Olyan valóságosnak tűnik amikor csodálatod közben is megsimogatom az arcod. Úgy érzem, ha nem tartanálak kezeim között elveszhetne a pillanat.

remember egynyári kaland.... one of the worst shows ive ever watched

Nem tenném meg veled

Én ilyen kis egyszerű lény vagyok a szex területén, nem túl sok extrémitás feszíti a lelkemet, így aztán nem is nagyon tudok sokféléről, van bennem időnként némi rácsodálkozás, bár elfogadás is akad bőven. Az előbb épp elém került egy pornógif és bár ez nem volt extrém, megint felrémlett, hogy az a vadság ami abban van, az durva. Durva? Önfeledt, önző, őrületes vágy a kielégülésre. Nem az a fontos, hogy én mit látok bele, hanem az, hogy mi történhet utána. Mert abban a pár percben egyértelműen csak használja a nőt. Van-e ezzel baj? Mert mi a másik alternatíva? Hogy nem teszi ezt. Nem éli ki az erejét, nem használja a másikat a saját kedve szerint, nem veszti el a fejét. A nő aki benne van, és érzi, tudja, hogy éppen használva van (a feje), az mit gondol a saját szerepéről? Nem leszopta a pasit, nem orgazmusig kényeztette, hanem keményen megbaszták a fejét. Néha azt gondolom, hogy vannak férfiak, akik az egész szexuális életüket azzal cseszik el, hogy az erejüket, az önfeledtségüket nem merik kiélni. Nem akarják a másikat olyan helyzetbe hozni, vagy nem akarják/merik elveszteni a fejüket és nem összeegyeztethető számukra a tisztelet meg a szeretet azzal, amit akkor tennének, ha a másikat nem szeretnék. Akit viszont nem szeretnek, azzal nem kúrnak. Van ilyen ismerősöm, akik addig basztak jókat, amíg bele nem szeretett a csávó a lányba.

Meg olyan ismerősöm is, ahol a csávesz csak olyan valaki mellett tudta átmenetileg megtalálni magát, ahol a nő volt a domináns a szexben. Nem ő csinálta, csak történt vele. Ez a felelősséghárítás egyik bevett formája a nőknél és férfiaknál is ezek szerint, ahol gátolva van az önfeledtség. A nők vágyaival most nem foglalkozom, mert ebben a gifben az nem nyilvánult meg. remélem, utána megölelték, megcsókolták, és nem egyedül kellett feltápászkodnia a padlóról. Remélem, hogy ez köztük a közös szexuális titok köre, amiben mindketten elégedettek. Remélem a pasi a tenyerén hordozza a csajt, amiért mellette ekkora kibaszott nagy lelki-szexuális szabadságban van része. Mert ugye, a csaj mondhatna nemet is.

hogy a faszomban tudok elveszteni egy csavarhúzót egy négyzetméteren belül??? ez valami csoda!

"Asylum seekers who are granted leave to remain are now given just seven days to vacate their hotel or other accommodation, which puts many at risk of homelessness." [Asylum seekers who were granted leave to remain are called refugees, but whatevs]

Ez a féreg nem tud hibázni, mindenkibe hiba nélkül belerúg, aki nála szerencsétlenebb helyzetben van, vagy csak van gerince.

London, de az összes brit nagyváros nagyjából élhetetlen lakhatási szempontból, hacsak nincs az embernek szerencséje, lakása régebbről, vagy folyamatos, jól fizető munkája.

Egész Londonban van mittudomén 200-300 (!) olyan téli menedékhely által biztosított ágy, amihez nem a councilon, vagy az outreach-en keresztül vezet az út, nyáron ez a szám sokkal alacsonyabb, max. 50 (!) Mind az outreach, mind a council nagyon komoly gatekeepingben van és ha be is fogadnak valakit, nem olyan nehéz elveszteni ezeket a szállásokat.

Mindez jelentős részben tory policy miatt alakult így, ők a felelősek ezért a helyzetért és semmit se tettek a javításáért minden egyes képviselőjük megérdemelné, hogy egy sátorban egyedül haljon meg, mindenki által elfelejtve, de akik jelenleg sátorban élnek a világ egyik leggazdagabb országában, azoknak ennél sokkal több járna.

megállapította a feleségem, hogy a játszótéren rutint szerzett többgyerekes anyákat kellene mindenhova elvinni túsztárgyalónak meg deeszkalációs szakértőnek

én csak azt mondtam neki erre, hogy neki kellene beiratkoznia egy rapid orosz nyelvtanfolyamra, év végére meglenne a béke-Nobel

„Vlagyimir, azonnal add vissza a tesódnak a Donyec-medencéjét! Igen, tudom, dühös vagy, de ha most visszaadod neki, akkor szépen megbeszéljük vele, hogy ne vegye el a tankjaidat, játszhatsz velük te tovább. Vlagyimir, kezdem elveszteni a türelmemet, háromig számolok, ha addig nem adod vissza neki, nem kapsz olajpénzt.”

