Te fel sem tudod fogni,hogy mekkora fájdalommal jár mikor a tested tárgyként van használva. Fogalmad sincs, hiszen téged nem bántottak. Neked fogalmad sincs, milyen hatással van ez rád. Nem tudod, milyen a kikapcsolni az agyad, csak hogy ne pusztuljon bele a fájdalomba. Nap mint nap küzdeni magaddal és a világgal.

Fogalma sincs senkinek, mennyire beteg lettél. Nem tudatják mennyire utálod magad,hiszen nem tudod nekik elmondani mert te szégyelled magad, de mindegyis nem élték át, nem tudhatják. Nem tudhatják, hogy ezt a terhet sosem veheti le rólad senki és egyedül kell küldened a démonokkal. Fogalmuk sem lehet arról hogy esténként újra és újra átéled, és mikor már azt hiszed elmúlik a nap minden percében ott lesz a veled a kép. Róla majd magadról. Senki nem tudhatja mert te azt hiszed megoldódik. De ez veled marad. Nem tudod lemosni bármennyire küzdesz. Ott lesz. Veled lesz.

Nem a te kereszted mégis te cipeled.

félek, hogy a végén vissza gondolok és bánni fogom.

Miért kéne elfogadnom, hogy akárhányszor csak teheted megjelensz és minden remek sőt csodás komolyan, majd újra eltűnsz. Sosem volt normális, és nem tudom hogyan tudnám elengedni azt az embert akire szükségem van de a legjobban ő bánt.

Hiába beszélek ha nem hallja meg senki hangom, ha nem értik szavaim.

Remélem boldog vagy, és mindent megkapsz tőle amit kell egy normális kapcsolatban. De tudod mit? Te sosem vágytál igazán erre. Te a szenvedélyre, szerelemre vágytál mint én. Mi kapcsolatunk szenvedélyesen őrült szerelem volt. Semmi kétség afelől ha találkoznánk nem sokáig bírnánk egymás nélkül. Én nem bírnám. De te tudod. Érzem, hogy te sem.

Neked ott van ő. Vele próbálsz jobb lenni és felnőni. Sikerülni fog? Boldog leszel így?

Tudod, egyszer ha vége lesz és eszedbe jutok remélem késő lesz. Én nem menekültem máshoz, más karjaiba. Én egyedül teszem túl magam rajtad! Egyedül küzdök meg nap mint nap a démonjainkkal. Nekem nem fogja más a kezem, nem játszom el hogy minden rendben van. Ha azt gondolnád, hogy minden rendben van velem, akkor ne tedd kérlek. Mert nincs!

Nélküled csinálok mindent végig. Nélküled.

A közös terveinket ásom mindig egyre lejjebb, amíg te vele igyekszel megvalósítani, de ő nem én vagyok!

Egyáltalán tudod miért teszed ezt? Valaha komolyan gondoltad?

Lehet igaz.

Nem is Te hiányzol nekem,hanem a fejemben elképzelt éned. A szeretet amit egyébként sosem kaptam meg tőled, de mégis tőled vágyom rá.

Elmúlik. Elmúlik, mert én szeretném. Szenvedek. Szenvedek, miattad mert nem értelek meg. Igazad volt. Igazad volt, elkellett hagyjál mert jobbat érdemlek annál mint te valaha is tudnál adni. Szeretlek. Szeretlek, pedig meg sem érdemled.

A halál az a pont ahol véget ér a fájdalom.

Life’s better when nobody knows anything about you.

Emlékszem mindenre. Emlékszem hogy úsztam a boldogságban miközben csak néztelek és csodáltalak. Bár már lehet te nem is gondolsz sőt emlékszel rám, én mai napig veled álmodom. Te vagy az utolsó és az első gondolatom nap mint nap. Utállak érte sőt gyűlölöm az egész lényed. De túl gyenge vagyok. Túlságosan félek elengedni.

De tudod így is mindenben téged látlak és rád emlékszem. Olyan szép volt, és én annyira szeretlek...

Tudod mi a legelviselhetetlenebb? Amíg te a barátnőddel élsz együtt addig én a kibaszott telefonomból sem tudlak kitörölni, nem hogy a szívemből..

Annyira szeretnélek gyűlölni csak egy kicsit legalább. Az összes reményt kiűzni és elégetni...

