#tönkretettél
Text
“Már pont miattatok nem bízom meg senkiben sem…„
#hazug emberek#szemetek vagytok#haha vicces#magyar iras#fájdalom#szomorú#sírás#elegemvan#magyar#magyar idézet#mindig ez van#tönkretettél
77 notes
·
View notes
Text
Nem merek lefeküdni. Nem merek aludni menni, mert tudom, hogy ott leszel mellettem. Nem a hús-vér tested. Bárcsak...
A szellemed. Mellettem fog gubbasztani és nem fog aludni hagyni.
Suttogsz. Én hallgatom. Beszélsz. Nem akarlak hallani. Üvöltesz. Fáj a hangod a fejemben. Fáj a hiányod a szívemben. Fáj a létezés.
Nem merek lefeküdni. Tán még álmomban sem hagynál békén. A nem-létezés is fájna.
Nélküled most minden csupa bánat...
#magyar#magyar tumblr#magyar tumblisok#saját#nonszensz#szerelem#magyar írás#fájdalmas szerelem#élet#szív#összetörve#összetört szív#törött szív#törött lélek#alvás#álom#mentális zavar#tönkretettél#szakítás
45 notes
·
View notes
Text
Aki nem érdemel meg, azt engedd el!
18 notes
·
View notes
Text
-Tudod néha azért hiányzol és visszasírlak…
Lezárom a telefonom. Elkéstél.
Azt hiszem valahol most felkacag az a kislány, akit majdnem tönkretettél. Valahol most nevet. Nevet hiszen, néhány éve bele betegedett abba, hogy ilyen üzenetet kapjon tőled. De nem kapta meg.
Viccesen működik az élet. Tényleg mindig elhozza azokat a mondatokat, amiket hallanunk kell, azokat a képkockákat, amiket látnunk kell, azokat az érzéseket, amiket éreznünk kell.
Valószínűleg te ezt egy ártatlan mámoros pillanatod gyengeségeként egy őszinte kis üzenetnek szántad, de fogalmad sincs róla, hogy meggyógyítottál vele egy gyermek lelket, amit nem is olyan rég Te törtél össze.
-Köszönöm. Mindent.
41 notes
·
View notes
Text
Tudod…
A csillagokat lehozhattam volna az égről, akkor sem lettem volna elég neked.
Önző vagy…
Az összes szeretetemet elfogadtad és kihasználtál…kihasználtad, hogy én láttam benned a jót…láttam, hogy ki is lehetnél te.
Gondoltam majd én leszek az aki miatt jobb ember leszel hisz erről szólnak a kapcsolatok:visszük előre a másikat és segítünk egymásnak, hogy jobb emberek legyünk…..
De te mégis lehúztál engem, tönkretettél de én ennek ellenére is győzködtem magam és a körülöttem lévőket akik csak a fejüket fogták, hogy te nem ilyen vagy…
Kifogásokat kerestem helyetted, hogy mit miért csináltál, hogy mi az oka annak, hogy bántasz, hogy hazudsz
Milliószor elsétálhattam volna… el is kellett volna de én bíztam benned… bíztam BENNÜNK. Hiba volt
Sok mindent köszönhetek is neked ez igaz..
Sok mindent tanítottál nekem, jobban megismertem magam és azt, hogy milyen erős is vagyok
Azt is megtanultam, hogy nem elég a szeretet hiába van bennünk rengeteg
A fejemben már ezt egy ideje tudtam de a szívemnek mégis több idő kellett ,hogy fájjon, fájjon addig ameddig nem fáj már…
5 notes
·
View notes
Text
Többé nem hiszek a mindenki hibázik, emberből vagyunk mondásban. Azért, mert te hibázol, tönkreteszed a másik ember életét, és nézzem el neked, mert hoppá, rosszul döntöttél? Elkövettél egy aprócska hibát, amit 2 napon belül megbántál, és ezzel tönkretettél engem? Ne várd el tőlem, hogy hozzád szóljak ezek után. Soha nem fogom ezt elfelejteni neked. Soha a büdös kurva életbe. Egy életre megnyomorítottál. Remélem, hogy most boldog vagy... Persze, lehet arra fogni, hogy ugyan már, ez véletlen volt, ne kombináljak... Mindenki velem ért egyet... Te faszszopó köcsög, alig várom, hogy eltakarodj a kurva anyádba 1 hét múlva.
