Tumgik
#volt kapcsolat
elfelejthetnelek · 8 months
Text
A nők elképesztőek. Nem mondasz semmit és ők mindent értenek. Ők pedig mindent elmondanak és mégsem értesz semmit.
1K notes · View notes
sorozat-idezetek · 2 years
Photo
Tumblr media Tumblr media Tumblr media
Elit
914 notes · View notes
csacskamacskamocska · 9 months
Text
Életed szerelme
(erről akartam írni, már eszembe jutott) Nem szeretném megtudni, hogy a szerelmem hol ismerte meg élete szerelmét, ha nem én vagyok az. Ez szerintem teljesen érthető. Az tök cuki, amikor tumblr és már sok éve együtt vannak, de biztos vannak, akik nem örülnek a szembesülésnek. Azon gondolkodtam, hogy életem szerelme az aktuális, bár voltak fontos szerelmek, de azért lehetne bogozgatni, hogy melyik miféle volt, hogy egy szerelem összetettségében melyik emberben mi volt a leginkább vonzó. Valójában elég sokan voltak, így gyerekkoromtól kezdve, többnyire egy-egy hosszabb vonzalmat követett pár összevissza kis érzelmi felkavarodás. Szóval volt az a poszt, a kérdéssel, és végiggondoltam, hogy mennyire különbözőek voltak ezek a vonzalmak/szerelmek mennyire másfajta vágy vezérelte mindet és ez milyen érdekes. Ezért nem tudnék beleszeretni újra valakibe régről és ezért záródnak le a kapcsolataim gyakorlatilag teljesen. Ami mozgatott akkor, az már nincs, amire valaki válasz volt, az már nem kérdés. Hogymelyik volt a legnagyobb, az e miatt teljesen értelmetlen kérdés, meg nyilván az a legnagyobb amit érez az ember, hiszen a többiek iránt érzett semmivel van összehasonlítva. Melyik volt a legszenvedősebb? Na ebben már lehet versenyt felállítani és nem a mostani győzne. Namármost a szenvedéstől/traumától nem lesz értékesebb egy vonzalom! Csak sajnos a rossz jobban nyomot hagy és ezért jelentősebb érzelemként emlékszünk rá. :( Ezért még az is előfordulhat, hogy valaki azt mondja a csodás kapcsolatára, hogy nagyon jó, nagyon boldog most, de volt ennél nagyobb szerelme is, pl akibe reménytelenül volt szerelmes. Azt gyanítom, hogy a pasik nem szoktak ilyeneket kibeszélni, mi nők viszont gyakran. Így van rá lehetőség, hogy újra átgondoljuk, tisztogassuk az érzelmi életünket és valami nagy vonzalomra rásóhajtsunk, hogy az mekkora fasz volt te jó ég. és onnantól már a mekkora fasz volt marad meg. Vagy akinek van öniróniája, azoknál a nagy röhögések, hogy mit meg nem tettünk érte, azért a faszért, te jó ég! És ez gyógyít, tisztít, felold. A férfiaknak ezek csak névtelenül, a tumblin. Nem ugyanaz. Kapcsolatban meghallgatni a másikat a volt szerelmeiről – ahhoz kell megfelelő önértékelés, nem a szépségersenyhez!
Tumblr media
31 notes · View notes
cloud-breakingdreams · 11 months
Text
Beszéljünk a traumákról? Beszéljünk.
Okoztam neked? Rendben, elfogadom.
Én vagyok a "toxikus volt barátnő"? Legyen, ezt is elfogadom.
Ha számodra az a toxikusság, hogy valaki időt akar veled tölteni, mert szeret, akkor használd nyugodtan ezt a szót rám.
Már nem érdekel.
De akkor mikor legközelebb arról beszélsz, hogy én milyen toxikus voltam, kérek említsd meg azt is, hogy te is az voltál.
Mert azzal kidobni valakit, hogy "azért nem szeretlek már, mert túl sok voltál, mert túl sok időt akartál velem tölteni, és túl törődő voltál" az sem egészséges.
Abba belegondoltál, mikor te arról beszéltél, hogy én okoztam neked traumát, mert "nem tudod, hogy az új barátnődnek elég-e az idő, amit vele töltesz", hogy én nem tudom önmagamat adni, egy esetlegesen alakuló új kapcsolatban!?
Mert ugyan tudom, hogy nem ez határoz meg, de mi van akkor, ha megint ezért dobnak, mert én túl önmagam voltam és túl sok szeretetet adtam valakinek?
(csak majdnem egy hete érlelődik ez bennem, szóval ha látod, csak nyugodtan olvasd el, sőt olvasd fel az új barátnődnek, ennél toxikusabb már úgy sem lehetek)
Lexa
23 notes · View notes
mindigradvagytam · 2 years
Text
A következő embernek aki a pasimnak akarja tudni magát:
1. Ha csak a testemet látod vesztettél mert ilyenből már volt rengeteg
2. Ha második opcióként kezelsz akkor jobb ha tudod nem te vagy az egyetlen hűtlen féreg a földön
3. Ha jól érzed velem magad és nem akarsz elveszíteni akkor a barátság extrákkal lehetőséget felejtsd is el
4. Ha úgy érzem hogy nem számíthatok rád mindent megfogok oldani egyedül és te ekkor már vesztettél
5. Ha már nem haragszok és csenddel büntetek nincs helyed többé az életemben
6. Ha csak egyszer hazudsz örökké megfoglak kérdőjelezni mert úgyis kiderül előbb vagy utóbb
140 notes · View notes
macskabuzi · 27 days
Text
Vekengő rinyaposzt, egyaltalan nem kerek segitseget meg felesleges tanacsot, toxic positivity-t meg foleg nem, csak jobb ezeket kiirni magambol ahelyett, hogy csak magamban emesztenem
Biztos jo azoknak akiknek a parkereses nem veget nem ero csalodassorozat, akik vonzoak, ertekesek, izgalmasak, akiket kivan a masik nem, akar feltetel nelkul.
