And as the world comes to an end I'll be here to hold your hand 'Cause you're my king and I'm your lionheart.

King and Lionheart - Of Monsters and Men

If You Watch it Backwards… Previously: Overused Movie Poster Cliches

You can think about that what would you do,if someone said you no,and you can think about that how to make that one say yes.

"Dear Roberta Sparrow, I have reached the end of your book and there are so many things that I need to ask you. Sometimes I'm afraid of what you might tell me. Sometimes I'm afraid that you'll tell me that this is not a work of fiction. I can only hope that the answers will come to me in my sleep. I hope that when the world comes to an end, I can breathe a sigh of relief, because there will be so much to look forward to. "

Donnie Darko

A Ted és Robin "szindróma".

Az Így jártam anyátokkal egy elég népszerű sorozat ahhoz,hogy ma már ne kelljen senkinek se különösképpen bemutatni.Ezért ezt nem is teszem,magáról a sorozatról nagyon keveset írnék.Pont annyit,ami ehhez a bejegyzéshez kell.

Az Így jártam anyátokkal-ról kétséget kizáróan elmondható,hogy sok tanulságot tartalmaz,olyanokat,amiken elgondolkodunk,mert látjuk,hogy ez a mi életünkre is illik valamilyen formában.Szerintem,az egyik,ha nem a legnagyobb ilyen tanulság,ami engem személyesen a legjobban megérintett az Ted és Robin kapcsolata.

Az ő kapcsolatuk a legelső pillanattól kezdve elemezhető.Ted akkor,amikor megpillantja,már akkor belé szeret,innentől kezdve a "love at first sight" feeling,illetve ennek a kérdése felmerül,a lényeg persze nem ez,a lényeg még sokkal odébb van.Ez vezeti majd az első találkozásukhoz,és ott ahhoz,hogy anélkül,hogy hosszabb ideje ismerné,hogy egyáltalán közelebbről ismerné,szerelmet vall neki,anélkül,hogy tudna róla bármi fontosat,mert lát benne valamit,valami tökéletességet.Ezt egy majdhogynem evidens elutasítás követi,majd később a kapcsolatukból barátság lesz.Most nem számít,hogy jön egy Victoriás szál,az se,hogy köztük ez miatt majd mosolyszünet lesz,a lényeg,hogy összejönnek az évad végén,tudják,hogy ők mások,de így döntenek.Ted látott valamit Robinban,az évad végére,sőt,még előtte is egy kicsivel ez kölcsönös lett.

Egy évadnyi együttlét után,szakítanak.A gyűrűs incidens az,ami ezt előhozta,az a veszekedés az,ami kihozza belőlük,hogy mások:Robin nem akar házasságot,nem akar gyerekeket,Ted pedig mind a kettőt akarja.Ráadásul ő nem akar Argentínába menni(ki a fene akarna New Yorkból Argentínába menni?Ki akarna egyáltalán New Yorkból bárhova máshová menni?Na mindegy.. )Az ő viszonyuk innentől kezdve több újrakezdési kísérletből áll,Ted részéről.Az 5. évadban újra megpróbálja megszerezni,bár részegen,igaz,de megpróbálja.6. évadból nem rémlik kísérlet(bár javítson ki valaki,ha tévednék),de a 7.ből már annál inkább:az évad 16. részében Ted újra szerelemet vall.Szakításuk után se tűnt el teljesen a Robinról kialakított "az igaz szerelem" képe,minden megtörtént dolog ellenére sem.Ezt a barátságuk sínyli meg,nagyjából az évad végéig,utána ez a konfliktus köztük újra eltűnik.A következő évadban pedig Tedre újra rájön az az érzés,hogy Robin kell neki,de ezúttal elengedi,ez vezet Robin és Barney házasságához.Itt hihettük volna azt,hogy ez többet Tedből nem jön elő.De az évad végén,amikor már Robin elvolt jegyezve,újra előjött belőle,és az kiderül,hogy ez kölcsönös.Még az évad legutolsó részében is foglalkoznak a témával,és megint főként a Ted felőli érzelmekről van szó.

