Tumgik
#legyen vége
just-a-babygirl-01 · 1 month
Text
Annyira megölt bennem valamit, hogy már sose fogok tudni érezni. Mindenkit csak ellökök magamtól, legyen az jó vagy rossz. Érzéketlen lettem...
75 notes · View notes
mypieces-ect · 1 year
Text
Soha nem volt valós, mit is akartam hinni,
Neked nincs időd,
Nekem nem kellene rád pazarolni.
18 notes · View notes
Text
Az életem egy elég béna hullámvasút: sosincs fent, mindig csak lent.
8 notes · View notes
Remélem megtalálja a boldogságot az életben és a lányt akivel boldog lehet, de annyit kérek én erről ne tudjak. Mert belehalok...
3 notes · View notes
Text
,,jujj imádni fogod a gimit, gyönyörű 4 év lesz, én nagyon szerettem!’’
mondják ezt sokan gimi kezdés előtt a fiataloknak, de.. a dolgok sötét oldaláról már nem fog szólni senki, hogy azok megeshetnek pont veled is, amiket csak másoktól hallasz. amik miatt gyomorgörccsel kelhetsz majdnem minden reggel. amiket rémálmodban sem akartál volna megélni.
a legtöbb ember az utolsó gimis évében úgy érzi, hogy bár igaz, jó lesz szabadulni a "börtönből", azért szomorú mert amint vége lesz a 4. tanévnek, már nincs következő évfolyam. fél attól hogy majd fellép az üresség, a hiányérzet, hogy nem láthatja többet azt a társaságot, amelyik nap mint nap körbe vette és mosolyt csalt az arcára, nem lesz több osztálykirándulás, gimis rendezvény, stb. ez sok diákkal megesik, érthető módon.
aztán vagyok én. én, aki szíve szerint minél hamarabb túl esne az utolsó éven, hátrahagyva az egészet ahogy van, mert tény, voltak hasznos dolgok is amiket a gimnázium tanított, de soha többet nem kezdeném újra ezt a négy évet. még ha az első évet már valamennyire felkészülve és az emberek egy tizedét kiismerve kezdtem (a hatosztályosnak köszönhetően), ért bőven meglepetés még így is. ez pedig nyilván nem feltétlen cukormázból állt... szerintem nem vagyok egyedül ha azt gondolom, hogy néhány tényleg szép emléken és 1-2 emberen kívül csak azért vagyok hálás a giminek, mert tanulságos évek voltak, egyébként nem sírnám vissza ezt a pár évet. hiszen kissé naív 14 éves kilencedikes gimnazista létén az ember mi mást gondolhatna, hogy pár év után kiismerheti az embereket, ha ő jófej akkor fordítva is mindenki jószívű lesz vele és hogy az akkor kötött barátságokat semmi nem rombolhatja szét? hogy amit ő a másikért megtesz + bízik benne és egy fillérért sem baszná át az illetőt az fordított esetben is így marad majd? hisz egy igaz barátság ilyen kéne legyen... ohh, vagy ez mégsem ilyen könnyű? mert sajna az is megeshet, hogy jön a koppanás amikor rá döbben az illető, hogy sosem volt teljesen őszinte semmi sem ami körbe vette, az "örökké legjobb barátnői" rohadtul félre vezették és szépen kiközösítetik pici botlások miatt amiket elkövetett. küzd mindenféle módon hogy jobb legyen és lássák hogy fontos neki hogy helyrehozza de hiába, és mire rájön hogy nem kellett volna hamis barátságokért átúszni tengereket és ott hagyni az igazán fontos és biztos kapcsolatokat, már egyedül találja magát a világban. és erre rohadtul nem készít fel senki. nem készítenek fel arra hogy senkiben sem biztos hogy meg lehet bíznod, még ha te el is hiszed hogy az emberek ártalmatlanok ha azt mondják, hogyha rajtuk múlik sosem veszíted el őket. nem készítenek fel arra, hogyha te egy hatalmas szakadék szélén állsz vagy épp már a gödör mélyén vagy, lesz hogy egyedül kell kimásznod belőle, mert nem lesz ott senki hogy támogasson. sem a jó barát, sem a szülő, sem a tanár. nem készít fel senki sem a mindennapos reggeli gyomorgörcsre, ami a suli legmenőbb, legnépszerűbb embereit is megmérgezheti ha arra gondol, hogy egy rossz közegben kell átvészelnie a napokat, ja és ugye emellett teljesítenie is kell folyamatosan. de a rengeteg hajtás okozta kialakulható megfelelési kényszert ne feszegessük most.
egyszóval: bárki, aki ezt elolvasta és gimi kezdés előtt van, egy valamit nagyon jegyezzen meg: légy óvatos. semmi és senki sem az aminek/akinek látszik, még ha úgy is van beállítva, úgyhogy kétszer gondold át mit teszel. tiszteld az embereket de egyedül magadban bízz. csak így óvhatod meg magad az esetleges sebezhetővé válástól. tisztelet a kivételnek hisz hálistennek vannak jó emberek is.