En egyik se vagyok. Van sok dolog amire buszke lehetek es amiben erteket kepviselek, de Ertektelen vagyok mint ferfi
Nekem csak az jut, hogy otthon bámuljak ki a fejemből, kattogjak mit basztam el megint, miért van az, hogy fittebb vagyok mint valaha, tudatosabban öltözködök (általában), messze jobb az attitűdöm és kommunikációm mint bármikor, és mégis soha ennyi idő nem telt el amiota tortent barmi.
Aprilisban lesz 3 eve, hogy veget ert az utolso, fogjuk ra kapcsolat, ami volt kb 2 honapos, azota szinte csak elsorandik.
Meg csalodasok.
Szeptemberben lesz 5 eve, hogy az utolso igazan hosszutavu kapcsolatomnak vege lett. Nem a magány gondolata miatt fáj, hogy ahogy haladok elore az idoben egyre valoszinubb, hogy ez igy is marad, hanem az, hogy azt a boldogsagot amit egy masik ember szerelme adhat meg tobbe mar nem fogom atelni.
Ahogy öregszek csak egyre rosszabbak az eselyeim, de egyszeruen nem latom hogyan tudnam elgyaszolni ezt az egeszet magamban, hogy ne erdekeljen innentol kezdve a tarsas let.
65 notes · View notes
stickalittle · 8 months
Text
- Szeretsz az új lakásban lakni?
Ilyenkor nem tudom, mit feleljek. Nem tudom, milyen szeretni egy lakásban lakni.
1. Az első ház, ahová születtem a nagyszüleim udvarában volt egy külön álló szoba-konyha. Nincs túl sok emlékem róla. Sőt, semmi emlékem nincs róla. Egyetlen momentum jut eszembe, az út, amin nagymamám visz az építkezésre a szüleimhez, amikor a saját házukat építették. Erre is csak azért emlékszem, mert elfáradtam az úton, és a nagymamám nem akart felvenni, hogy vigyen.
2. Szüleim háza a második, amiben laktam. Innen már vannak emlékeim kisgyerekkoromból is. A konyha-főzőfülke, ahol lavórban mosakodtunk, mert a fürdőszoba még nem volt kész, aztán a testvéremmel közös szobánk, az akvárium a folyosón... (Erre tisztán emlékszem, mert akkor kezdett el foglalkoztatni, hogy létezik az agyam, mégsem emlékszem semmire, és az akvárium minden részletét megjegyeztem, hogy tudok-e rá emlékezni később.) Ebben a házban töltöttem a tinédzserkoromat, így vannak jó és rossz emlékeim abból az időből. Szerettem ott lakni? Rámondhatom, hogy igen, bár természetesen nem volt választási lehetőségem, így az ott lakás egy alapadottság volt. Ragaszkodtam az ottlakáshoz? Nem. Az első adandó alkalommal el is költöztem onnan egy örökölt sorházba.
3. Fiatal felnőtt éveimet ebben a sorházban töltöttem. Nem volt semmi különös. Se kiemelkedően boldog éveim nem voltak, se katasztrófálisan rosszak nem voltak. Semmi különös emlékem nincs róla, talán csak azok a helyek, ahol dugtam. Szerettem ott lakni? Hát, teljesen közömbös volt.
4. Aztán lett egy hosszabb kapcsolatom, így néha nála laktam, néha otthon. A barátnőm lakásához sem fűznek komolyabb emlékek. Unalmas, budapesti panellakás. Szerettem ott lakni? Hát, nem igazán. A panelt nem nekem találták ki.
5. Később szakítottunk, majd új kapcsolat jött, akit el is vettem feleségül. Hozzáköltöztem. Küzdöttünk a penészes fallal és az egerekkel. Nyilván nem szerettem ott lakni, amikor nekem volt még egy sorházam, aminél semmi ilyesmi problémák nem voltak, csak ahová valamiért ő nem akart költözni.
6. Eladtam a sorházat, hogy az árán elkezdhessünk építeni egy közös házat. Szerkezetkészen vásároltuk, csak be kellett fejezni. 4 szoba volt benne, két fürdőszoba, hatalmas amerikai konyhás nappali. Akkora volt, hogy gördeszkázni lehetett a nappaliban. Plusz kandalló, kurva nagy terasz, három autós garázs és 1000 négyzetméteres udvar. Mivel szerkezetkészen vettük, így adottsága volt a nagy tér, és bár felesleges volt, nem lehetett vele mit kezdeni, de jó áron jutottunk hozzá, mert nem kellett senkinek, mivel talán csak a jóistennek nem volt rajta jelzáloga. Nekem sem kis utánajárás volt mindet leszedetni. A kilátás pedig... az egész Zsámbéki-medencét be lehetett látni. Ennek ellenére nem szerettem ott lakni. Túl nagy volt, és az embert a rabjává tette egy ekkora ház. Ekkor vettem a citromfámat. A citromfa ebben a házban sokszor próbált meghalni, néha egyáltalán nem volt rajta egyetlen levél sem, de valahogy mégis mindig túlélte a dolgot.
7. Úgy alakult, hogy elváltunk. A házat meghirdettük, de nem jelentkezett rá vevő. Külön-külön albérletbe költöztünk. Én a I. ker. Vízivárosba, egy 100 négyzetméteres albérletbe. A mérete ellenére nem volt drága, 160 ezret fizettem érte még egy fél éve is. Azért volt olcsóbb, mint a hasonló lakások az I. kerületben, mivel eléggé lepukkant állapotban volt. Az egyik szobát egyáltalán nem lehetett használni, leszakadóban volt róla a tapéta is. Én meg nem reklamáltam a tulajnál, egyedül éltem, elég volt nekem egy szoba is, és nem akartam, hogy az árát felbassza az égig. Kis vállvonogatással mondhatom, hogy szerettem ott lakni, mert közel volt mindenhez. De határozottan erre sem mondanám, hogy szerettem ott lakni, mert tulajdonképpen nem hiányzik. Zajos volt, szar ablakokkal, poros volt mindig minden. Ez jut eszembe róla, de szinte soha nem gondolok azokra az időkre, amikor ott laktam. Mintha valami álomkép lett volna. Jó hely volt, de semmi különös. Apró erkélye volt, a citromfának pont elég. De ő sem szeretett ott lakni, ezt láttam a beteges-sárgás levelein.
