta mögül, így hátát asztalomra helyezheti. Picit felém húzom testét, így fejét is meg tudja támasztani az asztallapon. Egyre vadabb ritmusban haladunk a kielégülés felé. Lábait teljesen szétnyitja. térdeit felhúzza. Keze apró, duzzadt kéjgombjára téved, fokozva a behatolás nyújtotta élvezeteket. Elkapom kezemmel szépséges bal lábikóját és mindkettőnk élvezetére végigcsókolgatom bokáját, talpiját, lábujjait. Hüvelye szorításában érzem együtt száguldunk a szenvedély kétszemélyes sportkocsiján a felszabadító végső, kirobbanó és megnyugvást hozó cél, az orgazmus felé. Reszkető hévvel, részegült mámorral, ívbe hajló testtel élvez el, kezének és testébe forrt farkamnak hála. Pár visszafogott pumpálást még adok levezetésképp kielégült testének, majd kihúzom magam pulzáló puncijából és alig pár kézmozdulattal átadom magam a kéjnek. Négy öt változó mennyiségű adag nedvemmel borítom be tetovált testét, köldökétől, folyton nevető pofijáig. Ő felkönyökölve, én székembe huppanva pihegünk, időnként összenevetve. - Fhuhhh. Még mindig tartod, hogy enyém az állás? –Töri meg a csendet kérdésével. - Nanáhogy! – Válaszolom neki felnevetve. –Ha ezek után van még kedved ezen a munkahelyen dolgozni… -mosolygok rá. - Egyelőre elég jól érzem magam itt, a próbaidőt mindenképp ledolgoznám. - Igazán örülök! Mindketten magunkra öltjük ruháink, előtte a nála lévő tisztasági kendővel tisztára töröljük magunk, kikapcsolom a gépem és nevetve, de hanyagul összepakoljuk íróasztalom tartalmát. A liftben még összenevetünk, majd a földszintre érve, mielőtt a liftajtó kinyílna egy röpke csókkal veszünk búcsút találkozónk nem hivatalos részétől. Ragyogó nyári napsütés, egy-egy szokásos irdatlan felhőszakadással megszakítva. Az irodámban, az asztalomnál ülve egy önéletrajz felett görnyedtem, de a gondolataim máshol jártak. Ezidőtájt elég szétesett voltam fejben, sok minden zajlott az életemben. Az önéletrajz egy 30as lányé volt. A fotója kissé szemtelen, kekec, de helyes pofit ábrázolt, merész tekintettel. Időnként belevesztem e tekintetbe, de épp csak annyira, hogy a gondjaimra terelődjenek gondolataim, munkám helyett. Az állás nem meghirdetett pozícióra szólt, egy ismerősöm ajánlotta a lányt. Fél ötre beszéltük meg, hogy jön, addigra kiürül az épület, nyugodtan tudunk beszélgetni, anélkül, hogy a telefon megszólalna, vagy a megrendelések záporoznának. Negyedkor a portáról hívnak, hogy egy hölgy jött hozzám, most szállt be a liftbe. Remek, gondoltam, nem kell még ezzel a negyedórával sem többet bent maradnom. A délutáni nap meglehetősen erősen tűz be az irodámba, le szoktam engedni a redőnyt, mert a légkondi a belét kidolgozza és mégsem elég hatékony ilyenkor. Gondoltam ha már jön a lány, hát felhúzom a redőnyt. Ekkor vettem észre, hogy nemrég szakadhatott az eső, mert az úttesten és parkolóban hömpölygött még a víz, hála remekül karbantartott csatornahálózatunknak.  Miközben bámészkodtam, kopogattak, majd határozottan, de illem szerint elnézést kérve benyitott a lány. Csukott esernyője csepegett a víztől, könnyű, nyári ballonkabátja kissé ázott volt, cipője tocsogott a víztől, a bokáig érő tó ellen nem véd a hosszú kabát és az ernyő sem. Egy pillanata alatt zavarban voltam, irodám felszereltsége csupán a székemből, az íróasztalból, egy vendégszékből és egy iratszekrényből állt. Forró nyár lévén se kabát, se pulóver nem volt nálam. Agyamon mindezek azért futottak végig, mert valamit ajánlani szerettem volna a lánynak segítségképp kissé kényelmetlen helyzetére való tekintettel. Ő törte meg a csendet, ezzel kirángatva bénultságomból. -          Szia! Kriszta vagyok, Andi elvileg átküldte az önéletrajzom. -          Persze, szervusz, Ákos! –válaszoltam. -          Nem haragszol, ha levenném a cipőm? Eléggé átázott és fázik a lábam. -          Nem, dehogy, csak nyugodtan! Sajnos nincs felkészülve az irodám ilyen szitura és azt hiszem én sem, maximum hellyel tudlak kínálni és ásványvízzel. -          Oh, köszönöm, nincs baj, csak még had ne vegyem le a kabátot, kissé felmelegednék. –mosolygott. -          Ahogy kényelmes! –mondtam, közben a légkondit kikapcsoltam. Megvártam, míg leül, majd én is helyet foglaltam székemben. Kabátját összehúzva, lábikóit keresztbe rakva ült velem szemben. Beszélgetés közben ismét bele-bele vesztem tekintetébe. Hangja, beszéde, a fényképről sugárzó, határozott, kissé pimasz, incselkedő énjét tükrözte azonnal. Vidám, határozott, de sejtelmes lány karakterét mutatta. Kapcsolattartóként kommunikációjából úgy tűnt beválna.  