2 notes
·
View notes
Text
majd ha újra megtanulok beszélni, megígérem elmondom mennyire tönkretettél
6 notes
·
View notes
Text
tönkretettél, majd őrültnek neveztél. nem vagyok őrült, mindössze az vagyok, akivé tettél.
3 notes
·
View notes
Text
Nem mindig jó emberbe lesz szerelmes az ember elsőre. Mégis Ő lesz az aki örökre nyomot hagy benned, a sejtjeidbe égeti magát.
Pont ezt tetted te is, amióta itthon vagyok folyton eszembe jutsz... Az összes utca, ház emlékeztet ránk.. Ott az a pad ahol annyit lógtunk, ott az erdő ahova mindig menekültünk..
Írhatnék nap hosszat rólad, pedig már túlléptem, csak az itthonlét ezt hozza ki belőlem. Talán igazi volt, talán te is érezted, bár sosem mertem megkérdezni.. Örök titok maradtál nekem, egy titok ami meghatározta az egész életem.. Rengeteg döntést kellett meghoznom miattad, amiért hálás vagyok, mert felnőttem ezek áltál… Bár tönkretettél, mégis hiányzol.. Nem gondoltam volna. hogy újra írni fogok rólad, de még most is fájsz..
1 note
·
View note
Text
Vonat
Bárcsak tudnád, hogy már nem érdekelsz
Vagy ha igen, csak mint ellenség
Hogy még az önfeláldozó szerelem is
Milyen könnyen csap át gyűlöletbe
Főleg ha valaki úgy kezdi mint te
Bárcsak tudnád, hogy elpusztítanálak
Varázslóként porrá oszlatnálak
Feflognád-e, hogy ez nem azért van
Mert megszerettem a régi unalmat
Hanem mert tönkretettél
Egyetlen kedvességként
Hamis váddal
Bölcs szóért
Vonatok zúgnak át rajtam
Ha rád gondolok
Mert gondolok
A vonatok alá te sosem kerülnél
Szemben találnának
Ébresztenének halált hozó fényeikkel
De a túlvilágon te a mennybe kerülnél
Mert mindent szabad nekünk
De nem minden használ
Tévedésed vajon
Belédrobogott?
1 note
·
View note
Text
A menetidő 1 óra 7 perc...
Falujáró busz. Máskor a hideg ráz tőle. Koszos, büdös, tele falusi suttyókkal, vagy megfagysz vagy megrohadsz és még az idődet is elbaszod tök feleslegesen. Viszont, ez a járat az amiért nem sajnálom, hogy egy órát utazok, ugyanis a házatok előtt halad el a busz. Mindig leghátra ülök, hogy az a pár másodperc, amíg elsuhanunk tovább tarthasson. Megnézhessem az autód, hogy a helyén áll e és hogy a redőnyöd le van engedve (mint az esetek 90%-ban) mert éppen alszol vagy csak az egyik van felhúzva. Hiszen sosem szereted ha bejön a fény. Zavar. Tudom; de most sem az autód nem állt a helyén, sem a redőnyöd nem volt felhúzva. Nem vagy otthon. 5 napja nem válaszolsz. Budapesten vagy... vele... az amúgy is romokban heverő világom tört még jobban ripityára. Eleredtek a könnyeim a fájdalomtól amit megint a szívem tájékán éreztem. Olyan gyönyörű ez a nap és én gyászolok. Gyászolom az összetört szívem. És neked erről fogalmad sincs. Tönkretettél. Boldogan éled a napjaid más karjaiban, míg én napi szinten sírok és az elmebaj határán dölöngélek. A szakadék szélén állok. Szédülök. A lábam már nem bír el. Te előttem vagy és három lehetőséged van: 1: letaszítasz 2: behúzol 3: elsétálsz és hagyod, hogy végkimerültségemben lezuhanjak. Vagy talán már zuhanok is? Hogy döntöttél?