8. Közben mégis sikerült eladnunk a vidéki házat, persze szarér-húgyért, és még azt a pénzt is ketté osztottuk a volt feleségemmel, így OTP barátom segítségével vehettem egy saját lakást Pesten a XIII. kerületben. Felújítottam, mindent a saját kényelmem és elképzelésem szerint. 7. emelet, de ezt már tetőtérnek hívják, hatalmas terasza van, aminek egy részét beépítettem elhúzható üvegfallal. Ez egész nyáron nyitva van, télen majd ide költöznek a terasz többi részéről a növények. Ezt a teraszt szereti a citromfa. Ilyen egészséges zöldnek még soha nem láttam a leveleit. A lakótér loft lakás szerűen egybe van nyitva, plusz fürdőszoba pezsgőfürdős káddal meg gőzkabinnal. Sokat dolgoztam rajta, és dolgozom rajta még most is. Egyszer majd rámondhatom, hogy kész lett. Szeretek-e itt lakni? Jobban, mint az albérletben, és kényelmes, meg ellazít a közeg, de négy hónapja lakom itt, még nincs meg igazán hozzá a kötődésem. Úgyhogy amikor megkérdezik, azt válaszolom, hogy szeretek itt lakni, és remélem, egyszer majd úgy is érzem.
És tudom, hogy nem itt lesz a vége. Lesz még egy házam valahol Olaszországban. Akkor, amikor már nem kell anyámról gondoskodnom, és nem köt ide semmi. Lesz egy házam Olaszországban, egy kis kerttel, ahová a citromfámat kiültethetem a szabadba. Ott fogok meghalni.
87 notes · View notes
starmythelonesurvivor · 2 months
Text
Tegnap este átugrott H., pedig már lefeküdni készültem, sürgős lelki válságot megbeszélni. Belenézett a párja telefonjába! Kitől akarna az ember párkapcsolati tanácsokat kérni, ha nem tőlem, másfél év pocsék párkapcsolat, meg előtte sok sok egyéb vakvágánnyal a hátam mögött én aztán igazán kompetens vagyok. Amúgy így utólag is egyetértek magammal, értelmes, meg építő gondolatokat mondtam, elmagyaráztam szerintem miért rossz ez és ez a személyiségében, és mi miatt kéne magába nézni stb stb. Mikor megmutatta mit fog adni a szülenapjára, viszont kiestem a bölcs párterapeuta szerepéből. A közös képüket belegravírozva egy üveg hasábba. Hát ott kaptam röhögő görcsöt, dehát nem nekem kell megfelelnie, ez a része egyéni. Ha én ilyet adnék, biztos túl is tolnám, közös képes hógömbel, bögrével, párnával. Ha már giccs, fuldokoljon benne az ember. És ha nem látnám kinn az ágya mellett, orbitális hisztit csapnék, zengene a fél világ. Nem is szeretsz, blaahdkdjckdncn!!! Mikor anno az exem megkérte a kezem, az is nagyon giccses volt, akkor is feszengtem volna, ha szeretettem volna. Kis füzetecske “személyre szabott” grafikákkal (a snap chat avatar személyesebb) arról, mit szeret bennem(szép vagyok, és szeretek vele menni, oda ahova ő akar, meg a szex is isteni velem, bár ugye, ha neki jó, akkor nekem is, az nem baj, hogy másfél év alatt egyszer sem volt tőle orgazmusom khhm) és a végén hozzámegyek-e, aztán a világ legbénább gyűrűi. Az anyagiak nem voltak akadály, és mégis olyanokat szerezett, amit sose viseltem volna szívesen. A szüleimnek, meg a nagyszüleimnek is olyan gyönyörű gyűrűik voltak! Amit tőle kaptam, még a zálozsnába sem lenne értelme beadni. De igazán nem ezért nem működött az a kapcsolat. Szeretnék szerelmes lenni, de másrészt meg egy darabig a jövőm építésére szeretnék koncentrálni, nincs kedvem ismerkedni. Nem merem összeszámolni, mennyit költök színházra, újra mozgok, visszatért a kreativitásom, vannak ötleteim, tegnap is azokat valósítottam meg, miközben főztem, takarítottam, meg foglalkoztam nagyanyámmal. Természetesen megint meghalni készül, de már vagy 15 éve. Rám hagyta a dédi reifját, azt tényleg nem tudom hova merném, vagy illene felvennem. Nem fogok én már hál istennek gálákra, meg boros partikra járni, olyan rosszul éreztem magam az összesen, minden egyes bájcsevely az életenergiáimat szívta el. Meg primitív, középkorú disznóviccek azok mentek, de azért legyen nagyon drága az a bor, hú de elegáns! A másfél évben teljesen leamortizálódtam szellemileg. Szó szerint semmiről nem tudtam vele beszélni, pedig megtanultam még kocsiul is, hogy ne legyen mindig csend. Kaja, pia, meg a hú de jó szex, és a minnél t��bb pénz megkeresése, és látványos elköltése. Ennyi érdekelte, és ezt legalább őszintén hangoztatta is, amellett hogy mi milyen boldogok vagyunk.
34 notes · View notes
n-y-c-t-0-p-h-0-b-i-a · 4 months
Text
7'8.
Tudod azt szeretem az egyik legjobban a kapcsolatunkban, hogy habár nem volt mindig minden tökéletes, voltak időszakok amiken át kellett küzdeni magunkat de mindig őszinték maradtunk egymáshoz. Ha probléma volt azt végül mindig megoldottuk. Ha te aggódtál miattunk, hozzád bújtam és odasúgtam hogy te vagy a mindenem, ha én féltem megfogtad a kezem és a szemembe mondtad, hogy én és ez a kapcsolat kell neked, semmi más.