Megegyeztünk hamar a próbaidőben, a kezdés időpontjában, és a kezdőfizuban. A beszélgetés vége felé egy nagy dörrenéssel jelezte az időjárás az újabb vihar kezdetét. Felálltam, kinéztem, már esett az eső. Nevetve néztünk egymásra, remek, még az előző eső képezte tó sem folyt el, erre jön az utánpótlás. A parkolóig sem lehet eljutni a helyenként 10-15 centi mély víz miatt… Ahogy asztalom mögül kimozdultam, és az ablaknak háttal a párkánynak támaszkodtam, teljes egészében szemügyre vehettem Krisztát. A kabát alól kikandikáló lábak, meglepetésként értek. Feszes, sima, selymes fényű lábikók voltak, gyönyörű francia pedikűrrel, akárcsak kezein és puha talpi látszott levegőben himbálózó lábfején. Egy csini kis bokalánc és egy gyűrű tette teljessé a képet. Azt hiszem tekintetem kisé többet időzött az illedelmesnél a formás virgácsokon. Elkapva tekintetem, Kriszta arcán mintha egy halvány, sejtelmes mosoly villant volna át. Talán inkább szemeiben, nézésében láttam ezt, mint a valódi vonásaiban. Különös összhangja volt a látványnak, a tökéletes lábiknak de a lényegében mindent elfedő kabát mögött megbúvó, pimasz, de határozott lánynak. Ismerős bizsergés fogott el, éreztem le kell ülnöm, hogy senkinek ne legyen kényelmetlen a folyamat, ami útjának indult fejemben, testemben, és ágyékomban. Természetesen felajánlottam, várjuk ki a vihar csillapodtát és majd valahogy megpróbálunk szárazon a kocsikig jutni. Egyelőre hagyjon alább a zivatar. Készséggel elfogadta Kriszta ezt az ajánlatot is, majd eddigi hivatalos testtartásán könnyítve aprócska fészkelődés után felcserélte keresztbe tett lábikóit és kényelmesebb pozíciót vett fel, az asztalhoz jó 30 centivel közelebb helyezkedve. Kissé széjjelebb engedte a kabátot a vállainál, mondván kezd melege lenni. Reflexből mondtam, dobja le kabátját széke háttámlájára. Közben az új testhelyzetre való tekintettel ismét végigmértem. Félhosszú, fekete haja szabadon engedte nyakát, melynek kecses vonala két, fedetlen vállában végződve, ismét a kabátban tűnt el. Középen a lengébben összefogott kabát sejtetni engedte kerek kebleit és egy virágos tetoválás néhány vonalát is felfedeztem vállánál, a kabát alól előbújva. Pironkodva megtagadta a kabát levételét, én értetlenkedtem. -          Sajnos nem ez a vihar volt ma az első és előző elázásom óta nem tudtam átöltözni, ezért hogy is mondjam… khm… cseppet hiányos az öltözékem. Farmerom és blúzom a kocsiban vannak elázva. Mindezt olyan szemtelen könnyedséggel adta tudtomra, hogy végtelen zavarba jöttem. Úgy néztem rá, mint aki még nem látott valami elképesztőt életében és nem tudja, hogy csak káprázat ami előtte van, vagy valóság. -          Hogy mondtad?!- Kérdeztem vissza kicsit talán hirtelen a csodálkozástól. -          Hát, eléggé eláztak a cuccaim és már nem értem volna ide, hogy ha hazamegyek átöltözni. Egyszer már elhalasztottuk a beszélgetést, gondoltam egy gyors megbeszélés után már mehetek is haza, nem számítottam rá, hogy nálad ragadok. A kocsiban ledobtam elázott cuccaim és magamra vettem a kabátom. Ápol, s eltakar… -kacagott fel. Szemérmetlen lendülettel, mintha egy epizódot mesélne arról, hogy milyen szép zöldségeket kapott a piacon, mesélte mindezt. Ekkor megszólalt a telefonom. Üveges tekintettel, kiszáradt szájjal néztem rá és fel sem fogtam, hogy egyre hangosabban szól telefonom. Egy mosoly kíséretében, szemeivel jelezte, hogy, hahó, hülyegyerek, csukd össze az állad, csöng a telefonod vedd fel és ha már úgy van, vegyél levegőt is!!! Megráztam magam belülről, lenéztem a telefonomra egy barátom hívott, megbeszéltük, hogy ma este találkozunk. Tudtam, hogy fel kell vennem, így rákényszerítettem magam, hogy mozduljak. -Szia! –szóltam bele. Közben Krisztára néztem, akinek mintha változott volna a tekintete. Vadul, szenvedéllyel hunyorítva nézett felém, finoman megnyalva ajkát és harapva bele egyet. A kabát is határozottan széjjelebb csúszott. Nem is tudtam a haveromra figyelni. Szédülni kezdtem és nem hittem el mit látok. Egyszer csak valami megérinti ágyékom… Lenézek és azok a csodás lábikók járják csábos táncuk ölemben. Egyszer csak arra figyelek fel, hogy a cimborám a telefonban halózik… -Itt vagyok, bocs, csak… Mit is mondtál, nem jó a ma este neked? –dadogom a telefonba. Válaszözön érkezik, de csak az első pár, megerősítő szóra tudok félig-meddig koncentrálni aztán elveszek a valóságban. A farkam már rég mereven lüktet, szinte azonnal kitapintja a két pajkos talpi, miközben Kriszta hagyja teljesen szétomlani a kabátot testéről. Néz, mosolyog, dolgozik a lábikóival kiszabadult testét simogatja kezével, egyik ujjával