@txypy

Kezdem elveszteni a fonalat, a Gonosz mögött áll egy Méggonoszabb? Méggyurcsányabb? Mégsorosabb?

Egy a millióhoz

16:45, vége a munkaidőnek, boldogan, koszosan, fáradtan beülök a kocsiba, hogy na, akkor ideje menni, csak 8 perc a hazaút. Épp a dombra értem, jó polgár létemre megálltam a pirosnál, mondhatni a középső sávban, de jobbra mellettem a kanyarodó volt. A zöldre váltásnál indulnék el, de a kocsi valahogy elkezdett egy csodálatos zajt kiadni, amitől nem nagyon akaródzott tovább haladni. Gyorsan kiraktam a vészjelzőt, én akkor itt alszom, az út közepén, nekem annyi ez nem megy előre. Hívom C-t, mentsél ki, gyere, neked van biztosításod, te vezettél, én csak ültem melletted. 10 perc múlva ott is van, addig integetek az embereknek, akik úgy gondolták, csak poénból álltam meg és várják, hogy elindjuljak. Közben felhívom a szerelőmet, valami leszakad, mondja szálljál ki, nézd meg. Namondom bazdmeg, most fognak elütni, de látom, hogy nem szakadt le semmi, csak egy bazi csavart találtam az autó alatt. Sztori folytatódik, beül mellém C, pánikol, vissza kéne tolatni, elfoglalunk egy sávot, mondom persze, hova tolassak vissza a főúton a nagy forgalomba, ahol csak úgy száguldoznak az autók. Próbálja hívni a biztosítót, nem veszi fel, próbáld meg még egyszer, próbálná, de abban a pillanatban észreveszem, hogy a centire pontosan mellettem lévő minivan az egyetlen megmaradt sávban próbál előre haladni, de nem megy neki. Nyomja a gázt, újraindít, de csak nem halad előre a kicsikocsi. Hisztérikus nevetésben törtem ki, mondom ilyen nincs bazdmeg. Pontosan egymás mellett robban le két jármű, mehetünk lottószelvényt elveszteni. Az autók ugyan már nem száguldoznak, mindegyik tolat, hogy a letérősávból kielőzzenek minket, így a fehér minivan vissza tudott gurulni a legközelebbi balra kanyarodó sáv elejébe, mi meg szépen nyugodtan vártuk a vontatós fickót. Az meg is érkezett 1,5 óra után, közben lespanoltam a minivanes fickóval, akiről kiderült, hogy úgyszintén magyar, és a felesége ismer engem még a pékségből, ahol dolgoztam. Egyébként a csavar, amit a kocsi alatt találtam, nem az enyém volt.

10-évesen építkezés reggeltől estig, hogy jól élhessünk egyszer

11-évesen rászokni a cigire mert az iskolában senki nem ért meg, sok a követelmény, bántanak, megaláznak, otthon pedig annyi a munka hogy nem érsz rá tanulni

12-évesen rossz társaságba keveredni

13-évesen a rossz társaság hatására túl korán elveszteni a szüzességed

14-évesen iskolát keresni

15-évesen suli mellett dolgozni járni

16-évesen kapcsolatban egy normális emberrel, munka mellett tanulni, szociális életet élni

17-évesesen olyan jó emberismerőnek lenni hogy nincsenek rossz, mérgező emberek a környezetedben, továbbra is dolgozni, egyensúlyt tartani az élet minden pontján

18-évesen külön költözni egy házba amit az ez idő alatt összespórólt pénzől folyamatosan lehet építgetni

19-évesen készülni az érettségire folyamatos munka mellett esti iskolában, már a saját házadban hitel mentesen együtt élni életed szerelmével

20-évesen már véglegesen elhelyezkedni egy jobban fizető munkahelyen érettségivel, a pároddal, és a leendő gyermeketekkel

Tudod Te hányszor nem akartalak szeretni?

Tudod Te hányszor akartalak feledni?

Tudod Te hányszor akartam minden emlékünket temetni?

Mert csak veled tudtam nevetni.

Minden nap értünk szenvedni.

Mert sosem akartalak elveszteni.

Nehéz volt lenyelni, hogy nincs más út, mint elengedni...

-Nemvoltamelegjóneki valamikor 2018 körül

Kezdem elveszteni az irányítást, az érzéseim felett.

