Filantrópia?

- Néhány embert szeretek, de a többit: nem.

Fodor Ákos

To have someone understand your mind is a different kind of intimacy.

meghitt pillanat, veled

Nehéz amikor az aki fontos neked elkezd semmibe venni;

De még nehezebb, mikor úgy kell tenned, hogy nem bánt...

"Egyedül vagyok, mint ahogy egyedül voltam egész életemben, de már nem fáj a magányosság" - gondolta, s ujjongani tudott volna örömében.

“Hiába köpködsz, a szavad annyit ér amennyit érsz”

És igen, itt vagyok újra annál a pontnál hogy egy rossz szó tőle és össze is zuhantam

DE PONT ATTÓL OLYAN FINOOOOOOOM

“Tudom, ez egy zavaros írás. Gondolatmorzsák.”

Srabski Fruzsina zárógondolatai. Nem idézek mást, így műalkotás, az erre reagáló kommentelő mondatával együtt alkot kerek egészet, tükörsima márványon csendesen végigguruló üveggolyót.

“A párkák saját jogon fonják az élet fonalát, de ne segítsünk nekik kusza szövevénnyel vagy terjedni képes kelevénnyel.”

Lin-csi mester egy nap meglátogatta a szomszédságában álló kolostort. Az apát büszkén mutatta neki, mennyi bambuszfáklyát gyártanak szerzetesei. Szorgalmas, dolgos szerzeteseim vannak, Lin-csi, láthatod! Már nem is a kolostor fenntartására dolgozunk, hatalmas vagyont gyűjtöttünk. Vang nagyúr is megirigyelhetné. Igaz, éjjel-nappal gürcölünk. Na és miért gürcöltök ennyire, jó apát? - kérdezte tőle Lin-csi. Elárulom neked, barátom -kezdte az apát. Azért kell ennyi bambuszfáklyát gyártanunk, mert jó pénzért veszik a városban. A pénz pedig azért kell, hogy meggazdagodjunk, és ne keljen többé dolgoznunk. Alig néhány év, és nem gyötörjük magunkat munkával, csak magunkra figyelünk, teát iszunk naphosszat, s a Tanításról beszélgetünk. Elmélkedünk, és hallgatjuk a kert madarainak énekét - dicsekedett tervével az apát, és máris a gondtalan jövőbe álmodta magát. De Lin-csi haragja felébresztette. Sok munkával sok pénzt keresni a bolond is tud, apát! Nem kell hozzá tudomány! Ráadásul a sok pénz nem gondtalanságot jelent, hanem sok gondot inkább. Ne sok pénzed legyen, hanem elég! Ne sok időd legyen, hanem elég! Ne sokat dolgozz, hanem eleget, ne sokat elmélkedj, hanem eleget! De te ezt fel se éred ésszel, jó apát! - kiabálta Lin-csi dühösen, majd csendesen hozzátette: Sajnállak téged, de még inkább szerzeteseidet. Ha arra biztatod őket, hogy szakítsák ketté életüket, először szegény rabszolgák legyenek, majd bölcselkedő gazdagok, lehetetlent kívánsz tőlük. A semmibe nem lehet faszeget verni, apát! Őrültség a terved. Állítsd le a munkát! De Lin-csi sohasem tudta meg, elvetették-e az esztelen tervet a szomszéd kolostorban, abbahagyták-e az értelmetlen gürcölést. Haragjában feléjük se nézett többé. Effélékről az emberek úgyis csak maguk dönthetnek. ~ Su-La-Ce, Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában (Szingy Street, Németh György Archívum)

Néha csak akkor jössz rá mi az igazán fontos az életben, ha egy időre valahogy elveszíted

10 éve, hogy először diáktüntetésen voltam.

Tüntetni ekkorra már egy éve jártam, mint "kezdő felháborodó" (BGy). Az érettségink évében azt éreztük, hogy értünk is eljöttek, hogy "a kormány úgy alakítja át a felsőoktatást, hogy eladósodjunk, milliókat fizessünk, külföldre menjünk, vagy ne tanuljunk tovább egyáltalán" (írtam akkor). 2012.12.10-én ott voltunk a HaHa fórumán az ELTE Lágymányosi Campusán, és utána, a hídfoglalás során láttunk először olyan rendőrautót, aminek a tetejéről kamerával szkennelték a tömeget. Így az egyik osztálytársam állandóan mögém bújt, hogy az anyukáját ki ne rúgják munkahelyéről.

