Bár meghalhatnék. Úgy hogy senki se emlékezne arra, hogy léteztem.

A magány bekopogtatott és én ajtót nyitottam neki, hogy ne legyek olyan egyedül...

-psychosocial69

Néha félek hogy itt ragadok, hogy soha nem tudok majd elmenni erről a helyről és itt kell maradnom örökre, csapdában.

Életem értelmének hívom. Mert az is. Nélküle már itt se lennék.

"Baba nem vagyok jól lelkileg.. Valami nem oké.."

Ő: fél óra és ott vagyok, menjünk el sétálni, beszélgessünk.

Nem történt semmi csak szép lassan elkopott...

Elefánt

A véletlen is direkt történik

Nem szeretnék mást, csak sírni. Kisírni magamból minden fájdalmat. Nagyon nem vagyok jól. Szükségem van segítségre. Hideg van és fázom.

Azt hittem képtelen vagyok az orgazmusra férfival. Kiderūlt hogy csak egyes férfiakkal.

Mondhatnám, hogy jobban szeretlek az egész világnál, de Te vagy a világom…

Mert nagyon szeretem. És nem csak arról van szó, hogy találtam valakit, akinek most ezt kimondhatom. Nem, én megtaláltam azt a személyt, akinek ezt egész életemben mondani akarom.

Megint romlottak a jegyeim. Nem érdekli ōket hogy miért.

Ne legyen ilyen többet. Telefonozzak kevesebbet. Mi azhogy kettes? Eltiltsunk a barátodtól? A Rebekának is van barátja mégis tud tanúlni....

Nem is érdekli ōket, hogy mi az ok. Mert nem érdeklem ōket én magam sem.

Nem vagyok szomorú, de nem is vagyok boldog. Nem érzek mást, csak ürességet. Nem azt mondom, vannak dolgok amelyek boldoggá tesznek, és olyanok is, amelyek fájnak. De már egyik sem érdekel igazán…

Furcsa dolog a sors. Tavaj még azt mondtam volna, nem kell ez a fiú, mert túl aranyos. Idén már ō minden vágyam, mert annyi rossz fiú vágott át, hogy már csak arra van szükségem, hogy valaki azt mondja szeret és magához öleljen.

Vajon normális nem vágyni arra hogy bemutasson a családjának?

Megcsaltam álmomban.

Honnan tudom hogy szerelmes vagyok-e?