Néha

Néha a türelem és az idő a legnagyobb ellenségünk …

2023.09.26.

Nem azért engedtem,hogy csak úgy kisétálj az életemből,mert nem akartam hogy a része legyél. Azért engedtem minden szó nélkül,mert már belefáradtam abba,hogy marasztaljalak.

Tényleg az idő a legjobb gyógyír mindenre.

Van aki 22 évesen elvégezte a főiskolát, de 5 évet várt, hogy jó állást szerezzen.

Valaki 25 évesen lett vezérigazgató, és 50 évesen meghalt,

míg valaki 50 évesen lett vezérigazgató, és 90 évig élt.

Valaki még mindig egyedülálló, míg az osztálytársak közül valaki már nagypapa lett.

Obama 55 évesen vonult nyugdíjba, Trump pedig 70 évesen kezdte.

Ezen a világon mindenki a saját időzónája alapján él.

Előfordulhat, hogy a körülötted lévő emberek egy része megelőz, és néhányan mögötted állnak.

Mindenki a maga versenyét futja, a maga idejében.

Ne irigyeld őket.

Ők az ő időzónájukban vannak, Te pedig a tiedben.

Nem késtél el.

Nem vagy korán.

A legjobb időben vagy !

Az idő kereke forog.

-Ahogy az életé is.

Nem áll meg.Nem vár rád.

Rabság vagy szabadság?

A kulcs a teljességben rejlik.

Csillagoktól a teremtésig.

Tönkreteszitek a lelkesedésem és megrontjátok az emberi kapcsolatokról alkotott képem.

"Mi hát az idő? Ha senki sem kérdezi, tudom; ha kérdik tőlem, s meg akarom magyarázni, nem tudom"

– Hippói Szent Ágoston

Minden széthullik körülöttem.

Az emberek sokszor elfelejtik hogy vajon miért is létezünk... Tengünk, lengünk, rohanuk s a szerelmet keressük és ez idő alatt elfejetünk emlékeket gyüjteni amit majd a gyerekeinknek és unokáinknak mesélünk egy családi össze jövetelen.... Ha bármikor is elfelejted hogy miért létezel éshogy mi létezésed valódi célja, jusson eszedbe az hogy emlékeket gyüjts és barátokat nem az hogy rohanj, az idő amugyis rohanj lassits hát és élvezd ki a fiatalságod

A szerelem----fáj

De tudom mi rá az orvosság...

Csak rohadj meg...

Mert még mindig itt vagy a fejemben

Mert nem tudlak téged utálni

Mert még mindig vágyom a társaságodra

És mert még mindig hiányzik a mosolyod

Ennyi idő után is..

Mert ha az ember nagyon sokat csalódik egymás után,már a végén reménykedni sem fog.

Sok dolog van az életben, amit szeretnék, kinek nincs

Viszont a legfőbb első nagy kívánságom az életben, hogy kimondhassam

Szeretettel várlak az egyetemi diplomaosztómra és bulimra

🥹🙏🫶

Soha ne add fel🙏

Magány?

Magány. Vajon mit is jelenthet ez a szó?

Oly rideg, s hűvös mint télen a lehulott fehér hó

Jó vagy rossz, igazából a magány?

Picit talán olyan, mint egy ki hágott szabály

Elönti egész tested, méregként terjed vénáinkon keresztül

S egészen addig tart, míg az önismereted be nem teljesül

Igazából boldog, s egyben fájdalmas ez a különös érzés

S ez mindig veled jár, mert ez a földöntúli létezés

Az eleje fájdalmas, mivel összetört, s felemésztett belülről

Egy személy hiánya, elvesztése okozza, mit már tudod sosem kezdhetsz elölről

Ugyanakkor pont ilyen szép a vége ennek a beláthatatlan érzésnek

Mikor már megtalaltad önmagad, s többet nincs helye a kétségnek.

