Olyan kibaszottul val贸dinak t疟nt. Ahogy 谩t枚lelt, ahogy megnyugtatott, olyan boldognak 茅reztem magam. Azt hittem ez a val贸s谩g. Azt hittem m茅gsem ment el. Azt谩n meghallottam a keserves s铆r谩st. Hirtelen az 茅desanyja arc谩t l谩ttam, zokogott, alig tudott megsz贸lalni. Vele s铆rtam. Ut谩na fel茅bredtem. A k枚nnyeimt艖l volt vizes a p谩rnahuzat.
Nem 茅rtem hogyan vagyok k茅pes m茅g mindig t茅ged szeretni. Megannyi szenved茅st okozt谩l, 茅s tudom, ha visszamenn茅k hozz谩d, csak egy 煤jabb darabot vesz铆ten茅k el 枚nmagamb贸l. De szeretlek, m茅g ennyi id艖 ut谩n is csak t茅ged szeretlek. Pr贸b谩ltalak elfeledni, m谩ssal helyettes铆teni, mindhi谩ba. Te vagy a legszebb t茅ved茅sem 茅s ak谩rmennyi f谩jdalmat elviseln茅k, ha tudn谩m, hogy te v谩rsz r谩m..