Persze már az első részből tudjuk,ők soha nem fognak összeházasodni,és együtt maradni.De valahogy,a szakítás,a különböző szándékok/célok,és a különböző egyéniség ellenére Tedet mégis köti,egészen még a 8. évad végéig(talán még azon túl is)valami érzelem Robinhoz,hiába van eljegyezve,hiába tűnt úgy,hogy ezt lezárták.Még mindig előjön azzal,hogy Robinban ezek ellenére is a tökéletességet látja.Valami mégis köti hozzá,és Robint is köti valami Tedhez.

Mondanám,hogy nem érthető,de az.Mert talán túlzással mondhatnám,hogy mi is mindannyian Tedek és Robinok vagyunk.

Minden Tednek megvan a maga Robinja,és minden Robinnak megvan a maga Tedje.Mindenkinek megvan az a személye,akiben akar látni valami tökéletességet,minden különbség,és akár konfliktus ellenére,tökéletesnek akarja látni,és annak is látja.De valamiért mégse az.Valamiért,mégse ő neki kell mellettünk maradnia. Csak annyit tudok remélni Tedként,hogy egyszer én is találkozok az "Anyával",és annyit tudnak remélni a Robinok,hogy ők is találkoznak a maguk Barney-jával.

"The way I see it there’s two types of people, those who spend their lives trying to build a future and those who spend their lives trying to rebuild the past."

Max Payne 3

Egy történet egy kis nemzet mindig vesztő lováról.

Innenstova messze,nagyon messze,van egy kis szigetország,amit már atomtámadás,és földrengés is ért,ahol a katana és a szamurájok ismertek,akárcsak itt a juhászbot és a betyárok:Japánról van szó.Ebben az országban szinte mindenki ismeri azt a nevet,hogy Harúrara.Nem ember,hanem állat,nem kutya,hanem ló,nem gyors,hanem lassú,és egyszer se nyert,mindig veszít.Mégis,rengeteg ember fogad rá,az átlag embertől a befolyásosokig,az átlag nézőtől a parlamentben dolgozó elnökig.Mindenki szereti,és bármelyik versenyen elindul,azon 10szer annyian vannak,mint egy átlagos versenyen,és mindenki jelentős eseményként tartja számon.Pedig ő mindig veszít.Mindig.

Viszont mindig elindul.És mindig végrehajtja a távot.Az ő nevével ellátott szelvények a japánok számára védőtalizmánok.Mert tudják,hogy mindig veszít,de azt is tudják,hogy ő mindig végigfutja a távot,és ez így is fog maradni.Mert ő kitart.Hiába kerül mindig leghátulra,senkit se érdekel,hogy ki győz,ha ő elindul,mindenki ráfogad,a győztes meg ilyenkor senkit se érdekel.

Gambatte.A japánoknak van egy tipikus értékrendjük,ami a küzdőszellemet testesíti meg.Minden fontosabb esemény(vizsga,nagyobb munka,és a többi)előtt azt mondják egymásnak,hogy "gambatte küdaszai",nehézkesen lefordítva ez annyit jelent:"kérlek,küzdj!".Erre ők annyit mondanak:"hai,gambattemasz",azaz "igen,küzdök".Ezt ugyanúgy mondják akkor is,ha tudják,hogy nincs semmi esélyük.Még egy kicsi se.

És ebbe mi a fontos?

Ez az az életfelfogás,ami alá is támasztja,miért lehet ezeket a japánokat tisztelni.Mert ez az egész arról szól,hogy mindig küzdünk.Nem szól arról,hogy tudjuk-e,hogy megéri-e,hogy van-e esélye a célunknak.Küzdünk,akkor is,ha semmi esélyünk sincs,és ezzel mélyen tisztában vagyunk,és soha nem adjuk fel.Az akarat a fontos,megvan a célunk,és ha van esélyünk,ha nem:küzdünk.

Szerelmet vallanak annak,akinél tudják,hogy nincs esélyük,futnak az ellen,akiről tudják,hogy gyorsabb,megküzdenek olyanokkal,akiről tudják,hogy erősebb,sakkoznak azzal,akiről tudják,hogy jobb a logikája,és két lépésben leverhet,úsznak az ellen,akiről tudják,hogy már régóta csinálja,és nem kottyan meg neki,hogy legyőzzön minket,és kiállnak az igazuk mellett olyanokkal szemben,akiről tudják,hogy nagyobb a hatalma.Talán,ebből a felfogásból mi is tanulhatnánk,legalább egy keveset.