Azt hiszem veled tanultam meg azt, amit előtted nem sikerült senkivel: egy kapcsolat nem állhat csak jó dolgokból, mindig lesznek akadályok, de tehetünk azért hogy akármekkora probléma van és akármennyi idő telt el az őszinteség, a bizalom és a szerelem ne szűnjön meg kettőnk között, ne adjuk fel soha. És mi nem adtuk fel❤️
A mai napig hálás vagyok érted, köszönöm hogy vagy nekem kicsim...
47 notes · View notes
drakvuf · 4 months
Text
Házasodna a gazda VI/15: Finálé
Anna és Attila hazafelé tart. Rövid nyaralás volt, csak egy hajókázásra futotta.
Tumblr media
Meglátogatja a fiatalokat Anikó, hogy kifaggassa őket a kirándulásról.
Tumblr media
Mindketten azt mondják jól érezték magukat, de Anna elismétli huszadjára is, hogy lassan akar haladni az ismerkedéssel. Megtudjuk, hogy bár egy ágyban aludtak, nem volt semmi. Anikó megkérdezi Attist, hogy adott-e jeleket Anna, hogy tetszik neki. Hát persze (nem).
Tumblr media
Ezután a műsorvezető arról kérdezi őket hogyan tovább. Azt mondják folytatják a lassú ismerkedést.
Tumblr media
Anna haján hesszel egy poloska. Biztos Dani helyezte el.
Tumblr media
Még a kamerának is elmondják, hogy lassan, de biztosan folytatják az ismerkedést, aztán Anna meglovagolja a fiút. Ezzel búcsúzunk a fiataloktól. Menekülj Attis. Józsi és Böbe még mindig Dublinban. Most egy vízesésnél turistáskodnak.
Tumblr media
A nő ad egy puszit a gazdának. Hideg az orra, mint egy cicának.
Tumblr media
Leülnek az egyik asztalra kicsit beszélgetni. Józsi szerint olyanok, mint a tinik. A férfi szeretne udvarolni, turbékolni, de nem tud. Megkéri a nőt, hogy tanítsa. A gazda kifejti, hogy fél a visszautasítástól. Böbe célozgat, hogy lesmárolhatná, de nem veszi a lapot. Nem bírja tovább és lekapja a férfit. Erről is az egyik exem jut eszembe.
Tumblr media
Fincsi - mondja a nő. Megegyeznek, hogy ezt a férfinek kellett volna kezdeményeznie. Konzi, vén emberek. Józsi ezután arról kezd beszélni, hogy mindjárt hazamennek. Megbeszélik, hogy megoldják valahogy a távolságot. A gazda elejti, hogy összekötné a nővel az életét. Tovább smárolnak.
Tumblr media
Ezután elmennek ebédelni és Józsi előad egy monológot arról, hogy nem szeret étterembe járni. Izgul tőle. Böbe a kamerának előadja, hogy ő azt szereti, ha a férfi irányít. Szereti, ha egy férfi férfi mellette. Meg kell nevelnie Józsit, mert félős. A nő felhozza, hogy mi lesz velük, amikor hazamennek. Józsi azt mondja, hogy majd kiderül, milyen lesz egymás nélkül.
Tumblr media
Aztán hozzáteszi, hogy nagyon szomjazza a társaságát, szóval muszáj lesz időt szánniuk egymásra.
Tumblr media
Böbe újra inni kezd, hogy elviselje a gazdát. A kamerának azt hazudja, hogy elkezdett vonzódni hozzá. Újra elmondja neki, hogy a férfi dolga a kezdeményezés, szóval össze kell kapnia magát. Hazafelé Józsi újabb monológot ad elő a kamerának. Örül, hogy bevetette a C tervet, mert jól sikerült Böbével a nyaralás. Azt mondja megbotlott, de bocsánatot kért. Házasodhat a gazda.
Tumblr media
Otthon Anikó fogadja a párt. Beszámolnak a fiatalok a kirándulásról. Szar volt az idő, de jó volt. A műsorvezető arról kérdezi Böbét, milyen érzés volt, amikor az utazás előtt Józsi felhívta. Libabőrös volt. Anikó próbálja kicsit terelgetni és megkérdezi nem volt-e rossz érzés C tervnek lenni? Nem. Jó érzés volt. Úgy érzi nyert.
Tumblr media
Mivel a nő teljesen vakon van, a műsorvezető inkább a továbbiakról kérdezi őket. Folytatják az ismerkedést és mindketten pozitívan látják a jövőt. Józsi egyenesen azt mondja: házasodik a gazda. Anikó feladja, nem tudja megmenteni a nőt az öreg creeptől. Böbe elmondja a kamerának, hogy az ő célja, hogy mindenben támogassa a gazdát. Boldog életet és nyulgalmat akar biztosítani a férfinek, mert szüksége van rá. Így van, Böbe - helyesel a gazda.
Tumblr media
Ezzel búcsúzunk a szerelmesektől. Köszönöm, Józsi. Élmény volt. Gergő romantikus vacsorára hozta Kírát. A lány szerint nagyon cuki.
Tumblr media
Előételként smárolnak. Megint megbeszélik, hogy milyen jó együtt. Aztán arról beszélnek mi lesz a nyaralás után. Biztosak benne, hogy megoldják a távolságot. A gazda azt mondja, a dinnyeszezon után ráér Kíráéknál lebzselni. A lány a kamerának azt mondja a kapcsolatuk örökké fog tartani. A gazda pedig elárulja nekünk, hogy szerelmes.
Tumblr media
Megnézik a naplementét és azt kívánják, hogy örökké tartson ez a kapcsolat. De romi. Eljött a nyaralás vége. Kíra maradna még, de dinnyeszezon van és Gergőnek dolgoznia kell.
Tumblr media
Budapestig smárolnak. Folytatnák hazáig, de a reptéren Anikó megzavarja őket.