Négy nappal később, amikor sztrájkot kezdtünk szervezni a gimnáziumunkba, egy igazgatói agymosás sajnos leszerelte a csapatunkat. Addigra már 2 éve túl voltunk az első politikai alapú tanárkirúgáson a Xántusban, és (épp ezért vagy ennek ellenére?) minden szervezkedésünk a tanáraink nélkül zajlott. Az egyik legerősebb élményem ezekből a hetekből, amikor egy közismerten jobboldali tanár félrevont minket a folyosón becsöngetés után. Elmondta, hogy tudjunk róla, hogy velünk van, mert akikre szavazott, azok az ő gyerekeinek is elcseszik a jövőjét.

Ebből a futó beszélgetésből indul ki az új nagyjátékfilm-tervünk, a Tanerő alapötlete. A történetünk pár évvel a jövőben játszódik, amikor érettségiző diákok azzal szembesülnek, hogy még a mostaninál is rosszabbra irányba változtat a hatalom a köz- és felsőoktatáson. A pályázatunkra hónapok óta várjuk az NFI-től a teljesen egyértelmű választ, és tudjuk, hogy ha valaha elkészül a projekt, az csak függetlenként, a barátaink támogatásával lesz lehetséges. Addigra jó eséllyel az általunk elképzelt, súlyosabb intézkedések egy része meg is fog valósulni.

Vissza a tüntetésekhez: amellett, hogy a tanárokkal és diákokkal a legmesszebbmenőkig szolidárisak vagyunk, fontos látnunk egyrészt a "tüntetés és koncert" események véges horizontját, másrészt azt, hogy milyen küzdelmei vannak párhuzamosan a kukásoknak, postásoknak, vasutasoknak, ápolóknak etc. A változás elengedhetetlen része a szimbolikus kiállás és a közösségi élmény, de a szakszervezetek, mozgalmak és pártok intézményes munkájába belépve fogunk tudni bármikor bármit is elérni. Ennek kapcsán revelatív erejű olvasmány Éber Márk tanulmánya (2018), amiből most hosszabban idézek.

"[A] tiltakozások döntő többségét a globális középosztály Magyarországra eső szeleteinek meggyengített-kiszorított liberális frakciója szervezte saját sérelmeinek kifejezésére. A tiltakozás e formái egyelőre képtelennek látszanak arra, hogy érdemi kapcsolatba lépjenek, szolidaritást vállaljanak és osztálykoalíciót, illetve osztályszövetséget kössenek a néppel (a magyar társadalom nem-középosztálybeli részével: alsó kétharmadával-háromnegyedével). E tiltakozások során a középosztály önmagukat baloldalisággal ámító liberális frakciói sérelmeiket a demokrácia, a jogállam, a szabadság, a progresszió és a racionalitás megtámadtatásaként értelmezik. A NER által létrehozott érdeksérelmekből csak a sajátjaikat, a jéghegy hatalmas testéből csak annak csúcsát látják – s tévesztik össze annak egészével. Amíg ez így marad, a Nemzeti Együttműködés Rendszere megdönthetetlen marad. Ahhoz, hogy ne maradjon így, a tiltakozás és a mozgalomszervezés eddigi formáinak radikális fordulatára van szükség. Újabb és újabb fővárosi tüntetések helyett alulról szerveződő népi–baloldali tömegmozgalmat kell szervezni."