@mimca
#magyar#magyar poszt#tumblr#tumblr post#magyar tumblr#own post#tumblr girl#magyar tumblisok#hungary girl#saját poszt#saját#saját gondolat#halálvágy
1 note
·
View note
Text
nekem miért nem jár alanyi jogon?
de pedig
pedig jár, alanyi jogon.
tönkretettél minden mást bennem
megérdemlem, és megérdelmi az élet is, hogy veled fertőzzön meg.
0 notes
Text
Kereslek, tudd meg...
Kereslek téged itt, mert azt mondtad, ide jöttél segítségért. Szeretnék a segítséged és a támaszod lenni most is, hogy már nem vagyunk együtt. Szeretnék a távoli legjobb barátod lenni, akiről semmit nem tudsz, akinek csak kiöntöd a szíved, aki megért és rendbehoz. Szeretném, ha ez lenne a részmunkaidős állásom addig, amíg nem látom, hogy jól vagy.
Nem akarom a sötétséget látni, felemésztettél, tönkretettél. Azt akarom, hogy boldog légy. Hadd segítsek úgy, hogy nem sérülök!
1 note
·
View note
Text
Édes méreg.
Itt ülök a kurva billentyűzet fölött. A mai napom arra ment el, hogy a kezdetétől idáig szépen lassan folyt le minden életenergiám a lefolyón. Ki tudja hogy miért. Egyszerűen csak ürül, én pedig egyre mélyebben érzem magam... Megnyitottam a Wattpadot, hogy akkor én most írni fogok. Hisz az ilyen érzelmes pillanatokban ömlenek a szavaim, mint neked a könnyeid. De én nem tudok sírni. Az egyetlen ember aki miatt fátyolosak lettek a szemeim, az TE voltál. Úgy érzem sosem fogod megérteni ennek a súlyát.
Elég rossz döntés volt a Wattpadot megnyitnom. Eszembe jutott, hogy anno milyen aranyosan valltad be 2 nap után, hogy amúgy beleolvastál a történeteimbe... Aztán megláttam az irományom, amit még szeptemberben írtam. Te kimentél a fényfesztiválra, aztán meg a pridera. És ez nekem nagyon rosszul esett. Velem is tehettél volna ilyeneket. Sosem mondtam volna, hogy ne menjünk. De igazad lenne; nekem kellett volna programokat kreálnom.
Miután kitöröltem ezeket a sorokat, és kitisztítottam a Wattpados létem bugyrait, úgy éreztem hogy kell egy kis zene. Bekapcsoltam a Margaret Islandet, és ekkor újabb mélypontot értem el. Az agyam autopilótába kapcsolt. Egyetlen apró, gyenge pillanat kellett csak hozzá. Megnéztem az Instádat, a Facebookodat, és igen, még a Tumblidat is.
Miért? Fogalmam sincs. Ösztönök.
Kék a hajad, lol.
Ekkor végigfutott valami az agyamon. Valami amit eddig nem igazán realizáltam.. Nekem kurva jó barátnőm volt baszki. Mmint, sosem mondtam, de amúgy nagyon menőnek tartottalak. Közben persze elég ügyetlennek is, mert pl. nem tudtál odamenni ahhoz, akivel beszélgetni akartál. De ez tökéletesen hozzád illik. Sokszor végtelenül esetlen vagy, máskor igazán makacs. De ha valaki megismer téged, az egy igazi cukiságbombát kap. Egy ízig vérig szerető, és szeretetre méltó leányzót. Egy megfejthetetlen, különleges embert.