Tumblr media
Neki is elmondják, hogy együtt maradnak és megoldják a távolságot. Gergő azt mondja olyan mintha évek óta együtt lennének. Annyira örül Kírának, hogy az borzasztó. A műsorvezető minden jót kíván a szerelmeseknek és mi is elbúcsúzunk a fiataloktól.
Tumblr media
Természetesen smárolnak még a kamerák előtt egy utolsót. Kevin és Zsuzsi hajókázni mennek.
Tumblr media
Csobbannak egyet a hűs vízben, aztán búvárkodnak egy kicsit.
Tumblr media
A merülés után újra a citromfákról beszélgetnek. Alig várják a közös életüket tele citrommal. Zsuzsi szeretne citrom lenni. Kevin azt mondja neki, hogy ha citrom lenne, feltenné a polcra és egész nap csodálná, ahogy a citromjait szokta. Ez gyönyörű volt - mondja a lány. Reméli nem lopják el a citromokat, ameddig külföldön vannak. Reméljük.
Tumblr media
Felhívják Anikót, hogy neki is elmondják milyen jó minden. Kevin meglepi a műsorvezetőt és Zsuzsit is: úgy döntött maradnak még kicsit. Igazából azért hívta fel a műsorvezetőt, hogy nézzen rá azokra a citromfákra, ha már arra jár. Ők is elmondják Anikónak, hogy minden okés lesz. Megoldják a távolságot és nagyon szerelmesek.
Tumblr media
A kamerának elmondja Kevin, hogy tetszik neki, hogy a lány bevállalós és nem nyafog. Zsuzsinak meg az tetszik a fiúban, hogy nem vág a szavába és belevaló. Betonoszlopokon áll ez a kapcsolat. Ezzel zárult az idei évad. Erős volt, talán jobb is, mint a tavalyi. Most végre lesz egy kis pihenő. December 4-én indul a Budapest kiránynői, ami egy ígéretes műsornak néz ki, de még nem döntöttem el belevágok-e. Fárasztó ez, na. Jövőhéttől a Gazdák helyett A királyt fogja adni az RTL. Ajánlom mindenkinek. Tényleg nagyon jó. Köszönöm újra @tidaviminek a kitartó munkát. Nélküle olyan zagyvaságok lennének a hogyvoltjaim, mint Józsi gazda monológjai.
36 notes · View notes
nem-hagyhatsz-el · 4 months
Text
Elvesztem.
Úgy érzem több, mint 2 év után először, hogy sehol sem érzem magam otthon. Megtettem azt a lépést, hogy kiléptem egy mérgező kapcsolatból. Önmagamat helyeztem mások elé, mert belefáradtam abba, hogy magamat sosem veszem figyelembe. Viszont most, 2 hónap után kezdem érezni azt, hogy bármennyire is volt mérgező az a kapcsolat, legalább egyben tartotta a lelkem valaki. Üresnek érzem magam, nincs meg az az érzés minden délután, hogy végre megyek haza. Mert nincs jelenleg senki akihez hozzá tudok bújni, meg tudom ölelni egy hosszú nap után. Nem az hiányzik akivel voltam, hanem az, ahogyan néha törődtek velem. Hiányzik a figyelem, a szeretet.
29 notes · View notes
pszichiatriaiintezet · 3 months
Text
Nyílt levél a fiúnak, akit jobban szeretek, mint eddig bárkit az életemben.
Ha megkérdeznek rólad, gyakran elmosolyodom..
A szemeidben mindig láttam azt az embert aki valójában te vagy. Álarcok és egó nélkül.
Sokat gondolkoztam, hogy én valóban mindig saját magamat mutattam-e neked. Szerintem sokszor nem. Az én álarcaimon mindig is sokkal nehezebb volt átlátni. De a te véleményed mindenki más véleményénél jobban érdekelt. Mindig.
Most azt kellene mondanom, hogy csodálatos ember vagy. Az vagy, az álarcok és minden nélkül. Az, aki te valójában vagy. Csoda. Szeretni téged pedig egy furcsa játék. Bele szeretni az álarcaidba. Szeretni téged vakon. Ezt tettem. És nem fogok hazudni, szerettem őket. Volt a vicces, semmi gonddal nem törődő éned. Volt a hideg, durva és érdektelen. Őszintén ez volt amit legkevésbé kedveltem. De az is te voltál. Akkor is melegek maradtak a kezeid.
Annyira nagyon azt akartam, hogy minden jól működjön. Annyira akartalak téged. De mindennél jobban akartam, hogy te is ugyanúgy akarj engem. Akartam azt az undorítóan nyálas szerelmet. Akartam a boldog befejezést. Pillangókat a gyomromban. A rózsaszín ködöt. Az ígéreteket. Felnőni veled. Esőben csókolózni. Dalt írni rólad. Verset. A csodálatos kék szemeidről.
De amint a valóság arcon csapott. Amint megtudtam, hogy ezek irreális dolgok, én már csak téged akartalak. Elfogadni mindeneddel együtt. Várni téged. Az otthonod lenni. Egy menedék akartam lenni. Az őszinte és tiszta szerelem. Ami feltétel nélküli. Amikor nem tudod megindokolni hogy miért szeretsz valakit. Csak érzed. Minden egyes hibájával együtt szeretni. Ösztönözni hogy jobb legyen. A legjobbat kihozni belőle. Támogatni. Mindenben. A szomorúságban, a boldogságban.
A gondolat, hogy elveszíthetlek megöl belülről. Felébredni egy olyan világban ahol te nem vagy. Csak mély szomorúság.
Nem tudom hogy érzel most. Sokat gondolkodhatsz ezen. Mindig érezlek téged. Tudom hogy a szíved soha nem akar hagyni. Tudom hogy a szíved velem van. Mert érzem. De azt hogy mit gondolsz. Azt hogy minden velük történt esemény után mihez akarsz kezdeni azt nem tudom. Sokszor két ember nagyon szereti egymást, viszont nem maradnak együtt.