Sosem fájt még ennyire semmi mint hogy átkozottul szeretlek téged.

használati utasítás

most szeresd. most szeresd, mert el fog menni. itt fog hagyni, meglátod, és ha egyszer itt hagyott, nem fog visszajönni. ha egyszer eldönti, hogy nem akarja ezt így, akkor ennyi volt. vége. ha egyszer eldönti, hogy nem kellesz neki, akkor ez van. egyedül maradtál. nélküle. és senki nem fogja majd tudni pótolni. pótolni a pótolhatatlant. ne engedd neki, hogy ezt érezze. ne engedd neki, hogy feleslegesnek érezze magát, mert akkor bizony a te hibád lesz, hogy elment. csak nézed majd, ahogy elsétál, és akkor fogsz rájönni, haver. akkor fogsz rájönni, hogy őt bizony a világon mindennél és mindenkinél jobban szeretted, és képtelen voltál eléggé kimutatni neki. ne engedd meg neki, hogy elsétáljon, ne bánj úgy vele, hogy el akarjon sétálni. ha elfut, fuss utána. fuss, ahogy még soha. mire vársz? ott van az orrod előtt, teljes szívéből szeret téged, te pedig csak nézed, látod, ahogy távolodik, mégsem teszel semmit?! miért? nem ezt érdemli. legbelül, a szíve legmélyén érzi, hogy csak azért kell ilyen lassan sétálnia, hátha utoléred. te mégsem teszel semmit. miért? miért játszol vele? miért csak akkor jössz rá, hogy fontosabb mindennél, mikor látod elmenni? mikor rájön, hogy jobbat érdemel nálad? és bármennyire is tudja ezt, mégis veled van. mindenki bolondnak hívja, én szerelmesnek…

de

figyelj rám, most figyelj. tudod milyen nehéz olyan embert találni egyetlen élet alatt, aki minden szarság ellenére ott van melletted? aki elvisel mindent, amit csinálsz, és a jó útra terel, amikor letérsz arról? aki csak neked akar jót, előtérbe helyezve téged mindennel, még saját magával szemben is? aki csak segíteni akar, te mégis idegesítőnek hívod, mert nem akarod felfogni, hogy igaza van?! aki elfogadja a hülye szokásaid? aki vállat ránt afelett, ha megbántod, és nem szól vissza semmit, pedig tudna olyat, amivel ő is megbánt téged, mert tudja, hogy csak ideges voltál, vagy éppen rossz napod volt, és tudja azt is, hogy nem gondoltad komolyan?! tudod, milyen nehéz olyan embert találni, aki az egész szívét odaadja neked, aki csak jót akar, és nem érdekli, ha ebből neki semmi boldogsága nem származik? tudod, milyen nehéz megtalálni azt az egy embert, akinek te leszel AZ az egy, akiről éjszaka álmodozik, aztán ordítva sír, de mégsem hagyja ott, ennyi rossz ellenére sem? tudod?