Nézz vissza 2 évet

Kik voltak veled? Mik voltak fontosak neked?

Nézz vissza 3 évet

Most kik vannak veled? Van aki maradt jöttek be újjak? Most mi a lényeg mi legyen?

Nézz vissza 4 évet

Jó rég volt mi...? Milyen emberekkel beszelgettel? Szerinted emlekszenek rád? Te emlékszel mindre?

Nézz vissza 5 évet

Ugye mennyire máshogy láttál mindent?

Anyuval tegnap este beszéltem, tök boldogan mondta, hogy sokkal jobban vannak, na mondom fasza, végre, akkor holnap tali, megyek haza, lefosom a covidot, ennyi erővel az Árkadban is elkaphattam volna, haza akarok menni. Egyszerre értünk haza a tesómmal. Anyu kint, kerdezzük: apu? Alszik. Ok. Bemegyünk, és ott mindketten padlót fogtunk. Apu holtsápadtan, erőtlenül fekszik, halkan beszél..olyan volt, mintha ott hasba rúgtak volna. Hogy ez a "jobban vagyunk"??? Hát apu konkrétan úgy nézett ki, mint akit kiterítettek. 2 percig sokkolva álltunk, aztán nálam bekapcsolt a robotpilóta. Két napja nem evett, mert nem éhes (wtf?) Anyuval veszekedett, hogy hagyja már nyugton pihenni (nagyon nehéz természet tényleg),de eközben észrevétlenül gyengült le. Igazából nem is az állapota aggasztott, hanem a depresszió, hogy ő feladja. Vittem húslevest, igazit, mondtam kimegyek tésztát főzni bele. Öcsém is kijött, ő sírt, én meg, bár belül bömböltem, csak arra tudtam koncentrálni, hogy ebből az állapotból ki kell hozni aput! Kijött anyu, mondtam ok, akkor megmondom mi lesz. Apu enni fog. Leszarom, hogy nem éhes, ennie kell. Anyu nyisson vizet a kádba, indul a karácsonyi wellness, mosson hajat, be is csavarom. A tesómmal megbeszéltük, hogy aput kiviszi fürödni, hajat mosnak, én lerángatom az ágyneműt, szellőztetek, kitakarítok. Gyönyörű idő volt. Amikor apu kijött, ezerszer jobban nézett ki, megette a húslevest is, jóízűen, vigyorgott, viccelődött is...rendesen érezhető volt, hogy itt nem a húsleves, vagy a tiszta ágy a lényeg, hanem hogy ő érezte, hogy mennyire fontos nekünk. Nem sírtam. Felvidítottam, evődtünk, ahogy mindig, ott csillogott a szemében mindig egy könnycsepp, de tartotta magát. Csak akkor pityergett, mikor azt mondta, ő ezt meg sem érdemli..mondtam neki, hogy szeretem, hogy ebbe a covidba ő nem fog belehalni és ha szeret, miattam akarjon jobban lenni! Mert szükségem van rá! És megöleltem, és olyan jó volt! És úgy jöttem el, hogy 30-án megyek ellenőrizni, hogy betartja-e, amit megbeszéltünk(leszarom milyen messze van, én megyek!) és azzal a régi, huncut mosollyal az arcán mondta, hogy neki ez volt a legszebb ajándék és becsszó mindent betart, amit megígért... És tudom, hogy így lesz!

Aztán este beszálltam a kocsiba, vagy 50km-en át bömböltem, beszéltem a lányaimmal, akik támaszaim most, mert tudják, hogy bár kősziklaként állom a sarat, ez milyen iszonyat nehéz. Hálás vagyok érte!

Most a 2. pálinkát iszom. Rendbe teszem a gondolataimat, kieresztem a gőzt. Én nem adom fel küzdelem nélkül! Nagyon szeretem őket. Megöregedni szar, de mind megöregszünk. Szeretni nem szabad elfelejteni...!