Megjavítani a dolgokat és kommunikálni nem egyszerű. Főleg, ha két embernek teljesen más a gondolkozásmódja. Más a szerelemről és a szeretetről alkotott képe.
Soha senki nem mondta ezt nekem. Azt hittem régebben, hogy a kapcsolatom normális és nyugodt lesz.
De megérte. Minden sírás és fájdalom megérte. Miattad. Mert a boldog perceinket nem cserélném el semmire. Mikor sírtam a boldogságtól. Mikor azt éreztem, hogy igen, te vagy az az ember akit akarok. Mikor azt éreztem, hogy nincs lehetetlen. Mikor annyira szerettelek, hogy semmi más nem számított. Azt éreztem, hogy igazán élek. Hogy igazán érdemes élni.
Nagyon sokat tanultam ebből. A kapcsolatunkból. Az első, nagy és igazi kapcsolat elveszítése igazán fájdalmas. Főleg ha mindkettőnknek az első igazi és nagy szerelme volt. Képtelen vagyok elengedni téged és te is képtelen vagy rá. Azt viszont nem tudom, hogy megéri-e harcolni egymásért, saját magunkkal. Megéri-e? Minden nagyon reménytelennek tűnik. És nem tudok válaszolni ezekre a kérdésekre. Egy dolgot tudok biztosra, mégpedig hogy nagyon szeretlek. És ha már minden kötél elszakadt. Ha már minden megoldást megpróbáltunk de semmi sem működik. Ha nem tud működni a kapcsolatunk. Akkor el kell, hogy engedjelek. Azért hogy boldogabb lehess. Szerelmem. Hogy láthassam. Az igazi boldogságodat. A lelki békédet.
“ Az életed”
20 notes · View notes
orulunkvincent · 1 month
Text
Tumblr media
Kedves Fruzsina,
Egykori Fidesz szavazó vagyok - így nőttem fel, csakhogy érezzük a súlyát, hogy mit sikerült mégis letenném magamról. 5 éve tapasztalom a saját és a lassan 7 éves fiam bőrén (!!!!), hogy Magyarországon NINCS gyermekvédelem. Nem vagyok se “libsi”, se Gyurcsány-hívő, se “dollárbaloldali”. Egyszerű, gyerekét egyedül nevelő, tisztességes munkából, vállalkozóként élni próbáló nő és anya egy olyan országban, ahol a patriarchális rendszer kimondva-kimondatlanul másodrangúként kezeli úgy a nőket, mint a gyerekeket és az áldozatokat - bármiben témában. Pszichológiát tanult segítő hivatású emberként szívesen mesélek a drámaháromszög elvén alapuló megmentő-áldozat-tettes dinamikáról, a nárcizmus szakértőként a nárcisztikus bántalmazó dinamikáról és a vele kéz a kézbe járó Stockholm-szindrómáról es CPTSD-ről. De maradjunk a tényeknél. Gyermekem védelme érdekében anno az ombudsmanig mentem. Ott feladtam és rájöttem, a rendszer nem fogja öt megvédeni - egy olyan országban, ahol a zászlóshajón lobogtatják, hogy család barát a kormány. Családbarát valóban, csak arról, hogy ki család és ki tartozik A Családhoz, arról Ők döntenek. Újságíróként tudósítottam a Kaleta ügyről - erről miért nem beszél? Én ott voltam, csak a tudósítás az ügyről annyira megviselt, hogy 3 napig sírtam miatta. Az elmúlt 5 évben hiába kértem a fiam testi-lelki-mentális egészséges fejlődésének érdekében többször segítséget a hivatalos szervektől (gyermekvédelmi szolgálatoktól a rendőrségi) nem tudnak és/vagy nem akarnak segíteni. És nem vagyok egyedüli eset. Ideje kinyitni a szemeket és beszélgetni érintett családokkal. Nemcsak beszélgetni, meghallani őket! Én önt nem bántom. Ön is áldozat. Tudom, milyen ott lenni, ahol ön van. Vakon hittem ebben a rendszerben, és fájdalmas volt az ébredés. Meg is kellett gyászolnom az érzést, hogy az ember, akinek a beszédet 16 évesen a Kossuth téren hallgattam és akiben hittem, aki miatt haza költöztem külföldről, mert elhittem az ígéreteit, hazudott, átvert és kihasznált. Mint egy bántalmazó kapcsolat… de éppen azért tisztult ki a szemem, mert volt bátorságom szembenézni a döntéseimmel és kinyitni a szemem a valóságra. Ehhez szükség volt, hogy a saját bőrömön tapasztaljam azt, hogy a rendszer, aki ígért valamit és ígér a mai napig, hazudik és csak üres puffogtatás, propaganda, ájtatosságba csomagolva. Semmi sem szent: se isten, se gyerek, se nő, se férfi - hacsak nem közülük való. Ez a nagy büdös valóság kedves Fruzsina! És higgye el, akiket aláznak, gyaláznak, szidnak és akikről hazudnak a kormány médiában, azok az emberek nyitott szívvel és nyitott tudattal adnak támogatást mindazoknak, akik valóban mélyen önmagukba nézve, őszintén, tiszta szívvel és szándékkal tudnak önvizsgálatot tartani.