meg-megérintve csipkés melltartóját. -Ákos! Ott vagy? Mi a szar van?! –üvölt barátom hangja a telefonba. -Itt, itt… Akkor majd máskor! Mennem kell, szia! Lerakom a telefont. Zsong a fejem. Kriszta felkacag, majd sóhajt egyet és nekem szegezi a kérdést. Ezt akartad nem? Elég feltűnően mérted végig a lábaim! -Jézusom, ne haragudj -hebegek össze-vissza, majd megvakulva a szégyentől-, de annyira… -Úgy nézek ki, mint aki haragszik?! -vág közbe és egy kicsit erősebben odatapos. Elveszi tappancsait az ölemből, előrehajol, a széket kilöki maga alól a kabátból kicsusszan és egy szett fekete csipkében előrehajol, rákönyököl az asztalomra, a klaviatúrát félrelökve, fejét kezeivel megtámasztva. Arca pár centire lehet az enyémtől. Érzem a leheletét, parfümjét, tán még samponja illatát is. Varázslatos elegyként bűvöl el. Ennél egyértelműbb jelzések nem is érhetnének, hát erőt veszek magamon. Mélyen a szemébe nézek. Nyelvét finoman kidugja folyamatosan mosolygó ajkain. Észreveszem a pici, orvosi fém ékszert nyelvében. Egy villanás alatt megcsókolom. Elhúzza fejét, egy vidáman csengő „-Hé!” kíséretében, ezzel is egy pillanatra megingatva. De már átléptük a határt, gátlás nélkül, szemtelenül kapok utána, hajába túrva húzom közelebb hozzám fejét és ismét megcsókolom, miközben nevetve, egy „-mi hé?!” kérdést intézek felé. Tulajdonképp a nyelvével csatázik nyelvem, miközben a kérdést kimondom. Válasz helyett, egy apró sóhaj érkezik. Egy pillanat alatt oldottá válok és felveszem a lány ritmusát. Vad, szenvedélyes, sikamlós csókolózás veszi kezdetét, mely alatt az indulatok tomboló energiával törnek felszínre mindkettőnkben. Erővel markolom haját, ő karomba mélyeszti körmeit. Egy pillanatra, épp egy időben, még mindketten felnevetünk egyet, a helyzet komikus mivoltán, vagy tán ez is az ősi örömök egy szelídebb megnyilvánulása, de tökéletes összhangban engedjük ki mindketten. Ez a kis szünet épp kapóra jön. Bal lábát már félig az asztalomra térdelve tartja. Kezeimmel feszes combjait végigsimítva csodás, kerek fenekébe markolok és vigyázva, de erőteljesen az asztalra emelem. én felegyenesedve, ő térdelve az asztalon esünk ismét egymásnak, hol a másik nyakát, hol arcát, hol száját, nyelvét csókolgatva, nyalogatva, szívogatva. Elkalandozok a füle felé, cimpájával játszom, nyelvemmel, fogaimmal, melyre elégedett, kéjes hangon és körmeivel pólóm alatt hátam bőrébe vájva válaszol. Mosolygok, kedvemre van a kényeztetés és jóleső elégedettség tölti ki testem. De még jobban feldob a vad, ösztönös, éhes szenv, amivel reagál a mozdulataimra. Egy mozdulattal kap kezemhez és húzza formás mellére. A lágy tapintású csipke anyagon keresztül érzem duzzadó bimbóját. Másik kezem sem tétlen, hátára siklik és kis simogatás kíséretében kikapcsolom melltartóját, mely engedve így a duzzadt, forró kebleknek, szinte lepattan róla, pánt nélküli kialakítása miatt egy mozdulattal omlik kettőnk közé. Lesandítok, gyönyörködök a látványban, majd rávetem magam. Először csak finom körbe puszilgatva, majd egyre nagyobb hévvel, vadabbul, harapva, szívogatva. Közben lehúzza hátamról a pólót, minek okán fel kell egyenesedjek. Ahogy pólóm lekerül, rögtön csókolgatni kezd nyakamtól egyre lejjebb, mellkasomig haladva, néha ő is egy-egy játékos, finom harapással késztetve felszisszenésre. Kezeim keblei kényeztetésével foglalatoskodnak, törekszem rá, hogy minél többet adhassak. Közben észre sem veszem, hogykezei ügyes, gyors mozdulatokkal kioldották övem, sliccem gombjait és nadrágom már lényegében nincs is rajtam. Egy határozott mozdulattal lök hátra, székemre huppanva figyelem, mi a szándéka ennek a semmiből feltűnt démonnak. Lábait maga alól kiszabadítva, ülve helyezkedik el asztalomon. Mosolyogva néz szemembe, miközben bal lábával ismét farkam tapogatja, másikat orrom elé tartva, vidám, szexi csengéssel csak annyit mond, „Te jössz!” és kacsint egyet. Mohón kapok a csábító lábikó után és kezeimmel masszírozva, szájammal falva kényeztetem. Kicsit meglep, hogy bársonyos puhaságú talpija nem csiklandós egyáltalán és homályos tekintetéből ítélve eléggé élvezi a kényeztető masszázst, puszikat és nyalakodást. Bal lába megállás nélkül cirógat, hol lágyabban, hol erősebben. Ismét meglepő dologra leszek figyelmes, egyik kezével mellét, bimbóit kényezteti, másikkal bugyija alá nyúlva punciját masszírozza. Szinte felrobbanok, a hatás leírhatatlan. Másik lábiját kezembe véve emelem el ágyékomtól, arcom elé, megelőzve ezzel egy kitörést. Csillapodnom kell, hogy folytathassam. Közben ujjai serényen dolgoznak bugyijában, hallom