Én(definíció)

Furcsa, lélegző élőlény. Szereti a magányt, mégis megőrül tőle. Utálja a társaságot, mégis vágyik rá. Kusza összevisszaság.

Lényeg

Igen, amikor darabokra törik valaki furcsán bölcs lesz. Hirtelen átértékelődik minden szó, minden mozdulat. Mégis minden ugyan oda idéz vissza minket. A pillanathoz, amikor minden összedőlt. Ez lenne a lényeg? Magunkban keressük a hibát, mikor nem is mi okoztuk a katasztrófát.

16

Ha ezt látod, szeretlek.

15

A legnagyobb félelmem az, hogy az is jobban megfog majd, akivel éppen összefutsz az utcán.

13

Mert a szívből írt regényekre az egy szavas válasz nem válasz.

12

Ha elvesznék a gondolataim között, mondd, megkeresnél?

Univerzum Ha "érezlek" nincs más a világon, csak mi. Nincs más, csak a pillangók a hasamban, csak a szapora szívveres.. az univerzum megszűnik es csak ketten leszünk, akik léteznek. De ez is megszűnik, mint minden más. Azután majd az univerzum újraéled, de más formában. Más formában és szívében tátongó hatalmas lyukkal, a te hiányoddal.

Érted Veled, nélküled, melléd, mögéd, eléd. De mindent csak Érted!

04

Az énem pontos definíciója: csalódás.

02

Lassan hajnali kettő. Még mindig szeretlek.

01

Csak Te és csak Én.

Boldog Nem is gondolok rád, mégis minden körülötted forog. Tudod, mint a Föld a Nap körül. Te vagy a központja mindennek, ami én vagyok. A legfontosabb támaszpont, az egyensúlyt nyújtó legfőbb elem. És én csak végtelenül boldogan keringek körbe körülötted újra és újra. Semmi tudat, semmi ösztön. Csupán a boldogság.

Gyertya Próbálj ki valamit, ami nem te vagy. Egy idő után hozzád fog kapcsolódni, részeddé válik és teljessé tesz. Lehet a legjobb lesz benned, lehet az tesz majd tökéletessé. Gondolj bele. A gyertya kanóc nélkül csak egy viaszdarab.

Tényleg? Azt mondtad a szeretet megoldás minden kínra. Azt mondtad mindenen átsegít majd. Az egyetlen dolog amire csak rájönni segített, az az, hogy rábaszok így is-úgy is. Furcsa ez a kommunikáció. Pozitív dolog negatív értelemmel. Szóval a szerETET, ami igazából gyűlÖLET? Tényleg…

Maraton

Én: utánad. Te: előlem.

Emlékszem Emlékezz hát te is, hogy milyen volt az első csókom íze. Mert én emlékszem a tiédre. Éreztem benne vágyat, kísértést, de az őszinte érzéseidet is elnyomta a bódulat amit megadott neked az, amire én nem voltam képes. Így hát kérlek arra, emlékezz. Milyen volt az utolsó csókom íze? Tán a gyűlölettől keserű? A vágytól édes? Vagy esetleg a kettő keveredése adta meg neked azt, amit kívántál, azt ami nem én voltam.