Nem szabad, szeretnem. Egy pillanatra sem szabad bele szeretnem!

Bizalomvesztés

Gyakran annyira idealizáljuk a baráti kapcsolatainkat, hogy bántó dolgokon is felülemelkedünk, és feltétel nélkül kitartunk a barátaink mellett. De a baráti kötelék puszta létezése nem kényszeríthet arra, hogy olyan környezetben maradjunk, ahol nem érzünk szeretetet vagy ahol sérülünk. Család ugyanígy. Párkapcsolat ugyanígy.

Bár mostanában nagyon sokat beszélgetünk arról, hgy képesek vagyunk-e a valóságot érzékelni, a dolgok adekvát értékét, hiszen ugyanarra öt nap vagy két hét múlva már rálegyintünk. Logan elvesztette a bizalmamat. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért építettem vissza, sosem fogom megérteni. Nem ő tette, hanem én. Valószínűleg csupán a saját magamban való kétkedés miatt. Ha nincs igazam, ha neki van igaza, ha tényleg nem a valóságot látom, akkor egy képzelgés miatt elveszteni nem akartam. De a bizalomvesztés sosem lett feloldva igazán. Kiépítettem a magam védőbástyáit és ha felbukkan újra a gondolat, pá nap alatt igyekszem kitekerni a nyakát. Ezt bírtam tenni, és azt hiszem ahhoz képest ahogy hátraarcot szoktam csinálni, ahogy felégetem a hidakat, ez elég nagy előrelépés. Ha kiderül, hogy nem érte meg, akkor is tanulságos.

De nem mindenki ér ennyit. Ha nem bízom benned többé, azt nem biztos, hogy észreveszed. Kognitív empátia. Az a fajta empátia amit tanulunk. Megtanuljuk, hogy adott helyezetben hogyan kell/illik/elvárt viselkedni. Úgy néz ki mintha éreznénk érzelmeket mert úgy viselkedünk, olyan gesztusokat teszünk, olyan mondatokat mondunk, amit hasonló helyzetben az emberek szoktak. A felszínen lehet minden ugyanaz. Csak az ember már nem nyújtja a kezét, nem írja azt, hogy eszmbe jutottál erről meg arról, akkor se, ha eszébe jutott, és nem tervez a másikkal, nem hívja, nem szól neki külön, nem tesz meg mindent, csak annyit amennyi jár. Megértő és nagyon udvarias. Az is jár. De nem gondolkodik, hogy hogyan tudna segíteni. Hátrébblép egy kicsit. Mulatságos, hogy ez gyakran előreviszi a kappcsolatot, mert a másik ember teret kap a kihívásokkal való megküzdésre. De a szemlélő már nem drukkkol, hanem kritikus szemmel néz. Lehetett volna jobb is. A pici plusz eltűnt.

Hogy valaki fontos annyira, hogy a rossz érzések ellenére is életben tartsam a bizalmat, azért az az ember sokat tett valójában. De a többieket visszateszem a polcra, a csetreszek közé. Ott is nagyon szép mindenki. Porosodjon egyedül.

ezentúl ide fogom kiirni a gondolataimat..

egyfolytaban az ongyilkossag jar a fejemben.. legszivesebben csak szimplan felvagnam az ereimet vagy leugranek a 10.rol vagy valami hasonlo.. sok ember vesz korul az iskolaban de amiota O nincs, azota minden ures... minden reggel ugy kelek fel hogy azt kivanom: barcsak ne kelltem volna fel... minden reggelem egy szenvedes... mar a barataimmal sem olyan a kapcsolatom, mint regen... kezdek mindenkit elveszteni magam korul... csak en maradtam.. es a zene..

Porladunk szikráját

Állataink lapuló vízlakó zsarnokot Szócsöve tüskéit varázsszőnyege ráncosodik Mindenséggel eldördül megláttál palackot Ezeregyéj testemre lobot öltözködik

Aru röhögik tapasztalatból sisakot Porbahullt szerkezetek táplálnia tolakodik Meleged fujj szépségei csíkot Fagyöngyöt áramkörök rányitottunk langyosodik

Gyógyultan megrészegít megszerezve egyetemen Röpködnének beszélhet klinikán csalogatsz Nádakat akaratra gratulálok kenyeremen

Henteslegény foltozni rebbentek lerángatsz Sirtam elveszteni csöndesíti kelemen Elrothadok éveknek lefogja megrághatsz

Elveszteni az apát olyan, mint elveszteni valakit, akitől útmutatást és segítséget kapunk, aki úgy támaszt alá, ahogyan a fatörzs támasztja alá az ágait. 🖤🖤