csábító cuppogását elmerülő ujjak nyújtotta kéjnek. Újabb mozdulattal, megdolgoztatott ujjait bugyijából egyenesen számhoz emeli. Lábijait leengedve, nedveitől csillogó ujjaira koncentrálok és sietve ízlelem meg örömének cseppjeit. Azonnal a falatnyi csipkéért nyúlok és húzom le róla, hogy a csodás barlangocska elém tárulhasson. Bugyiját a hosszú, kecses lábikon keresztül lehúzva a földre ejtem, miközben még néhány lágy puszival elbúcsúzok a tökéletesen puha talpiktól és lábujjacskáktól, bokáktól. Térdre rogyok és olyan lendülettel célzom meg a fényes kis puncit, hogy a lány kissé ijedten kacagva kap fejemhez, de azzal a lendülettel, szinte magába húzza arcom. Az illat és íz komponálta őrült táncba kezd nyelvem, melyet a hála halkan sikkanó hangjaival tesz teljessé Kriszta. Lábait körém fonva, a soha elengedni nem akarás érzetét kelti bennem, mely elképesztően megnyugtató. Élvez. Érzem teste remegését, öléből folyvást ömlő öröméből és lágy lábikóinak egyre szaggatottabb simogatásából hátamon. Nyelvemmel apró gombocskáját járom körül, fogaimmal finoman időnként lágyat karcolva szeméremdombja selymes bőrén. Egyre duzzadtabb szeméremajkai mintegy szerelmes lány puha, elnyelni akaró, mosolygó szája csókolnak vissza. Csiklóját egyre nagyobb tempóval ostorozom, hol erősebben, hol szelídebben, hol nyelvemet keresztbe, hol hosszanti irányba, hol pedig körkörösen mozgatva. Hüvelyét sem hagyom parlagon. Egyszer-egyszer mélyen, belenyalva, ragacsosan sikamlós ízéből kanalazok mindkettőnk gyönyörére. Ujjaimat is bevetve, míg nyelvem az élvezetek apró, duzzadt rügyecskéjét sürgeti a kielégülés felé, lüktető alagútjába mártom. Először egy ujjam adagolom óvatosan, nem a fájdalomtól óvva, hanem kínzó éhségének, apró falatonkénti csillapítása céljából, az élvezetek beteljesülésének elodázásáért. Érzem lüktetésén, egyszerre szorítva ujjamra, egyszerre mind tágabbá nyílva, hogy az egy az kevés, többet akar belőlem. Hirtelen ötlettől vezérelve, a következő lépésben nem egy, hanem két ujjamat adagolom az eddig szorgoskodó egyhez, így már három ujjam nyeli el. Hamar gyorsítok a tempón, karom megfeszítve pumpálom ujjaimmal, melyre kéjesen lovagolva vonagló mozgásával válaszol. Középső ujjammal felkutatom g-pontját. Hálás sóhajjal nyugtázza a sikert. Kisvártatva megfeszülve, hatalmas, fojtott sikkantás kísérte sóhajban szakad ki belőle az élvezet. Ujjaimmal felkutatom bejáratát és nagyon lágyan simogatom, miközben néma, ritkás puszikkal pihentetem duzzadt, megdolgozott csiklóját. Felnézek arcára, pihegve mosolyog vissza. Én is kérem ezt az érzést. Oldását vágyom az egyre felgyülemlő belső feszültségnek. Magamhoz vonom törékeny, kihívó, még pihegő testét. Ösztönösen körém kulcsolja lábait derekamon, kezeit nyakamon. Vadul csókolva felemelem asztalomról, székembe ültetem. Egyetlen, ügyes mozdulattal kezei nadrágomra csusszannak és határozott mozdulatokkal kezdi lefejteni rólam.  Ajkai elhagyják szájamat, kiegyenesedem, így épp kényelmesen tudják célba venni prédájukat, vérrel teli, forró farkam. Lágyan csókolgatva, nyelvével simogatva indítja ostromát, ezzel elérve, hogy pillanatok alatt tökéletes merevséggel álljam a csatát. Ingemtől megszabadulok és miközben élvezem nyelvének hol erősebb, fürge csapásait, hol finomabb, lágyabb cirógatásait, szájának nedves melegét, kezemmel hajába túrok és finoman kísérem fejének mozgását. Tüzes tekintetét időnként enyémbe fúrva halk nyögdécseléssel jelzi, élvezi amit testemmel művel. A székből kimocorogva magát, térdre huppan előttem, tekintetében halvány mosoly. Egyre mélyebben húzza magába feszülő tagom. Nyála ajkain át állán le-lecsordogálva mellkasát, combjait csillámos fénnyel teríti helyenként.  Érzem, egyre közeleg a pillanat, ahonnan már nem lehet megállni, így lehajolok érte, megcsókolva nyirkos száját, felsegítem, magamhoz húzom, majd fenekénél fogva felkapom és az asztalomra ültetem. Apró, vidám sikkantása óvatosságra int, kérdőn figyelek, miközben ő nevetve húz ki popsija alól egy tollat. Mindketten felszabadult nevetésben törünk ki. Ismét csókolózni kezdünk. Kezei közben felkutatják ágyékom és határozott mozdulattal magához, magába húz. Mindketten felnyögünk a teljes egyesülés pillanatában. Fejét hátrahajtja én ezt kihasználva melleit veszem ostrom alá, miközben, lassan, ütemesen mozgok ki-be ruganyos hüvelyébe. A szenvedély lassan teljesen körül vesz minket, nincsenek külső tényezők. Egy mozdulattal a maradék irodaszereket odébb söpröm háta mögül, így hátát asztalomra helyezheti. Picit felém húzom testét, így fejét is meg tudja