Tisztán emlékszem mikor Marceline meg Buborék hercegnő csókjánál szabályosan fangörcsöt kaptál. Emlékszem mikor átadtam neked az albumot, alig merted elfogadni a csomagot. Emlékszem az éjjeli felriadásaidra, emlékszem a kínos dolgainkra amiket megoszottunk egymással. Emlékszem ahogyan úgy öleltél, mint anyját a kisded. Emlékszem az köszöntő csókjaidra, és a vagyakozó tekintetedre. Az illatodra, a vonásaidra... mindenre. Néha még az álmaimban is megjelensz. Ez egy átok.
Baszki, egy éve kezdtél leépíteni lelkileg. Ez után még 2 hónap, és egy éve lesz, hogy teljesen összetörtél. Ez pedig nem múlik el nyomtalanul. Szinte mindig megérzem ha a közelembe kerülsz. Megéreztelek a suli ajtajánál, megéreztelek a buszon mikor mentetek haza. Megéreztelek mikor a buszmegállóban ültél a barátoddal, és megéreztelek mikor a Tescoban voltál.
Megérezlek, és amint meg is látlak, a testem hirtelen pánikolni kezd. A kezem ökölbe szorul, a szívem 150-es pulzus fölött ver, a lélegzetem szapora, és valami elemi, állatias ösztön küzd az elmémmel. A barátaim azt mondják, hogy nem léptem tovább rajtad, mert még reakciókat váltasz ki belőlem. Mert nem tudok semlegesen rád nézni.
Mégis hogyan tudnék semlegesen rádnézni, ha nem szimplán bántottál, hanem tönkretettél?! Igen, önző módon válaszokat akartam, mert akkor nem ülnék itt, és nem mardosna az érzés lassan 1 évvel később is. De ami ennél sokkalta fontosabb lett volna; hogy elhiggyem, nem direkt tetted. Hogy csak azért bántottál, mert... magad sem tudod. Mert össze voltál zavarodva. Akármi. Elfogadtam volna bármit. De te nem csak nevettél rajtam... MEGALÁZTÁL!!
Annyira tudom, hogy ezer szó sem ér semmit. Nem fogod megérteni mit tettél velem, hogy ez mit okozott, és miért tettem amit tettem. Nem is akarnád megérteni. Lassan egy éve már. Azóta bombabiztos gondolataid lehetnek velem kapcsolatban. Olyanok amiket megváltoztatni csak egy ember tudna; te magad. Másnál megtetted, és én lettem a bűnbak... Velünk viszont sosem lesz ilyen. Nem kellek én neked. Hisz csak egy szörny vagyok.
Tudod... el akartam hinni, hogy ténylegesen olyan tiszta lelked van, mint amit megismertem. Hogy te tényleg nem manipulálnál, és bántanál, hisz szerettél. És ugye azokat sem szoktuk bántani, akiket korábban szerettünk. De úgy tűnik tévedtem. Jesszusom, de még mekkorát!
Elmentél, itthagytál, megmérgezted az emlékeket, és elvittél egy darabot belőlem. Kurva nehezen, de újraépítettem mindent, és most jól vagyok. Vagy valami olyasmi. Mert megtudni, hogy milyen is szeretve lenni, egy fantasztikus dolog. De az embereknek igaza volt. Ha egyszer megérzed az ízét, csak annál jobban fog fájni ha nem kapod meg. Olyan mintha lejönnél a cuccról.
És bevallom gyenge vagyok. Gyenge vagyok hogy mikor a lekem sötét mélyében fuldoklom, eszembe jut az a sok-sok szeretet amit te adtál. Hogy keserves nosztalgiába borulok, mert az életemben te voltál az egyetlen őszintén jó dolog. Gyenge vagyok mert néha arra gondolok, mi lehet veled. Hogy élvezed a napjaid, vagy csak túléled?! Tartozol valahova, vagy csak bolyongsz a nagyvilágban? Béke honol benned, vagy éppen háború zajlik?
