Milyen jó lenne a gyerekeinknek egyszer elmesélni a mi sztorinkat

Jövő

Tegnap voltunk 2 hónaposak. Eljöttél értem és átmentünk hozzád. Hosszas fetrengés után beszélgetni kezdtünk. Nem a szokásos hülyeségeinkről, hanem komoly dolgokról, például a jövőnkről. Cirógattad a hajamat és néztük a plafont. Nem volt csend, mindig beszélt valamelyikőnk. Annyira csodáltalak. Kész terveid vannak, bízol magadban és tudom hogy meg fogod valósítani a dolgokat, amiket tegnap mondtál nekem. Kész képed van arról hogy mi lesz veled 1,2 vagy 3 év múlva. Elképesztően összeszedetten beszéltél, így én még sose láttalak. Én nem mondtam semmit a jövőről. Egyetlen egy dologban szeretnék biztos lenni, hogy majd 3 év múlva is én legyek a szemed fénye. Te azt mondtad, hogy egy lány elé fogsz letérdelni életed során. Majd a lány elé akinek megkéred a kezét, akivel boldogan együtt fogtok élni. Nem mondtál semmi konkrétat, csak azt hogy “a lány”. Mindig azt mondod, hogy nem fog senki kelleni már neked rajtam kívül, én mindig mondom hogy ne legyél biztos ebben. Amikor mondtad hogy a lány elé fogsz letérdelni, vegyes érzelmek voltak bennem. Boldog voltam mert tudom, hogy ezt még senkinek nem mondtad, de szomorú voltam. Tudom hogy nem én leszek az a lány. Pedig nekem ez az álmom. Szeretném hogy ez legyen a jövőm.

🤪

!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Augusztus 24 -én magyar tumblr-sök url címeit kis papírdarabokra felírva szétszórjuk Budapest különböző pontjain(metró-, busz-, villamos megállókban, nevezetességeknél, tereken, stb.). Ha szeretnéd, hogy a te címed is felkerüljön, akkor lájkold ezt a postot és reblogold, hogy minél több emberhez eljusson! :)

De amikor elsőnek belenéztem a szemedbe, tudtam hogy több leszel, mint bárki más

Viszonzatlan ölelések.

Megint kezdődik elölről az egész. Másokkal ismerkedik. “Barátkozik”. Egyre jobban megszereti őket, mert nem olyan szürkék,mint én, s végül a süllyesztőben végzem. Vajon egy emberöltő alatt hányszor történhet meg ez velem?

Ketten, én és az üresség

Szükségem van egy ölelésre. De nem amolyan gyorsra ami annyiból áll hogy megöleljük egymást és rohanunk is tovább a dolgunkra. Egy igazi ölelést akarok, amitől érzem hogy fontos vagyok, szükség van rám, egy olyanra van szükségem ami összerak amikor rossz hangulatban vagyok.

(via csak-lelegzem)

Szeptember 10.-én minden tumblis lány és fiú rajzoljon fel a kezére egy nagy “t” betűt (de úgy hogy látszódjon) és mellé irjon egy boldog smileyt, ha boldog, vagy egy szomorút, ha rossz kedve van. Akinek boldog van a “t-je” mellett, pacsizz le vele, akinek szomorú, öleld meg :) Reblogold, ha tetszik az ötlet, jusson el minél több emberhez !

Kedves B.!