(Ennek teljes verziója itt, rövidebb változata itt olvasható.)

megbánás-mátrix

— Idézek mai előadásomból, hallgassa, asszonyom: „Savage vetette fel a megbánás fogalmát, mint a döntéshozatalra alkalmas kritériumot. Gondolata a következő: a döntéshozó a kínálkozó alternatívákat annak alapján igyekszik mérlegelni, hogy mi következnék be bizonyos, meghatározott környezetek érvényesülése esetén, és minthogy egy kivételével valamennyi eredmény elmarad a kielégítőtől, valahányszor csak nem ez az egy valósul meg, megbánást érez. Ez a megbánás kifejezhető egy megbánás-mátrixnak nevezett matematikai formulában. A mátrix egyes elemeit jelentő megbánásértékek az adott környezetben a hibás stratégia esetén előálló eredmény és az elérhető legnagyobb eredmény közötti különbséget jelentik.”  — Remek formában vagy. Mégsincs akkora baj a memóriáddal.  — Ezek a kedvenc mondataim. Hazafelé jövet kétszáztizenháromszor ismétlem el őket a vonatban. — Talán elég lett volna kevesebbszer is.  — Nem akartam kockázatot vállalni.  — Szellemes vagy.  — Mint mindig.  — Mit eszel vacsorára? — kérdezte az asszony.  — Tejet innék — válaszolta a férfi.  — Miért vagy ideges?  — Én?  — Utoljára akkor ittál tejet, amikor ki akartak tenni az egyetemről.  — Most is ki akarnak tenni.  — Miért?  — Két hete őszinte vagyok mindenkihez.  — Hozzám is?  — Nem vetted észre?  — Nem vettem észre változást.  — Lehet, hogy hozzád mindig őszinte voltam?  — Ezek szerint.  — Mondtam neked, hogy kövér és csúnya vagy?  — Igen, de azt hittem, viccelsz.  — Mondtam neked, hogy életem legnagyobb tévedésének tartom, hogy harminc évvel ezelőtt elvettelek feleségül?  — Mondtad.  — Mondtam neked, hogy lusta állat vagy?  — Nem, ezt nem mondtad.  — Halkan mondhattam. Mondtam, hogy minden éjfélkor felülök az ágyban és ünnepélyesen megbánom, hogy aznap nem vittelek ki a vágóhídra? — Elég magas értékű lehet a megbánásod.  — Elég magas értékű.  — Mekkora?  — A veled eltöltött időmennyiséggel négyzetes arányban növekszik.  — El is mehetsz, ha ennyire unod.  — Nem akarok elmenni, csak őszinte akarok lenni. Ha ezentúl ráteszem valakire, vagy valamire a nyelvrácsot, nem akarom, hogy a jelölő kisebb vagy nagyobb, alacsonyabb vagy magasabb, keskenyebb vagy szélesebb, rövidebb vagy hosszabb, lassúbb  vagy gyorsabb legyen, mint a jelölt. Ez a lényeg. Nem keresett senki?

(x)

Új helyesbítési elv a blogomon. Mindig posztolok helyesbítést, ha valamit rosszul idézek, vagy tudok (lesz ilyen), de ha Muskkal, vagy Trumppal kapcsolatban hibázok és a hiba viccesebb, az úgy marad.

A lista bővülhet, ha bővül szólok.

Dr Karátson Dávid cikkéből idézek:

“140 évvel ezelőtt, 1883. augusztus 26-án tört ki az indonéziai (akkor holland kelet-indiai) Krakatau tűzhányó. Ez volt az első igazi „médiavulkán”, hiszen a két napig tartó kitörés – amellett, hogy egy sziget megsemmisüléséről, pusztító szökőárakról és összesen több mint 36 ezer halálos áldozatról híresült el – az első olyan vulkáni működés volt, amelyről a nagyközönség világszerte néhány nap leforgása alatt értesülhetett, mégpedig az akkoriban már globális távíróhálózaton érkezett hírek nyomán.”

A jelenlegi állapot szerinti legfiatalabb vulkánt, az Anak Krakataut ( Krakatau gyermeke) látogattuk meg először.

A remény nem stratégia

Bruck András >Sokan remélik, hogy az idei év jobb lesz, mint amilyen az éppen kifutó volt. Megrögzött szokás remélni, a realitásokat legalább pillanatokra száműzni. Ezért, aki most is ragaszkodik ehhez, az ne is olvasson tovább, mert nem lesz jobb. A remény nem stratégia. Helyette idézek két sort: „Mint lépcsőházban a pormacska:/ gyűlik puhán a korszak mocska”. Mi ez? Egy rég magunk mögött…

View On WordPress