Ajtók.

(Kezdésnek leszögezem,hogy az ajtó az egyik legjobb metafora több komolyabb dolog kifejezéséhez,ezért ez a szó fog a legtöbbször előfordulni.De ez a rész nem is fontos,igazából simán átugorható,mert lényegi tartalma nincs,tehát lehet hülyeség is volt leírni.Mindegy,fáradt vagyok már ehhez... )

Egész életünket úgy éljük le,hogy döntéseket hozunk,folyamatosan,hol nagyobbakat,hol kisebbeket.Van,amikor két döntés korlátozza egymást,ekkor kell kompromisszumot kötnünk.Ekkor kell sokszor bezárnunk egy ajtót.Lehet,ezzel kinyitunk egy másikat,lehet,hogy csak megkönnyítjük az utat másik ajtó/ajtók kereséséhez.A bezárt ajtót több mint valószínű,hogy soha a büdös életbe nem fogjuk kinyitni,és más se fogja a mi jólétünkért kinyitni,ami megrémiszthet minket.A nyitott ajtókról annyit tudunk mindig,hogy nyitva vannak,arról,hogy mi(vagy ki)van mögötte,homályos a kép.Tudjuk,hogy van mögötte valami,ami vezet valahova,de nem tudjuk,hogy meddig kell mennünk.Lehet,hogy másik ajtóhoz vezet,de ha az az ajtó zárva van,akkor kell keresni egy másikat,vagy kérünk az adott ajtóhoz egy kulcsot,ha szeretnénk tudni,mi van mögötte.Vagy,nekünk kell kiharcolni a kulcsot az ajtóhoz,de egy másik ajtó keresése egyszerűbb(nek tűnik).Nagyon sokáig lehetne folytatni az ajtó "láncot",hisz ajtók mindenhol vannak,néha csukva,néha nyitva.Bárhol is vagyunk,bárhol is látjuk ezeket az ajtókat,szeretnénk azokat csukva látni,amik minket gátolnak,szeretnénk azt/azokat nyitva látni,amik minket előrébb visznek.Mi magunk is becsuknánk a gátló ajtókat,a lényeg az,hogy valahogy előrébb akarunk menni.Viszont,nem tudjuk,hogy melyik ajtó gátol,és melyik lenne nekünk jó.

Így félünk bezárni az ajtókat.A minket gátlókat beakarjuk zárni,és nyugodtan tovább menni ott,ahol kell,de bizonytalanokká válunk.Még ha tudjuk is,mi mögött mi van,nem biztos,hogy szembe akarunk(merünk) nézni vele.

Így tehát egyet becsukunk,egy másikat kinyitunk,bemegyünk rajta,és közben a legjobbakat reméljük,talán ennél többet nem is tudunk tenni.

A vers,amivel a Rocktábor alatt elnyertük a zsűri szivét.

Egyszer fent,egyszer lent

Jónapot,Jack vagyok A mogyoróimmal elvagyok. Érzelmeim akár a libikóka, Egyszer fent,egyszer lent,mint a bolha. Ezüstös gatyámon világít a címke De sajnos nincsen,ki rólam levegye. Vidéken az élet jó, Loholok a szerelem után,mint egy ló.

"He shall appear from a far eastern land across the sea.A young man who has yet to know his potential.This potential is a power that could either destroy him or realize his will.His courage shall determine his fate.The path he must traverse fraught with adversity.I await whilst praying.For his destiny,predetermined since ancient times.A pitch black night unfolds with the morning star as its only light.And thus the saga,begins."

Shenmue

"We are the knights,who say Ni!"

Monthy Python and the Holy Grail

A zenék jók.Oké,ez nagyon,nagyon közhelyes,és egyértelmű,ezt azért bővebben kifejtem.A zenék jók,mert felpörgetnek,megnyugtatnak,elgondolkodtatnak,katarzist adnak,elszomorítanak,felvidítanak,egyszerűbben megfogalmazva,rengeteg érzelmet kihoznak belőlünk.