tudod, milyen nehéz megtalálni azt az egyet, akinek ugyan rosszul esik, ha egy napon keresztül nem válaszolsz az üzeneteire, de ha válaszolsz végre, akkor attól az egy üzenettől a világ legboldogabb embere lesz? tudod, milyen nehéz olyan embert találni, aki leírja neked ezerszer, hogy szeret, és már attól gyorsabban ver a szíve, hogy te egy szívet visszaírsz neki? tudod, milyen nehéz olyan embert találni, aki megvéd téged mindenki előtt? aki kiáll érted, a saját barátaival szemben, és megmondja nekik, hogy igenis téged szeret, mert te jó ember vagy és nem foglalkozik azzal, ha nekik nem vagy szimpatikus? tudod, milyen nehéz olyan embert találni, akinek minden reggel te vagy az első gondolata este pedig az utolsó, miközben te másnak írogatsz?! ő ezeket végignézi. ahogy mással vagy, ahogy másnak írsz, ahogy mással foglalkozol. ő végignézi, és még így is napról napra jobban szeret. szeret téged, haver, és te mégis képtelen vagy felfogni. ha nem őt akarod, engedd el. engedd, hogy elsétáljon. hagyd, hogy keressen valakit, aki tényleg megérdemli ezt a sok szeretetet, amit neked ad. hagyd. viszont ő akárhányszor elsétálna, mindig utána mész. miért? vagy foglalkozz csak vele, vagy engedd, hogy másnak legyen az első, ha már neked nem az. ő az egyetlen biztos pont az életedben, te mégis őt helyezed utolsó helyre. ha a haverok nem érnek rá, akkor nála alszol, ha nincs más, akkor találkozol vele, és ha más nem ír vissza, akkor esetleg leírod neki, hogy szereted. leírod neki, mennyire szereted, mert szereted, efelől nincs kétség, de nem tudsz a szemébe nézni, megfogni a kezét, és megköszönni neki, hogy van. miért? mitől félsz? félsz attól, hogy szereted? félsz, hogy jobban fogod szeretni, mint amennyire akarod? pont ez lenne a lényege, tudod? pontosan ez. hogy szeress. hogy feltétel nélkül, önzetlenül szeress. hogy őt szeresd. őt, aki megtett érted mindent, és te még csak észre sem vetted. őt, aki mindig ott állt melletted, és kirángatott a gödörből, amibe azok az emberek löktek, akik miatt vele nem foglalkoztál. ott volt melletted, és letörölte az összes könnyed, akkor is, ha te még azokat a könnyeket sem vetted észre, amiket miattad ejtett. éjszakákat sírt át miattad, és neked még csak fel sem tűnt. fel sem tűnt, mekkora fájdalmat okozol neki. senkinek sem tűnt fel, mert nem mutatta. és tudod miért? mert ha elmondja, mennyi fájdalmat él át miattad, akkor mindenki téged okolt volna. ki mást? meg is érdemelted volna, de ő nem akarta, hogy bántsanak téged emiatt. emiatt, mert tönkreteszed őt. hogy miért? mert szeret téged, tudod? szeret. téged szeret. nem mást. csak téged. teljes szívéből. te mégsem értékeled.

megmondom, mi lesz most: fogod magad, haver, és elmész hozzá. ha ott vagy, szépen felhívod, hogy engedjen be, és mikor beengedett, egy szó nélkül megcsókolod. de úgy, ahogy még soha, senki azelőtt. ahogy még soha, senkit azelőtt. mert szereted. szereted, és ha már ekkora idióta vagy, hogy erre az utolsó utáni pillanatban jöttél rá, akkor most hozd helyre, amit elrontottál. hozd helyre, mert istenemre esküszöm, nem lesz még egy, aki így szeret. ne akarj az a semmirevaló szar lenni, aki ott fekszik a felesége vagy férje mellett 50 évesen, és arra a lányra vagy fiúra gondol, akiért ezeket meg kellett volna tennie. mert ha most nem mutatod meg neki, hogy szereted, akkor viszont más meg fogja, és a feleséged/férjed, aki mellett fekszel, biztos, hogy nem ő lesz. és akkor, azon az egy nyomorúságos éjjelen, amikor az ágyadban forgolódsz, és ez a gondolat arcon vág, már késő lesz. kurva késő. és akkor nem ő lesz a hibás. nem ő lesz a hibás, mert ő mindent megtett érted, foggal-körömmel kapaszkodott beléd, kettőtökbe. mindent megtett, nem magáért, érted. te mit tettél? azon kívül, hogy leírtad neki minden este megszokásból, hogy szereted? mit tettél? megváltoztál érte? ő változott érted, pedig ha úgy nem szeretted, ahogy van, akkor azt sem érdemelted volna meg, ami miattad lett. nem érdemled meg őt, haver, nem érdemled meg. és majd, évek múlva, ha megelégeli ezt az egészet, akkor fogsz rájönni, mikor egyik reggel egyszer csak eltűnik. mikor hazaérsz a munkából, és nem lesznek a ruhái a szekrényben. mikor otthagy. mintha soha nem is lett volna.. akkor fogsz rájönni, hogy össze kellett volna szedned magad, felkaparni az érzelmeid a földről, mert attól, hogy ma még ott van melletted, nem biztos, hogy holnap is ott lesz, ha nem becsülöd meg őt mindennél jobban.

- gősizsófi, 20190318.

Maga vagy a csoda!

Bár elmondhatnám mennyire szeretlek téged.

tartozom magamnak egy bocsánatkéréssel, mert hagytam, hogy olyan dolgok történjenek velem, amiket nem érdemeltem meg

Téged szeretni fájó.

De nem tudom, hogyan lehetne nem így tenni.

Annyira gyűlölni akarlak, mindent a fejedhez akarok vágni amivel valaha megbántottál, zokogni és üvölteni akarok veled, de az egyetlen dolog amire gondolni tudok hogy mennyire hiányzol.