- egy végzős lány.
9 notes · View notes
dianahurt · 2 years
Text
Azt mondtad, a mi kapcsolatunk más lesz...
...de azt nem, hogy jobb vagy rosszabb...
7 notes · View notes
im-so-fcking-close · 2 years
Text
Már belefáradtam mindenbe. Elegem van.
Azt akarom, hogy vége legyen.
9 notes · View notes
Text
De ennek már vége
5 notes · View notes
hellodarkness01222 · 1 year
Text
Néma
Kezed a torkomon egyre szorosabb,
zokogva könyörgök és kezeim a porban.
A levegő eltűnik és a világ oly sötét,
szemeidbe nézve reménykedek a szabadulásért.
Ott egy folt és egy kézlenyomat egymást követve,
a textil takarja rejtsd a világ elől el kedvesem.
Könnyeidet töröld le és mosolyogj tovább,
az emberek nem érezhetik át ha így fáj.
Rettegés, magány szörnyű egy pokol ez,
árulás, szégyen ez az amit most érzel.
Ne beszélj,ne szólj hisz úgysem értik meg,
de az érzés lassan belülről emészt fel.
Feketévé vált már a gyönyörű rózsa,
bemocskolta csupán egy rohadt gyökerű gaz.
Bárcsak egyszer kilehetne ezt gyomlálni,
de a rózsa továbbra is feketén virágzik.
Sikít hátha valaki egyszer meghallja,
de ez a segély kiáltás most sajnos néma.
Várta továbbra is a megmentő kezet,
de helyette nem lát mást csak sajnáló tekintetet.
Nem szól és nem sír mintha már jól lenne,
mert elhitették vele hogy a léte értelmetlen.
“Nem kellesz senkinek, senki nem törődik veled”,
és ezzel egy óriási beton falat emelt.
Ne aggódj szeret hisz oly sok mindent tett,
de belülről már a férgek zabálják fel.
Kívülről szelíd, igen békés a látvány,
de csak arra vár mikor csaphat le újra már rá.
Szorít, üt, fenyeget és kényszerít tovább,
zaklat, bánt, és a nyomorba taszigál.
De ő várja továbbra is a segítő kezet,
aki megmutatja neki hogy félni már nem kell.
Történt valami, esetleg valaki megmentett,
dehogyis hisz senki nem lát az ablakon be.
Az a segitő kéz, mi kesőn de érkezett,
a saját keze volt hisz senki
nem segített.
Kérlek hagyd abba ne csináld tovább,
engedd el lelkem utolsó darabját.
Rettegek mindig ezt ugyan elérted már,
de a legnagyobb fájdalomban mosolyogni megtanítottál.
1 note · View note
Text
Engedd már el!!!!!
1 note · View note
just-a-babygirl-01 · 1 month
Text
Mindenki csak kihasznál.
45 notes · View notes
te-vagy-a-fajdalom · 1 year
Text
Csukott ablak
Most szeptember elején, 5 év után, úgy érzem, hogy becsukom ezt az ablakot. Nem bukóra. Nem résnyire. Teljesen rázárok. Vége van. Nem azt mondom, hogy soha nem fog megkísérteni az élet, hogy nyissam ki. Vagy, hogy nem fogok már gondolkozni azon, hogy mi lett volna ha… Viszont azt érzem, hogy ennyi és vége. Az ablak becsukódott. Én csuktam be. Most ezt érzem. Tovább kell lépnem. Mennem kell az utamon. És, hogy képes vagyok rá. Megmászom azt a bizonyos beton falat.
1 note · View note
without-you-way · 11 months
Text
A miénk egy befejezetlen történet.
801 notes · View notes
depressedbitchyeah · 1 year
Text
Ez az a mélypont, ahonnan nem jutsz ki érző lélekkel..
26 notes · View notes
banatostenger · 2 years
Text
A seb mikor felszakad nagyon fáj de idővel elkezd begyógyulni majd csak a nyoma marad….de az hogy mi okozta és hogyan, sose fog elmúlni.
58 notes · View notes
usayblablabla · 2 years
Text
Mindenki azt mondta, túlstrapálom magam és álljak le ezzel. Most meg azzal jönnek, miért szarok bele mindenbe?
°
Mert rájöttem, az életnek kurvára nincs értelme.
52 notes · View notes