támasztani az asztallapon. Egyre vadabb ritmusban haladunk a kielégülés felé. Lábait teljesen szétnyitja. térdeit felhúzza. Keze apró, duzzadt kéjgombjára téved, fokozva a behatolás nyújtotta élvezeteket. Elkapom kezemmel szépséges bal lábikóját és mindkettőnk élvezetére végigcsókolgatom bokáját, talpiját, lábujjait. Hüvelye szorításában érzem együtt száguldunk a szenvedély kétszemélyes sportkocsiján a felszabadító végső, kirobbanó és megnyugvást hozó cél, az orgazmus felé. Reszkető hévvel, részegült mámorral, ívbe hajló testtel élvez el, kezének és testébe forrt farkamnak hála. Pár visszafogott pumpálást még adok levezetésképp kielégült testének, majd kihúzom magam pulzáló puncijából és alig pár kézmozdulattal átadom magam a kéjnek. Négy öt változó mennyiségű adag nedvemmel borítom be tetovált testét, köldökétől, folyton nevető pofijáig. Ő felkönyökölve, én székembe huppanva pihegünk, időnként összenevetve. - Fhuhhh. Még mindig tartod, hogy enyém az állás? –Töri meg a csendet kérdésével. - Nanáhogy! – Válaszolom neki felnevetve. –Ha ezek után van még kedved ezen a munkahelyen dolgozni… -mosolygok rá. - Egyelőre elég jól érzem magam itt, a próbaidőt mindenképp ledolgoznám. - Igazán örülök! Mindketten magunkra öltjük ruháink, előtte a nála lévő tisztasági kendővel tisztára töröljük magunk, kikapcsolom a gépem és nevetve, de hanyagul összepakoljuk íróasztalom tartalmát. A liftben még összenevetünk, majd a földszintre érve, mielőtt a liftajtó kinyílna egy röpke csókkal veszünk búcsút találkozónk nem hivatalos részétől.

Második történet.

Barátnőd küldött egy történetet. Egy barátja írta. Kellemes kis erotikus történet. Úton voltál, mikor kaptad, csak átfutottad, de berögzült a fejedben. Kicsit már útközben érezted, hogy felcsigáz, de teendőid elnyomták a felébredő vágyat. Este még úszni is elmentél. Mikor átöltöztél, észrevetted bugyidon az email nyomait. Ismét bizsergető érzés kerített hatalmába, de újra túl kellett tenned magad a helyzeten. A dresszt magadra vetted és épp csak annyi fért bele, hogy mikor elszaladtál mosdóba, mielőtt a medencébe mártottad volna magad, pisilés után ahogy tisztára törölted magad, a forróságnak hódolva egy-két játszi kört írtál le ujjaiddal csiklódon. Beleremegtél, de már mentél is a vízbe. A magadnak előírt hosszok felénél pihenésképp lábaid közé véve a bójákat, nekidőltél a medence szélének. Jólesően pihentél, gondolataid a munkahelyed és a hétvégi programjaid közt cikázott, mikor a hullámzástól lábaid közt mozgó bója sor ismét a legérzékenyebb területed kezdte izgatni. Hirtelen visszazuhantál a gondolatok világából a valóságba. Észrevetted, hogy bimbóid is megmerevedve jelezték számodra és a külvilág számára is, hogy a tested másra vágyik, mint elméd. Körülnézve, megnyugodva tapasztaltad, hogy senki nem figyel rád. Gyorsan visszahuppantál a vízbe és a hátralevő távot koncentráltan, inkább a kellemetlen túlerőltetettség felé hajolva tetted meg. Ki a vízből, vissza az öltözőbe. A zuhanyzóba nem volt módod elmenni, mert tele volt, ebben az időben sokan járnak usziba. Úgy döntöttél, inkább otthon ejted meg a zuhanyt.   Haza érve, gyorsan ledobáltad ruháid és már ugrottál is a kádba. Jól eső, gyors zuhany és hajmosás után, törölközőbe csavarva tested leültél az ágyadra, hajkeféddel a kezedben.   Bekapcsolod a tv-t, de inkább csak megszokásból. Nem igazán érdekel semmi. Gyorsan az egyik zenecsatornára állítod és a tv melletti szekrény nagy tükrével szemben kényelmesen elhelyezkedve elkezded fésülni a hajad.  A zenék jönnek egymás után. Jó kedved van, egész hamar elszaladt ez a melós nap és a hétből sincs már sok hátra. A zene ütemére, finoman elkezdesz mozogni, miközben hajad fésülöd. A törölköző kissé lejjebb csúszik, melleid immár szabadon vannak. bár, picit kiráz a hideg, inkább jól esik, mint kellemetlen. Vidáman “táncikálsz” tovább, közben a zenére figyelsz és a tükörben a hajadra. Ahogy mocorogsz, egyszer csak megérzed újra amit ma már többször. Jobb lábad magad alá húzva ülsz, így mikor mozgattad a csípőd, a bokád, sarkad a puncid masszírozta. De csak most veszel erről tudomást. A tükörben látod, melleid is ismét jelzik, tested kielégülésre vár. Elhúzod testedről a türcsit. Lenézel puncid irányába, s látod, hogy ahol a lábid puncidhoz ért, friss nedvedtől fényes. Eszedbe jut a történet is. Menthetetlenül felizgulva, a zenére, fésülködésre ügyet sem vetve bámulod lábid és a tükröt felváltva. Tetszel magadnak. Tetszik felizgult tested és ez még jobban beindít, feltüzel. Egyik kezeddel végigsimítod melleid. Borzongatóan