És itt van nekünk a nem annyira régiben,és nem hiába felkapott Imagine Dragons.Rengeteg jó zenéjük van,amiket írnak dalok,az egyediek,és fülbemászóak,a szövegük pedig vagy szimplán jól vannak megírva,vagy egyszerűen zseniálisak,és elgondolkodtatnak.Én most az ID zenéjéből a Demons-t emelném ki,az én szememben ez kiemelkedik valamivel a többi ID szám közül(talán az összes többi zenétől),ami miatt megér egy blogbejegyzést,egy olyan hosszabb félét.

A szövegével.Azzal emelkedik ki.A Demons zeneileg is profi,de a szöveg az,ami engem nagyon szíven talált.Úgy érzem,amikor hallgatom,hogy belém lát,és leírja,hogy mit lát bent.Leír valami olyat ez a zene,amit ha végighallgatok,magamra,és talán a félelmeimre ismerek,és képes egy pillanatra megijeszteni.Utána meg rájövök,hogy ez a zene inkább segít:segít abban,hogy elfogadjam azt amiről ír,és hogy könnyebben fogjam fel.Ez a zene,sok agyhalott szennytől ellentétben,egyszerre gondolkodtat el,kelt bennem kisebb félelmet,majd nyugtat meg,és ad egy olyan kellemes érzést,amit nehéz elfelejteni.Ritkán állok hozzá,és írok/beszélek ilyen gusztustalanul nyálasan egy-egy zenéről,de a Demons van ilyen meghatározó,és jó,hogy ezt kiérdemelje.

Végezetül,a sorok,amik szerintem a legjobban meglettek írva:

"Don't get too close, It's dark inside, It's where my demons hide,it's where my demons hide"

Nemesi egyszerűséggel szerelmes vagyok ebbe a zenébe.<3

Welcome to Hungary,my foreigner friends!

A Móra gimi jó hely,már csak ezért is,mert a Comenius projektnek köszönhetően megismerhettünk pár,abból a bizonyos "different culture"-ből jövő embert,akik nagyon jó arcok voltak,és olyan élményben lehetett részünk,amit szerintem nem fogunk elfelejteni.Ennek amúgy idestova másfél hete,de az idő hiány(az-az lustaság..)miatt most jutottam el oda,hogy írjak róla.Na de mindegy.:D

Nem tudom,hogy az élményeket hol lehetne kezdeni sorolni,de talán a külföldiekkel,a spanyol és lengyel delegációval kezdeném.Mi(az-az a 10/A),a spancikat fogadtuk(a spanyolokat,ha nem homár stílusban akarom mondani),akik rohadt jó arcok voltak!:D Nagyon jó volt a stílusuk,az angol tudásuk pont elég volt arra,hogy jókat el tudj velük beszélgetni,és nagyon jó humoruk volt,nagyon sokat lehetett velük röhögni!:DD 7-en voltak,névszerint,a 3 hölggyel kezdve:Inez(uh... ő egy kicsit beteg,de ritka jó fej csaj volt:D),Mari,Lorena,Jesus(őt én fogadtam,és nagyon jól jártam vele!:) ),Juan(visszahúzódó,elsőre,amikor megszólal,akkor meg rohadt vicces:D),Paco,és Hosé(Paco kissé flegma,de amúgy stílus,Hosé pedig vicces,és stílus volt:D).

A lengyelekről való beszámolót elég rövidre zárnám,révén mi nem is őket fogadtuk,és nem is igazán ismertem meg őket.Kivéve Kasia-t,és Oliviát:Kasia nagyon aranyos volt(közös pikcsör is van vele,awh yeah!),Oliwiával beszélgettem egy keveset(közös pikcsör vele is van,awh yeah again!),ő is nagyon jó fej volt,megértem Dorcit,hogy miért bírja ennyire.:)

És az a vicces,hogy én személy szerint néhány magyart is ennek a projektnek köszönhetően ismertem meg,avagy,ha nem is itt ismertem meg,de itt lettem vele jobb viszonyba,vagy hogy mondjam ezt,na értitek.:D