Anno mindketten szeretni akartunk valakit. Mint kiderült, mindketten csak szeretetre vágytunk, és kompelzáltunk. Önmagunkat áldoztuk egy délibáb miatt, csak azért hogy szeressenek. És ez szétvert mindent. Nem csak kettőnk közt, hanem a lelkünkben is.
Elvesztettelek, és vele együtt a parányi jót is az életemben. Elgyengültem, de túlélem. Hisz én mindent viszontagságot átvészelek. Mert muszáj. Nincs más lehetőség.
'22. jún. 30.
#forrvk#magány#megbocsájtás#árulás#f��jdalom#szerelem#magyar tumblisok#szakítás#hazugság#minden#szeretet#hiány#aggódás#aggódok érted#nosztalgia
0 notes
Text
Köszönöm Anya, hogy tönkretettél. Mert Te tettél tönkre. Tönkretettél azzal hogy soha nem lehetett igazi gyerekkorom, azzal, hogy nem vetted komolyan a figyelmeztető jeleket és azzal, hogy mindenkit ellenem hangoltál.
“Nincs rá pénz!!!” - üvöltötted nekem, amikor ötödikes koromban (már egyértelmű volt, hogy bajaim vannak a matekkal) arra kértelek, hogy keress nekem egy magántanárt. De a rengeteg cigire, amit Apámmal szívtatok meg Apám italozásaira mindig volt pénz, érdekes módon. Nem kaptam meg tehát a segítséget. Amikor év végén ott virított a matek egyes a bizonyítványomban, sírtál, Apám meg azt mondta, kibasz mindent a szobámból, mert “biztosan azért nem tudok tanulni, mert tele van minden felesleges hülyeséggel.”
Milyen gyerekkor ez? És csodálkoztatok, hogy 12 éves koromig olyat csináltam ami miatt minden nap meg kellett szégyenítenetek? Azt mondtad bemész az iskolába és mindenkinek elmondod mit csinálok, ha nem fejezem be. Ettől csak még jobban rettegni kezdtem.
Gyűlöltelek titeket. Azt kívántam haljatok meg. Minden este erre gondolva aludtam el. Legszívesebben belevertem volna a fejed a falba. Mi van ha egy gyerek megbukik??? A bátyám is megbukott. Átment a pótvizsgán, ahogyan én is. Mindig más nyomás alá helyeztél és én szenvedtem. Az iskolás éveimben mindig a tanulmányi eredményeimmel zsaroltál. Amikor felnőttem, mindig a munkahelyeim miatt pörögtél. Sajnos nekem szar munkahelyek jutottak. Talán ha akkor, 11 éves kislányként megkapom a segítséget, felzárkózhattam volna, mehettem volna egy jobb középiskolába és talán egyetemre is. És akkor jobb munkahelyem lett volna, ahol nem használnak ki a főnökeim és szúrják ki a szemem nevetséges összegekkel. A gyerekkorom miatt lettem a szeretet koldusa, és igen, az első szép szóra, amit férfitól hallottam, szétraktam a lábam és ott keféltem mindenkivel ahol tudtam.
Amióta az eszem tudom, mindig félelemben tartottál. Most próbálsz jó anya lenni. Most, hogy Apa már nincs közöttünk. De nem tudsz. Hiába teszel meg mindent, a mély sebek a lelkemen örökké vérezni fognak. Tönkretettél. 36 évesen egy sehol-nem-irják-ember vagyok.
Köszönöm, hogy tönkretettél és minden nap csak a halálra tudok gondolni, mint megváltásra. Így is beteg vagyok. De öngyilkosnak lenni nincs bátorságom.
#depresszió#könnyek#sírás#faszkivan#család#magyar tumblisok#reménytelenség#anya#gyerekkor#sebek#trauma#szülők#bántalmazás#öngyilkos gondolatok#halál
1 note
·
View note
Last Seen Blogs
raven-in-a-bowtie
Rowan
murder-and-mayhem
The Mar'el Legacy
withinthestars
Toasty.
latenightnihilism
Late Night Nihilism
canadianrxdrugs
Canadian Prescription Drugstore