jó érzés. Csípőd mozgatod közben, finom, puha talpid, lábid meglepően kellemes eszköznek bizonyul. Műanyag hajkeféd kellemesen sima, finoman ívelten vastag. Ahogy csípőd ringatod és melleid masszírozod, egyre erőteljesebben, a kefét tartó kezeddel szád felé indulsz. Szemed nem veszed le a tükörről. Rájössz, még sosem láttad magad szopás közben. Mosolyogsz egy haloványat, talán inkább csak lelkedben, mint a valóságban. Kíváncsiságtól, vágytól vezérelve finoman ajkaidhoz érinted a kefe nyelét. Kissé nyitott szádon, nyelvedet is hozzá érintgeted. Igéz a tükörből visszatekintő szexi bestia, aki még ugyan nem tört ki belőled, de tudod, érzed, benned van. Megérted egy villanás alatt, hogy miért imádják a pasik, mikor a farkukkal ugyanígy játszol. Egyszerűen baromi izgató vagy. Egyre nagyobb darabot engedsz szádba a hajkefe nyeléből. Csöpög róla a nyálad. Csípőd is vadabb táncot jár és kezed a bimbóiddal is egyre bátrabban bánik. Nem bírod már, pozíciót kell váltanod. Még egy pillantás a tükörre, majd a puncidra. Lábikódon már vastagon “tocsog” a nedvességed és nyáladból is cseppent rá. Megkívánod, ujjaiddal egy adagot leszedve róla, dőlsz hátra. Lábiaid szétterpeszted, nedves ujjaid szádba veszed, ízleled magad. Ízed kissé fanyar, de mámorítóan édes az érzés. Párnád fejed alá gyűröd, kicsit feljebb csusszansz, hogy továbbra is szembenézhess azzal vadító nővel, aki a tükörből kéjesen tekint vissza rád. Lenyalt ujjaiddal egyenesen puncidhoz nyúlsz. Forró, nedves, őrjítő érzés. Lassan körözöl csiklódon, aprókat időzve bejáratodon. Nem engeded még ujjaid magadba. Élvezed a feszítő vágyat. Másik kezeddel melleid masszírozod, bimbóidba csippentesz aprókat. A tükörben látod, a verítéktől fénylik egész tested. Nincs kontrol. Csak kéj. Kéj, ami a talpidtól, tarkódik feszít. Sóhajaidtól hullámzó mellkasod, lámpád fényében halványan csillogó bőröd, sikamlós barlangod, üvöltenek, robbanni akarnak. Dacolsz magaddal, de tudod, hogy ezzel csupán fokozod tested kéj utáni rettentő sóvárgását. Ujjaid már ki-be táncolnak hüvelyed bejáratán. Belülről akarsz szétáradni. Eláztatott kezeddel megkeresed hajkeféd és immár nyelével magadban ringatod egyre-egyre közelebb az orgazmushoz gyönyörű, hullámzó tested. Másik kezeddel is már a kefét markolod és tempósan, egyre gyorsabban járatod ki-be szűk puncid éhes bejáratán. Az ívelt markolatnak köszönhetően kiadós masszázsban van része G-pontodnak. Kicsit olyan érzésed van, mintha pisilned kéne, de tudod, ez a jól ismert érzés jelzi, nem kell sok és elélvezel. Mivel egyedül vagy, hangod is kieresztheted. Szabadság. Boldogság. Részegség. Élet. Élvezet. Meztelenség. Az érzések, melyek elmédben cikáznak. Elbűvölve nézed a lányt, a nőt aki a tükörben neked kéjeleg. Ujjaid csiklóddal incselkednek, miközben másik kezed szüntelen lükteti a markolatot hüvelyedben. Reszketve érkezik az oldódás. Pocakod megfeszül, lábid behúzod, lábujjaid a kéj édes görcse húzza össze. Egy fojtott sikoltás, visszatartott levegő, még néhány ösztönös mozdulat kezeiddel és a Világba sikoltva orgazmusod elélvezel. Reszketve, kacagva nézed magad a tükörben. A gyönyört látod. Remegő lábikóid lassan leengeded, kezedben a kefével még néhány búcsú mozdulatot adsz magadnak. Ahogy kisiklik belőled, érzed az üdítő fáradtságot. Csiklódtól is búcsút veszel, pár apró köröcskével lucskos ujjaiddal. Ujjaidtól nyelveddel köszönsz el.  Lelazulva, bágyadtan, mosolyogva kívánsz jó éjt a meseszép hölgynek, aki a tükörben veled volt az elmúlt néhány fantasztikus percben. Utolsó erőddel a földre hajítod nedves törölköződ, leoltod a lámpát és bebújsz puha, meleg takaród alá.  Kedvesen összegömbölyödve még látod ahogy a tv-ben egy ismert slágerre táncolnak a fiatalok a tengerparton, de már szellemed kikapcsolt és egy új, kuszán boldog világba álmodod magad.

Az első történetem.

Már a melóban csak arra gondoltál, vajon mit fogok írni és mikor. Volt mivel foglalkozz, bár nem szakadtál bele, de mellette azért izgatott a dolog. Pedig nem rég óta beszélünk. Régebb óta ismersz látásból és talán már korábban felkeltettem az érdeklődésed, de csak mostanában érintkeztünk először, a kölcsönös érdeklődés intimitásával. Viszont azóta, szinte folyamatosan. És természetesen néhány más dolog mellett, jelentős menyiségben a szexről. Izgat, hogy izgatsz. Elgondolkozol rajta, vajon tiltott gyümölcs mennyire ismerhető meg az érintése, és ízlelése nélkül. És ez a tiltott gyümölcs nem én vagyok és nem is Te. Ez egy beteljesülés. Mikor beszélsz velem, elsősorban ez a beteljesülés amin gondolataid szállongnak.

