“Edzek, mert néha sikerül elhitetnem magammal, ha fizikailag erős leszek, majd belül is megerősödöm valahogy”

—

Vajon ez a fájdalom, amit most, fiatalon átélünk, később hasznunkra válik majd?

fiatalság

bort adogatunk körbe. olcsó cigarettát szívunk. nevetünk. nem törődünk a következményekkel. leszarunk mindent, nem érdekel minket a holnap.

asszem ezt hívják fiatalságnak.

Csak egy tünékeny pillanatunk van arra, hogy élvezzük a körülöttünk lévő dolgokat, és ez a pillanat most van. A visszaszámlálás pedig máris elkezdődött. A jelen pillanat mindig átmeneti. Sosem leszel már olyan fiatal, mint amilyen most vagy.

Neil Pasricha

2019-et írunk.

Mostanság a szavak mellett a tettek sem érnek semmit...

“Lassan vége a nyárnak, szóval el kell döntenem, hogy mely kamu álarccal kezdjem meg a szeptembert.”

— @leszokni-a-dohanyzasrol

Szia Anya!

Tudom, hogy sosem fogod ezt elolvasni mégis leírom, mert… fájt amit a fejemhez vágtál. De egy átkozott szót nem szóltam.

Ha velem kiabálsz sosem fogok visszaszólni, mert nem úgy neveltél. Még te úgy látod, hogy szemtelen, flegma és nem-érdekel-semmi személyiségem van, szerintem ez nem igaz, mert igenis érdekel! Csak nem mutatom ki, mert akkor jobban fáj. Elkönyvelem magamban, hogy én nem így látom és pont, részemről lezártuk.

Azt hiszed ismersz, de ez nem így van. Tudod, ki a legjobb fiú barátom? Tudod, mi zajlik bennem? Tudod, hogy miért válok lassan kővé? Tudod, hogy miért nem érdekel? Tudod, hogy utálom magam? Tudod, hogy a “családi házat” nem érzem otthonnak? Ezek után azt mondod ismersz? Amíg ezekre nem tudsz válaszolni addig, nem ismersz.

Állítólag én vagyok az, aki azért olyan amilyen, mert nem kapott egy hatalmas verést, ha kellett volna és el volt kényeztetve. Ez nem azért van, mert nem emeltél rám kezet. Ez azért van, mert lassan tizenegy éve nem éreztem szülői szeretetet. Érzelmileg analfabéta vagyok és én szeressek és értselek meg téged és Apát is. Az érzelmi nevelésről már rég lekéstetek.

Egyedül tanultam meg, szeretni és gyűlölni. Így amikor szerettem mindig nagyot koppantam, ezért a szótáramból kiveszett a szeretlek és nagy helyet foglalt el a gyűlöllek szó.

Kérdem én, akinek szólási joga sincsen, én vagyok a rossz ember?

Lexa

“Megélni nehezebb, mint beszélni róla”

— Punnany Massif

-Szóval..te egész végig játszadoztál velem?

-Igen, ezidáig. Aztán elkezdtem csalni a játékban

-Ezt hogy érted..?

-Beléd szerettem.

-részlet egy könyvből, amit soha nem fogok megírni ~ @akaromaszerelmed ~

de tényleg úgy érzem, hogy nem tartozom sehova

Túl sok minden van a tumblimon. Az összes szerelemnek hitt fellángolásom. Az összes álszent kétszínű barátom. Az összes csalódásom. Az összes fájdalmam és boldogságom. A furcsa gondolataim. De legfőképp te és mindenki, akit veled akartam pótolni.

“Régóta sodródom az árral. Mert az életem egy kulcs, én meg csak bajlódom a zárral.”

— Tkyd

üljünk be egy autóba, és menjünk el a világ végére, fogjuk meg egymás kezét, ölelkezzünk, feküdjünk le a fűre és számoljuk meg a csillagokat, rúgjunk be, csókolózzunk, beszélgessünk mélyen, tartsunk hosszú szemkontaktust, csináljunk közös szelfiket, aludjunk együtt, féltsük egymást, mutassuk meg mindenkinek, hogy egymásé vagyunk, főzzünk együtt, bulizzunk együtt, táncoljunk együtt, menjünk haza együtt, párnacsatázzunk, viselkedjünk komolyan, aztán viselkedjünk úgy mint két gyerek, segítsük át egymást a nehéz időszakokon, legyünk elválaszthatatlanok, nézzünk egymásra úgy, mintha az lenne az utolsó nap az életünkben, álmodjunk egymásról, hallgassunk jó zenéket együtt, menjünk fesztiválozni.

álmodj rólam, ahogy én is rólad, szeress, ahogy én is szeretlek téged.

“Várunk. Mindig várunk. De elgondolkodtató, hogy a több hónapnyi, vagy akár évnyi szenvedés megéri-e az árát ennek a kévés boldog pillanatnak amit cserébe kapunk.”

@egy-srac-elete

29. Vajon hányszor fordult elő, hogy megbocsátottunk valakinek mert nem akartuk elveszíteni, nem pedig mert megérdemelte a bocsánatunkat.

“Vagy tanulsz a múltból, vagy újra átéled.”

—

Soha a kibaszott kurva életbe semmi nem jön össze. Miért nem érdemlek meg legalább egy kevés boldogságot?