Tumblr media
15 notes · View notes
Text
Elmúlik-e végleg
Vannak ilyen semmi közöm hozzá „problémák” amik mégiscsak foglalkoztatnak meg inspirálnak. Egy társaságba járok egy lánnyal, nőnek kéne mondanom mert már nem huszonéves, aki együtt járt a társaságból egy pasival. A lány szerelmes volt, a pasi nem, van ilyen. Szakítottak, kicsit érzelegtek rajta, de tulajdonképpen, érdekes módon, az együttjárásról mi már csak akkor értesültünk miután szakítottak. A fiú mondta, hogy bocs, ha kicsit furán reagálnak dolgokra, de helyzet van. Pislogtam is sűrűn, hogy most mi is történik, beszéltem a faszival privátban, hogy mondja már el mi ez az egész. Innentől kezdve némileg ki volt hegyezve a figyelmem a lányra, akit jobban szántam mint a faszit. Különlegesebbnek, érdekesebbnek, műveltebbnek láttam, mint a pasast, akinek ez a fantasztikus lány nem volt elég jó. Mindkettőjüknek van már párja, a pasasnak már gyereke is. A pasi felesége kedves, jópofa, tényleg szuper, kedvelem, de nem tudom azt mondani, hogy jobb mint a másik lány. Más. Mindketten eljönnek, sőt mindhárman, a viszonyok tiszták, beszélnek egymással, soha meg nem mondanád, hogy bármi közük volt egymáshoz. Nem is érdekel senkit, csak engem. Gőzöm nincs miért van bennem az, hogy én nem hiszem el, hogy egy szerelem elmúlik attól, hogy azt mondják, hogy vége a kapcsolatnak. Onnantól majd nem látja annak aminek előtte? Ha ott van, nem találja vonzónak? Amikért rajongott az nyomtalanul eltűnt? A fájdalom, hogy ő nem kellett, túlléptek rajta az lényegtelen dologgá válik? A másik teljesen idegenné? Ez a kapcsolat nem kiürült, elsikkad, elhidegült, hanem az egyik elutasította a másikat. Sebet ütött. Folyamatosan látni egy alternatív képet, egy másik utat, másik választást, szerintem idegborzoló. Voltam persze én is úgy, hogy évekkel később találkoztam azzal a pasival, aki iskoláskorom meghatározó szerelme volt, és nem hittem el, hogy ezt az embert valaha is vonzónak láttam. Nem is találkoztunk többször. Minek találkoztunk volna?
Van a társaságban más pár is, akik együtt éltek. Nekem irritáló, ahogy a közeli kapcsolat maradványai át meg átszövik a kommunikációjukat és terhet rak a mostani élettársra. Mert ne áltassa magát senki, terhet rak. Ezt nem akarni tudni, erre nem figyelni szerintem maradványa a birtoklásnak. Persze, mindenki csináljon amit akar, mindenkinek a saját felnőtt döntése, hogy marad vagy szakít vagy szakít és marad, és akinek valami nem tetszik az mondja, aztán majd lesz valahogy. Én csak arról mesélek amik bennem lecsapódnak, a zacc, a mocsok... Van persze rengeteg ellentmondás: A szabadságunkat nem kéne valaki más kárára, direktmód megélni. A korlátozás nem elvárható azon az alapon, hogy nekünk valami nem esik jól vagy kellemetlen. Az emberek hazudnak arról is, hogy fáj-e nekik valami. Az emberek önzők és kegyetlenek egymással.
És akkor mindenféle elejtett mondatok innen-onnan: Már nem fáj, de amikor összetalálkozom vele, igyekszem feltűnés nélkül kikerülni, mert nem akarok találkozni vele meg a nőjével. (aham, akkor most túl vagy rajta vagy nem?) Már csak barátok vagyunk. (aham, a legjobb barátok és csak te mondod neki, hogy milyen okos meg vicces, senki más.) Már elmúlt. (de minden ismeretlen üzenetről, telefonról, sosem látott tumblisról ő jut eszedbe, azt gondolod Ő volt) Jobb, ha nem találkozunk többet. (mert bármikor lefeküdnél vele és az is zavarna, ha nem) Hogy édesemnek, drágámnak, szívemnek szólítom, ez semmi, ez csak a megszokás. (baszki, 15 éve elváltatok, milyen megszokás ez?) Nem zavar, hogy megnősült és gyereke van. (csak leiszod magad, ha látod. Értem, hogy nem zavar) Felidegesít mindig, amikor találkozunk. (akkor mi a fasznak találkoztok?) Barátok tudtunk maradni. (nem akarjátok megdolgozni az érzelmi munkát a szakítással) A kapcsolataim elfogadják, hogy barátságban vagyok az exeimmel. (a kapcsolataid hazudnak) Nem akarom, hogy újra bántson vagy bármi ilyesmi. (Tudna bántani? Akkor nem utálod eléggé.) Stb, stb.
Amúgy az egész dolog érzelmi részét csak én feltételezem, teljesen elképzelhető, hogy a lány teljesen túl van a pasin, beleképzelek mindenfélét amit semmivel sem tudok igazolni, csak azt gondolom, hogy hacsak nem csalódik az ember orbitálisat a másikban, akkor a vonzalom nem múlik el, csupán háttérbe szorul, valahova a tudat eltompított mélyére kerül és ha nem piszkálják, akkor örökre ott is marad, és nem a vonzalom múlik el, csak elfelejtjük, hogy hova tettük.
Tumblr media
48 notes · View notes
fovarosiblog · 2 months
Text
"Régi cikktervem volt, hogy feltárjam a hosszú évekre visszamenő Balog Zoltán-Novák Katalin kapcsolat eredetét, de végül sosem fogtam bele, mert mindig akadt valami fontosabb. Pedig 2023 szeptemberében Göteborgban, az oknyomozó újságírók nemzetközi konferenciáján a Direkt36 egyik jogászával, Bodrogi Beával még jogi oldalról is átbeszéltük a témát. Hogy Balog egyfajta Raszputyinként, vagy ahogy egy forrás fogalmazott, a köztársasági elnök “lelki és politikai mentoraként” komoly befolyással van a Sándor-palotára, már csak azért is közügy, mivel a második legnagyobb magyarországi egyház (a református) vallási vezetőjéről, illetve az egyházaktól elvileg elválasztva működő magyar állam elsőszámú közjogi méltóságáról van szó. Novák Katalin köztársasági elnök tegnapi lemondásával azonban ez a téma egyszerre vált okafogyottá és aktuálissá. Ahogy élesedett a helyzet, kormányközeli forrásoktól úgy érkeztek egyre-másra a bennfentes információk a lemondáshoz vezető kegyelmi ügyről. Többek közt arról, hogy a pedofilügyet eltussoló K. Endre elnöki kegyelmének menedzselésében Balog játszhatott kulcsszerepet. A lemondás bejelentése után lázasan próbáltam újabb és újabb bizalmas forrásokat találni, majd ma, vasárnap délelőtt és kora délután óráról-órára kerekedett ki a történet arról, hogy Balog tanácsai és befolyása hogyan járulhatott hozzá az államfő bukásához. Bár nem tudjuk, hogy a kegyelmi történetbe szintén belebukó Varga Judit volt igazságügyi miniszter exférje, Magyar Péter pontosan kikre célzott, amikor arról írt, hogy “az igazi felelősök nők szoknyája mögé bújnak”, de a kormányközeli források egybehangzó állítása szerint Balognak mindenképp van felelőssége a történtekben." - írja a Direkt36.