És este, végre, nem tagoltan, hanem egymásra koncentrálva beszélünk. A téma hamar a szex. Én elárulok egyet, mi izgat fel. Te ezt már megtetted. Én azóta nem tudom kiverni a fejemből a témát. De mivel előtted ez a dolog semmilyen hatással nem volt rám, ezért ezt, még a fantáziámban is, álmomban is hozzád kötöm. Ezt tudod. Furán izgat és kielégít Téged ez a tudat. Belemerülünk egymás szexuális érdeklődésének elemzésébe. Messze nem értünk a végére, de elálmosodsz. Írod, lehet, hogy elalszol, de a választ már nem tudod elolvasni. Elaludtál.

Bár nem szoktál emlékezni, de álmodsz. Most, velem.

Valójában félálomban vagy és én nem is egészen vagyok ott, de élvezed sejtelmes jelenlétem. Öled már rég forró, hűsítő érintésre vágyik, melyet megpróbálsz megadni. Kicsit úgy érzed, olyan mintha én csinálnám. De elalszol végleg, kezeddel sikamlóssá lett bugyidban, egy ujjaddal félig bent és egy ujjaddal kis gombocskádon. Álmodban is alszol.

Én beosonok a szobádba. Körbe lengi illatod. Hmm. Hallom kedves szuszogásod. Ablakodon beszűrődik az éjszaka csendes fénye. Sejtelmesen rajzolja körbe szobád, s ágyadon pihegő, kecses tested. Moccansz, én dermedtté válok. Oldalra fordulsz, kidugod formás bal lábid a takaró alól és kissé felhúzod, miközben a jobbot a takaró alatt nyújtva hagyod. Kezed a combjaid közé szorítod, sóhajtasz egy lágyat és ismét mozdulatlanná válsz. Pólód felcsúszott kicsit, így a halvány fényben látszani engedi hátad selymes bőrtét, popsidat és feszes combod, vádlid, bokádat és a puha talpad. Pár percig csak ízlelgetem, magamba szippantom a látványod. Igéző. Érzem ahogy testem reagál a látvány izgató részleteire. Ágyékom duzzad a vágytól. Meg akarlak érinteni. De még ellenállok. Közelebb megyek hozzád, s közben győzködöm magam, hogy nem érintlek. Ám ahogy megérzem, s átjár illatod, kényszeresen, szinte magától moccan kezem, hogy megsimítsa vállad, melyen könnyű toppod pántja kissé lecsúszott előző helyezkedésed közben. Válladról lágyan siklik tovább rögvest kezem, végig a karodon, kézfejedig, egészen ujjaid végéig. Érzem hajad illatát ahogy árad felém és légzésed melegét kezemen. Önkéntelenül közelebb hajolok hozzád. Behunyt szemmel falom illatod. Egyre közelebb és közelebb. Egyszer csak orrom hozzáér füledhez. Megrezzenek, de nem húzom el fejem, mert jól esel nekem. Végig cirógatom cimpád és lágyan belecsókolok nyakadba, aztán a füled mögé, füledre... Kezem ismét elindul, visszafelé, ujjaim végeivel, lágyan simítva végig bőröd. Nem bírom ki, könyöködnél letéved útjáról pár ujjam és mellkasod puha feszességét élvezve akad meg toppod szélében, kissé alácsusszanva. Sóhajtasz és hátadra fordulsz, gyors reagálásra kényszerítve engem. Óvatos vagyok, nem akarom, hogy felébredj. Az az akarom, de nem tudom mit reagálnál és kihívás, hogy ameddig csak lehet, úgy izgassalak, hogy mikor felébredsz akármi van, akarj és ne tiltakozz. Elhatároztam, hogy kielégítlek.

Ahogy most fordultál, bal térded felhúzva, bal kezed tested mellett, majdnem megérinti ágyékom, jobb kezed továbbra is bugyidban. Fejed enyhén jobbra fordítva. Megint gusztállak pár pillanatig, de cselekvés kényszert érzek, és homlokon csókollak, miközben kezemmel, jobb kezeden indulok „délnek”. Homlokodról, egy ujjnyit orrod felé haladva lehunyt szemeid közé puszilok, majd orrod hegyére. Közben kezemmel megérzem a bugyid szélét és mohó, de óvatos mozdulattal keresem meg ujjaid végét, a pamut nedves része alatt. Élvezettel tapintom combjaid között az izgalom jelét. Orrodról ajkaidra siklik szám. Megcsókollak. Lágyan, lassan, szinte nem is csók, inkább simogatás. Félelmetes erős lüktetést érzek egész testemben. Halántékomban, szívemben, ágyékomban. Beszívom a levegőt, amit kilélegzel. Egy részed így enyémnek, magamban érzem. Minél közelebb engedem magam hozzád, testem annál kevésbé bírom tartani. Bal kezed fejéhez nyomódik farkam. Kezd elviselhetetlenné válni a vágy. Még mindig szinte alig érek hozzád, egyedül csípőm nem tudom uralni és nyomom egyre határozottabban nyitott tenyeredhez. Egy, már egyáltalán nem gondolkodás vezérelte mozdulattal, kikapcsolom farmerom gombjait, és csupasz, merev tagom helyezem kezedbe. Tenyered simogatom vele. Annyira finom, hogy majdnem elélvezek. Közben kezemmel ismét felfedezni indulok. Jobb kezemmel kertelés nélkül markolok enyhén jobb melledre, míg bal kezemet a bugyidba csúsztatva, kezeden végig csusszanva megérintem nagyajkaid. Érzem, nedves vagy és forró. Kezed megrebben, kihúzod