Szerethetsz valakit, mégis dönthetsz úgy, hogy elbúcsúzol tőle.

Minden nap hiányozhat az a személy, és mégis hálás lehetsz, hogy már nem az életed része.

Átértékelés.

Idővel megérted, hogy azokért az emberekért éri meg harcolni, akiknél sok-sok idő elteltével is érzed, hogy szeretik a társaságod. Akik csillogó szemekkel, hatalmas mosollyal néznek rád ha meglátnak. Akik ha huzamosabb ideig is szomorú vagy egy rossz időszak miatt és emiatt olykor nem jól bánsz velük, nem eldobnak, hanem megkérdezik csak azért is hogy mi a baj, mert segíteni akarnak neked. Akiknek nem vagy egy nyűg, egy plusz probléma szar kedvedben sem. Akik értékelik minden kis tetted. Akik ismerik a múltad, a hibáid, és elfogadnak így is. Akikkel egyenlők vagytok. Akik mellett önmagad lehetsz és nem kell elnyomnod egy témát, érzést, gondolatot sem, hogy azzal máshoz alkalmazkodj. Mert szeretni fognak minden esetben.

Lehet hosszú időbe fog telni hogy rájöjj kik az igaz emberek az életedben, és lehet nem lesz belőlük száz, csak néhány ember/kisebb társaság, de akkor már nem is fog ez számítani, csak ti együtt. Hogy tudod, végre jó emberek között vagy.

Köszönöm mindannyiótoknak, hogy az életemben jelen vagytok...❤️

Valójában baromira meguntam, hogy mindig én megyek valaki után. Mindig én keresem őt, nekem fontos, hogy beszéljünk.

Igazándiból igaz a mondás, hogy semmi sem tart örökké, és az emberek csak jönnek-mennek az életben.

Csak reménykedtem, hogy te más vagy, és mi leszünk a kivétel.

Emlékszel még az emberekre akik régen azt mondták akármi is történik, veled maradnak? Na ők most hol vannak?

Az életed jobb lesz, amikor rájössz, hogy jobb egyedül, mint olyan emberek után futkosni, akiknek nem vagy fontos

Éveken át bántottad, mindig többet kértél tőle, mint amire képes volt, minden egyedi gondolatát a földbe tiportad, nézted, ahogy lassan köddé lesz a csillogás a szeméből, és most könnyeket pislogva kérdezed, "mégis hol rontottam el"?

K. SZ.

Egyszer szeretném, ha

nem ítélkeznél felettem

nem kritizálnál

elfogadnád a döntéseimet és az embereket az életemben, akiket én választottam

kicsit rám is gondolnál

elengednél dolgokat

úgy kezelnél, mint egy embert

Anya.

Ma is rájöttem, hogy a szülők azt tanítják nekünk, hogy mi teljesen máshogy neveljük majd gyerekeinket.

Egy lelkileg pusztító családban élve pozitívnak lenni, elég nehéz dolog.

Amit kimutatok szellő ahhoz a viharhoz képest ami bennem tombol

Hányszor bocsátottál meg valakinek, aki meg sem érdemelte, mert nem akartad elveszíteni?

Elérik, hogy kötődj, aztán

Eltűnnek

Újra és újra

Az a probléma, hogy nekem szükségem van a biztosra. Azokra a szavakra, amik megnyugtatnak. Amik nem hagynak maguk után gondolkodási időt és nem kell aggódnom, hogy vajon mi lesz.. Ne hagyd, hogy túl gondoljam..

Elkerülni bizonyos embereket annak érdekében, hogy mentális egészséged megőrzid, nem gyengeség, hanem bölcsesség.

- Ismeretlen

Az emberek néha nem is tudják, mit érez a másik. Bele sem gondolnak néha milyen mélyre merülhet egy ember az érzéseiben, vagy a gondolataiban. Csak a felszínre koncentrálnak, mert azt könnyebb megfejteni, mint igazán megérteni a másikat.

Ahol hagynak el menni, ott már nem érdemes maradni

“Nem számít, kit választasz magad mellé a hosszú útra, biztos, hogy fájdalmat fog okozni. Egyszerűen ezzel jár, ha valaki fontos neked.”

— Taylor Jenkins Reid: Daisy Jones & The Six