17 notes · View notes
nitta86 · 3 months
Text
Az előző évben elég sokat gondolkoztam azon, hogy miért volt könnyebb régebben mindkettőnknek a nyitott kapcsolat/poliamoria. Egyértelműen azért mert régebben egy konkrét közösségből válogattunk, szóval ha a férjem összejött egy nővel, hogy ő lesz majd rajtam kívül a másik partnere, őt már régebben, legtöbbször évek óta ismertük, sokszor már haverok voltunk, már nevettünk együtt, és már lelkiztünk egy-egy házibuliban hajnaltájt. Szóval a legtöbb metamourom (a partnerem partnere), barátnőm volt korábbról, és mikor már nem jártak a férjemmel akkor is barátnők vagy haverok maradtunk. És ez fordítva is működött, a férjem is ismerte a nőket akikkel összejöttem, tudtam ki szimpi neki, kit ki nem állhat, ezt figyelembe vettem mikor választottam. Szóval volt egy nagyon informális kölcsönös rábólintás egymás partnereire. És emiatt a speciális helyzet miatt sokszor szerveztünk közös programokat pl. túra, múzeumlátogatás, hármasban vagy négyesben, sokszor egy ágyban is aludtunk, sőt voltak közös szeretőink is, akikkel logikus módon közösen szexeltünk, de olyanok is, akiket nem zavart, sőt még izgatott is, ha jelen vagyok. Szóval ez az egész polikapcsolat hiába nem éltünk sose mindnyájan együtt, ez inkább ilyen összetartó baráti közösség volt, akikkel időnként szexeltünk is. Ráadásul én elég introvertált vagyok, de így könnyebben ismerkedtem, hogy egyrészt ismertem mindenkit már egy ideje, másrészt régebbi és jelenlegi partnerek noszogattak, hogy jöjjek össze azzal, aki tetszik.
Aztán minden megváltozott, és széthullott, átalakult az egész. Ennek azért vannak előnyei, de persze hátrányai is, és néha minden hibája ellenére hiányzik a nagyobb közösség. Nagyon nagy hátránya, hogy most már nem úgy vagyunk polik, mint voltunk, ezért is hívom inkább nyitott kapcsolatnak, és hogy ez az átalakulás rögös volt és konfliktusokkal tarkított. Mert míg régebben (5-10 éve ) mindenkit ismertem és rábólintottam hogy jöhet a polihálónkba, pár éve ez megváltozott és az a helyzet állt elő, hogy a férjem tök lelkesen és szerelmesen hazahoz valakit, akibe bele van zúgva és aki nekem az első perctől kezdve enyhén ellenszenves és teljesen egyértelmű, hogy nem csak hogy nem találjuk a közös hangot, de a másik nőt is lestresszeli ez a helyzet és versengeni akar velem. Hosszútávon az lett a megoldás, hogy jobb, ha sose találkozom a metával és ez így most működik. Attól tartok, hogy a jövőben a további partnereivel is vagy jobb, ha nem találkozom, vagy majd egy rövid ismerkedős találkozó után eldöntjük, hogy jó ötlet lenne e.
Azt se tudom, hogy ő hogy fogadná az én vadiúj és általa csak akkor megismert plusz partneremet, ha lenne. Nekem most az is probléma, hogy nem tudom, hol ismerkedjem, meg hogy egyáltalán szeretnék-e ismerkedni. Mondjuk tavasszal próbálkoztam azzal, hogy OkCupidon ismerkedtem poliamor nőkkel és ez jó volt, meg tanulságos, és adott annyi önbizalmat, hogy nem csak a régi és szűk közösségünkből tudok válogatni, de végül haverokat találtam ott, aminek nagyon örülök, de szerelmet egyelőre nem.
Arra mindenképpen jó volt, hogy legalább ismerkedtem nőkkel, úgy hogy én kezdeményeztem, (régebben ez nem igazán volt jellemző), és hogy jobban belelátok, meg kapcsolódni tudok az LMBTQ közösséghez, mert régebben nem nagyon ismertem ezt a közeget, hiába voltak női szeretőim, mi elvoltunk a saját kis zárt világunkban. Volt, hogy az akkori barátnőmmel elmentünk Pride héten egy filmvetítésre és mindenki csak csodálkozott, hogy mi kik vagyunk és miért vagyunk szoknyában, de amikor látták, hogy fogjuk egymás kezét, már kedvesek voltak velünk. :) Szóval nem nagyon volt átjárás és ez is egy új világ, amit fel kell fedeznem.
Egyébként visszatérve a poliamoriára, szerintem ez most működik, és működni is fog így, csak valószeg ezzel az új és ridegebb szabályokkal, amikor nem, vagy alig ismerjük a másik partnereit. Szóval ez ilyen naptárpoliságnak ígérkezik, hogy ki mikor kinél alszik és nem annak a meghitt állapotnak mikor még egy kupacban aludtunk mindnyájan. Kicsit szomorú vagyok, hogy ez elmúlt, de valójában már mindenkinek kevesebb ideje van, nehezebb is lenne ilyen összetartó, mindenki ismeri egymást polihálót fenntartani, mint régebben.
17 notes · View notes