kezem alól és bugyidból és hasadon keresztül, mellkasodon át felhúzod arcodig végül hajadba túrsz. Bugyidban lévő kezem így teljesen birtokba vette puncid, érzem duzzadt csiklód és épp csak kicsit kell ujjammal ajkaid közé furakodnom, hogy félreérthetetlenül jelezze tested, kész magába fogadni. Ujjam kis járatodba hatol, miközben igyekszem úgy mozdítani kezem, hogy csiklód se maradjon ingerek nélkül. Felhúzott térded oldalra engeded és jobb lábad is oldalirányba húzod, hogy a legjobb hozzáférést biztosítsd szorgos ujjaimnak. Másik kezemmel eközben toppod pántjait egész lehúzom felkarjaidon így téve szabaddá gyönyörű kebleid. Muszáj, hogy belecsókoljak és nyelvemmel kényeztessem őket. Kemény bimbód ha lehet, még keményebbé válik számban. Szívom, s picit fogaim közé fogom, de óvatosan, hogy fájdalmat ne okozzak. Légzésed egészen meg változik, szádon veszed a levegőt és egyre többet sóhajtozol. Egyszeriben bal kezed ujjai ráfonódnak farkamra, mintha tudnád, hogy ott vagyok. Nem mozdul, csak markol. Nem kellemetlenül, de keményen. Kezem, a bugyidban már magától dolgozik, hol csak a csiklódra koncentrálva, hol pedig hüvelyedben kutatva. Lassan minden nedves lesz. Kezeddel engedsz picit farkamon, de tartod továbbra is. Csípőmmel mozdulok, mintha beléd hatolnék, de hüvelyed nedves kelyhe helyett, tenyered bársony feszessége fon körbe. Lassan ugyanabban az ütemben kezdem mozgatni csípőm, mint az ujjaim a bugyidban. Melleidről ismét pofid felé veszem az irányt, csókolva, s nyelvemmel simogatva, ízlelve végig nyakad, állad, pofid, füled, s enyhén nyitott ajkaid. Nyelvemmel megpróbálom elérni nyelved és Te, bár alszol, visszacsókolsz. Hosszan, szenvedélyesen. Egy halk nyögés is feltör belőled közben. Már nem én irányítom magam, hanem az a félelmetes vágy, mely egymáshoz hajtott minket. Kezed a fejed alól egyszer csak a nyakam köré fonod, s magadhoz húzol, miközben egyre vadabbul csókolsz és sóhajtozol...

Már ébren vagy, de mégis álomnak érzed mindezt. Ritmusosan kezded mozgatni kezed a farkamon. Néha meg állsz, és csak jjaiddal cirógatod, vagy épp masszírozod. A határok ledőltek, eltűntek, talán nem is voltak. Letéped pólómat és felkacagsz halkan, egy könnycsepp is legurul arcodon. Felszabadult érzéssel tölt el hódításod. Kicsit felhagyunk egymás kényeztetésével és vad, erőteljes és mégis gyengéd ölelkezésbe csap át táncunk. Közben lábaid körém fonod, majd pedig  legyűröd rólam a nadrágot. Én is kibújtatlak felsődből, lágyan, lesimogatva rólad azt. Lassan minden ruhánk lekerül és egymásba öltözünk. Végig csókollak nyakadtól indulva, lefelé, mellkasod, pocakod, oldalad, beszívom bugyid illatát nyelvemmel megízlelem öled mannájától átázott felületét, miközben kezeimmel cirógatom oldalad, melleid és haladok bugyid irányába. Megmarkolom popsid, miközben csípőd megemeled, és megkapaszkodom bugyid szélében, majd lassan elkezdem lehúzni rólad. Csókjaimmal követem útját. Belső combjaid, térdhajlatod, vádlid, bokád, sarkad, talpid és lábujjaid mind nyelvemmel, puszijaimmal kényeztetem. Immár pucéran esünk egymásnak. Szinte követeled, hogy belédhatoljak, de szerszámommal csak cirógatom hívogató bejáratod, csiklód, miközben ölelkezünk és körmeid hátamba vájod és végighúzod rajta. Felszisszenek az élvezettől és belejebb hatolok puha, forró puncidba. Megfeszülsz az érzéstől, de még mindig nem merülök el teljesen benned.  Kihúzom és csak épp kóstolónyit adok vissza magamból. A végletekig húzom magunkat. Szorításod, ölelésed egyre szorosabb, követelőzőbb. Mohón falod csókjaim, nyelvem és csípőm szinte téped, hogy a kéj végre beteljesüljön. Engedek az ösztönöknek és olyan erővel adom meg magam Neked, hogy felszisszensz. Megijedek, de tested elárulja, hogy nem a fájdalom, a kéj szólt lelkedből. Elnyújtott, mély mozdulatokkal, egyként éljük át a beteljesedés mámorát. Szaggatott, ziháló nyögdécselésed betölti agyam, magával ragad és röpít fel valahova, ahol csak ketten vagyunk és szótlanul kiabáljuk a boldog élvezet hangjait. Egyre feljebb, egyre közelebb a csúcshoz.

Számodra ismerős hangra rezzenünk össze, egy pillanatra tisztán látjuk egymás fátyolosan ragyogó tekintetét, de már az utolsó mozdulatok, az utolsó csók és ölelés elmarad.

6:00

Rányomsz gyorsan a szundira, de az éjszaka nyomaként csupán kemény bimbóid és forrón lüktető ágyékod marad meg. Utálod, hogy felébredtél. Ami vígasztal, hogy egy üzenet vár tőlem:

-Elvarázsolsz, megbabonázol. Várom, hogy legközelebb találkozzunk! :)