Ha ezt olvasod, tudom hogy érzed, hogy rólad van szó. De úgysem fogod látni soha. Ha mégis.. akkor hát hozz rágcsálnivalót, ugyanis most elmesélek mindent amiről tudnod kéne.. de mégsem mertem elmondani neked, mert tudom hogy nem érdekelne és csak zavarnálak. Mindketten tudjuk, hol kezdődött a történetünk.. illetve azt hiszem nem engedhetem meg magamnak hogy ezt mondjam. Helyesbítek. A történetem. 1 éve. Az egész egy hét volt. Csak egyetlen hét. Mégis megváltoztatta az életem. TE voltál az aki megváltoztatta az életem. Mert sosem voltál csak “egy srác”. Számomra te vagy “a srác”. Különleges vagy. És nem érdemeltelek meg. Mindig olyan kedves voltál hozzám. Mindig jót akartál nekem. Te voltál az, aki odajött megvígasztalni azzal a csodálatos mosolyoddal ha sírtam, és megöleltél. Te voltál az aki úgy nézett rám… hogy nem tudom szavakba önteni. A tekinteted egyszerre volt közömbös és tüzes. Néhányszor azt sugallta, hogy szeretsz. Néhányszor pedig azt hogy utálsz. De tény, hogy ezzel a tekintettel számtalanszor összetalálkoztam. Talán azért, mert néztél? Vagy csak megérezted hogy én a szerelem csodálatos érzésében úszva bámullak téged, ezért néztél te is rám? Mondd, rám néztél volna magadtól? Jelentettem neked valaha is bármit?Azt hiszem.. ezt sosem fogom megtudni. Mindenesetre életem legszebb hete volt ez tavaly. Még akkor is, ha a visszautasításod után nem aludtam éjszaka mert nem tudtalak kiverni a fejemből, és mert tudtam hogy neked is fáj, mert túl jó ember vagy ahhoz hogy szemrebbenés nélkül elviseld azt, hogy valaki más összeomlik miattad. Túléltem. Az életem folytatódott tovább. De ne hidd, hogy nem gondoltam rád. Egy nap sem telt el úgy, hogy ne jutottál volna eszembe. Lett egy barátom. Azt gondoltam, vele boldog lehetek. És sikerült is. 7 hónapig. Képzeld, boldog voltam! Annyira boldog.. és reménykedtem abban, hogy te is. Aztán… Idén is eljött az az egy hét. Gondoltam, hogy van barátom, ezért nem leszel több nekem csak egy régi barát.. vagy talán csak egy ismerős? Naív voltam. Az első pár napon nem beszéltünk. Azt hittem nem is fogunk. Ez bántott. Azt hittem utálsz.. igazság szerint megérdemelném. Beszélni akartam veled. Tudni, hogy jól vagy-e. Ezért megragadtam az első adandó alkalmat és odamentem hozzád. Olyat vicces dolgokat meséltél! És annyira jó volt látni a mosolyodat! Rájöttem hogy mennyire hiányoztál. És eljött a pillanat, mikor megkérdezted hogy velem mi a helyzet. Én pedig.. nem szóltam. Semmi jót nem tudtam elmondani. Rájöttem hogy az életem nélküled semmit nem ér. Tudtam jól hogy nem akarsz tőlem semmit.. mégis reménykedtem. Ismét. Újra. Mint tavaly. Ennek ellenére is összeomlottam. Sírtam. De te megvigasztaltál. A válladon zokoghattam. Ismét. Újra. Mint tavaly. Azt mondtad: “Ne sírj..!” És szerelembe ejtettél a reményt sugalló mosolyoddal. Ismét. Újra. Mint tavaly. Minden pontosan ugyan úgy történt. Nem számított, hogy mi volt ebben az egy évben míg nem láttalak. Az érzésem nem csillapodott. Egy dolog viszont más volt. Nem mertem neked ezt elmondani, mert tudtam jól hogy mi lesz a vége. Pár barátom az én akaratom ellenére kérdeztek meg téged. És lényegében ugyan úgy megkaptam a visszautasításomat. Nem tudom mit gondoltam. Sosem leszek neked elég jó. Ez tény. Véget ért az az egy hét, és újra itthon voltam. Összetörtem. Felvágtam a kezem. Minden egyes vágás az egyik elkövetett hibákat szimbolizálja. Illetve.. van néhány amit egyszerűen csak azért kaptam mert azt hittem elég jó lehetek neked. A naívság rossz. A rossz dolgoknak pedig következményei vannak. A csuklóm alsó részén egy méretes vágás húzódik. Igen. Megpróbáltam megölni magam. Tudtam hogy nem menne nélküled. Sajnos nem sikerült. A penge nem ment elég mélyre amikor rám nyitottak. El kellett raknom hogy ne tűnjön fel senkinek. Azóta nem merem mégegyszer megpróbálni. És végezetül ígérem, igyekszem kilépni az életedből. Ennek ellenére még mindig, minden éjfélkor, minden hullócsillagnál, minden születésnapomon csak egy dolgot fogok kívánni. Ez pedig az, hogy egyszer találj valakit, akivel úgy fogjatok szeretni egymást, mint ahogy én szeretlek téged. Hogy az életeteket áldoznátok egymásért. Mert te vagy az, aki ezt megérdemli. A.B.G.

32.

Fogadjunk észre sem vetted, hogy mennyire önző voltál. Hogy kihúztál engem a mélyből, megmutattad milyen határtalanul boldognak lenni. Miattad új emberré váltam, hittem benne, hogy a csodák léteznek. Majd váratlanul eltoltál magadtól, kihasználtál, átvertél, és azt hitted ez így rendjén van. Visszaestem, de olyan mélyre, mint még soha. Azt hiszed, mások érzelmeivel szórakozni jó vicc, mi? Tudod te, mit éltem át miattad? Hogy mennyi minden megtört bennem? Hogy a tetteidnek súlya van? Hogy miattad nem tudok bízni, szeretni? De te leszarod, hisz nem neked fáj, akkor meg minek érdekeljen, igaz? Akármennyire próbálhatod ebből kimagyarázni magad, de igazán észre vehetnéd végre a saját hibáidat ahelyett, hogy engem okolsz mindenért. És nézz mélyen magadba, mert az, hogy összetörted a szívemet, nem vicc, hanem valami olyasmi, amiért egy ember megbocsátást sem érdemel. Semmi gerinc nincs benned.

Éjszakai gondolatok 1138.

A “csak fáradt vagyok” magyarázat mindig bejön a szülőknél.

Ezazzz

!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Augusztus 24 -én magyar tumblr-sök url címeit kis papírdarabokra felírva szétszórjuk Budapest különböző pontjain(metró-, busz-, villamos megállókban, nevezetességeknél, tereken, stb.). Ha szeretnéd, hogy a te címed is felkerüljön, akkor lájkold ezt a postot és reblogold, hogy minél több emberhez eljusson! :)

Mosolygok. Mindig mosolygok, ha valami fáj. Mi mást tehetnék?

Kedves Anya/Apa!

Vedd csak el a telefonom, de akkor a gondolataimat is a személyről ,aki miatt rajta lógok. Tilts csak el a barátaimtól, de akkor attól is,hogy magányos legyek. Szabd meg,hogy mikor aludjak, de akkor légyszives szólj az agyamnak hogy korlátozza a gondolataim számát. Ordíts velem,amiért nem viselkedem jól, de akkor vedd el a hallásom előtte. Bánts meg a szavaiddal, de kérlek az érzéseimet is tüntesd el. Mondd el,mekkora teher vagyok, de akkor mondd meg a lelkiismeretemnek,hogy ne egye magát. Hordd el a fiút ,aki a legjobb barátom, de akkor a szivemet is ,hogy kiket válogat magához. Szidj,amiért csúnyán beszélek, de akkor az eszemet is,hogy honnan tanultam. Mondd el,hogy szánalmas ha sírok,de akkor azt úgy tedd,hogy az emlékeim is kikergeted a helyéről. És végül akarj eltüntetni azért mert iszom, de akkor a fájdalmaim is ,amiktől olyankor se szabadulok! (via ezosszedoltmintegykartyavar)