A programok nagyon jól ellettek találva,még mi nekünk(legalább is nekem),aki magyar,ugyanúgy élmény volt elmenni Szegedre,mint a külföldieknek.Szerintem nagyon jól eltalálták ezeket a programokat,és az érzés,hogy 3 napig nem voltunk suliba,több,mint kielégítő volt.:D Azok a programok,amiket mi adtunk nekik,azok abból álltak,hogy Y.Ilyen tömören.Na jó,ez így nem igaz.:D 3-szor vittük oda őket,ez mellett mentünk Pubba,mi kivettük a spanyolokat focizni,én Jesusnak megmutattam a Móravárost,és Evelinnél is összegyűltünk,Just Dancezni(Ricky Martin forever!).Ez utóbbi több,mint nagyon vicces volt.:D

Most már csak egyrészt egy kisebb zárást tudok írni:ezek után tűkön várom az októbert,és azt,hogy megint találkozzak velük,meg hogy megint odaordítsam Juannak,hogy Ricky Martin,meg hogy egy pár napig megint egy más világba éljek.Valami viccesbe,valami élménnyel telibbe,valami gondtalanba.:)

Másrészt:egy kisebb vázlatszerű összegzést írnék arról,hogy milyen új tapasztalatokkal,ismeretekkel bővültem,milyen élményeket szereztem(még)ezen pár nap alatt:

A spanyolok és a lengyelek viccesek

Főleg Juan:DDD

A disznószarról való éneket hallgatni vicces,utána még viccesebb,utána egy kicsit már fura

Egy igazi lovász a szőrén üli meg a lovát!

Ha a szőrén ülöd meg a lovad,és férfi vagy,egy kis időre úgy érzed,hogy na neked sem lesz gyereked ezután...(if you know what i mean)

Ópusztaszeren kaphatsz olyan cukrot,ami jóval olcsóbb,mint a Haribo,és van olyan finom is.És Inez nem szereti.

Ha a gyerekeimet tényleg Luke-nak és Leia-nak akarom elnevezni,akkor erről le kell mondanom:a Leia név normális név,itt Magyarországon is használatos,csak a Luke hangzik hülyén,így Luke mindig féltékeny lenne Leia-ra,mert neki még normális neve van.(sad strory:( )

Nálunk a csocsó asztalitenisz.A spanyoloknál nem.Nagyon nem..

A Mario Karthoz béna vagyok

További szép estét!:)

Képek

Ha bárkire ránézünk,akkor keletkezik az adott személyről egy kép a fejünkben,ha megismerjük,akkor ez a kép változik/kibővül,vagy ilyen,vagy olyan irányba.Vannak olyanok,akik ezt a képet direkt,néha erőszakosan befolyásolni akarják.Akarnak valamit mutatni akkor,amikor rájuk nézünk,és akarnak mutatni valamit akkor is,amikor megismerjük őket.

Ezek a képek lehetnek negatívak.Direkt megvilágíthatjuk a problémáinkat,azért is,hogy más meghallgassa őket,és segítsen rajtuk,és sajnos azért is,hogy sajnáltassuk magunkat,és mert feltűnési viszketegségünk van(eléggé jellemző a nagyjából 12-13 éves,a "lelki összeomlásuknak" Facebookon hangot adó lánykákra.Biztos sok szörnyűség éri őket a játszótéren,vagy nem tudom..).És lehetnek ezek a képek pozitívak.Megvilágíthatjuk azt,hogy mennyire elégedettek vagyunk azzal,amink van,amit kaptunk az élettől,azt,hogy egyes sikereinknek mennyire örülünk.És ezek a pozitív képek lehetnek egyfajta maszkok,azért,hogy más ne lássa,hogy mi zajlik le legbelül.Hogy ne lássák,mit élünk meg,milyen vívódásaink vannak,hogy még akkor is,amikor mosolygunk,milyen problémán kattog az agyunk.

Személyes tapasztalat,hogy ahogy érünk,sokszor egyre inkább magunkra akarjuk húzni ezt az álarcot,már csak azért se akarunk megnyílni,és makacskodunk.Pedig,egyszer mindenkinek meg kell valaki felé nyílnia,és ezt nekem is el kéne fogadnom.

Végére:Ha egyszer magunkra húzunk egy álarcot,és elkezdjük érezni,hogy nehéz,és nyomja az arcunk,meddig bírjuk ki,hogy ne vegyük le?

U.I.:a következő végére biztos nem rakok utóiratot,teljesen felesleges...